Yuna csodaszép BMW X6-ja leparkolt a kapuban mi pedig gyorsan kiszálltunk.

Meglátva a villát sok régi szép emlék tört fel bennem aminek a gondolatára elmosolyodtam. Már most jobban érzem magam pedig még be se mentünk. Yunáék nyaralója semmit se változott mióta utoljára itt jártam. Régen rengeteg nyarat töltöttünk el itt és nyugodtan kijelenthetem hogy életem legszebb nyarai voltak. Hiányoznak azok az idők de nincs mit tenni egyszer felnövünk.

Miután kiszálltunk felrohantunk a szobákba és kipakoltunk majd felvettük a fürdőruhákat és a medencéhez mentünk. Seoulban még kicsit hűvös lenne ehhez de itt már pont megfelelő hozzá az időjárás így muszály kihasználnunk az alkalmat. Minji imádnivalóan pancsolt a karúszójában míg mi kint ültünk Yunával és limonádét szürcsöltünk.

- Erre volt szükségem.- sóhajtottam elégedetten mire felém fordult.

- Örülök, hogy jobban vagy. Pénteken lesz egy utcavásár. Elég hangulatosak szóval ha van kedved megleshetjük majd.

- Benne vagyok.- bólogattam hevesen majd felálltam és csatlakoztam Minjihez.

***

Az első nap fantasztikus volt Jungkook keresett párszor de lenémítottam a telefont és teljesen megfeledkeztem a gondokról. Már sokkal hamarabb el kellett volna jönnöm.

Egy esti sütögetéssel zártuk a napot majd miután letettem Minjit aludni kiültem Yuna mellé a teraszra aki a semmibe nézve elmélkedett valamin. Mosolyogva leültem mellé majd óvatosan megböktem az arcát, mire sűrűn pislogva rám nézett. Általában együtt nevetünk de most nem nevetett. Ekkor éreztem már biztosra hogy valami baj van. Ha a mindig mosolygós Yuna elveszti a fényét akkor valami komoly dolog állhat a háttérben és én leszek az aki vissza adja neki azt.

- Azt mondtad beszélnünk kell. Beszéljünk.

- Nem most nem megy. Inkább ledőlök nagyon lefárasztott a vezetés.

- Nem nem nem. Beszéljük meg. Tudod hogy nekem elmondhatod ha bánt valami.

- Persze, hogy tudom.- sóhajtott majd visszaült.

- Akkor mesélj.- néztem rá kiskutya szemekkel mire ő egy mélylevegőt vett is kimondta amit nem gondoltam volna hogy mondani fog.

- Feladom.- mondta mire most én pislogtam nagyokat.

- Pontosítanál egy kicsit? Mit adsz fel?

- Taehyungot. Én feladom Nana.- mondta mire kétszer akkorára nyíltak a szemeim. Ezt most tényleg jól hallottam? Az a Yuna aki lassan egy éve áradozik Kim Taehyungról feladja?

- Ezt nem értem...

- Feladom Nana.- nézett rám egy olyan mű mosollyal hogy még a hideg is kirázott tőle.

- De miért? Hiszen szereted nem?

- Szeretem.

- Akkor mié-

- Mert ez nem számít.- vágott közbe mire értetlenül néztem.

- Mi az hogy nem számít, csak is ez számít Yuna!

- Te ezt nem értheted Nana!

- Akkor mondd el! Mondd el hogy miért adod fel a fiút akiről egy éve áradozol, aki miatt sírtál ha szomorú volt, aki miatt aggódtál ha elutazott? Mondd el Yuna kérlek.

- Feladtam és kész!- csattant fel majd egyedül hagyott.

Még soha nem láttam ilyen zárkózottnak. Mi mindig mindent megosztottunk egymással és most a legjobb barátnőm elzárkózott előlem.

***

Egy ideig még kint ültem, a szentjános bogarakban gyönyörködtem és a gyönyörű csillagos égben amit a városban soha nem látni de itt tökéletes volt. Minden tökéletes volt körülöttem de én nem. És Yuna sem.

Már későre járt mikor bementem de nem jutottam a szobámig ugyanis Yuna ajtajánál megtorpantam.  Azt gondoltam alszik de mégis muszaly volt benéznem.
A szobában sötét volt ő pedig az ágyban feküdt nekem háttal így jobbnak láttam menni de amikor becsuktam volna az ajtót meghallottam a legszívfacsaróbb hangot. Rögtön visszafordultam és nem zavartatva magam mellé feküdtem vele szembe.

- Yuna ne csinálj úgy mint aki alszik. Tudom, hogy ébren vagy.- suttogtam halkan miközben óvatosan letöröltem a könnyeket az arcáról.

- Téged nem tudlak átverni nem igaz?- nyitotta ki szipogva szemeit mire elmosolyodtam.

- Engem nem. Jobban ismerlek mint saját magam, szóval tudom hogy valami nincs rendben. Kérlek Yuna mondd el mi a baj. Amit ma mondtál.... Te nem ilyen vagy. Történt valami igazam van?

- Én mindent megpróbáltam Nana tényleg.- szipogott mire magamhoz húztam.

- Tudom Yuna.

- De nem tudom átlépni azt a határt ami a szívéhez vezet. Bárhogy próbáltam nem ment. Sose fogok kiszakadni egy jó barátjának a szerepéből.

- Mi van ha több vagy neki mint barát?

- Nem vagyok Nana.

- Honnan tudod ezt olyan biztosra?

- Megcsókoltam.

- Mi?! Mikor és hol!?

- Szilveszterkor a bulin.

- De miért nem mondtad?

- Mert szégyellem magam Nana. Ittam egy kicsit és felbátorodtam. Becsípve kiöntöttem neki a szívemet és megcsókoltam. De ő eltolt magától. Istenem azóta próbálom elkerülni, mert úgy érzem elsüllyedek szégyenemben. Teljesen hülyét csináltam magamból Naeun.- sírt mire megszorítottam a kezét.

- Ezért adod fel?

- Nem csak ezért. Elegem van hogy egy olyan dologért sóvárgok amit soha nem kaphatok meg. Futok utána mint egy hülye liba mikor még csak lányként se tekint rám.

- És mi a terved?

- Túl jutok rajta.

- Figyelj nem teljesen értek egyet veled de támogatni foglak ha igazán ezt szeretnéd.

- Ezt. Erre van szükségem. Hogy elfelejtsem Kim Taehyungot most és mindörökre.- szipogott.

- Rendben. Akkor számíthatsz rám.- szorítottam meg a kezét mire szomorkásan elmosolyodott.

- Köszönöm hogy vagy nekem Nana.

- Én is Yuna. Többször mentettél meg önmagamtól mint hinnéd.- mosolyogtam rá de a végén már én is pityeregtem.

***

Reggel kicsit felpuffadt szemekkel kelltem de nem bánom a tegnap estét. Tudom hogy szüksége volt rám én pedig készen állok rá, hogy a támasza legyek.

Elvégeztem a reggeli rutinom az arcmosásra a szokásosnál is jobban figyelve, majd felkeltettem Minjit és a konyhába indultam reggelit csinálni.
A specialitásomat készítettem omletet ami azt hiszem sokat elárul a konyhai tudásomról. Miután elkészültem felvittem az alvó barátnőm asztalára majd széthúztam a függönyt mire ő nyöszörögve húzta a fejére a takarót.

- Neee anyaa csak még 5 percet adj.

- Nem nem. Nincs henyélés ébresztő van.- húztam le róla nevetve a takarót mire ő felhúzta a térdeit  és összekuporodott.

- Hoztam omletteet.- suttogtam a fülébe mire kipattantak a szemei.

- Omlett?

- Úgy bizony.- nevettem mire felült én pedig az ölébe tettem a tányért. - Jó étvágyat!

***

Miután mindannyian megreggeliztünk úgy döntöttem elmegyünk kirándulni az erdőbe és megmutatni Minjinek a környéket.

- Indulhatunk?- néztem a lányokra akik bőszen bólogattak majd indultunk is.

Az erdő még annál is lélegzetelállítóbb volt mint emlékeztem. Órákig sétáltunk majd mikor egy patakhoz értünk úgy döntöttünk megállunk pihenni.

- Nana ideadod a mobilod? Az enyém lemerült de csinálni szeretnék egy képet magunkról.

- Persze itt van.- nyújtottam át neki a kikapcsolt telefont amit ő készségesen átvett és bekapcsolta. Éppen hogy magához tért a kütyü úgy elkezdett csilingelni mintha megőrült volna.

- Nana. 12 nem fogadott hívásod van Jungkooktól. És most is hív.-tartja felém a telefont mire én gyorsan átirányítom a hívást.- Most miért csinálod ezt vele?

- Mert megmondtam neki hogy nem fogom felvenni. Ha ezek után is próbálkozik az az ő baja.

- Már korábban is megakartam kérdezni de miért vagy rá ennyire kiakadva?

- Hogy miért? Emlékszel Minji zsúrjára?

- Persze, az éttermünkben volt. Mi van vele?

- Nos beállított egy nem várt vendég.

- Ugye nem? Anyud?- nyílt el a szája mire bólintottam.

- Hát az a nő nem igazán hasonlított anyámra. Jól volt öltözve, rendezett hajjal, sminkben és egy csepp alkoholnak a szagát se éreztem rajta.

- Ezt nem értem.

- Én sem értettem ezért rákérdeztem. Elvonón van.

- HOGY MI VAN?

- Ó Yuna, és még csak most jön a java. Jungkook volt az aki a hátam mögött intézte.- dőltem hátra várva hogy kiakadjon velem együtt de egyáltalán nem úgy reagált ahogy vártam.

- Ez fantasztikus! Hiszen akkor ez megoldás lehet a problémádra Nana!

- Nem érted? Kijátszott engem Yuna. A hátam mögött szervezkedett anyámmal.

- Szerintem túl reagálod. Jungkook segített neked és igen elkellett volna mondania de biztos vagyok benne hogy meg volt rá az oka hogy elhallgassa előled.

- De Yuna-

- Nincs de. Nana az az ember elbánt a behajtókkal amikor megtámadtak, megvédett amikor az egyetemen zaklattak, és befogadott az otthonába amikor tudomást szerzett anyádról. Jungkook többet tett érted mint bárki más. Ő jó ember Naeun. Ne csináld ezt vele.- fogott a vállamra majd Minjihez fordult.- Gyere picim menjünk tovább. Lassan ideje lesz vissza menni.

- Rendben.- nevetett Minji.

- Te pedig. Gondolt át amit az előbb mondtam.- nézett rám majd összepakoltunk és hazaindultunk.

Napokig Yuna szavai jártak a fejemben és igaza volt. Túlreagáltam ezt az egészet. Igen szólnia kellett volna de a lehetőséget sem adtam meg neki hogy elmondja mi történt. Gyerekesek viselkedtem belátom.

- Nana Minji elaludt gyere.- szólt Yuna mire elvetettem az önostorozó gondolataim és felálltam.

Eljött a péntek így megnézzük az utcabált amiről még az érkezésünk napján beszéltünk. Ez az első felnőtt program mióta itt vagyunk szóval már mindketten nagyon vártuk.

***

Az utcákon rengeteg ember mászkált hangulatos zene szólt és bódék voltak amerre a szem ellát. Yuna ajánlatára igent mondva egy egy koktéllal indítottunk mait persze alkohol mentesen kertünk. Minden jól indult az italok finomak voltak és nem gondoltunk semmire, de miután megittuk valami nem stimmelt.

Az este hátralévő része itt kezdett homályossá válni.

By: KimChae_Young

Sziasztok mivel tegnap konkrétan rekord idő alatt lett rengeteg megtekintés a fejezeten ezért úgy gondoltam már ma hozom a folytatást. Jó szórakozást hozzá és köszönöm annak aki olvassa.
Puszika😊❤️
( Nincs mindenhol ellenőrizve bocsi az esetleges helyesírási hibákért)