- Yuna merre vagy? Yuna!- kiáltottam de a hangomat elvitte a szél és senki nem felelt. Nem tudom mennyi idő telt el, mióta elindultam a szállásról de a kezeim teljesen lefagytak már ebben a hidegben. A szél olyan erővel fúj mintha felakarna kapni és a világ végéig repíteni, miközben szakad a hó amitől már az orromhegyéig se látok. Időnként a kilátások között próbálom a számhoz emelve melegen tartani a kezeim de azok már rég kihűltek. Lábam lüktető fájdalommal üzeni, hogy álljak meg ahogy a térdig érő hóban próbálok haladni de nem tehetem.

- Yuna! Yuna...- próbáltam újból de ismét válasz nélkül. Egyáltalán még a szálloda területén vagyok? Fogalmam sincs mivel már semmit nem látok, és már a lábaim se bírják. Csak még pár lépés ...
Itt kell lennie valahol.

- Yuna!Merre vagy?Yunaaa.- kiáltottam miközben haladtam azonban a következő lépésemnél leomlott a lábam alól a föld én pedig a mélybe zuhantam.

***

Azt hiszem egy pár percre elveszthettem az eszméletem mivel nem emlékszem mi történt miután leestem. Sötét van és remegek a hidegtől. Azt hiszem most egy kicsit lehunyom a szemem. Csak pár percre pihennem kell...

Jungkook POV.

A

többiekkel a vacsoránkat fogyasztottuk viszont Naeun nélkül. Valószínűleg még mindig a szobájában duzzog vagy azzal a szöszivel mulatja az idejét. Fel nem fogom mit lát benne hiszen nem is ismeri ennek ellenére folyamatosan a közelében van és ha ez nem lenne elég még védi is. A hülye is látja, hogy bejön a srácnak csak ő nem és ez felhúz. Ha arra vár, hogy majd a bocsánatáért fogok esedezni, akkor várhat nyugodtan. Nem is értem miért foglalkoztat engem, de ha csak eszembe jut annak a tenyérbemászó szöszinek a képe ökölbe szorul a kezem.
Az étvágyam is elment ha csak rá gondolok így megtöröltem a számat, és felálltam az asztaltól.

- Mész is? Alig ettél valamit.- nézett rám Yuna de én csak leintettem és elindultam a szobámba.

Kit is érdekel az a kettő egyáltalán hiszen amint elmegyünk soha többé nem látom a fickót. Mégis ennek tudatában se hagy nyugodni a gondolat, hogy mi van ha most is vele van.
Nem érdekel azt csinál amit akar. Igen leszarom.- mondogattam magamban, de mire észbe kaptam, már a lány ajtaja előtt álltam.

- Naeun én vagyok az engedj be.- kopogtam de semmi.- Ne duzzogj már engedj be.

Idegesen nyúltam a kilincsre, amit meglepetésemre letudtam nyomni és az ajtó kinyílt. A szoba üres volt, csupán a Tv ment valami random csatornán. Hol lehet? Vele lenne?- vetődött fel bennem a kérdés így idegesen hagytam el az üres szobát. Kilépve az ajtón az említett szöszi várt aki úgy tűnik most készült kopogni.
Meglátva engem nagyokat pislogott míg én csak egy szúrós tekintettel illettem.

- Mit keresel te itt?- szegeztem felé a kérdést mire ő csak nyelt egyet és kihúzta magát.

- Naeunhoz jöttem.- mondta mire értetlenül néztem. Ha nincs a szobájában és nincs ezzel a szarossal akkor mégis hova a fenébe tűnt?

- Nincs itt.- köptem felé idegesen a szavakat, majd ott hagytam és a lány keresésére indultam. Lehet észhez tért és bocsánatot akar kérni tőlem. Mondjuk ez őt ismerve elég valószínűtlen, de ötletnek nem rossz. Miután a szobámnál se találtam, úgy döntöttem lemegyek a recepcióra. Rohanásomban több embernek is neki ütköztem de nem érdekelt csak haladtam előre. Fogalmam sincs merre lehet és egy kurvára idegesít. A recepcióra érve mint egy őrült csaptam a kis csengőre, mire a recepciós csaj idegesen jött ki de mikor meglátott már fülig ért a szája.

- Miben segíthetek?- kérdezte affektálva mire megforgattam a szemem, de egy erőltetett mosolyt vettem magamra és a pultra támaszkodtam.

- Nem látott egy hosszú sötét hajú lányt esetleg? Az egyik lába be volt kötve.

- Én nem láttam.

- Értem, köszönöm.- mondtam egy kacsintás kíséretében, majd készültem elmenni mire a lány újból megszólalt.

- Várj. Akarom mondani várjon kérem. Nem láttam de utána nézhetnek.- hallom a hátam mögül mire egy kicsit őszintébb mosollyal fordultam vissza. Ez mindig bejön.

- Mit javasol?- kérdeztem mire ő elpirulva a biztonsági kamerára mutatott.

- Tudja ezt nem lenne szabad de önnél kivételt tehetek.- mért végig miközben megnyalta a száját és előre hajolt ezzel rálátást adva a mellkasára. Tudom, hogy jól nézek ki de ez már kezd unalmassá válni. Nem foglalkozva vele bólintottam mire ő pötyögött párat a gépen majd felém fordította a képernyőt. Először nem láttam senkit de amint feltűnt a melegítőben álló lány a kijelzőn aki egy másik lánnyal beszélt rögtön felismertem.

- Ő az!- mutattam a lányra mire a recepciós kinagyította a képet. Sajnos hang nem társult hozzá így nem hallottam mit mondott neki a másik de ő kirohant a képből. Idegesen kaptam a fejem a kapu irányába majd vissza a képernyőre.- Köszönöm a segítségét.

- Várjon utána akar menni ilyen időben? Várjon!- hallom ahogy még utánam kiállt de nem érdekelt. Levettem egy síkabátot ami a kapunál volt felakasztva és kiléptem az épületből. Nem tudom mit mondtak ennek az idióta lánynak de aki ilyen időben kimegy annál valami nagyon nincs rendben. Nem tudom meddig tart de ha belepusztulok is előkerítem és megmondom neki a magamét.

Naeun POV.

Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta leestem ide de már majdnem beterített a leeső hó. Fáztam méghozzá nagyon. A hideg hatására már nem éreztem az ujjaimat a bokám pedig lüktetett a fájdalomtól de legalább erre jó volt a hideg. A nővére úgyis azt mondta borogassam végülis csak nézőpont kérdése. Legyen félig tele a pohár ha már itt dekkolok egy árokban, miközben szakad a hó és a hőmérséklet is bőven nulla alatt van. Már nem hívtam Yunát egy hang se jött ki a torkomon. Szerintem halálra fagyok itt mielőtt bárki megtalálna. Már ha tegyük fel, hogy keres valaki. Hiszem kit érdekelne az hogy eltűntem, Jungkookot? Miután ma úgy lehordtam szerintem látni se akar és valamilyen szinten jogosan. Habár utálom  beismerni de bűntudatom van amiatt hogy beszéltem vele hiszen ő csak aggódott a maga módján. A helyében én se aggódnék magam miatt.

- Naeun! Ott vagy? Naeun!- hallom fentről az ismerős hangot. Most képzelődök ugye? Nem érdekel ha csak egy halucináció is elvégre mit veszthetek. Vettem egy mély levegőt és amilyen hangosan csak tudtam próbáltam felhívni magamra a figyelmet.

Jungkook POV.

Már nem tudom mióta keresem ezt a lányt de ha megtalálom azt nem teszi zsebre. Ilyen hóviharban kijönni őrültség. Minden az ő keresésével telt perc elteltével fokozódik az idegességem. Igen beismerem ideges vagyok és fogalmam sincs miért ami csak még jobban bosszant. Idegesít, hogy nem tudom hol van idegesít, hogy nem tudom jól van-e és az is idegesít, hogy állandóan emiatt a lány miatt aggódok amikor soha életemben nem érdekelt más. Most is őt keresem ebben a hugy meresztő hidegben amikor a hotelben jakucczizhatnék. Jeon Jungkook azt hiszem megőrültél. Nem is helyesbítek. Lee Naeun őrített meg.

- Naeun merre vagy? Naeun!- próbálom már számtalanszodjára de semmi választ nem kaptam. Már készültem tovább menni amikor egy vékony hangot hallok meg halkan tőlem nem messze.

- Jungkook... Itt vagyok. Jungkook...

Rögtön a hang irányába kaptam a fejem és sietve megindultam felé.

- Naeun te vagy az? Merre vagy nem látlak.

- Itt lent.- mondta amit nem értettem mert sehol nem láttam így gyorsítottam a lépteimen mire egy szakadék szirtjéhez érek. Esküdni mernék, hogy hallottam őt. Várjunk csak ugye nem?
Idegesen lenéztem az árokba aminek az alján ő feküdt. Egy percre a vér is belém fagyott a gondolatra, hogy innen esett le.

- Minden rendben?- léptem közelebb mire csak megrázta a fejét.

- Ne gyere közelebb a végén te is itt kötsz ki.-mondta és habár határozott volt hangja mégis gyenge.

- A rohadt életbe.- sóhajtottam fel majd leugrottam a szakadékba. Én se vagyok százas az tuti. Szó szerint a mélybe vetettem magam miatta.

- Megőrűltél? Megsérülhettél volna!- nézett rám szigorúan mire felszaladt a szemöldököm. Ezt most nem gondolhatja komolyan.

- Én őrűltem meg? Hogy jutott eszedbe kijönni ilyen időben megvesztél?- mondtam idegesen majd a háta és a lába alá nyúlva megemeltem.

- Aggódtál?- mondta vigyorogva.

- Ledoblak.- vágtam rá mire halkan felnevetett.

- Most mihez kezdünk?

- Keresünk egy helyet ahol meghúzhatjuk magunkat.

- Várjunk előbb meg kell találnunk Yunát.- mondta mire értetlenül néztem rá.

- Yuna a szálláson van valószínűleg még a többiekkel vacsorázik. Miatta jöttél ki?- néztem rá mire ő lehajtotta a fejét.

- De ő azt mondta ...

- Ki mondta neked?

- Nem fontos, hülye voltam.- mosolygott szomorkásan majd lehunyta a szemeit.

***

Már nem tudom mióta mehettünk abban se vagyok biztos, hogy a tábor területén vagyunk. Már kezdtem feladni amikor megláttam egy kis kunyhót. Nem volt valami jó állapotban a teteje is meg volt sérülne de nem igazán volt miből válogatni, így benyitottam. A lányt óvatosan letettem a földre majd az üres kandalló felé néztem. Nem láttam fát így gyorsan kirohantam és kerestem pár ágat. A kandalló peremén találtam pár szál gyufát amivel begyújtottam majd egy jóleső sóhajt követve tartottam oda a kezem a meleghez. Miután ezzel végeztem a lány mellé guggoltam aki a földön fekve remegett. Óvatosan végig simítottam az arcán de a bőre jég hideg volt. Biztos kihűlt ebben a hidegben. Fel kell valahogy melegítenem. Újabb fát dobtam a tűzre de be kellett látnom, hogy ez kevés lesz. Sóhajtva néztem a vacogó lányra miközben levettem a kabátom, majd a felsőm. Lehajoltam hozzá és őt is megszabadítottam a pólójától, majd mellé feküdtem és szorosan a melkasomhoz szorítottam. Jéghideg volt ami megijesztett. Gyorsan takaróként magunkra terítettem a kabátom és a kábult lányt néztem.
Hogy lehet valaki ennyire idióta?

- Menthetetlen vagy ugye tudod?- sóhajtottam fel miközben tudtam, hogy magamhoz beszélek.

- Sajnálom.-hallom halk hangját mire ránézek.- Ma gorombán viselkedtem nem ezt érdemelted sajnálom.

Mielőtt bármit is mondhattam volna erre a lány már szuszogott. Megmosolyogtatott amit mondott így még szorosabban szorítottam magamhoz, és mielőtt átfuthatott volna az agyamon, hogy mit is csinálok óvatosan az álla alá nyúltam és mohón az ajkaira tapadtam.

By:KimChae_Young