Madelaine szemszöge.

⁃ Jézus, már 9 óra? - néztem a telefonom képernyőjére - Hogy elszaladt az idő.
⁃ Hát ilyen jó társasággal, mint én, az idő csak úgy szalad - nevetett fel miközben kinyújtóztatta elzsibbadt végtagjait. Csak nevetve megráztam a fejemet. Komolyan mondom, akkora egója van a gyereknek! De mégis tök szerényen tud beszélni a komoly témákról. Kész keresztrejtvény ez a gyerek, sok idő kell ahhoz, hogy teljesen megfejtsd. És nekem ez a pár óra minden bizonnyal kevés volt.
⁃ Viszont amúgy most már megyek, nem akarok zavarni - mosolyodott el miközben felkelt az ágyamból.
⁃ Nem zavarsz - néztem fel rá.
⁃ Már is gondoltam - mosolya nagyobb lett ekkor - De találkoznom kell még egy barátommal, így is szerintem 3 órája várakozik rám - ekkor felnevetett, ahogy órájára pillantott.
⁃ Kellett neked eddig beszélgetned velem - mondtam nevetve, mire ő egyetértően bólintott.
⁃ Azt hittem, hogy csak pár perc lesz az egész, mert kidobsz én meg szomorúan hazamegyek - most már mindkettten nevettünk.
⁃ De túl aranyos vagyok és még a társáságom is remek, nemde? - vigyorogtam felnézve rá.
⁃ Van benne valami talán - kacsintott nevetve, majd folytatta - Hát a telószámod már meg van, szóval majd írok - mondta nekem apró mosollyal, mire én bólintottam.
⁃ Akkor hát további szép estét neked, Mendes! Vigyázz az utakon! - dőltem hátra az ágyamon nevetve, ő pedig az ajtóból figyelte ezt.
⁃ Meg lesz, neked meg kellemes pihenést a továbbiakban! - csak jobban felnevettünk mindketten, ő pedig kinyitotta az ajtómat. Felajánlottam, hogy kikísérem, de azt mondta ki talál. Hát nekem meg nem volt kedvem újra le- és felmenni, szóval nem kellett kétszer mondania. Az ágyamon feküdtem és tök nyugodt voltam. Mármint értitek...Kanada leghíresebb fiatal sztárja épp pár másodperce lépett ki a szobám ajtaján. Még magamat is megleptem, hogy ennyire higgadtan tudtam kezelni a helyzetet.
⁃ MADELAINE, EZ NEM SHAWN MENDES VOLT? - anya hurrikánszerűen tört be a szobám ajtaján, én pedig a szívemhez kaptam az ijedtségtől.
⁃ De anya, ő volt az. De jézus! A szívbajt hoztad rám!!! - mondtam kifújva a levegőt.
⁃ Te kavarsz Shawn Mendessel? - kérdezte kiváncsian, mégis meglepődve.
⁃ Nem anya, csak párszor összefutottunk, ennyi. Na de most épp sorozatot terveztem nézni, szóvaaaaal - céloztam arra, hogy elhagyhatná a szobát.
⁃ Rendben, megyek. De csak azért, mert le fog égni a vacsora és nem azért mert te burkoltan kiküldtél! - nevetve rám mutatott, majd elhagyta a szobát.

1 - 2 hét elteltével...
Shawnnal azóta nem találkoztunk, de mindennap írogattunk akár órákig, teljesen lényegtelen témákról. Igazán jó társaság és nagyon humoros is. Éltem a kis életemet, ahogyan Ő is a sajátját.
Anya és apu vásárolni voltak, én pedig mosogattam. Már épp grimaszolni kezdtem egy ázott kajadarabot megérintve, amikor a telefonom megcsörrent. Oh nagyszerű, ennek is ilyenkor kell megszólalnia. Gyorsan megtöröltem az egyik kezemet és a konyhapulton fekvő telefonomon elhúztam a zöld csíkot, anélkül, hogy megnéztem volna ki is a zaklatóm.
⁃ Ajánlom fontos legyen, mert épp mosogatok - mondtam szigorúan, mire a kihangosított telefonhívás túlsó oldalán lévő illető csak hangosan felnevetett. Ezen pedig már én is elmosolyodtam.
⁃ Megzavartalak a háziasszonyi teendődben, Maddy?
⁃ Igen, képzeld meg. Mellesleg, utálom, ha Maddy-nek becéznek és ez alól te sem vagy kivétel. Szóval hagyd abba, Mendes - nevettem fel.
⁃ Oh, elnézést asszonyom! - bársonyos nevetésének visszhangja töltötte be a konyhát, amin én csak mosolyogni tudtam. Olyan aranyos volt a nevetése, de tényleg.
⁃ Egyébként, mit szeretnél tőlem? - tértem a lényegre, mert még ki is kellett teregetnem. Vagyis nem volt muszáj, de segíteni akartam anyának, mert alig lát ki a tennivalóiból.
⁃ Fel sem hívhatlak ok nélkül? Mi van, ha csak hiányoltam a hangodat? - nevetett édesen.
⁃ Hát Shawn, akkor most már hallottad, boldog lehetsz. De nekem asszony feladataim vannak, nem mindenkinek van bejárónője, aki mindent megcsinál. Szóval, ha nincs több mindanivalód, akkor rakd le a telefont, mert én nem tudom, épp vizes a kezem - válaszoltam a kérdésére nevetve, miközben egy poharat mostam.
⁃ Oh, jól van, jól van, rátérek a tárgyra. Szóval... Légy ma nyolcra kész, mert elviszlek valahova - mondta izgatottan.
⁃ Te randira hívsz engem? - kérdeztem halkan felnevetve, de arcomon egy vigyor ült el.
⁃ Ha te úgy akarod, az. Ha nem, akkor csak egy találka - láttam magam előtt ahogy egy aranyos mosollyal megrántja a vállát és biztos voltam benne, hogy az imént pont ezt tette.
⁃ Majd még átgondolom mit akarok - nevettem - De egyébként okés, nyolckor legyél itt és írj majd, aztán kimegyek - folytattam.
⁃ Szuper! Mielőtt megkérdeznéd, hogy mit is viselj... Nem kell nagyon elegáns, de ne is egy póló - farmer kombó legyen. Viszont többet nem árulok el, mert a végén még a csinos kis pofid és a furfangos kis agytekervényeid kitalálják mit is terveztem - a "bókjai" hallatán hangos nevetés tört ki belőlem.
⁃ Okés, okés, akkor egy melegítő majd megteszi, igaz? Na, de a csinos kis pofim most menne a dolgára, szóval nyomd meg a piros gombot, Mendes és te is tedd, amit tenned kell - ezután ő is kacagott egy jót még, majd elköszöntünk egymástól és a beszélgetés véget ért.
5 perc és nyolc lesz, szóval már az utolsó simításokat végeztem magamon. Egy egyszerű, fekete ruha volt rajtam és a hajamat csak engedtem, hogy a vállamra bomoljon. A sminkem sem volt túl kihívó, inkább natúr. Befújtam magamat a kedvenc parfümömmel, majd siettem is lefelé. Anya és apa a nappaliban voltak és tévéztek.
⁃ Most megyek, majd jövök - mosolyogtam rájuk, miközben a magassarkúmat vettem fel.
⁃ Hova mész kincsem? Csak nem randid lesz? - nevetett fel anya, mire apa csak szúrósan méregetett engem.
⁃ Valami olyasmi, de majd mesélek, ha hazaértem - mosolyogtam rá.
⁃ És ki az a fiú? Ismerem? A környéken lakik? - apából előbújt az 'óvó édesapa' szerep és le sem állt a kérdésekkel.
⁃ Jaj apu, majd elmondok mindent neked is, ne aggódj! Sietek haza - nevettem fel és már menni akartam ki, mert Shawn épp akkor írt, hogy már befordult az utcánkba.
⁃ Vigyázz magadra tündérkém és ha bármi baj van, hívj és ott is vagyunk 5 perc alatt - anya ajkain egy nagy mosoly terült el.
⁃ Érezd jól magadat kislány, de aztán tíz órára hozzon is haza az udvarlód! - apa jóízűen felnevetett ami után ezt mondta nekem, de anya és én sem tettünk mást. Végül még egyszer elköszöntem tőlük, majd kiléptem a házból. Még világos volt, hisz nyár van és a nap minimum 9 óra körül kezd el lemenni a nap.
Egy fekete kocsi leparkolt a házunk előtt és Shawn szállt ki belőle, nagy mosollyal az arcán. Egy bordó inget viselt, fekete nadrággal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézett ki kurva jól. Az ingjének a színe annyira passzolt az arcához, hogy megjelenése miatt már büntetni lehetett volna.
⁃ Hűha...Gyönyörű vagy! - mondta ámulattal és elmosolyodva szemeimbe nézett. Éreztem, ahogy kicsit pírba borul az arcom és szégyenlősen a fülem mögét tűrtem egy hajtincset.
⁃ Te sem panaszkodhatsz azért - mosolyodtam el, mire ő csak lágyan felnevetve megköszönte, majd kezét nyújtotta. Odavezetett a kocsihoz és kinyitotta nekem az ajtót.
⁃ Milyen úriember vagy, Mendes - mondtam vigyorogva, mire ő csak tovább nevetett, majd beszállt a járműbe.
⁃ Na és hová viszel? - kérdeztem izgatottan és felé fordultam, mikor a kocsi beindult és elindultunk valamerre.
⁃ Szerinted majd el is fogom árulni? Meglepetés - mondta felnevetve, mire én csak a szemöldökömet összehúzva hátradőltem az ülésen.
⁃ Utálom a meglepetéseket - kezeimet a melleim előtt összefontam és az utat figyeltem. Túl kíváncsi voltam és tudni akartam merre megyünk.
⁃ De ez egy hiper-szuper meglepi, imádni fogod - mosolyodott el lágyan, rám sem pillantva. Csak az utra koncentrált végig.
⁃ És mi van, ha utálni fogom a meglepit? - nevettem fel, mire ő csak felhúzta a szemöldökét.
⁃ Azt kétlem. De ha nem tetszik, akkor a második randikon majd te választasz helyszínt - ezen a mondaton elmosolyodtam és az ajkaimba haraptam, annyira édes volt.
⁃ Jaj, csak nem elpirultál? - nézett a szeme sarkából rám nevetve.
⁃ Az utat figyeld már te ökör, ne engem! - ekkor már belőlem is kacajok zápora tört ki.
Olyan 10 perc elteltével meg is érkeztünk. Vagyis csak feltételeztem, mert a kocsi motorja leállt és Shawn pedig kiszállt. Én kikötöttem a biztonságiövemet és már épp nyitni akartam az kocsi ajtaját, de Shawn már ezt előttem megtette.
⁃ Köszönöm! - mondtam apró mosollyal és kiszálltam. Mögém lépett és nagy tenyereit a szemeim elé helyezte, így látásomat gátolta.
⁃ Ha elkened a sminkemet, megöllek! - nevettem fel, mire ő is felkuncogott.
⁃ Vigyázok, ígérem! Na de gyere, vezetlek, hogy merre menj - majd lassan elkezdtünk menni előre és én kicsit féltem, hisz nem láttam semmit, ezért a kezeimet az ő kezeire tettem, amik pedig a szemeimen voltak.
⁃ Ne félj, nem hagyom, hogy eless - halkan kuncogott a füleimbe, lehellete pedig libabőrössé tette testemet.
⁃ Húzlak magammal, ha borulok, szóval nem félek - mondtam vigyorogva.
Ekkor elvette a kezeit a szemeim elől és körbenéztem. Az Ontario-tónál voltunk. Ez valami étterem lehetett, hisz a parton volt jó pár gyönyörű fehér asztal, amiknél vagy családok, vagy párok ültek és vidáman, beszélgetve fogyasztották a finomnak tűnő vacsorájukat.
⁃ Juuuj, ez de szép! - mondtam ámuldozva, annyira szép volt ez a hely. Csak elmosolyodott és a kezemet megfogva újra útnak eredt, én pedig mentem utána.
⁃ Asztalfoglalásunk volt Mendes névre - mondta az idősebb férfinak, aki a szemüvegét felvéve a monitorra meredt. Pár másodperc múlva felnézett ránk és fejével intve jelezte, hogy kövessük. Egy aranyos asztalhoz ültetett minket. Shawn udvariasan kihúzta nekem a széket, én pedig megköszönve leültem.
⁃ Ez a hely meseszép, Shaaawn! - mondtam hol a partot, hol pedig a hangulatos égőket és berendezési tárgyakat nézve.
⁃ Mondtam, hogy imádni fogod - mosolyogva vizslatott engem, miközben én nézelődtem. Mikor éreztem a tekintetét rajtam már egy jó ideje, ránéztem.
⁃ Mi az? Van valami az arcomon? - kérdeztem halkan, szégyenlősen nevetve.
⁃ Nem, csak gyönyörű vagy - mosolyogva bámult engem továbbra is én pedig vigyoromat visszatartva haraptam újból ajkaimba.
⁃ Köszönöm, de ne bókolj ennyit, mert már így is olyan vagyok, mint egy paradicsom - egy tincset a fülem mögé tűrtem, miközben én is az íriszeibe néztem.
⁃ Utálom a paradicsomokat, de te kétségkívűl egy cuki paradicsom vagy - nevetett fel, mire én is, ennél szarabb bókott még nem mondott ma.
Végül rendeltünk is magunknak ételt és békésen beszélgettünk a vacsoránk elfogyasztása közben. Nevetgéltünk, mosolyogtunk és remekül éreztük magunkat. Miután mindent befaltunk, fizettünk. Vagyis Shawn fizetett, hiába erősködtem, hogy menjen legalább felesbe, túl makacs volt.
Kiérve az étteremből, a partra mentünk sétálni. Kénytelen voltam a magassarkúmat levenni és a kezemben hozni tovább, mert másképp elsüllyedtem volna. Csak komótosan sétálgattunk, a nap pedig épp lefelé igyekezett már ekkor. Egyszóval minden mesebeli volt. Egy pillanatra megállt és a szemeimbe néztem, én pedig követtem a példáját. Elvesztünk egymás tekintetében egy kicsi időre, majd végül ő szólalt meg, de a szemkontaktusunkat nem törte meg.
⁃ Megcsókolhatlak? - halkan kérdezte, ajkaink tényleg csak centikre voltak egymástól és lehelletét éreztem az arcomon. Csak egy nagyot nyeltem és aprót bólintottam. Megszűntetve a távolságot köztünk, ajkai az enyéimhez értek. Mindig is gondoltam, hogy jól csókol, de azt nem, hogy ennyire. Persze, a bulin is csókolóztunk már, de matt részegek voltunk, azt se tudtuk, hogy fiúk vagy lányok vagyunk.
Pár másodperc múlva ajkaink levegőhiány miatt elválltak. Csak néztünk egymásra szótlanul, nem is tudtuk, hogy mit is mondjuk egymásnak.
⁃ Szóval...öhm, ilyenkor mit szokás mondani? Én szóval... - próbált valamit összerakni, de ahogy láttam kevésbe sikerült neki.
⁃ Tudod mit, hagyjuk a fenébe a beszédet - halkan felnevettem és ezúttal pedig én csókoltam meg. Éreztem mosolyát amikor ajkaink egymáshoz értek, de hamar vissza is csókolt. Tarkójánál fogva húztam magamhoz, ő pedig derekamon pihentette kezeit.
A naplementében csókoltam azt a fiút, akit igazán kedveltem és ennél az pillanatnál szebbet nem tudtam volna elképzelni.