Taehyung egy eldugodtabb részre vezetett ami a kertre nyílt. Végig nézve megakadt a szemem a távozó férfin és az utána loholó lányon.

- Szeretlek! Amióta csak megláttalak!

Hirtelen a szemeim megteltek könnyekkel de megálljt parancsoltam nekik mielőtt újra előtörnének.Így is elég szar érzés volt látni ahogy a múlt hetekben vele volt a korábbiról nem is beszélve. Nem bírom tovább nézni ahogy mellette van.

- Nem akarom hallani.- szóltam Taenek miközben távozni készültem de elkapta a csuklóm.- Engedj el.

- Várj még. Figyelj.

- A te szerelmedet Kínában gyártották.- horkant fel Jungkook.
‌
- Mit akarsz ezzel mondani?- hőkölt meg Hyewon.
‌
- Hogy hamis.Ez nem szerelem ez rajongás. Követsz mindenhová és figyelsz de nem szeretsz szerelemből. Elvégre semmit nem tudsz rólam.
‌
- Miatta vagy ilyen nem igaz? Mit művelt veled az a csaj? Teljesen kifordultál magadból.

‌- Tévedsz, nem is ismersz.Most vagyok igazán önmagam.

- Tudhattam volna hogy ez lesz. Sokkal többet érdemelt volna mint amit kapott.

-Miről beszélsz?

- Ugyan ne csinálj úgy mint aki nem tudja miről beszélek. Nem emlékszel amikor kizárták a tetőre? Vagy a szertáros esetre? A síelés is élvezetes volt. Bár az idő kicsit hűvös volt nem igaz?- mosolyodott el Hyewon.

- Szóval egész végig te voltál az aki bántotta őt. Innentől kezdve hagyjátok békén, mert ha nem..
‌
- Akkor mit teszel ?

Jungkook idegesen közelebb lépett hozzá mire összerezzent.
‌
- Tudod nem szoktam lányokat bántani de ha még egyszer te vagy bármelyik kis barátnőd árt NaEunnak egy életre tönkreteszlek téged és a családod.- sziszegte olyan dühösen amilyennek még soha nem láttam őt.- És ne merészeld továbbra is kihasználni Jimin érzéseit irántad. Ő a barátom és nem a játékszered.
‌
- Egyáltalán mit eszel azon a csajon? Mit tud amit én nem?!- üvöltött Hyewon.

‌- Az illatát. A haját amit ha összeborzolok mindig aranyosan puffog .Amikor elmélyedve a gondolataiban a tollát rágcsálja. Mikor próbál erősnek mutatkozni akkor is amikor a legsebezhetőbb. Ahogy zavarba jön amikor velem van de nem hagyja magát. Hogy mindenáron megvédi azokat akiket szeret és kitart a barátai mellett.
‌Az ölelését amit tagadni próbál és eltaszítani de belül kétségbeesetten vágyik rá. A csókját. A mosolyra húzott telt ajkait. A szemeit, a hangját.Az apró hibáit amiket nem tudsz gyűlőlni, bármennyire is szeretnéd. A humorát. A személyiségét. A lelkét. Hogy ő, ő. Hogy nem várja el tőlem, hogy más legyek. Ezt szeretem benne. Mindent.

Nem hittem a fülemnek. Jungkook szavai voltak az utolsó cseppek a tűzre. A könnyeim ismét megállíthatatlanul utat törtek maguknak, de most eszembe se jutott megálljt parancsolni nekik. Boldog voltam. Igen, boldog. Évek óta nem voltam még ennyire mint most ebben a pillanatban a szavaitól.

- Te is hallottad. Jungkook nem szórakozik veled.Amit irántad érez komolyan gondolja.Kiskora óta ismerem és hidd el még soha nem láttam ilyennek.- tette vállaimra a kezét Taehyung.

Amit Yuna mondott igaz. Az érzéseim amik egész végig az orrom előtt voltak hiába nem akartam elfogadni őket ott voltak. Belátom. El kell fogadnom, hogy nincs visszaút kár tagadni volt benne valami. Valami ami tetszett, ugyanakkor taszított. Érveket kerestem ellene és érte. Ellene volt egy millió míg mellette csak egy, de az az egy eltűntette azt a milliónyi ellenérvet. Mert azaz egy az volt, hogy bele szerettem.
Menthetetlenül beleszerettem Jungkookba.

Jungkook POV.

- Nem hallgatom ezt tovább. Én lelépek.- mondta felháborodva Hyewon majd feldúltan távozott. Vicces, hogy a történtek ellenére neki áll feljebb de már nem érdekel. Minden tönkre ment. Naeun biztos látni se akar és ezzel Jimin se lehet másképp.
Nem tudom, hogy tisztázhatnám ezt de jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy nyugodtan tudjak velük beszélni. Jobb lesz ha lenyugszom egy kicsit, hogy áttudjam gondolni, hogyan tovább.
Nem gondoltam volna, hogy a születésnapom így végződik.

Jimin POV.

A sokkoló jelentek után követtem őket az udvarra és ott hallgattam tovább a fejleményeket.

,,Szeretlek amióta megláttalak.,, - mondta ki a szavakat amelyek hallatán majd megszakadt a szívem. Az, hogy nem nekem mondja ezeket rohadtul fájt.

Végül Hyewon feldúltan távozik én pedig azonnal utána rohanok. Nem tudom merre lehet hiszen nem láttam merre ment tovább. Hirtelen halk szipogás csapta meg a fülem és az egyik bokor mögé pillantva meg is láttam a lányt összekuporodva. Biztos vagyok benne, hogy észrevette jelenlétem de nem emelte meg a fejét.

- Mit csinálsz itt kint?  A végén még megfázol- guggoltam mellé miközben rá terítettem felsőmet.

- Nem kell kedvesnek lenned velem.- mondta szipogva miközben elfordult és szemét törölte.Nem akarta, hogy bárki is gyengének lássa őt, pedig ez a gyengébb oldala az igazán szép.- Én végig csak kihasználtalak téged. Én Jungkookot szeretem. Egyébként sincs szükségem segítségre. Minden rendben.- állt fel.

- A vak is látja, hogy nem vagy rendben.Gyere te makacs nőszemély, hazaviszlek.- nevettem mire ő csak némán bólintott.

- Miért vagy velem továbbra is ilyen kedves?- nézett rám szipogva mire elmosolyodtam.

- Magam sem tudom miért érzem amit érzek, de azt tudom hogy sose tudnálak hátra hagyni, mindegy mit teszel.

Naeun POV

Lehet, hogy felismertem az érzéseim de fogalmam sincs hogyan tovább. Még soha nem voltam ilyen helyzetben. Taehyungra néztem rám terítette felsőjét a hideg ellen.

- Nosztalgikus nem igaz?-nevettem szomorkásan két szipogás között mire Tae nevetve ingatta fejét.

- Menjünk be.-mondta majd elindultunk vissza.- Mihez akarsz kezdeni most?

- Ez egy remek kérdés Mr. Kim de fogalmam sincs mit tegyek.

- Nekem lenne egy ötletem!- szólalt meg mellettem Yuna mire megugrottam.

- Úristen Shin Yuna! Te egész végig itt voltál?A frászt hoztad rám.

- Igen egész végig itt voltam mégis rajtad van a pasim kabátja nem rajtam.-jegyezte meg szarkasztikusan Taehyungra sandítva mire ő csak fejét ingatva nevetett.

- Most mit vársz tőlem dobjam le az ingem is?- erre Yuna hevesen bólogatott mire Tae még nagyobb nevetésben tört ki.- Gyere ide te lökött téged majd így melegítelek fel.- vonta egy szoros ölelésbe barátnőm amit ő készségesen elfogadott majd tovább indultunk befelé.

- Na és mi az az ötlet Yuna?- fordultam érdeklődve barátnőm felé.

- Szívem te menj és keresd meg az elveszett baránykánkat. Addig én kicsit ráncba szedem Nanát. Később megírom a címet ahova elkéne jönnötök, világos?

- Mint a nap.- mosolygott Tae és egy gyors csókot lehelt barátnőm ajkaira, majd lepacsiztak közben egy emberként felkiálltva, hogy; ,,Egy, két, há, NaKook!,, Mire csak értetlenül néztem rájuk.

- NaKook?Ez meg mi volt?- fordultam nevetve Yuna felé Taehyung távozása után.

- Ne foglalkozz vele inkább siessünk sok dolgunk lesz.- mért végig mire én nevetve forgattam meg a szemeim.- Nem hiszem el, hogy az a liba így tönkre vágta ezt a gyönyörű ruhát. Micsoda pazarlás.

- Nekem mondod.-sóhajtottam majd elindultam Yuna után.

Taehyung POV.

Az mondtam Yunának minden rendben lesz, de őszintén fogalmam sincs merre lehet Jungkook vagy hogy hol keressem. Azt se tudom mi pontosan Yuna terve de mindennél jobban megbízom benne. Tudom, hogy jót akar Kooknak és Naeunnak ezért próbál segíteni ott ahol tud. A mérhetetlen kedvessége és törődése az egyik ok amiért beleszerettem.

Sietve futottam ki a kapun Jungkookot keresve. Gondolom most elég ideges és olyankor inkább levezeti valamilyen formában így biztos vagyok benne, hogy nem szállt kocsiba hanem inkább gyalog indult útnak.

Már vagy 20 perce folyamatosan futhattam, mire feltűnt előttem valaki az úton, ahogy épp egy ártatlan fatörzsön vezeti le haragját. Kétségem se volt afelől, így ő az.

Jungkook POV.

Már félórája püfölhettem a növényt, mikor valaki hirtelen megszólalt mögöttem.

- Mit vétett ellened az a szegény tölgy?- kérdezte mire felé fordultam.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Nem tudtam. Már vagy fél órája rohangálok itt az erdőben téged keresve.

- Nem akarok bunkó lenni de most nem vágyok társaságra. Sajnálom, hogy ennyi erőfeszítést ötletek ebbe az estébe, hogy emlékezetessé tegyétek számomra és én mindent elrontottam.

- Ugyan már ez nem a te hibád. Amúgy is fiatal még az éjszaka.- rezzent meg a telefonja majd elővette zsebéből és mosolyogva vetve rá egy pillantást visszacsúsztatta.

- Mi történt?- néztem rá értetlenül, mire ő csak hátat fordított nekem.

- Mint mondtam fiatal még az éjszaka. Gyere velem.

Mielőtt bármit is reagálhattam, volna elindult én pedig némán követtem. Visszamentünk a villához, majd onnan kocsival mentünk tovább. A sofőr már ránk várt ami megnyugtató mivel korábban már mindketten ittunk.

Nem tudtam merre megyünk de tudtam, hogy ha rákérdeznék, Taehyung valószínűleg akkor se mondaná el hova tartunk. Úgy 10-15 percel később az autó hirtelen megállt Taehyung pedig rám nézett.

- Megérkeztünk, szállj ki.

- Hogy mondod?- néztem rá idegesen. Nem tudom mire készül de nekem már nincs több türelmem még több ,, meglepetéshez,,.

- Nyugi bízz bennem. Menj.

Felsóhajtva tettem amit mondott mert úgy is tudtam, hogy itt nem számít én mit akarok. Mikor kiszálltam, körbenézve nem igazán tudtam, hogy merre vagyok. A szemem egyszercsak megakadt egy kis ösvényen, így elindultam annak az irányába. Egyre beljebb és beljebb haladtam, míg egy mezőre nem értem aminek a közepén egyetlen fűzfa állt. Ahogy egyre közelebb értem egy lány alakját vettem ki a holdfényben, aki érkezésemre lassan felém fordult.

- Naeun...- mondtam lesokkolva amikor megláttam. Egyáltalán nem számítottam rá. Haja még mindig laza hullámokban omlott vállaira azonban a korábbi halvány rózsaszín öltözetét, most egy fehér csipkés ruha váltotta fel, amiben még jobban nézett ki mint az előzőben, bár nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.- Naeun...- ismételtem újra, majd elkezdtem rohanni felé, ahogy csak a lábaim bírták.

- Szia Jungkook.- emelte rám gyönyörű íriszeit, mire én gyorsan kezeim közé fogtam az enyémhez képest apró törékeny kezeit és mellkasomhoz emeltem őket.

- Figyelj, tudom mit láttál korábban de adj egy esélyt, hogy megmagyarázhassam. Én esküszöm, hogy az a csók-

- Tudom.- szakított félbe, majd óvatosan elhúzta kezeit az enyéim közül és lágyan az arcomhoz emelte őket én pedig őt követve tettem rájuk enyémet.- Mindent tudok Jungkook. A többiek mindent elmondtak, és a végén én magam is láttalak téged Hyewonnal és hallottam mindent amit akkor mondtál.- mosolyodott el lágyan miközben mélyen a szemembe nézett.- Nem kell elmondanod, újra mit érzel irántam ugyanis ma meghoztam a döntésemet.

Erre a mondatra megállt bennem az ütő. Nem hozhat döntést a mai nap után ha mégis, az nem lesz az irányomba kedvező, és nem bírnám elviselni ha elutasítana.

- Várj. Mielőtt elmondod hogy döntöttél hiába hallottad szeretném újra elmondani mit érzek irántad szemtől szemben.- mondtam mire ő egy aprót bólintott.

- Már amikor először megláttalak vonzottad a tekintetem. Más voltál mint a többiek. Vad, erős és nekem ez tetszett. Folyamatosan bántottalak valamivel csak, hogy a közeledbe lehessek. Egyre többször kaptam azon magam, hogy vágyom a társaságodra míg be nem láttam, hogy beléd estem.Életemben nem gondoltam volna magamról, hogy valaha is leszek ennyire szerelemes valakibe, mint amennyire beléd vagyok, és azt sem, hogy valaha is fogok valamitől ennyire félni, mint attól, hogy elutasítasz.Mielőtt találkoztam veled nem tudtam mit jelent nézni valakit és ok nélkül mosolyogni, hogy milyen ha annyira féltesz valakit, hogy képes lennél hegyeket megmozgatni érte. Egész addig amíg nem találkoztam veled. Te voltál az aki jobb emberré tett, és aki megmutatta, hogy még egy olyan is mint én érezhet szerelmet. Fényt hoztál a szürke hétköznapjaimba és engem is előhoztál a sötétségből. Szeretlek Lee Naeun. És ezen bármilyen döntést is hoztál se fog változtatni. Szeretlek.- néztem mélyen a lány könnyfátyolos szemeibe.

- Döntöttem és kitartok mellette.-mondta egy könnycsepp kíséretében majd hirtelen lábujjhegyre emelkedett, és egy lágy csókot hintett ajkaimra. Meglepetten fürkésztem tekintetét, amin ő csak halkan nevetgélt.

- Én is szeretlek. - mondta ki a szavakat amiket már olyan régóta hallani akartam.- Bárhogy próbáltam elnyomni magamban nem tudom tovább tagadni. Erre jutottam. De ha ennyire kétségbe vonod a döntésem, akkor megváltoztathatom.- lépett hátrébb mosolyogva mire én a derekánál fogva húztam vissza nevetve magamhoz.

- Nem nem. Kimondtad így innentől az enyém vagy, nincs menekvés.- hajoltam felé mosolyogva.

- Mibe mentem én bele.- nevetett halkan  de én gyorsan belefojtottam a szót. Gondolkodás nélkül vetettem magam ajkaira, mire éreztem ahogy elmosolyodik. Minden érzelmem beleadtam abba a csókba de igyekeztem finom lenni vele. Nyelvemmel végig szántottam alsó ajkán mire azok enyhén elnyíltak megadva nekem az engedélyt a bejutásra. Minden mozdulatomat tükörkép szerűen követte néha néha kicsit belekapva ajkaimba amitől teljesen bepörögtem. Karját nyakam köré kulcsolta, majd a tarkómon felcsúsztatva túr a hajamba kicsit megtépve azt amit veszettül élveztem. A csókunk vége felé kicsit megszívtam alsó ajkát mire egy elégedett sóhaj hagyta el a száját.

Miután szétváltunk, Naeun megfogta a kezem majd elhúzta a fa ágait  és a tövéhez vezetett, ahol egy pokróc volt leterítve egy kosárral a szélén.

- Nem tudom mire készülsz de benne vagyok.- mosolyogtam kajánul rá mire ő röhögve oldalba bökött.

- Hülye. Ez egy piknik ha nem tudnád.- nevetett majd a hátunkra dőlve néztük a csillagos égboltot. Vagyis inkább ő én az idő nagy részében csak őt néztem.
Egy ideje csendben feküdtünk amikor Naeun hirtelen felém fordult.

- Sajnálom, hogy nem vettem semmit a szülinapodra.- mondta majd bűnbánóan a földet kezdte pásztázni.

- Ilyenkor annyira édes vagy, hogy legszívesebben örökké magamhoz szorítanálak.- mondtam majd lassan az állánál fogva vezettem tekintetét vissza rám.

- Miről beszélsz? Hiszen te adtad nekem a legcsodálatosabbat.- emeltem meg összekulcsolt kezeinket.- Te vagy a legszebb ajándék amit valaha kaptam.- mondtam majd egy puszit hintettem a kézfejére.

- Boldog Szülinapot Jungkook!- suttogta mosolyogva.

Sziasztok el sem hiszem hogy az 50.reszt is megéltük és hogy van aki még mindig olvassa. Az utóbbi időben sok visszajelzést kaptam kommentekben aminek nagyon örültem❤️ köszönöm annak aki véleményt mondott.
Sokáig húzódott de végre Jungkook és Naeun egy párt alkot és nem bánom hogy eddig elhúztam mivel érdemes tudni rólam hogy utálom összecsapni a dolgokat. A kidolgozott írásokat szeretem és magamat is próbálom erre sarkallni.❤️
Remélem tetszett köszönöm hogy velem tartottatok❤️❤️❤️
By; KimChae_Young