A hétvége hamar eltelt és habár a legjobb barátnőm megfenyegetett, hogy ha bemegyek dolgozni kitekeri a nyakam én bementem. Azt a zacskónyi gyógyszert amit Jeon orvosa írt fel is igyekeztem szedni ha már megvette nekem de ennyi pirulát  eddigi 20 évem alatt összesen nem vettem be.

Amikor Yunától elkértem a kórházi számlát, hogy lássam mennyivel tartozom neki, leesett az állam. Ez a kis kaland, több mint egy havi fizetésembe kostált. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyi pénzt elköltött rám. Mondjuk neki valószínűleg nem volt megterhelő az összeg, de én egész hétvégén túlóráztam, hogy meglegyen. Szerencsém van, hogy hónap vége van különben nem tudom mit kezdenék.

Viszont nem tudom mi lesz velünk. Itt a december és jönnek az ünnepek. Emellett ott vannak a számlák,  Minji kiadásai, és persze anyám tartozásai. Régóta fontolgatom, hogy átmegyek levelezőre vagy ott hagyom a SouthPearl College-ot és vállalok még egy munkát. Minji is jövőre kezdi az iskolát és az is egy rakat pénz. Lehet ez lenne a legjobb döntés....

- Ahhhh nem tudom!- döntöm le a fejem egy fájdalmas sóhajt követően, a pihenő asztalának.

- Minden rendben? Min agyalsz ennyire muci?

Ez a kedves hang nem mástól származott mint a világ legjobb főnökétől, Lisától . Ő volt a kávézó tulaja, és a főnök. Már 4 éve dolgozom neki és egyszerűen imádom. Sokkal inkább barátnőm mint főnököm.

- Csak az anyagiakon. Nem tudom mit kéne még tennem vállaljak még egy munkát?

- Csillagom túl fáradt vagy ez a te bajod. Amikor ilyennek látlak legszívesebben felkeresném anyádat, és beolvasnék neki. Egy 20 évesnek nem kellene ilyeneken rágódni. Buliznod kéne és élvezni az egyetemi éveket meg persze pasizni.- csillogott fel a szeme amin én csak elnevettem magam. Ez apszurdum a számomra, de valahol igaza van. Mindig úgy beszél mintha egy generáció lenne köztünk pedig csak 3 évvel idősebb nálam.

- Ez van nincs mit tenni. A pasizás nem oldja meg az anyagi gondjaimat.

- Figyelj nem tudom, hogy mennyit segít de a bátyám éttermét felkérték egy nagyszabású alkalomra és szüksége lenne munkaerőre. Majd beszélek vele és beajánlak. Ez csak egy alkalom de szép összeget kereshetsz vele.

- Tényleg megtennéd értem?

- Persze bogaram de összeteheted a két kezed, hogy ilyen jófej főnököd van.- mutatott magára büszkén mire én a nyakába ugrottam.

- Te vagy a legjobb Lisa! Köszönöm!

- Nincsmit na de akkor megyek felhívom te meg vissza munkára fel mert kezdődik a csúcs forgalom!

A nap végén Lisa mindent elintézett, majd megadta nekem a bátyja elérhetőségét is, hogyha bármi kérdésem van eltudjam érni.

Lényegében egy konferencia vacsorát kell lebonyolítani, ahová nagyobb cégek hivatalosak. Azt mondták, úgy 100-150 emberrel kell számolni így nagyon kell a munkaerő.
Mivel ez jövő szombaton lesz Lisa is előbb elenged, hogy odaérek és Minjit pedig majd Yuna gondjára bízom. Nem szeretek másokat terhelni a bajaimmal de most lehetetlenség elvinnem Minjit magammal bármennyire is jó kislány. Yuna úgy is imádja őt és a húgom is Yunát, szóval nem hiszem, hogy baj lenne megbízom benne.

A munka végeztével hazamentünk Minjivel akinek a lelkére kötöttem, hogy az, hogy ma bementünk a dolgozóba a mi kis titkunk marad mert Yuna kitekeri a nyakam ha megtudja, hogy a fenyegetése ellenére bementem. Leraktam aludni, majd én is ledőltem.

Másnap időben kelltem és az egyetem előtt találkoztam Yunával. Miközbe pakoltunk a szekrényünkbe vázoltam neki a szombatot és Minjit. Természetesen belement, sőt szinte csillogtak a szemei az izgatottságtól. Imádta a húgomat. Mindig mondja, hogy minden állma egy kis csöpség mint Minji de neki csak egy bátyus jutott.

A terem felé menet megálltam a felsőbb évfolyam terme előtt Yunával, hogy még valamit letudjak. Egy srác jött ki hozzám kíváncsian.

- Szia keresel valakit?

- Szia Jeon Jungkook  bent van?

By: KimChae_Young