Shawn másfél hete ment el. Majdnem mindennap dumáltunk, de persze sokszor elfoglalt volt, amit teljesen megértettem. Én is szocializálódtam egy kicsit, találkoztam Kate-vel meg pár osztálytárssal is a hét során. És sajnos a nyár is kezdett elillani olyan gyorsan, ahogy jött.

Épp instagramon nézelődtem, amikor Shawntól kaptam egy üzenetet.

Mendes💛: Mi a helyzet otthon, Tonkin?

Én: Semmi különös, ráérsz???

Mendes💛: Hívhatlak?

Én: Uhuuum

És már hívott is... Persze rögtön felvettem és egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

- Sziaaa, mizu? - kérdeztem boldogan, aminek oka is volt.

- Ah semmi, volt egy interjúm, aztán ma még lesz egy. Most értem vissza a hotelbe - mesélte nekem, miközben a fehér paplannal fedett hotelágyra ugrott.

- Képzeeeeld, dumáltunk anyuékkal - mosolyogtam izgatottan a kamerába.

- Na, akkor miért nem ezzel kezdted bazdmeg? - nevetett fel, sürgetve engem a mondanivalómmal.

- Hát először gondoltam udvariasan megkérdezem, hogy mi újság veled - nevettem fel - Na de, akkor mesélem...Szóval tegnap vacsinál felhoztam és apunak először nem annyira tetszett a dolog. De anya azt mondta, hogy jaj te nagyon cuki srác vagy és szerinte nem rossz ötlet, de azért még át kell beszélni a dolgokat - meséltem neki a tegnap este történteket.

- Szóval akkor elengednek? - nagyszerű Mendes, én elmeséltem neked az egész szituációt, te meg semmit sem fogtál fel belőle. Tipikus Shawn.

- Igen, úgy néz ki - vigyorogtam boldogan, tényleg nagyon akartam menni.

- Ez kurva jó, Mad! Úristen, mindent el kell terveznünk meg minden, júúúj!!! - izgatottan csapdosta az ágy matracát, én meg csak hangosan nevettem. Mintha csak az egyik rajongóját látnám. Hát ahogy a mondás mondja, nem esik messze az alma a fájától.

- Oké, nyugi. Még anyáéknak tudniuk kell minden részletet, ahogy nekem is, mert én sem tudok semmit sem - nevettem fel, mire ő kicsit lecsillapodott.

- Elküldöm Andrew, a menedzserem számát és írj rá majd, aztán ő felhívja anyudékat és megbeszél velük mindent. Már beavattam őt, szóval mindenről tud - mondta apró mosollyal.

- Jó, ez szuper! Na de mesélj valamit, másfél hét alatt ez az első, hogy öt percnél több időnk van - államat a felhúzott térdeimen támasztottam meg és a kezemben tartottam a telefonomat. Aztán elmesélte, hogy volt az MTV Europe Music Awards-on pár napja, láttam is képeket, de hagytam, hogy elmeséljen mindent. Aztán most Los Angelesben van. És hamarosan visszatér, már csak 5 nap.

- Viszont Maddie, most mennem kell, mert el kell indulnom az interjúra. Majd beszélünk, puszi - mosolyodott el a kamerába nézve, miközben épp felállt az ágyról. Már bő fél órája beszélgettünk, átbeszéltünk mindent, amit 30 perc alatt lehetséges.

- Rendben, ügyes légy! - halkan felnevettem - Aztán majd írj, szia! - intettem egyet mosolyogva a kamerába és a hívás véget ért. Sóhajtva dőltem hátra a fekvőhelyemen és gondolataim újra bekebeleztek engem. Tényleg képes vagyok elmenni Shawn Mendessel két hétre az államokba? Ha valaki ezt mondja nekem 2 hónappal ezelőtt, a szemében kiröhögtem volna. Annyira abszurrdnak tűnt. De csak tűnt.

Az idő csak úgy szállt, anyuék beszéltek Andrew-al és mindent lefixáltak. Azt viszont nem tudom, hogy a média és a rajongók mit fognak mondani. Erre még ki kell találnunk egy sztorit.

Shawn ma jön vissza Torontóba, de én már két napja összepakoltam mindent. Annyira izgatott voltam, tényleg olyan jó lesz ez az egész! Vagyis remélem az lesz. Oké, Shawnnal úgy is minden jó. 3 óra volt, Shawn. már itthon volt, azt mondta délután benéz. Holnap este indulunk Los Angelesbe. Shawn Mendes-el megyek LA-be, ebbe még belegondolni is furcsa.

Ekkor kopogtak az ajtómon, de minden bizonnyal anya lesz az, mert mondta, hogy épp most vasalt és tuti hozza fel a ruháimat.

- Gyere anya - mondtam unottan, minek kopog? 18 éve ugyanott lakunk, sosem kopog. Senki sem szokott. Ami engem egyébként zavar, semmi magánéletem nem lehet ettől a családtól.

- Nem éppen 'anya' vagyok, de bejövök - hallottam meg a mély, csillingelő nevetést, ahogy kinyílt az ajtó és a 188 cm-es hegyomlás állt előttem, mosolyogva. Nem is hittem a szememnek, nem szólt, hogy jön. Felpattantam az ágyról és a nyakába ugrottam. A rohadt életbe is, nagyon hiányzott!

- Te? Itt? Hogy hogy? Nem is szóltál, hogy átjössz! - motyogtam a nyakába, ahogy erősen kapaszkodtam kapaszkodtam belé és lábaimmal pedig a derekát kulcsoltam át. Az az egyetlen szerencséje, hogy könnyű vagyok, másképp már sérve lenne tőlem.

- Meglepetés?! - nevetett fel, mire belőlem is kitört egy halk kacaj. Elhúzódtam tőle, majd a kezeim segítségével összenyomtam az arcát, olyan édes volt így.

- Hiányoztál, te hülye! - mosolyogtam rá és nem szorítottam tovább a pofiját, helyette inkább végigsimítottam borostás arcán. Esküszöm, az állkapcsa egyszer meg fog vágni valakit.

- Te is nekem, kicsi - hajolt oda hozzám és egy pillanat alatt már az ajkaimon csüngött. Elmosolyodva csókoltam vissza, hiányoztak az ajkai is. Általában csókjaink gyorsak voltak, semmi olyan amibe belemélyültünk volna. De ez, ez más volt. Még mindig rajta csimpaszkodtam, az eddig combjaimon pihenő kezei vészesen közeledtek felfelé. Nehogy elkezdd, Mendes!

Hevesen csókolóztunk, időközben nyelve bejutott a számba. Kezei erősen markolgatták a fenekemet, emiatt pedig néha egy - két sóhaj hagyta el ajkaimat, amik miatt pár pillanatra el kellett válnom észtveszejtő csókjaitól. Hogy akartuk-e egymást? Az nem kifejezés. Hogy helyes volt az amit csináltunk? Nem tudom.

Pólóját markoltam és így húztam őt minnél közelebb és közelebb magamhoz, miközben ő elindult az ágyam felé velem. Kezeim göndör fürtjei közé keveredtek és beletúrtam dús, puha hajába. Ledöntött az ágyra és mivel lábaim dereka köré voltak fonódva, ő is dőlt velem. Kezei fenekemről a pólóm aljához siklottak fel és a vékony anyag egyre feljebb és feljebb csúszott. Elvált ajkaimtól, de csak azért, hogy levegye a felsőmet. Ezután a nyakam kényeztetésére tért rá, ami még több sóhajt váltott ki belőlem. Én is a pólója széléhez nyúlva rögtön lehúztam róla. Kulcscsontomat és nyakamat lepte be egyre több csókkal és mellem környékén erősen meg is szívta. Bazdmeg, ennek nyoma lesz!

Egy pillanatra viszont abbahagyta az eddigi tevékenységeit, pedig kezeim már övét csatolták ki.

- Mad, biz- mondta volna, de félbeszakítottam rögtön.

- Csak folytasd, amit eddig csináltál - néztem íriszeibe, majd hajamat teljesen elsöpörve az egyik oldalról, minnél nagyobb teret adtam neki és ajkainak.

Ekkor felnevetett és tette amit kértem, én pedig az övével bajlódtam továbbra is.

- Kértek süt- nyílt az ajtó és anya lépett be vidáman, de hamar meg is csuklott a hangja. Már nagyon benne voltunk ekkor a dolgokban, Shawn a nyakamat szívta, én pedig épp akkor húztam ki az övét. Mindkettőnk felső nélkül volt, de fogadni merek rá, hogy ha anya 5 perccel később jön, már ruha se lenne rajtunk. Se tér köztünk. Riadtan meredtünk rá és most utálom talán legjobban azt, hogy sosem kopognak, mielőtt bejönnek hozzám.

- Majd... Majd visszajövök később. Lent lesz süti a konyhában - anya kínosan elmosolyodott és ahogy tudott, úgy iszolt kifelé a szobámból.

- ÚRISTEN!!! - kiáltottam fel idegesen, amikor anya kiment és kimásztam Shawn alól.

- Héj, nyugodj meg! Tök jól kezelte - nevetett fel halkan Shawn, a könyökein támaszkodva nézett fel rám.

- SHAWN, ANYÁM RÁNK NYITOTT MIKÖZBEN TE A NYAKAMAT SZÍVTAD, ÉN MEG VETKŐZTETTELEK!!! - teljesen kiakadtam, annyira ciki volt az egész.

- De nem történt semmi, Mad! - mondta apró mosollyal, hogy tud ilyen nyugodt maradni?!

- Jézusom Shawn, te ezt nem érted! Ahj, most menj el! Nincs hozzád és a halál nyugodt pofádhoz most kedvem - sóhajtottam fel a hajamba túrva, miközben felvettem a pólómat és a nadrágomat igazítottam meg.

- Az előbb még nagyon is volt kedved a "halál nyugodt pofámhoz" - húzta fel a szemöldökét.

- Csak menj el Shawn, könyörgöm! - rivalltam rá frusztráltan és a fürdőszobába sietve, becsaptam magam után az ajtót. Nem jött utánam és pár perc múlva hallottam, ahogy nyílik az ajtóm, majd csukódik is, szóval feltételeztem, hogy elment.

Minimum fél óra lehetett, amíg bent ültem duzzogva a fürdőszoba hideg kövén, pedig senkit sem tudtam hibáztatni ezért, csak saját magamat.

Este 8-kor merészkedtem le először, akkor is csak az éhségtől korgó hasam vezérelt. Amikor beléptem az ebédlőbe, hirtelen nagy csend lett anya és apa közt, fejüket pedig rögtön felém kapták.

- Oh, heló Madelaine! - mosolyodtak el mindketten. De láttam, hogy zavarban vannak. Hát még én...

- Sziasztok... - mondtam halkan motyogva és leültem az asztalhoz. A vacsora kissé csendesen telt, anyáék beszéltek egy keveset, de semmi egyéb. Felmentem rögtön, ahogy befejeztem a tányérom tartalmát. Megfürödtem és minnél előbb aludni akartam.

- Zavarok, kincsem? - anya bújt be az ajtón a fejével, mire én csak halkan felsóhajtottam.

- Nem anyu, gyere csak - mondtam egy erőltetett mosollyal és feültem az ágyamon törökülésbe.

- Ne hidd azt, hogy most jöttelek leszidni és eltiltani téged mindentől egy életre - nevetett fel halkan, mikor leült mellém - 18 éves vagy, drágám. Apád és én is tudjuk, hogy ez előbb vagy utóbb meg fog történni. Mellesleg, Shawn jó gyerek, kedveljük - mosolygott, meglepően higgadt volt, de nagyon is örültem ennek.

- Anya, mi csak barátok vagyunk!

- Azért akartál lefeküdni vele? - húzta fel a szemöldökét. Oké, most a saját anyám vágott vissza nekem? Ouch...

- Nem akartam lefeküdni vele! Mi csak...Csak tudod.... Ahj! - sóhajtottam fel ismét - Ezt nehéz elmagyarázni.

- Oké, nem mondok inkább semmit. Ez a ti dolgotok, előbb vagy utóbb belátjátok, hogy kedvelitek egymást - rántotta meg a vállát anya mosolyogva.

Ezután még egy jó darabig beszélgettünk. Imádom anyát, annyira megértő és kedves. Tökéletes anyuka és feleség is. Nem csoda, hogy ennyire szeretjük őt apuval.

11 körül ment ki a szobámból anyu, én pedig ekkor már aludni készültem. Aludtam is volna, ha a gondolataim sokasága hagyta volna. Végül nem bírtam tovább, a kezembe vettem a telefonomat.

Me: Sajnálom, hogy flegma voltam veled és elküldtelek. Csak ideges lettem. Nem akartalak megbántani xx

Mendes💛: Semmi baj, Madelaine. Nem haragszom.

Me: De haragszol. Érzem.

Mendes💛: Nem haragszom.

Me: De!

Mendes💛: Nem.

Me: Rosszul hazudsz.

Mendes💛: Viszont te legalább jól csókolsz.

Ekkor elmosolyodtam. Ezek a beszólások...imádom őket!

Me: Egyszerre imádlak és utállak, ezt jó ha tudod.

Mendes💛: Kölcsönös a helyzet, szivi.

Me: Éjjeli fagyasztott joghurt evés?

Mendes💛: Tíz perc és ott vagyok ❤️

NA ÉS ITT AZ ÚJ RÉSZ!!! Remélem tetszik, próbáltam sietni. Nagyon örülnék, ha leírnátok a véleményeiteket kommentben❤️
Puszi, szép hetet nektek!