Jungkook POV.

Már majdnem az ajkaihoz tapadhattam volna amikor az a szar megszólalt az asztalon, mire ő sietve rúgott le magáról. Felpattant és felvette a készüléket míg én is felültem.

- Ki az?- szegeztem neki a kérdést minekután egy ideje megállás nélkül a kijelző fölött állt. A hangomra kicsit megrezzent majd felém fordult.

- Csak Miss Lee hagyott üzenetet egy szülőivel kapcsolatban semmi különös. Nem vagy éhes? Reggelizhetnénk.

Bólintottam egyet majd felment Minjiért hogy mind együtt együnk. Minji vidáman mesélt valami meséről amit tegnap látott a tvben míg nővére csendben piszkálta az ételt amiből enni nem evett sokat, amit szintén nem értek mivel ő vetette fel hogy reggelizzünk.

Miután végeztünk Naeun egy szó nélkül összeszedte a tányérokat és a konyhába indult. Minji távozását követve én is felálltam és Naeun után indultam aki a koszos edényeket mosogatta. Hiába mondom neki, hogy a személyzet elintézi mintha a falnak beszélnék.

- Minden rendben? Nem ettél valami sokat.

- Persze nincs semmi csak nem igazán vagyok éhes.

- Rendben akkor most úgy teszek mintha ezt elhittem volna. Arra gondoltam kimozdulhatnánk valahova hármasban.

- Biztos jó ötlet ez? Nem hiszem, hogy teljesen meggyógyultál.- mondta fel se nézve a mosogatnivalóról.

- Ugyan már semmi bajom. Szóval?

- Rendben, legyen.- sóhajtott megadóan.- Hova akarsz menni?

- Titok.

- Titok?- fordult felém és nézett rám most először a beszélgetés alatt.- Nem szeretem a titkokat.

- Akkor legyen meglepetés.- vigyorogtam rá mire ő is elmosolyodott.- Így már megfelel a hölgynek?

- Teljes mértékben. Megyek átöltözöm és összeszedem Minjit aztán egy óra múlva indulhatunk is.- mondta mire én elégedetten bólintottam majd kisietett a konyhából.

Naeun POV.

Jungkook kijelentése után rögtön a szobámba indultam majd hanyat dobtam magam az ágyon amikor sms-t kaptam Yunától, hogy este mindenképp csörgessem meg. Rögtön válaszoltam is neki egy okét, majd akaratlanul is átléptem az előző beszélgetésre.

"Egy heted van,,- mindössze ennyi állt az anyától érkezett üzenetben amit ma reggel kaptam. Egy ideje több ilyen üzenetet is kaptam tőle mint például;

"Azonnal utalj pénzt!,,

"Jobban teszed ha visszajössz vagy megkeserülöd,,- és egyéb társai ami már jó ideje nyugtalanít. Magam miatt nem aggódok de nem akarok se a húgomnak se Jungkooknak gondot okozni.

Sóhajtva dobtam félre a telefont és pakoltam ki mindenféle göncöt az ágyamra. Fogalmam sincs mit kéne felvennem mivel Jungkooknak eszébe se jutott elmondani hová megyünk de még csak annyit se mit vegyek fel. Egy ideig még sakkoztam rajta majd végül inkább biztosra menve egy csinos de mégis kényelmes farmer és blúz kombó mellett döntöttem. Hajamat félig feltűztem, hogy ne lógjon az arcomba de közben jól is nézzen ki. Minjit is hasonlóan öltöztettem fel, majd elmentünk ahol Kook már az ajtóban várt egy... Kutyával?!

- Kutyuus!- kiáltotta Minji majd a kis szőrmók felé futott aki kicsit megijedve kikerülte és Jungkook karjába ugrott.

- Ki ez a kis édes apróság?- kezdtem el gügyögni ahogy azt kisbabák és cuki állatok mellett szokott az ember mire a kis jövevény átugrott az én kezembe és puszikkal hintette be az arcom.

- Ő itt Yeontan, és úgy tűnik kedvel téged.- mosolygott kisfiúsan, mire én is viszonoztam majd letettem a kis pufók szobacirkálót.- Na akkor induljunk is a parkba.-mondta majd karonragadta Minjit és intett hogy kövessem.

A parkba érve Jungkook elengedte Tant, aki Minjivel kezdett játszva futkározni míg mi leültünk egy padra.

- Yeontan szörnyen cuki de ugye nem vettél hirtelen felindulásból egy kutyát?- fordultam felé mire ő felnevetett.

- Dehogyis ő Taehyung kedvence. Elutazott a családjához az ünnepekre és Jin gondjaira bízta. Én csak mára kaptam meg hogy sétáljunk vele.- mondta mire értetlenül néztem rá.- Amíg készülődtetek  ugrott át vele, remélem nem gond.

- Nem dehogy, ez a szőrmók egy igazi kis angyal és úgy tűnik Minji is jól érzi magát.-mosolyodtam el a futkározó kislányt nézve aki a kiskutyussal játszott.

- És te?

- Mi van velem?

- Te jól érzed magad? Egy ideje feltűnt hogy van valami és reggel óta különösen feszültnek tűnsz.

- Jól értem Jeon Jungkook most aggódik értem?- böktem oldalba vigyorogva.

- Álmodban. Ne szállj el magadtól.- borzolta össze a hajam mire én egy szúrós pillantást küldtem felé amin ő csak egy jót nevetett.

A nap hamar eltelt és ahogy elkezdett sötétedni kénytelenek voltunk visszamenni. Nagyon jól éreztem magam ahogy Minji is és hála Jungkooknak nem kattogtam egésznap az anya kérdésen és a többi problémán amiért nagyon hálás voltam neki.

Visszaérve ledőltem a kanapéra és Yeontannal játszottam amikor csengettek majd pillanatokon belül Jungkook csatlakozott Jinnel az oldalán. Köszöntve ölelgettem meg a társaság legidősebbjét aki mosolyogva viszonozta.

- Miújság?- ültünk le a kanapéra mind miközben a húgom Jin ölébe huppant.

- Na de Minji.- nevettem de Jin csak biccentett, hogy semmi gond.

- Na és van valami tervetek szilveszterre?- kérdezte mire Jungkookra néztem aki csak vállat vont.

- Nincs semmi konkrét.

- Remek mivel beszéltük a többiekkel, hogy szerveznénk egy bulit.

- Nem igazán- kezdtem bele a mondandómba de Jungkook közbevágott.

- Számíthatsz ránk.- mondta mire szúrós szemekkel néztem rá.

- Nagyszerű akkor majd később megírom a részleteket.- állj fel majd kikísértük az ajtóba és elbúcsúztunk tőle is és Yeontantól is.
A távozásuk után Jungkook kényelmesen elhelyezkedett a kanapén én pedig morcosan huppantam le mellé.

- Most minek duzzogsz?

- Engem meg se kérdeztél róla. Mi van ha én nem akarok menni?

- Jössz és kész. Méghozzá velem.

- De-

- Nincs de, jó éjt.- zárta le a beszélgetést majd faképnél hagyva indult fel a szobájába. Ma olyan kedves volt de amikor ezt csinálja pont olyan mint év elején és ezt utálom.

Yuna POV.

Az ünnepek kellemesen teltek New Yorkban ahová az egész család utazott az ünnepekre. A bátyám Jackson már évek óta itt él és vezeti az itteni cégünk szóval elég ritkán látom.

- Min gondolkozol ennyire elmélyülten Pocok?- bökött oldalba az emlegetett szamár. Nehéz elhinni hogy már húsz vagyok de még mindig pocoknak hív. Bátyusok... sose nőssz fel a szemükben.

- Semmi különös csak tudod hiányoztál és nem akarok haza menni így hogy aztán ki tudja mikor látlak újra.- sóhajtottam miközben tekintetemmel New York utcáit fürkésztem.

- Nos, később akartam elmondani de van még egy ajándékom számodra.- mondta mire felé kaptam a fejem, és ő egy apró borítékot nyújtott át.

- Nem kell zsebpénz Jack már nem vagyok gyerek.- puffogtam mire ő felnevetett.

- Nem az amire gondolsz csak bontsd ki.- mondta mire én szemetforgatva tettem amit mondott. A boríték egy iratot tartalmazott amit szétnyitottam és olvasni kezdtem.

- Ez egy...

- Jól látod az egy Seoulba szóló jegy.- hallottam a hangját de látni már csak homályosan láttam őt a feltörő könnyeimtől.

- Akkor t-te most...

- Igen, hazamegyek veletek.- vigyorgott az arcomba boldogan mire elszakadt a mécses és könnyeim utattörtek maguknak. Nevetve ölelt szorosan magához én pedig zokogva bújtam hozzá.

- Meglepetés.

- Ez a legjobb ajándék amit kaptam.- szipogtam mosolyogva.- Nana is biztos örülni fog neki fel is hívom!

- Várj! Inkább ne hívd fel.

- Miért ne?

- Három éve nem láttam, meg szeretném lepni.- mondta egy mosoly kíséretében de egy cseppet sem ugyanazzal amivel rám nézett korábban.

Tudhattam volna, hogy három év elteltével se fognak változni az érzései iránta. A bátyám még mindig fülig bele van zúgva a legjobb barátnőmbe.

By:KimChae_Young