- Hé, hozzád beszélek!

Szólt idegesen Jungkook aki úgy tűnik végig nekem beszélt amíg én a gondolataimba merültem.

Idegesen csaptam be a szekrényem ajtaját és az említett felé fordultam.

- Egészségedre viszont nekem dolgom van szóval ha nem bánod.

Elindultam volna a lépcsők irányába de nem jutottam tovább mert egy erős kéz a csuklómra kapott és megállított.

- Ne fordítsd nekem hátat amikor hozzád beszélek.- mondta a korábbinál is erélyesebben.

- Barom mondja, mi? - mondtam ezt olyan hadarva ahogy csak tudtam.

- Mi van? - nézett rám értetlenül mire én csak egy jót nevettem magamban.
Habár tisztában vagyok vele mennyire gyerekes hozzászólás volt mégis élveztem, hogy én jöttem ki győztesül a mi kis szócsatánkból. Mielőtt bármit mondhatott volna biccentve sarkon fordultam a lépcsők irányába faképnél hagyva őket.

A legtöbben tartanak tőlük a suliban bár inkább csak a befolyásuk miatt így nem mernek nekik ellent mondani. Féltik a rangjukat vagy a vállalatukat hiszen ez a hét mind egytől egyik nagykutya. Seperc alatt felvásárolják őket vagy más módon kebelezik be a potenciális ellenfeleket.

Én voltam az egyetlen aki hirtelen ebben az örökös oda vissza macska-egér játékban találta magát mert sosem úgy táncoltam ahogy ők fütyülték. De a többieket se hibáztatom nekem könnyű hisz nincs mit vesztenem, de ha lenne is a méltóságom többet ér számomra a pénznél.

Mire a teremhez értem és helyet foglaltam fél percbe se telt mire a tanár is megérkezett és elkezdte az órát. Bármilyenek is voltak a diákok szerettem az itteni oktatást mivel a legjobb tanárok dolgoztak itt ezért minden óra emelt színvonalú volt.

A nap hamar elment így órák után elindultam dolgozni. Több munkahelyem is van pontosabban három; egy az egyetemhez közeli kávézóban, egy a körzeti könyvtárban és egy a házunkhoz közeli virág üzletben. Nem mondom hogy könnyű de nincs mit tenni és ha arra gondolok hogy MinJi-ért teszem az motivál.
Amint volt egy kis időm elkéreckedtem és elhoztam MinJit is az oviból majd a dolgozóknak fenntartott öltözőben leültettem pár színezővel hogy elfoglalja magát. Gyakran hoztam be őt is magammal a munkahelyemre ovi után ugyanis előbb halok meg minthogy valaha is egyedül hagyjam anyával.

Sokszor erőszakos és ingerült pláne ha elfogy otthon az alkohol így nem merem otthagyni amúgy sem akarom hogy így lássa őt. Elég ha rajtam vezeti le, MinJit nem akarom kitenni ennek.
A főnökeimet se zavarta soha a jelenléte mert mindig csendben elfoglalta magát és nem okozott gondot. Mivel késő estig dolgoztam így ő a pihenő résznél szúnyókált amíg be nem zártam, majd onnan általában a hátamon hazavittem. Igazából soha nem történt semmi érdekes így teltek a napjaim csak munka suli munka munka és munka. De ahányszor MinJire néztem tudtam hogy nem hiábavaló.

A másnap is szokásosan indult. Felkelltem elkészültem összeszedtem MinJi cuccait elvittem az oviba és már mentem is az egyetemre. Mint mindig a szekrényem felé vittem először az irányt. Beütöttem a kombinációt azonban amikor kinyitottam a szekrény ajtót, egy papír esett ki belőle. Felvettem a földről majd kinyitottam. Egyetlen egy szó állt benne tető. Elég egyértelmű volt mit akartak tőlem mégis értetlenül néztem elvégre ki akarna a tetőre hívni engem és miért?
A megérzésem azt súgta, hogy hagyjam annyiban biztos csak szórakozik valaki, de a kíváncsiságom mégis odavitt és egyszer csak a tetőn találtam magam.

Ahogy kiléptem az ajtón a tetőre egyszercsak becsapódott mögöttem  én pedig ilyedten kaptam a fejem az irányába. Próbálgattam de nem nyílt.

Remek most itt ragadtam és mindjárt csengetnek. Hallgatnom kellett volna magamra és akkor nem kerülök ilyen helyzetbe.

Még egy ideig próbálkoztam majd egy megadó sóhaj után a földrerogytam és csak vártam mikor unják meg a hülye játékukat.
Úgy egy óra elteltével kattant is a zár és meglepetésemre Jungkook lépett ki mellém.

- Hát te meg mit keresel itt kint?

- Nos, nem mondom ez biztos nagyon jó buli volt. Igazán frappáns megoldás volt kizárni a tetőre de ha most nem bánod eleget dekkoltam már itt.

Felkaptam a cuccom és készültem elviharzani. Csak minnél hamarabb elakartam tűnni onnan azonban elkapta a karom ezzel meggátolva a távozásom.

Utálom, hogy erősebb nálam. Mindig ezt csinálja amikor éppen kedve támad hozzá.

- Miről beszélsz?

Tekintete komoly volt és határozott mégsem éreztem azt, hogy félnem kéne tőle.

- Mégis miről beszélnék? Gondolhattam volna, hogy te és a kis haverjaid szórakoztok velem de reméltem, hogy jobb dolgotok is akad annál hogy engem basztassatok. Hát tévedtem, de gratulálok jól behúztatok a csőben mostmár leszállnátok rólam?

- Te most arra célzol, hogy én zártalak ki ide? Megvesztél? Mégis mi okom lenne rá hogy ezt tegyem?

- Nem tudom arra mi okod van, hogy mióta 2 hónapja betettem a lábam erre a helyre nem hagysz nekem nyugtot? Szállj le rólam nem kérek mást csak ennyit, légyszíves hagyj békén!

- Tudod mit nem érdekel ha egy ilyen kis fruska nem hisz nekem akkor így jártál de utoljára mondom el. Semmi közöm ahhoz hogy ezt tették veled! Nem tudom ki volt az de tudod mit? Megérdemelted!

Idegesen elviharzott így egyedül hagyva engem de nem sokáig álltam ott én sem. Teljesen átfagytam itt kint a tetőn, novemberben már nem éppen kellemes az időjárás.

A nap eseménytelenül zajlott le és egy enyhe megfázást leszámítva amit a tetőn töltött hidegnek köszönhettem egész jó kis nap volt. Legalább annyi előnyöm származott ebből, hogy Jungkooknak nyomát se láttam a nap többi részében. Tudtam hogy szándékosan kerül de nekem tökéletesen megfelelt így.

Másnap kicsit szétcsúszva kelltem fel de egy kis megfázás nem fog kizökkenteni a menetrendemből, és ehhez tartottam is magamat. Jungkook már napok óta nem szólt hozzám és ez valahogy kezdett zavarni. Az elején még élveztem de mostmár kezdett hiányozni a mindennapossá vált oda-vissza harcunk.

Biztos arra vár hogy bocsánatot kérjek de francokat. Nem én tartozom bocsánat kéréssel, amikor ő zárt ki engem a tetőre és nem fordítva.

A nap megszokottan indult első utam a szekrényemhez vezetett, majd a teremhez. Ma tesivel zártuk a napot így az öltöző felé vettem az irányt, onnan pedig egyenesen a szertárhoz indultam mert erre a hétre én voltam beosztva, hogy rendbe tartsam. Azonban ahogy kinyitottam az ajtót már zúdult is a hidegvíz a nyakamba. Hátamnál fogva belöktek a sötét szertárba, és bezárták mögöttem az ajtót. Kintről lányos kuncogást lehetett hallani.

- Jobb ha békén hagyod Jeon Jungkook-ot  nem a te súlycsoportod, kis ösztöndíjas...- azzal egy kárörvendő nevetést hallatva elrohantak.

Hagyjam békén Jungkookot? Ez nevetséges. Soha nem is álltam közel hozzá mitöbb jelenleg sem állt szóba velem már napok óta.

Gondolatomból a csengő zökkentett ki ami az óra kezdetét jelezte. Ez nem az én hetem.

Tudtam, hogy kintről bezárták az ajtót így felesleges is volt próbálkoznom vagy kiabálnom. A szertár az iskola egy eldugodtabb részén volt. Soha senki nem jött erre csak az aki be van osztva pakolni aki nem más volt mint én. Csendben lekuporodtam a földre, és összehúztam magam. A helységet nem nagyon fűtötték így ahogy közeledett a tél mindig hüvös volt. Vizesen, átfázva vacogtam a sötétben és vártam hátha arra jár esetleg egy tanár vagy valakinek feltűnik a hiányom.

Nem tudom mennyi idő telt el mire lépteket hallottam. Kiáltani akartam de nem volt hozzá erőm egy hang se jött ki a torkomon.

Meglepetésemre mégis a szertár ajtajának zárjának kattanása ütötte meg a fülem. Az ajtó kivágódott, és fény töltötte meg az eddig sötét rideg helységet. A hirtelen jött fény elvakította a látásom, így először nem tudtam kivenni ki is az.

- Szóval itt vagy.

Hangja hihetetlen mély volt és kissé érces de kellemes volt a fülnek. Elém lépett majd hozzám hajolt.

- Jól vagy?

Az arca csak centikre volt az enyémtől, és ahogy a szemem lassan hozzászokott a fényhez vettem csak ki az alakjából, hogy ki is áll előttem.

- Minden rendben? Tiszta víz vagy...

Kim Taehyung a neve ha jól tudom. Egyike volt a hét leggazdagabb családból származó fiúknak, akik Jungkook barátikörébe tartoztak. Habár a Jeon gyerek non-stop a nyomomba járt még se tudtam rajta kívül egyik nevét se a másik hatból.

Taehyung nevét is csak Yuna folyamatos áradozásainak köszönhetően tudom. Nos, igen a lány teljesen odavan érte nem mintha ez neki feltűnne.

- Hallasz engem?

- Igen bocsánat csak elbanbultam egy percre. Jól vagyok.

Erőtvéve magamon felálltam, és a kijárat felé indultam amikor megszólalt mögöttem a már jól ismert mély hang.

- Nem ez az első ilyen jól gondolom?

- Semmi közöd hozzá. Ne érts félre hálás vagyok de ez az én dolgom.

- Mielőtt faképnél hagysz ezt vidd el.

Felé fordultam és láttam hogy leveszi a pulóverét, és felém tartja.

- Nem kell.

- Ne szórakozz még a hajad is csuron vizes. Csak vedd fel.

Egy sóhajtással jeleztem, hogy rendben. Kivettem a kezéből és magamra vettem az óriási ruhadarabot. Arcán elégedett mosoly jelent meg ahogy végig mért a pulóverében.

- Mostmár tényleg mennem kell. Köszönöm a segítséget és ezt is. -böktem a pulóverre.-

- Nincs mit, rendben leszel? Nem nézel ki valami jól, legalább megszáríthatnád a hajad.

A karórámra vetettem pillantásom, és egyáltalán nem tetszett amit mutatott. Azonnal mennem kell.

- Arra nincs most időm de ez az egész
-mutattam kettőnkre- maradjon közöttünk. Ne mondd el neki kérlek!

Azzal kirohantam otthagyva a fiút akinek még a távolból hallottam a hangját ahogy utánam kiállt hogy úgy is rá fog jönni de nem érdekelt. Nem akartam a kárörvendését hallgatni.

Óriási késésben voltam ami egyáltalán nem volt rám jellemző és nem is engedhettem meg magamnak soha.
Gyorsan felkaptam a cuccom az öltözőből és rohantam a húgom ovijába. Ahogy végig rohantam az utcán több csodálkozó pillantást is kaptam de nem törődve velük futottam tovább.

Természetesen késve értem a melóba de a főnököm nem volt bent így megúsztam a leszúrást.

Most az éjjeli műszak sokkal hosszabbnak tűnt mint valaha. Nem éreztem túl jól magam így sokkal többnek tűnt a szokottnál.

Hazaérve letettem az alvó MinJit aludni, magunkra zártam az ajtót és én is rögtön kidőltem a matracon.

Másnap az ébresztőóra hangja kés szúrásként hasított belém majd nagyot sóhajtva valahogy kitántorogtam az ágyból. Szédelegve kisétáltam a fürdőbe elintézni a szokásos tennivalóimat de a tükörbe nézve elborzadtam a látványtól.
Sápadt voltam, ajkaim fehérek voltak mint a fal az arcom beesett, és a szemeim alatt szürke karikák éktelenkedtek tovább fokozva a "szépségemet,, .

Gyorsan összekaptam magam, arcomat pedig egy fekete maszkkal takartam el. Minden lépésemet úgy éreztem mintha tonnás súlyként cipelném a testem. Mire az egyetemre értem lihegtem a fáradtságtól. Bevonszoltam magam a szekrényekhez összeszedtem a cuccom, és megindultam a hosszú végtelennek tűnő folyosókon.

Néhány méterenként a falnak dőlve pihentem és vártam hogy múljon a szédülésem. Erőt véve magamon a lépcsők irányába indultam amikor beleütköztem valamibe.

Neki mentem volna a falnak? Ennyire kész vagyok?

A "fal,, irányába kapva a fejem vettem csak észre, hogy nem valamibe ütköztem hanem valakinek.

- Ösztöndíjas? Nem tudsz figyelni?!

Remek pont ő hiányzott...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok itt is lenne az első rész.Nem mondom hogy mindig ilyen hosszú lesz egy rész de ez most ilyen hosszúra sikerült.😊
By: KimChae_Young