- Naeun a hetes aztalt le kell szedni és a négyes fizetne!-kiáltott Mei mire már indultam az említett asztalok felé. Úgy döntöttem most hogy lejárt az egy hónap és újra dolgozhatok inkább belevetem magam a munkába az egyetem helyett, legalábbis pár napig amíg remélhetőleg leül az ügy.

A hallgatók körében velem van tele a twitter még úgy is hogy hála Jiminnek a háromnegyede már eltűnt. Rengeteget köszönhetek a fiúknak a sok segtségért és Jungkooknak a tegnapért. Bűntudatom van hogy reggel csak úgy elmentem de hagytam cetlit szóval rendben lesz.

***

Fáradtan estem be az ajtón a mai csúcsforgalom után de élveztem. Hiányoztak a lányok és így legalább nem volt időm felesleges dolgokon agyalni. Minji már valószínűleg rég az igazak álmát aludhatta így a nappaliba mentem ahol Jungkook várt. Egy jóleső sóhaj kiséretében dőltem el a kanapén fejemet pedig Kook ölébe hajtottam mire vigyorogva nézett rám.

- Most mit vigyorogsz? Ha neked szabad akkor nekem is.- nyújtottam ki rá a nyelvem mire sóhajtva tincseimmel kezdett játszani. Ez tényleg kellemes, már értem miért csinálja velem állandóan ezt.

- Milyen volt az első napod?

- Hát csúcsforgalom volt így egy perc szünetet se kaptam.

- Akkor fárasztó napod volt.

- Tökéletes volt így. Élveztem.- mosolyodtam el mire ő magafelé vezette tekintetem.

- Naeun.

- Hm?

- Te mazochista vagy?

- Hülye.-ütöttem karon nevetve mire ő is elmosolyodott.

Hirtelen megszólalt a telefonomon az értesítést jelző hang. Nyújtózva felkaptam a dohányzó asztalról majd megnyitottam Yuna üzenetét. Mivel én nem vagyok fent, az összes rólam készült képet elküldi nekem amit talál, és ez most se volt másképp. Egy sóhaj kíséretében lapoztam végig őket mire Jungkook kikapta a kezemből és ő is végig lapozta.

- Ezt nem hiszem el komolyan mint az óvodások. Ne aggódj majd én megoldom ezt egyszer és mindenkorra.- mondta mire kikaptam a kezéből a készüléket és arébb tettem.

- Figyelj, engem nem zavar szóval te se idegesítsd magad ezen rendben?- néztem rá mire elmosolyodott majd bólintott egyet.

- Belevaló egy csaj vagy mondták már neked?- kacérgodott mire elnevettem magam.

- Ha te mondod.

- Tényleg erről beszélve majdnem elfelejtettem. Tessék.- vett le egy apró csomagot a mögötte lévő polcról majd a kezembe nyomta.

- Ez micsoda?- néztem rá mire elmosolyodott.

- Meglepetés.

- De milyen alkalomból? Ugye nem drága?- néztem rá aggódva mire idegesen felsóhajtott .

- Azzal te ne foglalkozz, csak nyisd már ki.

Feltéptem a papír csomagolást majd kinyitottam és egy telefon dobozát pillantottam meg. Jobban szemügyre véve látszott, hogy milyen márkás és drága volt ami eléggé zavart.

- Ezt nem fogadhatom el. Amúgy is ott van nekem a másik emlékszel?- néztem rá mire szemet forgatott. Tudom hogy utálja de én nem. Még az első Lisától kapott fizetésemből vettem.

- Megbeszéltük hogy ma újjat veszünk csak te leléptél reggel rémlik?

- Igen de ez akkor is...

- Csak fogadd el. Már minden el van intézve új számod van így nem fognak tudni elérni akiket nem akarsz és ez a legújabb modell szóval jobbat nem találsz.

- Hát...

- Tekintsd utólagos karácsonyi ajándéknak az ápolásomért. Amúgy se volt nagy összeg Yoongi cége gyártja így ő is segített beszerezni. Csak a jövő hónapban dobják piacra.

- Wow... Köszönöm Jungkook.- csodáltam a készüléket majd rá mosolyogtam amit ő is viszonzott.

***

Eltelt másfél hét az eset óta és hála Jimin és Jungkook közbenjárásának minden rólam készült tartalom el lett tűntetve. Ideje volt vissza mennem az egyetemre hiszen tudtam, hogy nem maradhatok ki többet.

Aznap reggel Yuna a kapuban várt mint mindig majd köszöntve egymást elindultunk a szekrényekhez.

- Mi megyünk órára szünetben találkozunk.- intett Taehyung a többiekkel majd hátatfordítva tovább álltak.

A szekrényhez vezető úton több pillantást is kaptam de próbáltam kizárni őket. Csak kikapom a könyvem és már itt se vagyok.

- Ne foglalkozz velük.-nézett Yuna az össze suttogó diákokra mire elmosolyodtam.- Vedd ki a könyvet és menjünk.

Kattant a szekrény zárja és nyílt ajtaja amikor valami kemény koppan a fejemen. Mikor oda emelem a kezem érzem ahogy szétfolyik a hajamon majd még két ilyen koppanást érzek. Aztán az arcomhoz emeltem a kezem és rögtön rájöttem mi is ez. Tojás...

Mikor már azt hittem vége egy kis adag liszt is társult a tojás mellé mire az egész folyosó elcsendesedett és csak halkan lehetett hallani néhány ember nevetését.

Nem emeltem fel a fejem még Yunára se figyeltem csak megrögzötten bámultam a padlót, teljesen lefagytam. Egy vállamra fogott kéz rántott ki ebből az állapotból és habár nem láttam jól sejtettem ki is az. Felkapva a fejem Jungkook állt velem szemben és idegesen méregetett.

- Jól vagy?- kérdezte miközben próbálta leporolni a hajam több kevesebb sikerrel. Egy aprót bólintottam de nem néztem rá. Túl megalázó volt ebben a helyzetben hogy a szemébe tudjak nézni. Idegesen a bámészkodók felé fordult mire a helységet szinte felperzselte a feszültség. Tudtam mit akar, de azt is tudtam hogy muszály lesz leállítanom.

- Melyikőtök műve ez, hm?- kérdezte látszólag nyugodt hangon mégis érezni lehetett hogy nincs jó kedvében.- Mi van süketek vagytok?

- Jungkook nem kell ezt tenned.- fogtam a karjára amit ő olyan erővel rántott ki hogyha Yoongi nem kap el valószínűleg a földön kötök ki.

- Hé haver, nyugodj le.- mondta Yoongi is de Jungkook meg se hallotta.

- Azt kérdeztem, ki-csinálta-ezt?!- mondta mostmár üvöltve mire összerezzentem. Utoljára akkor láttam ezt a sötét szempárt amikor a behajtókkal találkoztunk.Mindenki kerülte a tekintetét. Féltek tőle és bevallom kicsit még én is.

- Rendben látom senki nem tud semmiről, de egy valamit jegyezzetek meg. Innentől bárki aki árt Naeunnak az az ellenségemé válik, felfogtátok? Tudjátok mit jelent ez.- mondta ismét halkabban majd kitépve Yoongi karjaiból elrángatott magával.

Miután meguntam, hogy magaután rángat mint egy rongybabát megálltam és kirántottam a csuklóm a szorításából mire felém fordult.

- Elárulnád ez most mire volt jó?

- Megoldottam a gondod, inkább hálásnak kéne lenned.- mondta mire felszaladt a szemöldököm.

- Szerinted ettől jobb lesz? Hogy ez után minden rendben lesz?!

- Nem tudom mit vársz még tőlem Naeun! Bármit teszek sose elég és rohadtul unom ezt! Felhúz, hogy bántanak és az is hogy nem hagyod hogy megvédjelek amikor kell !

- Mert senki nem kért meg rá, hogy védelmezz! Te érzed kötelességednek hogy berobbanj az életem minden apró konfliktusába és még nagyobb felfordulást kavarj de elegem van!

- Tudod mit? Végeztem. Végeztem veled és a személyes problémáiddal. Nem fogom minden alkalommal megmenteni a segged amikor ideszambázik és mindent elbasz az alkesz any- gondolkodás nélkül lendült a kezem ennek a szónak a hallattán, mire Jungkook feje oldalra bicsaklott. Itt szakadt el a cérna.

Sokkolva emelte kezét az ütés helyéhez majd szemeimbe nézett ami kezdett megtelni könnyekkel.

- Naeun, én. Nem akartam, nem úgy értettem.

- Akkor, hogy értetted?!- fakadtam ki majd a kijárat felé indultam de ő visszarántott.

- Várj, beszéljük meg.- mondta de én érzelementes arcal néztem rá.

- Nem akarom hallani. - téptem ki a kezem övéi közül majd még egyszer utoljára ránéztem.- Ne gyere a közelembe.

Futottam ahogy csak a lábam bírta, nem érdekeltek a kíváncsi pillantások. Lábaim automatikusan a parkba vittek ahol a kedvenc cseresznyevirág fám alatti padra rogytam.

Mindig idejöttem ha megakartam nyugodni de most valahogy nem működött. Olyan mérhetetlen düh forrt bennem amit nagyon rég nem éreztem már.

Hogy mondhatta ezt nekem?! Annyi mindent elviseltem vola tőle, hogy csúnya vagyok idióta, barom, liba bármit de nem neki pont ezt a szót kellett a fejemhez vágnia!

Megnyíltam neki és olyan dolgokba avattam be amibe senki mást nem, de ő kihasználta és ilyen undorító módon vágta a fejemhez.

Tudhattam volna, hogy ez az egész időszak csak átmeneti. Ostoba voltam, hogy megbíztam benne ezzel megszegve a legfőbb szabályom.

***

Mire feleszméltem már teljes sötétség szállt Seoulra. Annyit agyaltam hogy szó szerint rámesteledett.

Nem tudtam hova kéne mennem, de azt tudtam hogy őt nem akarom látni és Yunának se volt kedvem kimagyarázni a helyzetet arról nem is beszélne hogy ott keresne előszőr. Már ha egyáltalán érdelki hogy hol vagyok.

Egyetlen ember jutott csak eszembe akire számíthatok így felé indultam.

***

Belépve az utcába éreztem a lenéző pillantásokat, de nem érdekelt. Én magam is tudom, hogy nem illek erre a környékre. Megálltam a kővel kirakott kapu előtt és reméltem, hogy még mindig itt lakik. Benyitottam a kapunk majd átsétálva a kerten a bejárati ajtóhoz léptem.

Párszor átfutott az agyamon hogy ez nem jó ötlet de ha már eljöttem idáig nincs visszaút.

Mélylevegőt vettem majd kopogtattam.

- Megyek.- hallatszódik bentről majd az apró lábdobogásokat követően már nyílt is az ajtó. Kidugta a fejét a résen de amint meglátott kitárta az ajtót.- Naeun?

- Tudom váratlan de itt maradhatok ma éjszaka?

- Persze gyere be gyorsan.- invitált be mire egy keserédes mosoly húzódott ajkaimra.

- Köszönöm Jackson.

By:KimChae_Young