- A-Apa?- fut ki belőlem mire megindul felénk.

- Naeun...- ejti ki nevem, mire kiráz a hideg. Évek óta nem hallottam ezt a hangot és az, hogy itt áll most velem szemben .... Egyszerűen nem tudom felfogni..

- Maga?- szól Jungkook sokkolva mit ránézek.

- Ismered?- kérdezem mire bólint.

- Úgy örülök hogy látlak.- mosolyodik el de én gyorsan elkapom róla a tekintetem.

- Mit keresel itt?

- Minji miatt jöttem... Néhány papírt alá kellett írnom...

- Minek? Sose voltál az élete része, ahogy az enyémnek sem.

- Tudom de anyátok kijátszott engem Naeun, én nem tudtam Minjiről...

- Persze és rólam se tudtál mikor elhagytál minket, mi?

- Naeun én-

- Felesleges magyarázkodnod. Gyere Jungkook.- fordítottam hátat de szabad kezem után nyúlt mire felszisszenek. Reakciómra felszalad a szemöldöke majd felhúzza felsőm ujját mikor meglátja a kötést az alkaromon. Szinte villámokat szórtak szemei.

- Mit műveltél magaddal kislányom?!

- Engedj el!- rántom ki karomat szorításából.- És ne nevezz így.

- Pedig akkor is a lányom vagy.

- Igaz is... Hiszen annyi mindent megéltünk...- léptem hozzá elmosolyodva.- Kiskoromban sokszor sírtam az álmatlan éjjeleken és féltem a vihartól a villámlástól, de te mindig jöttél és meséket meséltél nekem így a vihar már nem is volt olyan ijesztő... Ez a kedvenc emlékem rólad.

‌- Erre nem is emlékeztem Naeun...

- Mert soha nem történt meg. Vihar volt de te nem...- mondtam majd faképnél hagytam és a kocsihoz mentem. Jungkook kicsit később jött utánam majd egy kártyát nyomott a kezembe.- Ez mi?

- A névjegy kártyája. Ragaszkodott hozzá hogy odaadjam neked.

- Lee JeonGin...- olvastam fel a névjegyét majd apró fecnikre szaggattam.- Nem kell... Menjünk haza.

Az út csendben telt és még az eső is rákezdett. Mintha megérezte volna mennyire mocskosnak érzem magam ,,apám,, érintése helyén, és próbálna megtisztítani tőle. Mikor kiszálltunk a kocsiból lassan kisétáltam az eresz alá és csak hagytam hogy érjen az eső. A hideg cseppek érintése hamar magamhoz térített.

- Mit művelsz? Megfogsz fázni...- húz vissza Jungkook majd rámteríti felsőjét. Beérve a házba én rögtön a fürdő felé vettem az irányt de ahogy csuktam volna be az ajtót Jungkook oda tolta lábát.

- Mit csinálsz?

- Mintha hagynám ezek után, hogy egyedül bezárkozz a fürdőbe.

- De én csak venni akarok egy forró fürdőt.

- Aha, ezt már hallottam.- mondta majd megkerülve engem bement és megengedte a vizet.

- De Jungkook!

- Nincs de!

- Most itt fogsz állni és nézel mint valami kiéhezett perverz?

- Nem, inkább veled tartok.- mondta majd ledobta pólóját mire zavartan elfordultam.- Ugyan már hiszen ennél többet is láttál belőlem, nem igaz?- kérdezi mély hangon mire nyelek egyet.

- E-ez csak. Várjunk nem fogok magyarázkodni! Menj ki!- fordultam felé de ő már a kádban feküdt.

- Már késő, Babe. Duzzogás helyett inkább gyere te is.- mosolyodott el mire szemetforgatva felsőmhöz nyúltam de a gipsz akadályozott a folyamatban. - Segítsek kicsim?

- Megoldom magam is.- mondtam de ő elkapva a pólóm végét magához húzott.

- Ne makacskodj csak hagyd hogy segítsek neked.

Jungkook közreműködésével végül pillanatokon belül én is megszabadultam ruháimtól, majd óvatosan a vízbe léptem. Kellemes sóhaj hagyta el a víz melegségére ajkaim majd hátamat Jungkook mellkasának döntve elfeküdtem.

- Ma nagyon megijesztettél...- suttogta bőrőmre halkan.

- Sajnálom...

- Ígérd meg nekem, hogy soha többé nem próbálod meg bántani magad.

- Figyelj én-

- Csak ígérd meg!- karolt át mire bólintottam.- Jó kislány.- mosolyodott el majd egy gyors csókot nyomott számra.- Nagyon szeretlek.

- Én is téged.

***

Az este hátralévő részében Jungkook egy pillanatra se hagyott magamra. Szó szerint még a wcre is jött utánam és nem hagyta hogy zárjam az ajtókat se hogy bármi éleshez érjek.
Egy részem megérti sőt jól esik neki hogy ennyire aggódik de a másik felem úgy érzi magát mint egy kisgyerek a bébicsőszével.

Összebújva megnéztünk egy filmet bár hogy őszinte legyek fogalmam sincs hogy miről szólt mivel nem kötött le igazán. Mikor vége lett felmentünk majd ledőltünk Jungkook óriási francia ágyába. Ez a ház most teljesen más mint néhány hónapja. Mintha körülöttem minden elvesztette volna a színét, mintha minden szürkévé vált volna...

- Minden rendben?- simít arcomra Jungkook mire feleszmélek.

- Ez csak... Hagyjuk hülyeség.

- Nem nem hagyjuk. Biztos vagyok benne hogy nem hülyeség. Mi a baj?

- Csak ez lesz az első éjszakám itt nélküle...Nem hiszem hogy tudnék egy percet is aludni.- suttogtam mire szorosan magához húzott. Nem mondott semmit de nem is kellett. Ez a csend sokkal többet árult el mint bármi.
Hirtelen felkapta a fejét majd kisietett a szobából mire felülve utána néztem. Nem hagyott sok gondolkodási időt mivel pillanatokon belül már vissza is ért azzal a plüss elefánttal amit még ő maga adott ajándékba húgomnak. Átnyújtotta én pedig szinte kitéptem kezéből és szorosan magamhoz szorítottam, majd belélegeztem húgom illatát amit a kis elefánt még magában hordozott.

- Így legalább egy része veled lesz.- nyomott puszit homlokomra mire elkaptam tarkójánál és lehúztam fejét magamhoz hogy megcsókolhassam.

- Köszönöm.- suttogtam majd elterültünk az ágyon. Jungkook az éjjeli szekrényen álló lámpa kapcsolójához nyúlt volna de én vállára kaptam.- Maradhatna ma?

- Persze.- fordult vissza hozzám majd széttárta karjait mire én gyorsan mellkasához bújtam közben ölelve az elefántot. Jungkook egyenletes szívdobogásának hagyja és Minji illata kicsit megnyugtatott. Azt hittem ez lehetetlen de ő mégis képes volt rá.

Jungkook POV.

Megigézve vizsgáltam a mellettem fekvő lány minden porcikáját. Végre elaludt... Arca meggyötört volt ettől a sötét időszaktól mégis békés és gyönyörű még így is.
Az ábrándozásból telefonom rezgése vert fel mire gyorsan felvettem majd kiosontam a szobából nehogy felverjem Naeunt.

- Yoongi? Mit akarsz?- szóltam bele kissé idegesen és fáradtan a telefonba.

- Bocs hogy ilyen későn zavarlak de szereztem azóta néhány új információt amit megkéne-

- Értékelem de figyelj-

- Ezt tényleg hallanod kell szerintem ezen már eltudunk indulni- vágott most ő az én szavamba.

- Figyelj értékelem hogy ennyire beleástad magad de már nem lesz erre szükség.

- Miért nem?

- Mert már rájöttem ki ez a fazon sőt, személyesen is találkoztam vele.

- Most felcsigáztál, szóval? Ki ez a fickó?

- Naeun apja.- sóhajtottam.

- Hogy mondod?!

- Jól hallottad de most inkább leteszem és vissza fekszem aludni.

- Várj még-

- Figyelj tényleg mennem kell. Fontos ez most?

- Jó mindegy.Szia.- mondta majd kinyomta. Letettem a telefont az asztalra és gyorsan visszamásztam Naeun mellé majd próbáltam minél közelebb tartva magamhoz aludni végre.

Naeun POV.

Reggel elnyújtózva ébredek Jungkook mellett. Nem gondoltam volna hogy egy szemhunyásnyit is aludni fogok.
Komótosan a konyhába indultam és elfogyasztottam a jó öreg kávémat és gyorsan magamra kaptam valami viselhető göncöt.

- Hova, hova?- ölel át hirtelen két kar mire a kissé még álmos Jungkookhoz fordulok.

- Munkába.

- Hogy dolgozni?!- ébredt fel rögtön mire bólintottam. - Dehogy mész te dolgozni. Hiszen mit tudnál csinálni begipszelt karral?

- A pénztárban még hasznomat vehetik vagy hátul. - erősködtem mire beleegyezően sóhajtott.

- Jó, de várj meg elviszlek.

- Egyedül is eljutok oda Jungkook.

- Nincs vita elviszlek és kész. Amúgy látni akarom ahogy Lisa az arcodba nevet és szépen hazaküldd.- vigyorodik el mire én kiöltöm rá a nyelvem. - Húzd vissza vagy leharapom. - nedvesítette be ajkait mire én gyorsan elfordultam.

- Te meg inkább menj öltözni mert elkések.

- Jól van főnök megyek már.- nevetett majd egy gyors csókot nyomott ajkaimra és a gardrób felé indult.

***

Lisa természetesen nem örült és próbált hazaküldeni de belátta hogy úgy se megyek el így csak végül csak belement.
Sok mindent nem tudtam csinálni de a papír munkát eltudtam végezni és a kasszát is vittem egy darabig. A műszakom után hátra mentem az öltözőbe és kipakoltam a cuccaim a szekrényemből.

- Naeun, de jó hogy még itt vagy.- lép hozzám Arin aki nem rég kezdett el nálunk dolgozni. Aranyos és szorgalmas bár nem beszéltem meg vele túl sokat mivel ritkán vagyunk egy műszakban.

- Mit szeretnél?

- A hátsó kijáratnál vár rád egy férfi.

- Hogy? Nem mondta a nevét?

- Nem, csak hogy szóljak neked. Azt mondta tudni fogod ki az. - mondta mire becsaptam a szekrényem ajtaját és mosolyt erőltetve megköszöntem neki majd kisiettem.

Nem hiszem el hogy apa képes volt a munkahelyemre jönni. Egyáltalán honnan tudta? Mindegy ez most nem fontos le kell ráznom.- gondoltam miközben a főbejárathoz siettem majd kilépve körbenéztem. Sehol senki.

Elindultam a sofőrrel megbeszélt helyre mikor sietős lépteket hallok a hátam mögül. Reflexből én is felgyorsítok, és percek múlva már futok is. Már csak egy sarok... Mindjárt ott vagyok.

- Állj meg!- kapja el egy erős kéz karomat mire ijedten visszafordulok.- Miért menekülsz?

- Jimin?!

- Igen.- mondta mire kifújtam az eddig beszorult levegőm.

- Az infarktust hoztad rám már azt hittem...

- Mit hittél?

- Semmi nem fontos.

- Naeun valaki követ?

- Az mondtam nem fontos! Egyébként is mit akarsz?- rántottam ki kötéssel fedett karomat kezéből.

- Én csak beszélni akarok veled. Hónapok óta kerülsz és nem beszélünk ez nem jó így.- nézett rám de én kerültem a szemkontaktust.- Utoljára az nap láttalak a kórházban mikor elbúcsúztunk tőle... Legszívesebben már akkor odamentem volna hozzád de tudtam hogy az nem a megfelelő pillanat.

- Jimin, a lényeget!

- Hyewonról lenne szó...

- Nem érdekel.- indultam el de utánam kiáltott mire megtorpantam.

- Na jó elég volt ebből. Én próbálok közeledni de te eltaszítasz..És miért? Mert nem tetszik hogy szeretek valakit akit te nem kedvelsz! Gyerekes vagy és önző!- mondja mire idegesen vissza fordulok és hozzá sétálok.

- Na ide figyelj! Nem érdekelsz se te se az a liba! Önző vagyok? Lehet. De nem érdekel. Jimin elvesztettem az anyámat a húgomat és mindezt pillanatok alatt! Szerinted érdekel engem a kis problémád? Kisebb gondom is nagyobb annál hogy neked ki tetszik és ki nem! Az egész eddigi életem darabjaira hullott!- üvöltök mire elhallgat.- Tudhatnád mennyit jelentett számomra a húgom... És nekem kellett megölnöm őt a saját kezemmel! Szerinted én hogy érzem magam?!

- Naeun én...

- Kettőnk közül te vagy az aki önző...- suttogtam majd faképnél hagyva siettem el. 

Csak elakartam tűnni onnan így futni kezdtem nem ügyelve a körülöttem lévőkre. Ennek meg is lett az eredménye ugyanis belefutottam valakibe de rögtön meg is hajoltam.

- Elnézést.

- Semmi baj te jól vagy?... Naeun. Pont téged kerestelek.- mondta mire felkaptam a fejem.

- Mit keresel itt JeonGin...- mondtam mire fájdalmas arckifejezéssel nézett rám. Valahogy nem tudott meghatni hogy úgy tekintett rám.

- Beszélnünk kell. Gyere velem.- sétált a mellettünk lévő kocsihoz majd kinyitotta nekem az ajtót.

- Azt lesheted hogy bárhová is veled megyek.

- Minjiről lenne szó.- mondta mire sóhajtva beültem ő pedig rám csukta az ajtót majd beült mellém és gázt adott.

Jungkook POV.

- Megjelent a kórházban?- kérdezi Yoongi meglepetten a vonal másik végén. Tegnap mindenáron beszélni akart így visszahívtam és elmeséltem neki mindent.

- Igen, de Naeun nem túlzottan örült neki.

- Várj. Felismerte?

- Igen, hamarabb mint én.

- Akkor végig tudta hogy ki az apja..

- Most hogy mondod igen... De miért titkolta?

- Ezt én se értem hiszen ha az apja egy ekkora anyavállalat vezetője segítséget kérhetett volna tőle.

- Te is tudod hogy ehhez ő túl makacs. Senki segítségét nem fogadja el inkább dolgozza magát halálra 3 állásban minthogy másra támaszkodjon.

- Igaz viszont ez sok mindent megmagyaráz...

- Ezt hogy érted?

- Valószínűleg még nem volt időd végig gondolni ezt de múltkor azt mondtad papírokat láttál róla apád irodájában...

- Most arra célzol hogy-

- Igen. Szerintem apád tudta...

- De hát ez - kezdtem bele mikor egy új hívást jelzett telefonom.- Yoongi Jimin keres.

- Mit akarhat?

- Fogalmam sincs de majd visszahívlak.

- Rendben.- mondta majd kinyomtam és válaszoltam Jimin hívására.

- Szia mondd.

- Jungkook baj van! Naeun!

- Jimin vegyél levegőt. Mi történt?

- Eljöttem a munkahelyére hogy beszéljek vele de elszúrtam...

- Jimin mi történt?!

- Naeun elfutott és beszállt egy fekete kocsiba.

- Nem lehet hogy a miénk volt az?

- Nem Jungkook, Han kocsiját bárhol felismerném.

- Rendben, Jimin nekem mennem kell.

- Várj mi folyik itt?

- Majd mindent elmondok de most el kell mennem érte.

Kirohantam egyenesen a garázshoz és a legközelebbi kocsiba pattanva rögtön gázt is adtam. Meg sem álltam az óriási üveg irodaházig amin Lee Production állt.
Határozottan indultam be az épületbe és fel az irodák felé.

- Várjon uram van időpontja?

- Nekem nem kell. A Jeon csoport örököse vagyok a főnök ismer minket.- indultam tovább de az idegesítő kis liba jött utánam.

- Sajnálom Mr.Jeon, de Mr.Lee jelenleg elfoglalt.

- Én csak azért jöttem hogy elvigyem ami az enyém, ennyi az egész.

By;KimChae_Young