2018. március 23.

Reggel fél 8 volt, én pedig a konyhában ülve ettem a müzlimet, a telefonomon pedig egy livestream-et néztem Shawnról.

- Szóval, tegnap még az In my blood-ról beszélgettünk, ma pedig már a Lost in Japan-ről. Két nagyon különböző dal, de mégis mindkettő zseniális! - mondta a rádiós műsorvezető izgatottan. Shawn megigazította a fején a fejhallgatót, mielőtt válaszolt volna.

- Igen, ez volt a cél. Míg az In my blood kicsit rock-osabb stílust képvisel, a Lost in Japan-nek már teljesen más hangulata és hangzása van. Tegnap mindenki azt hitte, hogy az új album majd az IMB stílusát fogja képviselni, de a LIJ-t meghallgatva mindenki a szemöldökét ráncolta - kacagott fel jóízűen, szemei sarkaiban nevetőráncai megjelentek.

- Mit is várhatunk akkor az új albumtól?

- Amit el tudtok képzelni! Más, mint az előző lemezeim. Sokkal őszintébb és sokoldalúbb - válaszolja hatalmas mosollyal az arcán. Imád a zenéről beszélni.

- Könnyebb is volt, hisz volt, aki megihlette a szerelmes dalokat, nem igaz? - néz rá Mike, a műsorvezető, kacsintva egyet. Shawn egy szégyenlős kuncogást megejt, mielőtt megszólalna. Zavarba jön minden alkalommal, mikor kettőnkről beszél. Nem mintha annyiszor kéne neki, mindig nagyon röviden és tömören fejezi ki magát, nem szeretné kiteregetni a magánéletének ezen részét.

- Igen, valóban. Szerelmes vagyok, életemben először, és végre tényleg tudok a szerelemről írni tapasztalatból, nem csak mások elmondásai szerint - válaszolt mosolyogva, szemei pedig kicsit felcsillantak.

- Szóval várhatunk pár igazán romantikus dalt az albumon?

- Nem mondhatok semmit sem, de ismertek... Nincs Shawn Mendes album legalább egy szörnyen nyálas dal nélkül - nevetett fel lágyan.

- És visszatérve kicsit az új dalokra... Tegnap elmesélted az In my blood történetét, hozzá kell tennem, hogy nagyon inspiráló az egész, azóta le vagyok nyűgözve tőle. Viszont ez a Lost in Japan... Hogy jött ez az egész? - kérdezte nevetve Mike. Elmosolyodtam, mert jól tudtam, hogy mi is a sztori mögötte. Shawn is felnevetett rögtön, így sejtettem, hogy eszébe jutott neki is.

- Az egész úgy jött, hogy... Szóval ez egy vicces történet. Az ihletet egy saját élményből kaptam. Mielőtt Madelaine-nal, a barátnőmmel, összejöttünk volna, barátok voltunk. Volt egy kicsit rosszabb korszaka a barátságunknak, pont mielőtt összejöttünk. Én nem voltam Torontóban, így nem találkoztunk, de még nem is beszéltünk. Vagyis én nem írtam neki vissza. Az oka egyszerű volt, nem tudtam mit érzek. És Mad felhívott egyik éjjel egy buliból, és véletlen kimondta, hogy szeret. Másnap reggel repülőre ültem, és hazamentem, hogy találkozzak vele. És így jöttünk össze igazából. A Japános része a dalnak már nem tartozik a sztorihoz. Csak azért választottam azt, mert egyszer álmodtam, hogy elvesztem ott - nevetett fel.

- Ez rendkívül aranyos... Imádunk hallani a kapcsolatodról, egyszerűen csodálatos páros vagytok! - mosolyodott el Mike - Nem hiányzik most, hogy távol vagy tőle?

- Dehogynem! Már lassan egy hónapja nem láttam, és nem is fogom még legalább egy hónapig. Viszont sokat beszélünk, és próbálunk minden este legalább fél órát egymásra szánni.

- És Madelaine-nak hogy tetszettek az új dalok? Hallotta már az albumot?

- Mikor kijön egy új dalom, szinte egész éjjel fel vagyok, hogy láthassam a fanok véleményét róla. Most ő is felmaradt, és FaceTime-on telefonálva olvasgattuk a reakciókat. Mindkettőt dalt hallotta már pár hónapja. Mikor az In my blood-ot mutattam meg neki először, konkrétan elkezdett sírni a szövegén. Én pedig csak ott ültem mellette szótlanul, és próbáltam rájönni mi is történt, ami miatt sírva fakadt - mindenki a stúdióban nevetésben tört ki, ahogy én is itthon - Mindkettő dal tetszett neki. Sőt, az egész albumot imádta. Egy-két dalt még nem hallott, azok meglepetések maradnak neki.

Az interjú többi részében nem is esett szó rólam, de mosolyogva hallgattam minden percét. Pont vége is lett, mikor indulnom kellett a suliba. Elég kevés óránk van, tekintve, hogy végzősök vagyunk. Készülünk a ballagásra, az egyetemre, és a nagybetűs életre. Kate szerkeszti az évkönyvet, és minden apró dologban segítséget kér tőlem, mert tökéletesnek akarja.

- Szóval szerinted ez a kép jobb a foci csapatról vagy ez? - kérdezte, én pedig unottan böktem az egyikre, nem is figyelve már, hogy miről van szó. Ebédszünet van és fél órája képek között kell választanom, nem is kell mondanom, mennyire unom már.

- Hallod Mad, Shawn új dala kurva jó! - szólalt meg Pete, mikor leült elénk az asztalhoz.

- A húgom is éjfélkor sikítozott, amikor meghallgatta. Anyám meg elkezdett vele veszekedni. Erre apám is felkelt. És éjfélkor az egész család vitázott Mendes új dalának köszönhetően - nevetett fel Justin.

- Jaj, hallottam ahogy beszélt rólad reggel az egyik interjúban...Majd elolvadtam a kocsiban! - mondta Kate vigyorogva, én pedig eleresztettem egy mosolyt.

- Igen, elég aranyos volt - bólogattam.

- James bezzeg sosem beszélt így rólam. Jobb is, hogy dobtam azt a balfaszt - rázta a fejét Kate, mire mi felnevettünk. Igen, Kate szakított a pasijával pár hete. Azóta bármennyiszer meglátják egymást a folyosón, szinte harcot vívnak az erőszakkal teli farkasszemükkel.

- Amberly, az a 10.-es csaj említette, hogy ma lesz valami házibuli - szólalt meg Pete, miközben harapott egyet a szendvicséből.

- És mész? - kérdezte tőle Kate.

- Persze. Szerinted pont én hagynék ki egy bulit? - nevetett fel - Ti jöttök?

- Hát... Ez lenne az első bulim szingliként, szóval persze! - egyenesedett ki Kate büszkén.

- Nem tudok menni, holnap fizika tz-t írok, és - mondta Justin.

- Ami azt illeti, én sem tudok menni, mert megígértem Shawn haverjának, Briannek, hogy elmegyek vele moziba - szólaltam meg én is. Brian nevének említésére Kate felém kapta a fejét, a kelleténél talán gyorsabban is. Nem mondta karácsony óta, hogy lenne-e bármi is velük, így dobtam is a témát.

- Szuper, akkor duóban megyünk a partira, drágám - fordult nevetve Pete Kate felé, aki csak vállat vont, beletörődve az információba.

A nap végén fáradtan dobtam le az iskolatáskám a szoba sarkába, majd csak rávetődtem az ágyra. De persze egy percre sem lehet nyugtom, elkezdett csörögni a mobilom. Előhalásztam a zsebemből a telefont, és Shawn neve villant fel a képernyőn.

- Baj van? kérdeztem meg, mikor felvettem. Nem szokott sosem napközbe hívni, mindig elfoglalt az interjúk és egyéb teendők miatt.

- Nagyon hiányzol, ami elég nagy bajnak számít - mondta, mire én rögtön elmosolyodtam.

- Te is nekem, rettentően.

- Mit csinálsz? Most értél haza nemrég? - kérdezte, miközben elhelyezkedett a fotelben, amiben ült.

- Uhum. Most akarok enni valamit, aztán este megyek Briannel moziba - újságoltam neki, miközben felálltam az ágyamról és leindultam a konyhába.

- Mit néztek?

- Nem tudom, valami akciófilmet. Veled mizu? - kérdeztem, miközben az ebédemet kezdtem elkészíteni.

jézus nagyon random volt a vége is, és semmi értelme nem volt ennek a résznek. mindenesetre remélem tetszett.