Mi ez a kellemes illat? Valami édes illatot érzek.

Lassan kinyitottam a szemem majd rögtön vissza is csuktam ahogy a hirtelen beszürődő fény mindent elhomályosított. Fáradtan dörzsöltem a szemeim hátha hozzászoknak a fényhez. A fejem szörnyen hasogatott amit nem tudtam hova tenni de elviselhetetlenül fájt.

Íriszem lassan hozzászokott a fényhez így lassan kitudtam venni mi is az a sötét paca ami előttem van. Egy sötét kócos haj és hosszú sötét pillái. Szinte már már festői szépségűek voltak éles arcvonásai és hosszú szempillái.

A hátamra fekve körbe pillantottam a szobámon. A nyaraló igaz is. Idejöttünk Yunával... Na várjunk egy percet.
Ijedten kaptam a fejem Kookra majd hátrébb ugrottam.

- Nocsak felébredtél?- nyitotta ki lassan a szemeit majd lassan felült.

- Mit keresel itt? És miért vagy az ágyamban? És -fogtam a fejemre.- miért hasogat ennyire a fejem?

- Tegnap jól elfajult a kis bulitok így kénytelenek voltunk közbe lépni.

- Kénytelenek voltunk? - álltam fel majd a sminkes asztalhoz indultam aminek a fiókjából előtúrtam néhány fájdalom csillapítót. Tekintetem akaratlanul is a tükörre szegeződött mire elejtettem a kezemből a gyógyszereket. Sokkoltan közelebb hajoltam majd a nyakamon lévő lila foltokat kezdtem tanulmányozni.

- Mit műveltél? U-ugye mi n-nem?- fordultam Jungkookhoz mire felém lépett.

- Te kezdted.

- Nem lehet. Hazudsz.

- Rám vetetted magad Naeun.- gombolta ki ingjét ami foltokkal tarkított testét fedte.

- Az nem lehet. Akkor mi...?

Jungkook POV.

- Nem, nyugodj meg. Nem történt semmi.- néztem rá mire ő kiengedte a bent maradt levegőjét.- Lehet szerinted egy orbitális seggfej vagyok de nem vagyok olyan szörnyeteg mint amilyennek hiszel. Soha nem használnám ki a védtelenséged.- suttogtam a fülébe majd kimentem a szobából.

ThrowBack

- Junghkookhh.- lihegett majd hajamba túrva arcához vezette az enyém. Abban a pillanatban a tekintetem találkozott az övével. Azzal a az elbűvölő vágytól sötéten csillogó szempárral ami teljesen elvarázsolt.

- Naeun biztos vagy benne hogy ezt akarod?- néztem rá mire ő ajkaira húzott.

- Biztos. -mondta mire újra ajkaira tapadtam de el is hajoltam tőle. Ő ellenkezve fordított a helyzetünkön majd a nyakamra tapadt. Miután minden neki tetsző helyet megjelölt a nyakamon felnézett rám majd újból megcsókolt.

- Francba.- suttogtam magam elé majd fordítottam a helyzetünkön és lemásztam róla.

- Mi a baj?- nézett rám lihegve mire mellé ültem.- Nem kívánsz?- kérdezte halkan mire arcát két kezem közé fogtam és mélyen a szemeibe néztem.

- Nem, nem erről van szó. Mindennél jobban vágyom erre Naeun. El sem tudod képzelni milyen régóta.

- Akkor miért nem?

- Mert nem vagy önmagad. És bármennyire is utálom ezt, nem lehet. Azt akarom hogy emlékezz rá.- mondtam majd lassan mégegyszer utoljára birtokba vettem méz édes ajkait. Lassan csókoltam kiélvezve minden pillanatát mert tudtam, hogy talán most érezhetem őket utoljára.  Mire felemeltem a fejem ő már pillanatokon belül szuszogott. Egy szomorkás mosoly ült ki arcomra, majd betakartam és egy apró csókot hintettem a homlokára.

- Akkora egy barom vagyok.

Now

Ásítva indultam a konyhába ahol Taehyung már a kávéját iszogatta. Érkezésemre felfigyelt majd kihúzta a mellette lévő széket én pedig helyet is foglaltam rajta.

- Minden rendben ment tegnap? Jó későn értetek vissza.

- Szerinted én rossz ember vagyok?- kérdezte halkan mire értetlenül néztem rá.

- Történt valami? Köze van a tegnap estéhez?

- Ez már sokkal hamarabb kezdődött.

- Tudom év elején találkoztunk velük.

- Nem. Yunával már sokkal korábban találkoztunk. - mondta mire végképp értetlenül festhettem.- De nem is ez a lényeg. Nem fontos.

- Akkor mi a fontos?

- Az hogyan döntök.- suttogta maga elé mire vállára tettem a kezem.

Taehyung POV.

- Nem tudom mi folyik itt de ha döntened kell jobb ha minnél hamarabb megteszed. Minnél tovább húzod az időt annál jobban fog fájni neki.- nézett a szemembe mire elfordultam.

- Szerinted én nem tudom? Pont ezt akartam elkerülni. Lényegében a saját elveimmel állítom szembe a...mindegy hagyjuk.- inkább be se fejeztem a mondatot csak eldőltem a pulton.

- Szóval az elveid...azokat te alakítod ezt ne felejtsd el. Amivel szembe állítod fontosabb nem igaz?

- Nem tudom. Próbálok logikusan gondolkodni mert ezt nem szúrhatom el érted? Előbb magamban kell lerendeznem mielőtt döntök.

- Mi között?

- Az elveim és az érzéseim között.- mondtam mire elmosolyodott.  Végig ezt akarta hallani?

- Tudni fogod mit kell tenned ebben biztos vagyok.- fogott a vállamra mire elmosolyodtam.

- Tudod néha egy igazi barom vagy de nem is adsz olyan rossz tanácsokat.- néztem fel rá mire elnevette magát.- Kérsz te is egy kávét?

- Igen az most jól jönne.

- Tényleg te még nem is meséltél az estédről. Bár a hangok alapján biztos kellemesen telt.- mondtam mire félre nyelte a kávét amit az előbb tettem elé.- Nyugi csak ugratlak. Mire vissza értünk már kuss volt.

- Barom.- nevettük el magunkat mindketten mikor Minji jelent meg álmosan az ajtóban. Fáradtan dörzsölte a szemét mikor meglátott minket. Szerintem azt hitte még álmodik mert újból megismételte mire úgy tűnt hisz a szemének.

- Nyusziiii, Taetaeee!- rohant hozzánk mire először Kook pörgette meg a levegőben majd én is megölelgettem.- Nana azt mondta ez lányos program.

- Igen de Nana tegnap nagy butaságot csinált ezért jöttünk hogy segítsünk neki.- mondta Jungkook majd leültette az asztalhoz. Perceken belül Naeun is csatlakozott hozzánk Yunával az oldalán aki még a tegnapi viselkedéséhez képest is furcsa volt. Halkan leültek és csendben várták a reggelit amit már korábban elkészítettem mivel nem tudtam aludni és muszály volt lekötnöm magam.

Letettem eléjük a tányért de a két lány nem igazán vitte túlzásba. Naeun még csak csak evett valamennyit de Yuna olyan kelletlenül piszkálta az ételt, hogy rossz volt nézni. Egyszer csak letette a villát és rám nézett.

- Beszélnünk kell.- mondta majd felállt és kiment a konyhából.

Értetlenül mentem utána a teraszra ahol ő a párkányon ülve várt rám.

- Szóval beszélni akartál. -ülltem mellé mire kicsit távolabb húzódott.

- Én mindenre emlékszem.- mondta halkan mire felé fordultam.

- Mindenre?

- Mindenre.

- Mióta?!

- A csók óta.

- Hogy? Te végig magadnál voltál?

- Csak amikor már a hátadon vittél.

- Miért nem szóltál?- kérdeztem mire vállat vont.

- Úgy gondoltam így könnyebb lesz de végülis ugyanott vagyunk. Mindig ugyanott fogunk tartani.

- Ezt hogy érted?

- A tegnapi csókot búcsúcsóknak szántam. Szükségem volt rá még utoljára hogy eltudjam engedni.

- Búcsúcsók?

- Igen.

- Nem értelek mit akarsz elengedni?

- Téged.- mondta ki a szavakat amiktől valami megmagyarázhatatlan ürességet éreztem. Olyan távolinak tűnt a hangja mintha nem is velem szemben ülne. Üresen csengettek a szavai mégis komolyan gondolta ami valahol rosszul esett.

- Szerettelek Kim Taehyung. Szerettelek az első találkozásunk óta. Emlékszel még arra a napra?

- Nem.- mondtam hűvösen pedig hazudtam.

- Értem. Nem is fontos. Amit igazán mondani akartam elmondtam.- állt fel mire elkaptam a csuklóját.

- Ha komolyan gondoltad mondd ki. Mondd a szemembe.- mondta mire egy szomorkás mosoly húzódott ajkaira.

- Sajnálom hogy egészen idáig a terhedre voltam. De ne aggódj innentől kezdve nem kell az érzéseim miatt aggódnod, mert feladom. Mostantól nem fog gyorsabban verni a szívem ha meghallom a neved és nem fogok azon rágódni vajon egészséges vagy- e vagy hogy eszel-e rendesen.  A mai naptól fogva nem foglak szeretni Kim Taehyung esküszöm.

Naeun POV.

- Már jó ideje kint vannak. Lehet utána kéne mennem.- álltam fel de Jungkook elkapta a karom.

- Ez az ő dolguk mi nem avatkozhatunk bele. Ezt te is tudod.

- Tudom hát.- rántottam ki a kezem szorításából.-  Én csak aggódok a barátnőmért. Nincs jól.

- Taehyungnak se olyan könnyű Naeun.

- Tudom de- -kezdtem bele mikor hirtelen a számhoz kaptam a kezem és a mosdó felé kezdtem rohanni. Még időben elértem a wc-t mielőtt baj lett volna de nem lettem sokkal jobban. Egy kezet éreztem a hátamon mire megtöröltem a szám és felnéztem.

- Jól vagy?

- Azt hiszem. De valami nem stimmel velem.- nyúltam a mellkasomhoz.

- Szar dolog a másnaposság de legalább elmegy tőle a kedved hogy úgy földig idd magad mint tegnap.- veregetett hátba mire értetlenül néztem rá.

- Jungkook mi nem ittunk tegnap alkoholt.- mondtam mire idegesen rám nézett.

- Hogy mondod?

- Én nem iszom. Yunával tegnap egy alkohol mentes koktélt ittunk de mást nem.- mondtam mire kicsit megszédültem.

- Srácok baj van!- rontott be Taehyung az ájult barátnőmmel a karjaiban.

- Úristen Yuna! Yuna térj magadhoz!- ráztam ájult barátnőmet de nem reagált. Arca ijesztően sápadt volt ajkai pedig szinte fehérek. Teljes testemben remegtem a félelemtől. Éreztem hogy dőlök hátra de a hátam még időben Jungkook mellkasának ütközött.

- Mi történt Taehyung?!- kérdezte Jungkook miközben a lány csuklójára fogva ellenőrizte a pulzusát. A hangján érezhető volt az aggodalom ami még jobban rámhozta a frászt.

- Útközben elmesélem de most kórházba kell vinnünk!- mondta mire bólintottunk.

- Minji gyere gyorsan!-kapta fel Jungkook a húgom majd beültünk Yuna kocsijába mivel abban fértünk el a leginkább.

- Mi történt?- néztem a kocsiban Taehyungra de szinte alig kaptam levegőt.

- Naeun minden rendben?- nézett rám Kook de leintettem.

- Csak siessünk.

***

Taehyung szinte berobbant a kórház halljába karjában az ájult barátnőmmel mi pedig Jungkookkal és Minjivel a nyomában.

- Orvost! Hol van egy orvos?!- üvöltött mire több fehérköpenyes dolgozó állt körbe minket. Azonnal hoztak egy hordágyat majd kérdésekkel bombáztak miközben különböző vizsgálatokat végeztek el rajta.

- Szükségünk van egy emberre aki velünk jön.- mondta az orvos mire készültem felállni de Taehyung megelőzött.

- Te maradj itt és vigyázz Minjire.

- De-

- Kérlek.- néztem rá mire visszaültem ők pedig bementek.

Egyszerűen nem tudtam felfogni hogy mi történik körülöttem. Próbáltam szabályozni a légzésem hogy lenyugodjak de egyszerűen nem ment a legjobb barátnőmről volt szó. Tompán hallottam hogy Minji hozzám beszél de nem tudtam ki venni mit mondd. A szoba forogni kezdett körülöttem így körmöm a szék aljába mélyesztettem mintha így próbáltam volna megállítani a környezetem mozgását.

Nem tudom mennyi idő telhetett el mire hallottam ahogy nyílik az ajtó. Felnéztem de csak foltokat tudtam kivenni és ez megijesztett.

Jungkook POV.

Naeun azota nem szólalt meg hogy ideértünk és ez aggaszt. A szabálytalan légzése egy újabb ok és ha Yuna összeesett mi garantálja hogy ő nem lesz rosszul?

Már készültem kopogni amikor nyílt az ajtó és az orvos lépett ki rajta. Tekintete Naeunra vándorolt majd engem megkerülve mellé gugolt.

- Hölgyem jól érzi magát?- kérdezte de ő csak hangosan kapkodta a levegőt és a semmibe nézett. Idegesen léptem az orvos mellé és próbáltam megnyugtatni a lányt aki úgy tűnt bármelyik pillanatban összeeshet előttem.

- Kérem jöjjön velem.-szólt az orvos de ő csak rázta a fejét.- Kérem jöjjön, pánik rohama van. Le kell feküdnie.

- É-én jól vagyok. Mi-mi van v-vele?- kérdezte remegő hangon mire térde alá nyúlva megemeltem.

- Ő is vele volt. Kérem vessen rá egy pillantást. - néztem az orvosra aki bólintott majd a Yuna melletti ágyba fektette. Vért vettek tőle és infúziót kapott. Nem nézett ki olyan rosszul mint Yuna de ez sem nyugtatott meg.

- Megvannak az eredmények. Kijönnének?- nézett az orvos rám és Taehyungra mire felálltunk de Naeun megszólalt.

- Várjon. Bármi is az mondhatja előttem.

- Naeun.- néztem rá de nem tágított.

- Mondja.- nézett az orvosra aki bólintott.

- A lányok szervezetében Mefedront találtunk.- mondta mire Naeun ijedten nézett Yunára.

- Ú-úgy érti drogot?- kérdezte mire az orvos bólintott.

- Ez hogy fordulhatott elő?!- kérdeztem az orvos de már túl ideges voltam hogy udvariaskodjak.

- Ha a lányok nem tudtak róla akkor valószínűleg az italukba keverték.- mondta mire láttam ahogy Naeun elsápad.

- Most mi lesz?- kérdezte mire mind az orvosra néztünk.

- Elvégezzük a szükséges kezelést és minden rendben lesz Lee kisasszony.

- Es Yuna? Vele mi lesz?- kérdezte mire Taehyung megfeszült mellettem.

- Miss Shin állapota aggasztóbb. Míg az ön szervezetéből hamar kiürült maga csak pár kisebb mellékhatását érezhette. A kinti tünetek egy pánik roham tünetei voltak amit valószínűleg a hirtelen jött stressz okozott.

- Ez mit jelent mi lesz vele?!- emelte meg a hangját Taehyung mire az orvos felénk fordult.

- Most meg kell várnunk míg felébred és remélni hogy a szíve bírni fogja a terhelést.- mondta mire Naeunból előtört a zokogás. Magamhoz szorítva próbáltam nyugtatni így fel sem tűnt Taehyung hirtelen távozása.

Sziasztok ! Azt hiszem ez a leghosszabb rész amit valaha írtam😂
Remélem tetszeni fog köszönöm ha időt szánsz rá.

Puszi: KimChae_Young