Egyik napról a másikra véget ért a gólyaként töltött egyetemi évünk és a nagy vizsgák után kezdetét vette a nyár. A többiek csomó mindent elterveztek bár én nem tudom velük tartok-e még.

- Nana kész vagyok.- mondta Minji mire bólintottam majd indultunk. Ma anyával találkozunk. Igen vele. Az elmúlt hónapokban kiengedték az elvonóról és egyre többet látja a húgom aki kezd feloldódni a közelében, bár engem még mindig nem vett meg magának és ezzel ő is tisztában van.

- Elmentünk.- kiáltottam Jungkooknak majd kézenfogva Minjit a közeli cukrászda felé indultunk ahol már várt ránk.

- Sziasztok lányok.- mosolyodott el mire Minji odament hozzá én pedig csak intettem neki jelezve, hogy nem vagyok süket és hallottam amit mondott.
Leültünk az üres asztalhoz kiválasztottuk a sütiket majd hozzá is láttunk. Csendben fogyasztottuk a desszerteket amíg meg nem törte a csendet.

- Találtam munkát.- mondta mire elkerekedtek a szemeim.

- Tessék? Mikor?

- Úgy egy hónapja. De nem akartam szólni amíg le nem jár a próbaidőm.

- Rendben.- mondtam nem sok érdeklődést mutatva annak ellenére mennyire sokkolt hogy dolgozik, majd tovább falatoztam nem törődve a sütim.

- Mivel úgy érzem kezdek talpra állni azt akarom hogy haza költözzetek velem.- mondta mire a torkomon akadt a falat.

- Hogy mondod?- néztem rá mire kézen fogott és rám mosolygott.

- Azt akarom hogy haza költözzetek velem.- mondta mire a torkomon akadt falat

- Hogy mondod?- néztem rá mire kézen fogott és rám mosolygott.

- Azt akarom hogy mindent elölről kezdjük mint egy család.

- Kicsit elszaladt veled a ló.- húztam el a kezem.- Azzal hogy pár hetente találkozni akarsz és munkát kaptál még nem érted el hogy megbízzak benned. Távolról se.

- Csak arra kérlek gyertek el és nézzétek meg a házat.- mondta mire sóhajtva belementem.

***

- Üdv újra otthon!- tárta ki a ház ajtaját ami koránt sem hasonlított arra lepusztult helyre ahol régebben éltünk. Új bútorok álltak mindenhol a falakról nem málott le a több éves vakolat és festék és az ablakok is cserélve voltak. Az egész ház kívül belül fel lett újítva. Kérdőn néztem rá de ő csak intett hogy kövessük, majd az emeletre indultunk. Útközben egyszer sem hallatta régi nyikorgó hangját a lépcső amihez már hozzászoktunk.- Ez a te szobád Minji.- tárta ki az ajtót ami mögött egy rendezett játékokkal teli szoba állt.
Minji vidáman nézett körbe de én nem léptem át a küszöböt.

- Honnan tellett neked minderre?- kérdeztem mivel az ilyen szintű felújítás nem kis összeg mi pedig nem a pénzünkről vagyunk híresek.

- Ne aggodalmaskodj mindenen Naeun. Tetszik a szobád kicsim?- fordult Minji felé aki bólintott. Örültem hogy boldog de engem nem fog megvenni néhány új cuccal.

- Gyerünk Minji későre jár, ideje hazaindulnunk.- mondtam mire mellém lépett és kézenfogva a kijárat felé indultunk.- Szép a házad, sok benne az új cucc. Kár hogy így is üres.- indultam volna el de még egyszer megállított.

- Kérlek csak gondold át, jó?- mondta mire bólintottam tudva hogy addig úgy sem enged el, majd haza indultunk.

***

A tányéron lévő ételt piszkálva azon agyaltam miért élek úgy mint egy gagyi dráma női főszereplője akinek egy nyugodt időszaka nem lehet. Jungkook egy köhintéssel jelezte nem tetszését de egyszerűen egy falatot se tudtam volna lenyomni a torkomon.

- Akartam szólni hogy a héten haza látogat a bátyám.- mondta mire a mai nap folyamán másodszorra végzett velem kishíján az étel.

- Nem is mondtad hogy van bátyád.- csodálkoztam miután újra kaptam levegőt mire egy szomorkás mosolyra húzta ajkait.

- Van, bár már 7 éve nem láttam.

- Kíváncsi vagyok milyen ember lehet.- tűnődtem el mire elmosolyodott, de most őszintén.

- Hihetetlen volt. Srác koromban felnéztem rá, és az én szememben ő volt a legkirályabb ember a világon.- mondta majd elnevette magát mint akinek éppen egy régi történet jutott eszébe. Még sose láttam ilyen csillogó szemekkel beszélni őt valakiről mint most róla. Látszik hogy mennyire fontos neki a bátyja de vajon miért tűnt el akkor 7 évre?

- Tudni már mikor jön?

- Azt mondta pénteken de nem is tudom. Nem hiszem hogy bármi is lesz belőle.

- Most miért mondod?

- Nem fontos.

- Szerintem pedig alig várja hogy lásson 7 év után.- mondtam mire elmosolyodott.

- Úgy gondolod?

- Biztos vagyok benne, hiszen az öccse vagy. Nem jönne Seoulba hozzád ha nem érdekelnéd, szóval ne makacskodj Jeon.

- Igazad van. Tudod mit, ne várjatok pénteken elmegyünk egy étterembe vacsizni.- mondta nyugodtan de tudtam hogy legbelül izgatott hogy láthatja. Szóval a nagy és morcos Jeon Jungkook is csak egy kis öcsi aki felnéz a bátyjára. Ennek a gondolatára muszáj volt elmosolyodnom ami neki is feltűnt de nem tette szóvá.- Milyen volt a délután anyukáddal?

- Elment egynek nem mintha érdekelne engem az a nő. Egyedül Minji miatt csinálom.

- Tudom.

- Viszont...- gondolkodtam el mire felkapta a fejét.

- Hm?

- Ugye nem adtál neki pénzt?- gondoltam a szinte új házra mire megrázta a fejét.

- Én nem adtam egy centet se, de miért kérdezed?

- Nem fontos.- böködtem az ételt de közben nem fért a fejembe. Ha nem Jungkooktól kapta akkor honnan szerezte? Ah, a sok agyalástól csak megfájdul a fejem pedig nem is kéne érdekeljen engem ez a nő.

***

- Elmentünk érezd jól magad.- szóltam Jungkooknak majd Minjivel kézenfogva indultunk el a sötétedő utcákon. Ma csajos estét tartunk Yunával mivel Jungkook bátyja érkezik. Mondta hogy bemutatna minket ha visszaértek de 7 év után most találkoznak először. Nem akarok lábatlankodni, és amúgy is lesz még időm megismerkedni vele a későbbiekben.

- Készen álltok a csajos estére?- nyitotta ki az ajtót barátnőm nevetve mire kishúgom izgatottan ugrált.

- Sziasztok lányok.- dugta ki a fejét a konyhából Jackson mire a nyakába ugrottam.

- Jackson nem is tudtam hogy itt leszel.- mondtam mire ő egy puszit nyomott az arcomra.

- Nem is lesz itt.- köhintett Yuna mire védekezően maga elé emelte kezeit.

- Nyugi hugi nem terveztem megzavarni a pizsi partyt. Anyához jöttem de megyek is mielőtt kidobtok.- mondta majd egy gyors puszit nyomott Yuna fejebúbjára majd az én arcomra.- Jó volt látni.- mosolyodott el majd ott hagyott minket.

- Anyud is itthon van?- kérdeztem mire megrázta a fejét.

- Nem miatta jött ő már órák óta nincs itthon. Taehyungot akarta lecsekkolni.- sóhajtott szemetforgatva mire elmosolyodtam.

- Szerintem cuki hogy vigyázni próbál rád.

- Szerintem nem az. Egész délelőtt itt volt de egy csókot nem kaptam amíg Jackson a nyakunkban volt.- bigyesztette le ajkait mire elnevettem magam.

- Telhetettlen vagy.

- Nem is igaz. De egyáltalán miért beszélünk rólam? Kezdjük el a bulit.- mosolygott húgomra.

Először csajos filmeket néztünk miközben nasival tömtük a fejünk majd kisminkeltük Minjit és Yunát. Engem nem tudtak rávenni de nem is haragudhatnak rám amiért nem akarok úgy kinézni mint egy bohóc. Társassal folytattuk majd Yuna szájába próbáltuk messzebbről beledobni a popcornt.

- Na szerintem ideje lenne aludni.- nyújtóztam fáradtan mire a többiek is helyeseltek. Minjire adtam a pizsamáját elvégeztük a szokásos esti rutint majd az ágyhoz indultunk.

- Jó éjt kincsem.- pusziltam meg és indultam volna én is a dolgomra.

- Várj.- mondta mire visszafordultam.

- Mi a baj?

- Nincs itt Betty.- mondta mire sóhajtva mellé léptem.

- Itt van Lulu.- mutattam a plüss elefántra amit Kooktól kapott ajándékba de ő megrázta a fejét.

- Én Bettyvel szoktam nélküle nem tudok.

- Várj egy percet.- mentem a táskájához de a baba nem került elő. Pedig meg mernék rá esküdni hogy eltettem.

- Most mi lesz?- szipogott mire sóhajtva felálltam.

- Elhozom neked addig Yuna befekszik hozzád. De alvás van.- emeltem fel mutató ujjam mire bólintott.

Beküldtem hozzá barátnőm majd elindultam a sötét utcákon. Azt hiszem jár nekem az év nővére díj ha egy babáért képes vagyok elmenni neki hajnali egykor.

***

Mikor a házhoz értem próbáltam halkan besurrani mivel még égtek a lámpák és nem akartam megzavarni Jungkookot és a bátyját aki valószínűleg már rég itt van.
Belopóztam az ajtón majd megkerülve a nappalit a lépcsőhöz mentem közben folyamatosan körbenézve nehogy meglássanak.

- Nocsak-nocsak?- hallom meg a hátam mögül mire megugrom majd a hang irányába fordulok.- Egy késő esti látogató.- mondta Jungkook aki a lépcsőn ülve figyelt kezében egy boros üveggel amit a szájához is emelt de már csak az utolsó kortyot itta ki belőle.

- Jungkook részeg vagy?- néztem az őt körülvevő üres üvegekre majd a férfire.- Hol van a bátyád?

- Ez egy nagyon jó kérdés. Tessék.- adta kezembe telefonját mire értetlenül néztem rá.- Csak olvasd.- mondta a két korty között mire tettem amit mondd.

Sajnálom öcsi mégsem tudok Seoulba repülni közbe jött valami. Remélem megkaptad az engesztelő ajándékom. Üdv. Baekhyung.- állt az sms-ben mire akaratlanul is ajkamba haraptam. Feljebb lapozva több hasonló üzenet állt mint például ,, Tudom hogy megígértem ott leszek de közbe jött valami,, vagy hogy ,,Boldog szülinapot remélem megkaptad az engesztelő ajándékom legközelebb mindenképp eljövök.,, Egyszerre szorult össze a szívem és voltam mérhetetlenül dühös. Részében a bátyjára részben magamra hiszen én voltam az aki erősködött hogy legyen izgatottabb. Próbáltam nyugodt maradni ezek ellenére majd a részeg férfi mellé ültem.

- Jól vagy Jungkook?

- Persze mindig ezt csinálja. Ígérget aztán végül nem jelenik meg csak a futár az ,,engesztelő ajándékkal,,.- mondta majd szájához emelt egy teli üveget. Mikor bontott újat?

- Figyelj Jungkook tudom hogy zaklatott vagy de mi lenne ha ezt letennénk.- toltam el az arcától az üveget sóhajtva. Majd aggódva számoltam a mellettünk heverő üreseket.- Egyáltalán honnan szereztél ennyi alkoholt?

- Ezt most vettem neki hogy együtt koccintsunk.- emelte meg a félig üres üveget majd folytatta.- Azt pedig legutóbb azt pedig előtte.- mutatott sorban az üvegekre mire egy kicsit közelebb ültem hozzá. Sajnáltam. Most először sajnáltam a tökéletes életű Jeon Jungkookot aki úgy tűnik mégsem olyan tökéletes mint amilyennek mutatta magát.

- Sajnálom Jungkook.- döntöttem vállára a fejem mire sóhajtott.

- Ne sajnáld. Már megszoktam az elcseszett magánéletem és ezt a rohadt házat.- mutatott körbe majd hisztérikus nevetésben tört ki amivel a frászt hozta rám.

- Jungkook biztos vagyok benne hogy szeret téged.- próbáltam nyugtatni.

- Szeret? Ebben a családban nincs szeretet. 7 éve nem láttam a bátyám a szüleimmel pedig már nem is tudom mikor beszéltem utoljára. Ebben a ,,családban,, senkit nem érdekel a másik.

- Jungkook...

- Nálunk ez szokásos Naeun. Hazudnak aztán pénzel próbálják elsimítani és drága ajándékokkal mert szerintük az mindent megold. Nekem az a 6 tökfej a családom mióta az eszemet tudom nem ezek.- mondta egyre idegesebben majd felállt mellőlem és a szekrényhez indult ami apró ajándékos dobozokkal volt tele. Sorra söpörte le a polcokat karjával és vágta földhöz az értékesebbnél értékesebb órákat és ajándékokat. Lefagyva néztem ahogy tör és zúz miközben láttam magam előtt ahogy minden egyes elmaradt alkalomért megkapja az újabb üres ajándékot.

Miután végzett a szekrény tartalmával se tűnt úgy mint aki befejezte. A szekrény mellett álló vázákra nyúlt majd erőből a falhoz vágta őket mire összerezzentem.

- Jungkook állj!- kiáltottam de meg se hallotta.- Elég! Hagyd abba!- ugrottam fel majd hozzá rohanva hátulról szorítottam magamhoz mire megállt.- Kérlek hagyd abba ezt Jungkook. Nem vagy egyedül már nem.- suttogtam sírva a hátába mire óvatosan felém fordult és magához szorított. Remegett.

- Naeun.- mondta erőtlenül majd térdre rogyott ezzel engem is magával rántva, mivel továbbra is szorosan szorított magához.- Te vagy az egyetlen aki képes megvédeni magamtól.- suttogta megtörten mire az én szívem is darabokra tört.

Ekkor állt össze a kép. Hogy miért volt zárkózott, ellenszenves és bunkó velem amikor megismerkedtünk. Hogy miért nem akart a közelébe engedni, végre megértettem. Nem vettem észre a sok fénytől és pompától hogy mennyire magányos ez az ember. Jungkook végig egyedül volt senkire se számíthatott. Tudom hogy ott vannak neki a fiúk de ismerem annyira hogy tudjam sose beszélt nekik erről. Most itt van ez a dühtől és csalódástól remegő férfi a karjaim között megtörve míg én mindig is elítéltem őt azért a javakért amik körülvették holott a legfontosabb dolgot sose kapta meg. Azt a dolgot amit pénzen nem lehet megvenni, a szeretetet az odafigyelést és a törődést. Ezért zárta el magába az érzéseit és ezért volt mindenkivel hideg. Jungkook olyan magányos hogy megszakad a szívem ha csak belegondolok.

- Naeun...- szólalt meg mire feleszméltem.- Kérlek ígérj meg valamit.

- Mire gondolsz?

- Ígérd meg hogy te nem hagysz magamra! Ígérd meg, hogy te itt leszel.- mondta erőtlenül mire eszembe jutott anyám ajánlata a költözéssel kapcsolatban és a tény hogy nem élhetünk itt örökre.

- Jungkook ez...

- Csak ígérd meg! Kérlek...- mondta mire óvatosan eltoltam magamtól és két kezébe fogtam az arcát.

- Megígérem. Csak kérlek ne gondolj ilyenekre.

- Ezt hogy érted?

- Én is átmentem ezen Jungkook tudom mit érzel. Mérhetetlenül egyedül vagy és azt hiszed nem áll melletted senki. De ez nem igaz. Mi itt vagyunk én itt vagyok. És Jungkook. Ez nem a te hibád. Tudom hogy magadat okolod de ez nem a te hibád, az övék. Veled nincsen semmi baj, érted? Az emberek néha elmennek és hátrahagynak minket amikor szükségünk van rájuk. Úgy érezzük nincs senkink, de van. Nekem ott volt Yuna és Minji neked pedig a fiúk, és mostmár mi is. Nem vagy egyedül Jungkook.- mondtam mire szorosan magához húzott.

Egy ideig így is maradtunk amíg lélegzet vétele szabályosabbra váltott majd karját a vállamhoz emelve megemeltem és felsegítettem a lépcsőn a szobájába. Óvatosan fektettem az ágyára majd készültem indulni de elkapta a kezem mire visszanéztem.

- Hova mész?

- Vissza Yunáékhoz csak Minji cuccáért jöttem.

- Ne menj. Ne hagyj magamra...- suttogta a végét mire sóhajtva mellé feküdtem ő pedig szorosan magához ölelt fejét a mellkasomra hajtva.- Csak legyél mindig mellettem, jó?- mondta mire átkarolva fejére hajtottam az enyém.

- Nem megyek sehova ígérem.

- Szeretlek Naeun.- mondta félkómásan mire elnevettem magam a részeg Jungkook komolytalan csacsogásán.

- Persze Jungkook én is.- nevettem mire szorosabban ölelt majd elmosolyodva mély álomba merült.
Mosolyogva néztem ahogy durmol mint egy nagy maci . A mai után úgy érzem sokkal közelebb kerültem hozzá. Azt hittem egy elkényeztetett ficsúr de sokkal több mindenen ment keresztül mint hittem. Ő és én igazából nagyon is hasonlítunk.

Ma nőttél a szememben Jungkook. Azt hiszem ezt az oldalad még meg kell ismernem, de tetszik. Nagyon is.

- Nem kell aggódnod. Bárhogy is döntök nem fogsz elveszíteni. Túlságosan megkedveltelek ahhoz hogy eltudjalak engedni.

By; KimChae_Young