- Köszönöm Nana.- motyogta félálomban Minji mire én, mosolyogva egy puszit nyomtam a fejebúbjára.

- Boldog Szülinapot kicsim álmodj szépeket.- mosolyogtam rá majd óvatosan simogatni kezdtem a haját.

Egy kicsit még bent maradtam vele majd amikor elaludt halkan kisurrantam a szobából és a sajátomba indultam.

Jungkookhoz egy szót se szóltam azóta mivel még nem volt időm feldolgozni ezt a sok információt ami percek alatt szakadt a nyakamba. Még mindig nem tudom elhinni hogy anyámmal tárgyalt a hátam mögött.

Idegesen sóhajtva nyúltam a kilincsemre de arra még egy kéz nyúlt majd éreztem ahogy egy test hátulról az enyémhez simul. Egy halk sóhajt eresztettem mikor megéreztem magamon az izmait de nem fordultam meg.

- Várj.

- Mégis mire?-kérdeztem unott hangon.

-Beszélnünk kell.

- Tudod mit ? Rendben beszéljünk. De gyere be nem akarom hogy felverjük Minjit. Most aludt el.- mondtam majd bementünk a szobába de továbbra se fordultam felé.

- Szóval?

- Mi szóval? A buli óta rám se nézel és tudni akarom miért.

- Hmmm lássuk csak nem is tudom. Talán azért mert titokban a hátam mögött felkerested az anyámat? Vagy azért mert a tudtom nélkül elvonóra küldted? Vagy mert a 2 hónapja nem látott anyámtól kell ezt megtudnom a kishúgom születésnapi buliján?! Nem is tudom Jungkook vajon melyik lehet a problémám?!

Jungkook POV

- Basszus! Naeun figyelj csak hallgass meg.- fordítottam magam felé de ő elhátrált.

- Elegem van a hazugságaidból! Pár hónapja még azt mondtad nem lesznek titkaink egymás előtt de megint itt vagyunk. Az is egy üres ígéret lett volna?

- Nem Naeun hidd el megvolt rá az okom.

- Nem érdekel. Egyáltalán miért érzed kötelességednek, hogy az életem összes hibáját megpróbáld kijavítani?-nézett rám mire szólni akartam de leintett- Tudod mit nem is érdekel. Tudtam, hogy az utóbbi hónapok túl szépek voltak hogy igazak legyenek...

- Naeun kérlek.

- Nem! Még nem fejeztem be! - gördült le egy könnycsepp az arcán mire megtorpantam.

- Egész végig csak szórakoztál velem ugye? Hogy nem vettem észre. Ezért voltál velem kedves és figyelmes? Ezért tartottál mindig közel magadhoz és ezért érted el hogy a bizalmamba fogadjalak, hogy szórakozhass?- szippogott mire halkan felé léptem és kezem közé fogtam az arcát.

- Engedj el! Nem élvezted eléggé így is hogy nevetségessé teszel?-mondta de én szorosabban tartottam és magamhoz húztam, amit ő nem nézett jó szemmel és próbált ellökni magától.

- Eressz el Jungkook! Most is csak szórakozol velem!

- Elég!- emeltem meg a hangom mire elhallgatott. Vettem egy mélylevegőt majd nyugodtabb hanggal folytattam, miközben ő sikeresen ellökött magától.

- Szerinted én szórakozom? Te tényleg ezt hiszed?

- Igen Jungkook ezt. Mégis mi másért tennéd ezt velem?-mondta miközben a háta a falba ütközött én pedig két karommal a feje mellé csaptam így elzártam a menekülési útját.

- Mi van ha nem szórakozom? Ha komoly vagyok.- kérdeztem mire nyelt egyet.

- Te sose vagy komoly.

- És ha tetszel nekem? Ha megakarlak szerezni?- suttogtam mire elkapta a tekintetét.

- Jungkoook e-ez nem vicces.

- Nem viccelek.- néztem komolyan a szemébe majd elengedve hátrébb léptem és az ajtó felé indultam de mielőtt kiléptem volna még visszafordultam az elvörösödött lányhoz.-Most aludj. Ja és szerintem moss arcot hogy lenyugodj egy kicsit.

Miután elhagytam a helységet a szobámba siettem és a párnáim közé borultam. Hogy nyugodjon le? Nekem kéne lenyugodnom mielőtt teljesen elszúrom. Az előbb kishíján letepertem, de ha egyszer nem tehetek róla. Annyira megakarom csókolni hogy abba belepusztulok.

Tényleg ennyire menthetetlenül beleszerettem volna ebbe a lányba?

Naeun POV.

- Ilyen beképezelt, önelégült tuskót! -szitkozódtam miközben a fürdő felé vettem az irányt.

- ,, Ja és szerintem moss arcot hogy lenyugodj kicsit.,,-imitáltam flegmán míg a tükörhöz sétáltam.

Az arcom vörös volt és könnyektől áztatott. Mi történt az én új tavaszommal? Most minden átfordul a zord télbe? Én nem ezt akarom. Azt akarom hogy dráma és feszültség nélkül éljünk itt de úgy tűnik ez nem megoldható, mert állandóan történik valami. Eddig azt hittem az én hibám a múltam miatt de ezt a vihart most Jungkook idézte elő! Idegesen visszatrappoltam a szobámba majd felkaptam a telefonom és tárcsáztam.

- Szia csajszi, mesélj miújság?

- Szia Yuna. figyelj, oda szeretnék menni pár napra.

- Történt valami?

- Több dolog is de szükségem van arra a helyre most. Elmehetnénk?

- Persze. Odaszólok hogy megyünk és holnap akár indulhatunk is. De biztos ezt akarod?

- Igen Yuna ezt. El sem hiszed mennyire szügségem van most erre.

-Bevallom nekem is. Majd beszélni szeretnék veled valamiről.

- Minden rendben? Rossz előérzetem van.

- Persze akkor holnap kilencre megyek értetek a ház elé. Jó éjt Nana.

-Jó éjt aludj jól.- köszöntem el majd bontottam a hívást.

Amint letettem a szekrényhez indultam és elővettem a sporttáskám majd elkezdtem beledobálni a cuccom. Mikor végeztem Minjinek is pakoltam ruhákat, játékokat és mindent ami kell majd az ágyba dőltem.

Rossz előérzetem van Yunával kapcsolatban. Nem tudom megmagyarázni de ha rosszul érzi magát valahogy mindig megérzem. De gyorsan el kell hesegetnem ezt a gondolatot. Jót fog tenni ez a kis szünet, igen most pont erre van szükségem.

***

Másnap szinte kipattantak a szemeim még úgy is, hogy egész éjjel csak forgolódtam az ágyamban. Nem érdekelt, hogy nem aludtam kiugrottam a kényelmes párnák közül és gyorsan felöltöztem majd átmentem Minjihez is és elkezdtem felöltöztetni.

-Figyelj kicsim ma nem megyünk oviba. Nana és Yuna elvisz valahova rendben?

-Nyuszi is jön?-nézett rám mire kicsit kevésbé őszinte mosollyal nemlegesen ráztam a fejem.

- Ez most lányos program lesz.- mondtam mire mosolyogva tapsolt.

Ezután lementünk a cuccokkal ahol Jungkook már a reggelit fogyasztotta. Először mosolyogva fordult felénk de az gyorsan eltűnt ahogy tekintete a sporttáskákra vándorolt.

-Minji menj mosakodni jó?- néztem rá mire ő bólintva a fürdő felé rohant.

-Azok minek vannak ott?- bökött a táskákra a villájával mire én összefontam a karom.

- Magunkkal visszük oda ahová megyünk.-mondtam mire félrenyelte a falatot.

- Hogy mondod?

- Jól hallottad.- léptem hozzá majd az asztalnak támaszkodtam.- Lelépünk.

- És ha nem engedem?

- Nincs szükségünk az engedélyedre. Plussz muszály lesz eltűnnünk egy időre hogy lenyugodjak mielőtt olyat teszek amit megbánsz, világos?- hajoltam az arcába mire ő elmosolyodott és követve engem közelebb hajolt.

-Most nagyon szexi vagy, tisztában vagy vele?-mosolygott kajánul mire én horkantva ellöktem magamtól.

- Fordulj fel.

- Kész vagyok Nana.- rohant hozzánk Minji mire megrezzent a telefon a zsebemben. Yuna írt hogy mehetünk, így felkaptam a táskákat és kiindultunk.

-Várj.- fogott kezemre Jungkook mire visszanéztem.

- Mit akarsz? Egy újabb üres bókot?

- Nem. Add ezeket.- mondta majd kikapta a két sporttáskát a kezemből.- Ha megakadályozni úgysem tudom legalább ne te cipeld ezeket.

- Köszönöm.- néztem meglepetten majd bepakoltunk a kocsiba.

- Yuna bármit mondd ez a hülye ide hozd vissza őket.

- Nem hallgass rá.- forgattam meg a szemem de Yuna csak biccentett neki egyet.

- Értettem főnök.

- Majd hívlak.- nézett rám mire úgy megforgattam a szemeim hogy csoda hogy nem fordultak ki a helyükről.

- Mintha felvenném.

- Ne játszd a nagylányt Naeun vagy következményei lesznek.-hajolt hozzám de nem hatott meg az üres fenyegetése.

- Jajj de félek.-mondtam gúnyos hangon mire elmosolyodott.

- Ha egy hét múlva nem leszel itt utánad megyek.-mondta mély hangon majd mielőtt bármit is reagálhattam volna egy puszit adott az arcomra majd intett Yunának aki gázt adott és integetve megvárta míg elmegyünk.

- Még puszilgat? Ez az önelégült barom!- puffogtam mire Yuna csak nevetett.

- Látom jól alakulnak a dolgaitok.

- Francokat.- horkantottam fel.

- Hidd el Nana hogy ez jó dolog még ha te nem is így látod. Irigyellek.- sóhajtott majd egy szomorkás mosolyra húzta ajkait.

Legszívesebben rögtön leállítottam volna a kocsit, hogy megtudjam mi van vele de jobb ha most csendbe maradok. Lehet nem csak nekem van szükségem erre az útra hanem Yunának is. Valami aggasztja és utálom magam hogy nem vettem észre hamarabb mert a saját problémáim fontosabbak voltak.

By;KimChae_Young