Reggel korán keltünk hogy Minji időben be érjen az oviba mivel ma kezdik el gyakorolni az anyák napi műsort amit minden évben előadnak. Mivel ez Minji utolsó éve az oviban ezért nagyon fontos neki és nekem is. El sem hiszem hogy ilyen gyorsan repül az idő. A kishúgom nem sokára elkezdi az iskolát. Felfog nőni és egy önálló erős nő lesz belőle. Ha csak belegondolok összeszorul a szívem hiszen számomra ő mindig is az a kislány marad aki most is.

- Minden rendben?- simított combombra finoman Jungkook mire feleszméltem a gondolat menetemből.

- Igen csak elgondolkoztam ennyi.- mosolyogtam rá majd kiszálltunk ahogy a kocsi megállt az egyetemtől nem messze.
Jungkook is kiszállt velem amit nem értettem mivel általában én besétálok innen ő pedig kocsival megy tovább.

- Hát te?- néztem rá mire mellém lépett.

- Szép idő van. Sétáljunk.-mondta majd mielőtt bármit is reagálhattam  volna elindult.

- Én minden reggel itt találkozom Yunával, szóval megvárom.- mondtam mire megtorpant majd visszafordult.

- Akkor várunk.- lépett vissza mellém.

- Ma furcsán viselkedsz. Gyanús vagy nekem.- méregettem mire ő csak vigyorogva összeborzolta a hajam.- Hé.

- Mikor jön Yuna?- nézett körbe mire én elővettem a telefonom.

- Már itt kéne lennie. Biztos késik, de szerintem bármelyik pillanatban ideérhet.- néztem órámra.

- Naeun.

- Ne legyél már ilyen türelmetlen. Mondtam hogy mindjárt ide ér.

- Már ide ért. Taehyunggal.- mondta mire felkaptam a fejem. Yuna a párhuzamosan fekvő utcán sétált el Taehyunggal az oldalán.... Kézenfogva?!

- Ezek ketten...

- Nagyon úgy tűnik.- nézett rám Jungkook majd feléjük indultunk.

Yuna POV.

- Olyan apró a kezed hogy alig merem tartani nehogy összetörjem.- mondta Tae mire nevetve beleboxoltam a karjába.

- Nem vagyok porcelán baba.- néztem rá duzzogva mire egy puszit nyomott a fejem búbjára majd elmosolyodott.

- Pedig törékeny vagy, ezért kell vigyáznom rád Babe. - mondta mire a becézés hallatán éreztem hogy az arcom felveszi a piros árnyalatot. Még mindig nem fogtam fel a tegnap történteket és hogy most így állunk.
Amiket tegnap mondott arra egyáltalán nem voltam felkészülve.

THROW BACK

- Miért vagy velem ilyen rideg?

- Ezt már megbeszéltük.- mentem el mellette de ő csuklómra fogott ezzel maradásra kényszerítve.

- Nem beszéltük meg csak te jelentetted ki!

- Miért csinálod ezt velem? Miért nem hagyod hogy túl lépjek rajtad végre?!- próbáltam szabadulni a szorításából ezen a ponton már dühösen.

- Mert hazudtam neked.- mondta mire abbahagytam  próbálkozást és magam mellé ejtve a kezem próbáltam olvasni a tekintetéből.

- Hazudtál nekem?

- Igen, a nyaralóban.

- Mégis miről hazudtál nekem? De nem is, hogy jön ez most ide Taehyung? Csak engedj el és menj haza. Jobb lesz így nekünk.- mondtam mire elengedett én pedig hátat fordítva neki elindultam.

- Amikor először megláttalak féltem hogy túlságosan megkedvellek. Mikor megkedveltelek féltem hogy beléd szeretek.- mondta mire megtorpantam majd lassan felé fordultam.

- Nem értelek Taehyung. Mit akarsz ezzel?- fordultam felé de továbbra se néztem a szemébe. Egyszerűen nem ment.

- Hagyd hogy befejezzem.- lépett felém majd óvatosan az állam alá nyúlt és magafelé vezette tekintetem.- Yuna. Kérlek nézz rám.- mondta mire tettem amit mondd.

- Miért csinálod ezt velem?

- Mert most hogy beléd szerettem félek, hogy elveszítelek.

- Hogy mondod?- kerekedtek el a szemeim mire ő hajamat egy finom mozdulattal a fülem mögé tűrte.

- Nem tudom tovább elviselni, hogy próbálsz ellökni magadtól.- suttogta szinte ajkaimra de nem csókolt meg.

- Miért kéne hinnem neked? Évekig csak szórakoztál az érzéseimmel.

- Mert szeretlek. Ha adsz egy esélyt hogy melletted lehessek bebizonyítom mennyire.- mondta ki a szavakat amik most olyan távolinak tűntek, majd megszakítva azt a kis távolságot is az ajkaimra tapadt. Akaratlanul is visszacsókoltam miközben éreztem hogy könnyeim nedvesítik be az arcom. Derekamhoz nyúlva közelebb vont magához én pedig nem ellenkeztem. Nyelvével végig szántott alsó ajkamon belépést kérve mire én megadva neki azt, résnyire elnyitottam párnáim.
Szenvedélyesen és mohón csókolt mégis éreztem hogy vigyáz rám. Pillanatokon belül levegőért kapkodva emeltük fel a fejünk majd Taehyung sóhajtva homlokomnak döntötte az övét.

- Ezt most vehetem igennek? Azzal hogy vissza csókoltál kapok egy esélyt?- nézett szemembe mire egy aprót bólintottam.

- Igen de el ne szúrd.- mosolyodtam el mire ő halkan nevetve szorosan magához húzott.

- Köszönöm. Ígérem nem fogod megbánni.- motyogta vállaimra mire elmosolyodtam.

- Remélem is. Pedig megérdemelnéd hogy többet kelljen teperned mint nekem.

- Tudom. Kár hogy az érzéseid ellen nem tudsz mit tenni nem igaz?- mosolygott büszkén mire duzzogást tettetve elkaptam a fejem.- Szeretek.- mondta mire az a kevés jég is megtört bennem. Nem igazság hogy egy szavával megvesz magának de mit tehetek ellene ha ezt érzem?

- Én is téged.

NOW

Nem hittem volna hogy mindent tisztázunk a találkozásunk, az érzéseink. De itt vagyunk és el sem hiszem hogy Kim Taehyung barátnője vagyok. Úristen. Én Kim Taehyung barátnője vagyok!
A gondolatra muszáj elmosolyodnom. Évekig erre vágytam és most végre megkaptam. Lehet hamarabb fel kellett volna adnom.

- Khm. Shin Yuna!- hallom meg az anyai hangvételű megszólítást mire megtorpanok majd óvatosan megfordulok. Tekintetem legjobb barátnőm magyarázatra váró nézésével találkozik mire nyelek egyet.

- Ez az amire most gondolok?- mutatott kettőnkre mire hebegni kezdtem.

- E-ez hát...

- Igen az.- mondta halál nyugodtan Taehyung felemelve összekulcsolt kezeink. Barátnőm arcára mosoly ült ki majd olyan lendülettel ugrott rám megölelve, hogy megtántorodva próbáltam tartani magunkat hogy ne a járdán végezzük.

- Nagyon örülök nektek. De ezt még el kell mesélned!- nézett rám tettetett szigorral majd egy puszit nyomott az arcomra.

***

Naeun POV.

Belépve az egyetem kapuján mindenki minket bámult. Már kezdek hozzá szokni ugyanis mindig ez van ha a fiúk is velünk vannak de ez a figyelem most Taehyungra és Yunára irányult. Hihetetlenül örülök nekik és annak hogy Taehyung végre volt elég tökös hogy lépjen és megszerezze magának amit akar.
Jó srác de ha bántja a legjobb barátnőm barátság ide vagy oda nincs kegyelem.

- Akkor mi megyünk is órára.- fordultunk a fiúk felé.

- Rendben Babe, legyen szép napod.- lehelt egy gyors csókot Yuna ajkaira amire látszólag baratnőm se számított.- Majd szünetben beugrom.

- Sziasztok. - intett Jungkook is majd mindketten eltűntek a folyosón lévő tömegben.

Napközben kifaggattam barátnőm aki mindent elmesélt. Egyszerre örültem neki és irigyeltem egy kicsit. Mindketten tisztázták mi van köztük és tudom hogy Yunát senki nem fogja ezért bántani mindegy hányan vannak oda Taehyungért. A barátnőm is elég népszerű így nem kell attól tartania hogy a Hyewon félék rászálnak.
Bár mostanában Hyewonról se nagyon hallani. Nem mintha bánnám.

***

Teltek a napok és már mindenki hozzá szokott hogy két barátunk már egy párt alkot.

- Kész van már?- türelmetlenkedett Minji miközben az utolsó masnit is a hajába tettem. Eljött a péntek ezzel Minji ovis előadása ami miatt már teljes extázisban van.

- Kész vagy türelmetlen kisasszony.- mértem végig büszkén a szép kis ruhácskájában és cipőjében.- Szép vagy kincsem.- mosolyodtam el.

- Hölgyeim indulhatunk?- lépett be Jungkook majd eltátott szájjal lépett a húgomhoz. Egy fekete farmert viselt egy ingel ami egyszerre tette elegánsá és kicsit szexivé ahogy kiemelte kidolgozott testének vonásait. Szexi? Mikre gondolok? - Ki ez a gyönyörű hercegnő és hova lett Minji?- nézelődött mire húgom nevetve ugrált.

- Itt vagyok.- nevetett mire Jungkook mosolyogva kezébe kapta.

- Nagyon szép vagy tündérem.-nyomott egy puszit arcára majd rám nézett.- Indulhatunk?

- Igen.- bólintottam majd maga elé engedett.

- Te is gyönyörű vagy. Nagyon jól áll ez a ruha.- súgta fülembe miközben elhaladtam mellette. Hangjától libabőrös lettem mire láttam magam előtt ahogy elégedetten elmosolyodik. Tisztában vagyok vele mennyire élvezi az ilyen helyzeteket és rohadtul idegesít amikor ő nyer.

***

Nehezen találtunk parkoló helyet de végül Jungkook sikeresen leparkolt a kocsival. Ragaszkodott hozzá hogy ma ő vezessen. Kiszálltunk és a kapu felé mentünk amikor megakadt a szemem egy váratlan látogatón.

- Ti menjetek előre én valamit a kocsiba hagytam.- mondtam mire Jungkook vonakodva de végül oda adta a kulcsot és bementek.

Amint becsukódott mögöttük a kapu a hívatlan vendéghez indultam és megálltam vele szemben.

- Miért jöttél ide?- mondtam egyből köszönés helyett a virágcsokrot tartó nő szemébe.

- Anyák napja van és én vagyok az anyátok.

- Honnan tudtad?

- Miss Lee hívott meg.- mondta mire idegesen sóhajtottam.- Naeun keményen dolgozom hogy olyan anya lehessek akire szükségetek van. Kérlek adj egy esélyt hogy megpróbálhassam.

- Akkor kellett volna jó anyának lenned amikor szükségem volt rád. Egyedül hagytál egy csecsemővel amikor még én is gyerek voltam pedig te voltál az anyja! Akkor hol voltál!? Hol voltál amikor bántottak az iskolában mert nem tellett egyenruhára, mikor másod és harmad állást kellett vállalnom hogy beirathassam Minjit oviba!? Soha nem voltál ott amikor szükségem lett volna rád. Hála neked soha nem volt gyerekkorom nem volt senki aki megkérdezte volna milyen napom volt, hogy vagyok. És most akarsz minta anyává válni? Ne nevetess.

- Sajnálom hogy nem voltam ott neked hogy nem számíthattál rám. De nem akarom ezt a hibát másodjára is elkövetni. Ha nekem nem is de adj egy esélyt Minjinek. - mondta mire idegesen kifújtam a levegőt.

- Rendben. De csakis Minji miatt teszem ezt. Nekem soha nem voltál az anyám és nem is leszel. Nincs szükségem rád. Már nincs.

- Köszönöm.- mosolyodott el szomorkásan de egy cseppet sem hatott meg. Már régóta nem fűz ehhez a nőhöz semmi érzelem.

- De rajtad tartom a szemem. Egy rossz lépés és soha többet nem engedlek a közelébe.- sziszegtem felé majd bementünk.

Jungkook meglepve nézett ránk de nem mozdult. Szó nélkül ott hagytam a mellettem álló nőt és leültem a Kook melletti részre amit gondolom nekem foglalt. Muszáj volt lenyugodnom így sóhajtva fúrtam fejem a nyakához miközben mélyen belélegeztem illatát. Karját vállamra fektette majd szorosan magához húzott.

- Jól vagy?- suttogta mire egy aprót bólintottam ő pedig a hajamba puszilt.

***

Az előadás nagyon megható volt és lehet elfogult vagyok de az én húgom volt a legszebb. Végig könnyeket visszatartva figyeltem de amikor átadták az anyukáknak a virágokat ő pedig nekem adta nem bírtam visszafogni a könnyeim.

- Ügyes voltál hercegnő.- pörgette meg Jungkook a levegőben amit ő nevetve fogadott.

- Sziasztok.- lépett hozzánk majd Minjihez gugolt aki megilletődve bújt Jungkook mögé.- Nagyon ügyes voltál kicsim. Tessék ezt neked hoztam.- nyújtotta felé a virágot amit húgom vonakodva de elvett.

- Köszönöm.- mondta halkan de még most sem volt hajlandó elengedni Jungkook nadrágját.

- Ideje haza menni.- néztem rájuk mire anyám kezemre fogott de én érzelem mentes arcal leráztam magamról.

- Szeretném ha többet találkoznánk.- mondta mire próbáltam jó képet vágni tekintettel Minjire.

- Majd beszélünk erről. Meg van Jungkook száma ha akarsz valamit tudod hogy keress.- mondtam majd szó nélkül ott hagytam és a kocsihoz indultam.

Az út hátralévő részében nem szólaltam meg de Jungkook nem is faggatott. Amikor megérkeztünk csendben a konyhába mentem és elkezdtem a vacsorát.

Nem tudom mi lesz ebből. Mi van ha tényleg megváltozik? Nem akarom hogy miattam Minjinek ne legyen anyja de akkor is. Ez nem jelenti azt hogy semmissé válnak azok a keserves évek amiket miatta kellett elszenvednem.  Mi garantálja hogy nem szokik vissza? Hogy nem kerülünk ugyan oda ahonnan indultunk? Nem bízom benne és abban se hogy hirtelen mintha anyává válna. Nem hiszem hogy valaha is meg fogok tudni bízni benne.

- Baszki!- szisszentem fel ahogy a penge végig szaladt az ujjamon. Egy rohadt paprikát nem tudok felvágni! Néztem a vérző ujjam és átkoztam a két bal kezességem amikor Jungkook jött be gondolom a káromkodásomra. Mikor meglátott hozzám sietett és elkapva a karom a mosogatóhoz húzott és a csap alá tette a kezem.

- Mi a fenét művelsz? Addig nézed amíg elvérzel?- nyitotta meg a csapot mire felszisszentem.

- Én csak elbambultam és megszaladt a kés. Nem nagy ügy.- rántottam vállat.

- Tökömet nem nagy ügy. Hagyd a víz alatt mindjárt jövök.- mondta majd eltűnt és egy percen belül egy kis dobozzal a kezében jött vissza.- Ülj le.- parancsolt rám mire én tettem amit mondott.

- Nem hiszlek el te lány jobban kéne figyelned. - sóhajtott miközben valami fertőtlenítő sprét fújt a vágásra amitől muszáj volt összeszorítanom az szám hogy ne szisszenjek fel.

- Tudom.- mondtam halkan mire rám nézett. Kivett a dobozból egy sebtapaszt majd amikor elkészült szájához emelte a kezem és egy lágy puszit hintett rá. Vörösödve kaptam el a tekintetem mivel végig a szemembe nézett közben.

- Hagyd a vacsorát rendelünk valamit.- mondta mire bólintottam.

***

Jungkook POV.

Naeun nem festett valami jól de tudtam hogy ezt az anyja hirtelen felbukkanása okozta. A vacsorának nem nevezhető étkezése után csendben felment a szobájába én pedig Minjivel maradtam és aznap én fektettem le.
Többször is beakartam menni hozzá de visszafogtam magam. Most egyedül akar lenni ezzel én is tisztában vagyok.

Naeun POV.

-Apa kérlek ne menj! Ne hagyj itt!- kiáltottam a távozó alak felé de az vissza se nézve kisétált az ajtón. Futottam ahogy a lábam bírta de az ajtó egyre csak távolabb került tőlem. Mire kinyitottam a szemem már a víz felszínén lebegtem. Lassan visszacsuktam majd magatehetetlenül éreztem ahogy a víz alá merülök és süllyedek egyre mélyebbre.

- Nana! Nana!- hallom húgom kétségbe esett sírását de nem mozdulok.

- A te hibád.- hallom meg az anyám hangját mire kipattantak a szemeim de az addig kéken csillogó víz most már a vér sötét színében pompázott.

- Csalódtam benned. Ez a te hibád.- szólal meg a hang mire kapálózni és fuldokolni kezdtem a vízben.

- Miért nem jöttél Nana?

- Neee!- ültem fel lihegve de körbenézve megnyugodva láttam hogy a szobámban vagyok. Arcom könnyes volt és bárhogy kapkodtam a levegőt még mindig nem éreztem hogy fellélegeznék.
Visszatért. A rémálom ami évekig kísértett és emúlt amikor idejöttünk most visszajött.

Jungkook POV.

A plafont bámulva feküdtem az ágyamban de nem tudtam aludni. Nyugtalanított a tudat hogy rosszul van. Lehunyt szemmel próbáltam elhesegetni az aggodalmam amikor az ajtó hangjára lettem figyelmes. Tekintetem a hang forrásához kaptam. Mint aki megérezte hogy ő uralja gondolataim félve dugta be buksiját a résnyire nyitott ajtón mire felültem.
Tágasabbra nyitotta az ajtót így vettem észre az állapotát. Szinte az egész teste remegett ahogy párnáját szorongatta és könnyektől csillogott az arca.

- I-itt aludhatok ma v-veled?- kérdezte de még a hangja is remegett. Elmosolyodva húztam el a takarót és ütögettem meg a mellettem lévő helyet ahová szó nélkül le is feküdt. Ráterítettem a takarót ahogy megéreztem apró hátát a mellkasomnál. Karomat finoman a derekára csúsztattam közelebb vonva magamhoz majd arcomat a nyakába fúrtam. A remegése lassan alább hagyott majd perceken belül már nyugodtan szuszogott a karjaimban. Az kívántam bárcsak minden este így aludnánk. Megnyugtatott hogy a karjaim közt tudhattam őt. Olyan apró volt és törékeny. Féltem hogy egy mozdulattal összetörhetem még sem akartam elengedni.

Olyanná vált számomra mint a kávé. Eleinte egy-két pohárral beértem nem volt rá szükségem mindennap. Miután elkezdtem megismerni az ízét már azon kaptam magam hogy függő lettem és nélkülözhetetlen dologgá vált.

- Elvetted az eszem Lee Naeun.- suttogtam majd füle mögé puszilva visszadöntöttem fejem a nyakához és belélegezve édes  illatát lehunytam a szemem.

By;KimChae_Young