A mai nap is szokásosan indult. Felkeltünk megreggeliztünk, majd Jungkook sofőrje elvitt minket az egyetemre. A fuvarozgatást még most sem szoktam meg és nem is hiszem, hogy valaha is meg fogom de ez van. Megspórolva  magamnak a további zaklatásokat minden reggel megkérem, hogy egy sarokkal előbb tegyenek ki. Jungkook mai napig nem érti az okát de nem is kell tudnia. Amikor év elején csak hozzám szólt, vizesen kötöttem ki a szertárban. Képzelhetem mit kapnék ha Hyewon rájönne, hogy együtt élünk. Szerintem élve elásna valahol. Megkértem Kookot, hogy ez maradjon köztünk és persze a többiek között.
Ha már Hyewonnál tartunk hetek óta nem láttam színét se ami habár meglep, egyáltalán nem kívánom a viszontlátást nekem pont jó ez úgy ahogy most van. Gondolom most, hogy a fiúk mindig mellettem vannak nincs alkalma belém kötni.
De jobb ha nem is gondolok erre mert ha sokat emlegeted a végén még megjelenik. Jobb ha nem festem az ördögöt a falra.

***

- Na és, hogy bánik veled ez a majom?- bökött Jungkook felé Taehyung.

- Hát nem is tudom mondd meg te. Képzeld még a kocsijába se ülhettem be.- színleltem felháborodást mire az említett felnevetett.- Ja és benyitott amikor tudta, hogy törölközöm.

- Ennyi mostantól hozzám költözik.- nézett rám Jimin mire elmosolyodtam.

- El kell szomorítsalak de Naeun nálam marad.- nevetett Jungkook, de valahogy mégis komoly volt.

- Nem láttalak még ragaszkodni senkihez. Minket bezzeg állandóan kirúgsz.- dünnyögte Yoongi.

- Oh, Jungkook hízelgő, de maradjunk csak barátok. - nevettem mire ő csak elhúzta a száját.

- Tényleg ti mit terveztek karácsonyra?- vetette fel a témát Jin.

- Semmit. Nem szoktuk ünnepelni.- rántottam vállat mire mindenki úgy nézett rám mint aki megbolondult.- Most mi van?

- Ezt meg sem hallottuk. Idén lesz karácsony.- mondta Hoseok mire mindenki bólintott.

Nem tudom mit kéne éreznem a karácsony szó hallattán. Mindenki bezsong tőle de belőlem nem vált ki semmit. Utoljára ha jól emlékszem, kilenc évesen tartottunk karácsonyt, de az katasztrófába torkollott. Az volt az első karácsony miután apa elment. Mindent megpróbáltam. Még fát is szereztem és fel is díszítettem, de miután anya részegen felborította es kishíján felgyújtotta a lakást, letettem róla. De egyáltalán miért is beszélünk erről? Hiszen még csak november vége van.
Nem igazán figyeltem mit beszéltek de mindenki izgatott volt már pedig még csak egy hónap múlva lesz. A nap eseménytelenül ment tovább mégis kimerülten ültem be a kocsiba.
Mikor haza értünk fáradtan dőltem le a kanapéra, és unottan néztem a plafonról lógó óriási csillárt.

- Ah, hiányzik Lisa és Mei. Dolgozni akarok!- toporzékoltam mint egy nyolc éves mire Jungkook nevetve foglalt mellettem helyet.

- Lisa hónap végéig megtiltotta rémlik?

- Rémlik, hála a nagy szádnak.- dobtam neki az arcának egy párnát mire hirtelen felém fordult.

- Te most tényleg hozzámvágtál egy díszpárnát?

- Nem.- mondtam, majd ismét arcon dobtam egy másikkal.

- Nem hagytál más választást.- pattant fel de addigra én már nevetve futottam fel a lépcsőkön. Egy pillanat alatt utolért és a derekamnál fogva futott vissza velem a nappaliba. Persze én sem hagytam csak úgy ezt és rugkapálva mozgolódtam a vállán, amitől Jungkook elvesztette az egyensúlyát aminek az lett a vége, hogy mindketten rázuhantunk a kanapéra.
Nevetve emelem meg a fejem a mellkasáról, de rögtön elhallgatok amint észreveszem milyen közel is van hozzám. Egy ideig csak csendben néztük egymást. Gyönyörű sötét szemei most is elvarázsolnak mint mindig. Teljesen rabulejtik az embert.
Tudom, hogy ő csak Jungkook de akkor is, ez nem olyasmi amit el lehetne magyarázni.

- Vigyázz mert a végén még kiesnek a helyéről.- szólalt meg nevetve mire elkaptam a tekintetem.- Örülök, hogy ennyire bejövök neked de nem kell rögtön leteperned. Mondjuk nem hibáztatlak a helyedben én is letámadnám magam.

- Még, hogy én tepertelek le? Ez mind azért történt mert te megbotlottál. Csak, hogy tudd egyáltalán nem vagy az esetem.- mondtam mire gyorsan fordított a helyzetünkön, így most már én feküdtem alatta.
Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, én pedig ismét nem tudtam levenni a szemem azokról a sötét íriszekről. A szívem hangosan dübörgött mintha csak átakarná szakítani a mellkasom és meglepettségemben még a levegő is  bennem akadt. Már szinte megszűnt köztünk az a csekély távolság is amikor felkapta a fejét.

- Éhes vagyok, vacsizzunk.- mondta, majd nemes egyszerűséggel ott hagyott.

- Nem vagyok éhes.- szóltam utána.

- Azt mondtam vacsizunk. Te is.- kiáltott vissza mire sóhajtva felálltam és követtem az étkezőbe.

- Holnaptól vissza kell térnem a munkához mivel mostanában eléggé elhanyagoltam szóval nem megyek vissza veled az egyetemre.- mondta mire bólintottam.

A vacsorát csendben elfogyasztottuk, majd mindketten a szobánkba vonultunk és lefeküdtünk aludni. A sofőr most is időben tett le a szokásos helyen én pedig beültem az órákra majd mikor végeztem jött értem és mentem vissza. Mikor beléptem a házba azt gondoltam Jungkookot a nappaliban találom, ahogy általában de most nyoma se volt, szóval levettem egy könyvet és csendben próbáltam elfoglalni magam. Minjit letettem aludni, majd leültem vacsorázni. Furcsa volt egyedül ülni szóval annál az óriási asztalnál de őszintén szóval nem is voltam éhes. Unottan piszkáltam az ételt majd egy sóhaj kíséretében felálltam, és visszavittem a konyhába, ahol a pulton egy másik adag is állt becsomagolva, gondolom Jungkooknak.

Tényleg Jungkook... Vajon még mindig dolgozik? Már 11 elmúlt. Lehet rá kéne néznem... Vagyis nem. Miről beszélek? Dolga van te pedig Naeun szépen ülsz a seggeden és békén hagyod!- gondoltam azonban mielőtt észbekaptam volna már az ajtaja előtt álltam egy csésze gőzölgő kávéval a kezemben, majd kopogtam de nem kaptam választ így halkan benyitottam.
Egy az enyémhez hasonló nagy szoba volt de koránt sem olyan mint amilyennek elképzeltem. Sokkal minimalistább és visszafogottabb de mégis modern. Eléggé meglepett mivel mindig is úgy képzeltem puccos és csicsás környezetben él de ez egyáltalán nem túlzó. A szoba másik végén egy óriási íróasztal állt, ahol Jungkookon akadt meg a szemem.

- Bocs, hogy zavarlak munka közben csak gondoltam rád nézek élsz-e még.- léptem az asztalhoz, amit elleptek a papírok és hegyben álltak a különböző szerződések. Közelebb lépve viszont megláttam ahogy a fiú az asztalon elterülve szuszogott.- Jungkook?

Akaratlanul is elmosolyodtam az alvó fiút nézve. Biztos keményen dolgozott. Óvatosan letettem a kezemben lévő italt, majd ráterítettem az ágyon lévő plédet. Megigézve néztem az alvó fiút aki most sokkal kevésbé tűnt elérhetetlennek mint amilyennek szokott. Arcába omló sötét tincseit finoman elsöpörtem, azonban amint észrevettem mit is csinálok elkaptam a kezem. Vagyis elkaptam volna ha nem fog rá a csuklómra. Basszus. Ebből tuti nem jövök ki jól..

- Maradj még...- suttogta fél álomban, mire finoman kiszabadítottam a kezem és visszaindultam a szobámba.

Jungkook POV.

- Ne menj...Ne menj!- nyúltam utána de sehol se volt.

Már világos volt a szobában ami arra enged következtetni, hogy elaludtam. Álmodtam volna?

Ásítva nyújtózkodom és csak ekkor veszem észre a vállaimra terített plédet és az előttem lévő csésze kávét. Az ital láttára elmosolyodtam, majd a számhoz emeltem. Valószínű itt lehet egy ideje mivel már rég hideg volt de gyorsan megittam és kimentem a nappaliba, azonban az egész ház üres volt. Szóval már elment. Mindegy befejezem a tegnapi papírokat és lepihenek.

***

Amikor az utolsó szerződést is aláírva lepecsételtem, fáradtan dőltem hátra a székben. Elnyújtóztam, majd lesétáltam a nappaliba és eldőltem a kanapén. Rohadt fárasztó ez az egész. Sokkal több lemaradásom volt mint gondoltam, és ha megörökölöm a céget háromszor ennyi lesz.
Egy ideig a plafont bámultam majd lehunytam a szemem és csak vártam, hogy az elmémet ellepje a sötétség.

Naeun POV.

A mai különösen hosszú nap után fáradtan léptem be az ajtón és dobtam le a kabátom. Az első utam a nappaliba vezetett mint mindig ahol az alvó Jungkookot pillantom meg.

Ez a srác tényleg bárhol elalszik csak a helyén nem.- nevettem halkan, majd leguggoltam mellé, és az arcát kezdtem kémlelni. Eddig nem tűnt fel milyen hosszú szempillái vannak. Akaratlanul is finoman végig simítottam sötét tincsein, és kezdtem ujjaimmal játszani velük. Már megint ezt csinálom. Asszem kezdek meghülyülni. Jobbnak láttam felmenni azonban ahogy felálltam hirtelen csuklón ragadott, mire meglepetten néztem rá.

- Nem akartalak felébreszteni. Inkább felmegyek pihenj csak.- indultam volna el de ő visszarántott a kanapéra, és az ölembe hajtotta a fejét, mire végképp elvesztettem a fonalat.

- Nem kell elmenned. Csak folytasd amit az előbb.- mondta miközben szemeit továbbra is csukva tartotta és kezemet a fejéhez emelte. Egy megadó sóhaj kiséretében cirógattam tovább sötét tincseit és azon agyaltam, hogy kerültem ebbe a helyzetbe.

By:KimChae_Young