A karácsony másnapja a másik nagyimnál telt. Apa is ott volt, de nem igazán foglalkoztam vele. Nem voltam vele bunkó, mert persze, nem szabadna annak lennem. Anya is megmondta, hogy ne nehezteljek a kialakult helyzet miatt rá, hisz ez kettőjük dolga. Én próbálkozom, de nehéz.

December 27-én Kate és én együtt töltöttük a napot, és átadtuk az ajándékainkat egymásnak. Kibeszéltünk mindent és mindenkit egy forrócsoki társaságában. Négy körül Katenek indulnia kellett, mert vonattal kellett mennie, mert a nagyszüleinél lesz. Másnap meglátogattam a Mendes családot. Nem hazudok, ha azt mondom, nincs olyan sarok, ahol ne lenne valamilyen karácsonyi dísz.

31-én már kora reggel felkeltem. Még anya és a nagyi is aludtak, így egyedül reggeliztem. Étkezésem befejeztével visszatértem a szobámba, majd elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Kettő körül elköszöntem anyuéktól, majd elindultam Shawnhoz. Busszal mentem, mert sem anyát, sem Shawnt nem akartam ugráltatni. Viszont dermesztő hideg volt a járművön, azt hittem az alatt az egy óra alatt oda fogok fagyni az üléshez. Mondta a sofőr, hogy "oh igen, elromlott a fűtés!". Hát kösz bazdmeg, észrevettem.

Mikor Shawn lakásának ajtajához értem, szinte semmit sem éreztem a végtagjaimból. Rettentő hideg volt odakint, és a még plusz 15 perc séta csak hab volt a tortán a fázásomnak.

- Édesem, miért nem hívtál, hogy menjek érted? - Shawn amint kinyitotta az ajtót, behúzott, és magához ölelt. Amint a meleg kezdte átjárni a testemet, visszaöleltem, és karjaimat szorosan tartottam törzse körül.

- Nem akartalak nyaggatni, és amúgy nagyon csúszósak az utak most - válaszoltam halkan a pár perccel ezelőtt feltett kérdésére.

- Helyette most kaptam egy megfagyott hóember barátnőt - pillantott le rám felhúzott szemöldökökkel, én pedig felnevettem.

- Szóval szerinted kövér vagyok, akár egy hóember? - néztem fel rá drámai tekintettel.

- Mi? Jézus, dehogy! Mondtam én ilyet? - Egy pillanatra megilletődött, de utána sejteni kezdte, hogy csak cukkolom.

- Nyugi, bébi. Csak viccelek - nevettem fel újból, miközben kibontakoztam karjaiból, és elkezdtem levenni a téli ruháimat magamról.

- Rájöttem - forgatta meg íriszeit, miközben segített levenni a kabátomat.

- És megvettél mindent a bulihoz? - sétáltam be a konyhába, ahol a válaszom várt, hisz rengeteg műanyag tányér, papírpohár, nasi és alkohol volt a konyhapulton.

- Igen, mindent összeszedtem pár nap alatt. Rohadt sok pia van, de majd még Brian is hoz egy csomót, meg gondolom mások is, így kifogyni tuti nem fogunk - mondta az ital halmazra pillantva.

- Jó, nem kell mindet meginni azért...nincs kedvem holnap meglátogatni senkit sem a detoxikálóban - nevettem fel felpillantva rá.

- Még sosem volt ott. Milyen lehet vajon?

- Szerinted milyen az, mikor kimossák a gyomrodat? Biztosan nem kellemes érzés, szívem. - Egy pillanatra elgondolkodott, majd egyetértően bólogatni kezdett. - Hánykor jön a vendégsereg?

- Azt hiszem 8-ra. De még csak fél 4, szóval rohadt sok időnk van - pillantott ekkor az órájára. Nem értem miért hordja itthon is a karóráját, értem én, hogy az Armani reklám arca, de nem haragudnának meg, ha itthonra levenné.

- Tekintve, hogy elég hosszú éjszakának nézünk elébe, szerintem pihenjünk.

- Imádom ezt az ötletet! - mosolyodott el boldogan, majd a hálószobájába mentünk. Shawn ahogy beértünk, levetődött az ágyra, majd kitárta a karjait, hogy dőljek le mellé. Helyette vetkőzni kezdtem, na de nem azért, amiért ő gondolta.

- Te..te mit csinálsz? - húzta fel szemöldökeit, ajkára pedig egy kaján mosoly csúszott fel.

- Csak átöltözöm, mert kényelmetlen a farmerem. Szóval nyugodj le, nagyfiú! - nevettem fel - Kölcsön adsz egy felsőt?

- Na bazdmeg, pedig már reméltem, hogy jó délutánom lesz. Amúgy igen, vegyél ki egyet a szekrényből.

- Szóval velem pihenni neked már nem elég jó? - pillantottam hátra, miközben a polcon keresgéltem.

- Dehogynem! De azért ez a látvány sem rossz, amit most látok. - Az a tipikus mosoly újra felbukkant cseresznye színű ajkain, amiket meg is nyalt azután. Először nem értettem mire érti, majd rájöttem, hogy bugyiban és melltartóban vagyok, teljesen behajolva a szekrényébe. Mosolyogva megforgattam a szemeimet, majd gyorsan magamra kaptam az egyik felsőjét, amit találtam.

- Na gyere mááár! - tartotta felém karjait, ajkait pedig lebiggyesztette - Isteneeeem, úgy hiányoztál! - mondta, mikor szorosan hozzábújtam. Tényleg régen voltunk kettesben, hisz mikor meglátogattam őt és a Mendes család többi tagját Pickeringben, akkor sem voltunk egyedül egy percre sem.

Valami mesét néztünk, de én nem szenteltem sok figyelmet rá. Csak jó volt újra a karjai közt lenni, nyakig betakarózva. Hallani, ahogy egyenletesen veszi a levegőt, mellkasa pedig ennek ritmusára emelkedik fel és le. Érezni drága parfümjének bódító illatát, ami az ő tipikus illatánk része már. Picit megemeltem a fejemet, és arcát kezdtem fürkészni. Göndör tincsei rendezetlenül álltak feje tetején, arca kellően kipihent volt. Szemei a TV képernyőjére koncentráltak, szemöldökei szépen íveltek íriszei felett, alsó ajkát pedig fogai között tartotta. Gyönyörű látvány volt egész lénye, és akár órákig képes lettem volna vizslatni Őt.

- Mi az? - Egy apró kuncogás hagyta el száját, mikor lepillantott rám.

- Olyan szép az arcod - feleltem halkan, még mindig markáns vonásait vizsgálva.

- Általában a fiúk mondanak ilyet a lányoknak, de azért köszönöm, kicsim - nevetett fel, egy puszit nyomva az arcomra.

- Egy fiú is lehet szép. Ritka, de te az vagy! Ezzel pedig még emberek millió is biztosan egyetértenek.

- Nekem még mindig a te véleményed a legfontosabb. - Egy apró mosoly jelent meg ekkor mindkettőnk ajkain.

- Kicsit álmos vagyok - ásítottam aprót, majd Shawn nyakába fúrtam az arcomat.

- Hát aludj akkor, ki gátol meg benne? - kacagott fel lágyan, miközben a hátamat és derekamat simogatta gyengéden.

- Te, ha továbbra is dumálni fogsz - motyogtam halkan.

- Folyton csak megbántod gyönge lelkemet... - sóhajtott fel drámaian. Erre megharaptam a nyakán lévő puha, vékony bőrt, ő pedig feljajdult.

- Most már nem csak a lelked fáj, hanem itt is - pusmogtam halkan nevetve, majd újra bepozícionáltam magamat az alváshoz.

- Szerintem inkább aludj, jó? Mindenkinek jobb lesz úgy.

- Szerintem te meg hallgass végre, hogy tudjak is aludni - fogtam be a száját a kezemmel, de ekkor erősen ráharapott az ujjamra.

- Ez fájt nagyon! - kiáltottam fel, feltápászkodva a mellkasán.

- Kölcsön kenyér visszajár - vigyorgott a képembe, majd gyorsan egy apró puszit nyomott az ajkaimra. Csak morcosan néztem rá, és újra visszadőltem. Perceken belül pedig elnyomott az álom.

A telefon csörgésére ébredtem a franc tudja hány óra múlva. A TV már nem ment, és ahogy kinyitottam szemeimet, észrevettem, hogy Shawn is elszundított. De a telefon zajára persze ő is ébredezni kezdett.

- Vedd fel vagy nyomd ki, mindegy! Csak valahogy szüntesd meg a hangját - dörmögte nyűgösen, és arcát ezúttal ő fúrta az én nyakhajlatomba. Szorosan ölelte a törzsemet, mintha sosem akarna elengedni. Édes volt, mikor így hozzám bújt, akár egy kisfiú. Az éjjeliszekrény felé nyúltam, majd nagy nehezen fel tudtam fogni a csörgő készüléket. Brian volt az, hát ki más?

- Craigen, mit szeretnél? - szóltam bele, mikor a fülemhez emeltem.

- Mad, régen dumcsiztunk! Csak tudatni akartam, hogy 25 perc és ott vagyok Shawnnál, mert átviszem a piát, hogy ne később kelljen átcipelnem.

- Okés, gyere - mondtam a szemeimet dörzsölve, és felültem az ágyban.

- Csak nem aludtatok? Oh, mondd, hogy én ébresztettelek fel! - nevetett bele a vonal túlsó végéről.

- Igen, a te hívásod miatt ért véget a délutáni szundink.

- Mondanám, hogy sajnálom, de nem fogok hazudni. Na de nem sokára ott vagyok, addig ébredezzetek! - Mielőtt bármit mondhattam volna, már bontotta is a vonalat. Visszaraktam a telefont a szekrényre, majd lepillantottam Shawnra, aki most, így hogy felüleltem, fejét az ölemben pihentette, karjai pedig a csípőmet fonták át.

- Ébredj, szívem! - túrtam fürtjei közé, amik kicsit megizzadtak, valószínűleg a ránk terített 6 réteg takaró miatt.

- Meg egy kicsit - motyogta. Lehámoztam magamról a karjait, majd a fejét az egyik párnára raktam. Kicsit kinyújtóztattam elzsibbadt végtagjaimat, és megnéztem az órát. Fél öt volt, Brian pedig úgyis csak öt körül érkezik, mert hiába mondott 25 percet, mindig késik.

- Megyek és lezuhanyzom, addig te kelj fel! - szólaltam meg, és egy törülköző gyanánt kutakodtam.

- Oh, hadd menjek veled! - Ekkor már végre kinyitotta szemeit, és hátára fordulva kezdte dörzsölni őket.

- Ha felkelsz, felőlem jöhetsz - pillantottam rá.

- Adj pár percet, majd utánad megyek. - Csak aprót bólintottam, és elindultam a fürdőszobába. Leraktam a cuccaimat, és először a tükör elé léptem, és felkötöttem egy kontyba a hajamat. Mivel a szempillaspirálom teljesen elkenődött, sminklemosó segítségével - ami azért található meg Shawn fürdőjében, mert vettem egyet ide - leszedtem.

- Szóval mikor is jön Brian? - Egy picit megugrottam, mikor hirtelen meghallottam a hangját, és megpillantottam tükörképét.

- Azt mondta 25 perc - feleltem felé fordulva. Nem időzött sokat, felsőjét már útközben levette, és ezt nadrágja követte az imént.

- Csak ott fogsz állni vagy elkezded levenni a ruháidat, nyuszi? - nevetett fel, mire én észhez kaptam, és lehúztam a pólóját magamról.

A meleg víz mindkettőnknek jól esett, és picit fel is ébresztette a még mindig álmos szempárjainkat. Elvégeztük a tipikus rutinunkat, majd megmostuk egymás haját. Shawn elmondása szerint rohadt jó a hajamat mosni, mert hosszú. Hát megszárítani már nem olyan buli.

- Brian mindjárt jön... - súgtam neki csókjai közt.

- Tud várni pár percet, nem igaz? - mosolyodott el, újból megtámadva az ajkaimat.

- Még hajat kell szárítanom, és fel is kell öltöznünk. Szóval ez most elmarad - nevettem fel, és kiszálltam a zuhanyzóból. Morcosan pillantott rám, de ő is kiszállt.

- Azon gondolkodtam, hogy lehet szakállat kéne növesztenem - szólalt meg, miközben mindketten a tükör előtt álltunk. Én épp a hajamat fésültem, ő pedig csak állt mellettem, és magát nézte a tükörben.

- Nem akarlak kiábrándítani, de nem hiszem, hogy tudnál - nevettem fel. Tekintve, hogy ha nem borotválkozik egy hétig, akkor is csak enyhe borostája van, nem hiszem, hogy egy dús szakállat tudna növeszteni.

- Persze, rombold le az álmaimat - csóvállta meg a fejét. - Uh, segítsek megszárítani a hajadat? - csillant fel a szeme.

- Szeretnéd? - pillantottam rá hátra kuncogva. Csak bólogatott, és már a kezébe is vette a hajszárítót. Édes volt, ahogy óvatosan fogta ujjai közé a tincseimet, vigyázva, nehogy meghúzza őket.

Ezzel végezve újra visszatértünk a hálószobába, és felöltöztünk. Tekintve, hogy még csak 5 óra, valami kényelmeset felkaptunk.

- Megyek, kinyitom - mondtam nevetve, mikor csengettek. Én már fel voltam öltözve, de Shawn meztelenül ácsorgott a szoba közepén még mindig.

- Szia, Brian! - mosolyodtam el, mikor kinyitottam az ajtót, és a vörös fiú kezében egy rekesz alkohollal belépett a lakásba.

- Azta, milyen hullámos a hajad! - pillantott rám a konyhába érve.

- Most mostam meg. És Shawn szárította meg - nevettem fel.

- Na jó, mint valami szolgáló - kezdett el röhögni - Amúgy hol van? Talán a saját haját is megszárítja?

- Nem, a szobában van. Pár másodperccel ezelőtt, mielőtt otthagytam, még ruha nélkül volt és azon agyalt, milyen felsőt vegyen fel.

- Mintha olyan lényeges lenne, hogy mit vesz fel otthonra.

- Én is ezt mondtam! - bólogattam egyetértően, mikor belépett a helyiségbe az emlegetett szamár is.

- Csak nem rólam beszéltetek? - nézett ránk felhúzott szemöldökökkel.

- Épp kibeszéltünk. Tudod, semmi újdonság - legyintett nemtörődően Brian, mire mind felnevettünk.

Végül fél óra múlva Brian távozni készült, mert elmondása szerint még egy adoniszt kell faragnia magából otthon az estére. Fél hat van, így elkezdtük felrakni a lufikat, meg a "2018!"-as dekorációkat a lakásban. Ezzel gyorsan megvoltunk, szóval neki is láttunk a nasiknak. Kiraktunk mindent, jutott a nappaliba, a konyhába és az erkélyre is. A piákat is elosztottuk a három helyen, és a ház készen is volt a bulira. Így most már volt időnk nekünk is elkészülni.

8 óra körül a közeli barátaink mindegyike lassan megérkezett. Először mindenki keveset ivott, beszélgetett, és jól érezte magát. A zene pont jó hangerőn szólt, hangos volt, de nem kellett túlkiabálni ahhoz, hogy beszélgetni tudj. Itt voltak Shawn barátai, és az én barátaim is. Mindenki jól kijött mindenkivel, aminek nagyon örültünk.

- Meg kell mondjam, hogy az a vörös srác kurva jól néz ki - súgta nekem Kate, miközben a konyhában álltunk, és onnan figyeltük a nappaliban vihogó fiúkat.

- Brianre gondolsz? - kérdeztem vissza nevetve, de nem pillantottunk egymásra, tovább szugeráltuk az embereket.

- Uhuuum - bólogatott, ajkait pedig enyhén beharapta.

- Jól van, nyugi vadmacska! Ismerem ezt a nézést, szóval ajánlom, hogy semelyik szobában ne köss ki vele! - nevettem fel a mutatóujjamat ráemelve.

- Majd meglátjuk - mosolyodott el ártatlanul, de aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

- Gyere! Most mentek ki az erkélyre, bemutatlak neki - fogtam kézen a barátnőmet, majd gyorsan magunkra kaptuk a kabátunkat, és kiléptünk az erkélyre. Elég hideg volt, tekintve, hogy december utolsó napja van. De szerencsére a szervezetünkben lévő alkohol egy fokkal kellemesebbé tette a fázás érzését.

- Sziasztoook! - szólaltam meg vigyorogva, mikor odaértünk Shawnhoz és Brianhez. A korlátnál álltak a kezükben lévő piros poharakkal, és beszélgettek. Mikor ránk pillantottak, ők is elmosolyodtak, és köszöntek.

- Mi újság, lányok? - nevetett fel Shawn, miközben hátulról átölelt, így a hátamat nyugodtan neki döntöttem a mellkasának.

- Gondoltuk megnézzük mit csináltok. Brian, ismered a barátnőmet, Kate-t? - pillantottam fel rá.

- Nem, de örülök, hogy látlak! Madelaine tényleg NAGYON sokat mesélt rólad - mondta nevetve, miközben megrázta Kate kezét.

- Én is elég sztorit hallottam rólad, a legtöbbjükben Mad csak retardáltként emlegetett. - Brian ekkor meglepődötten rám kapta tekintetét.

- Persze Kate, fecsegj ki mindent! - nevettem - Tudod, hogy szeretlek, Bri!

- Nem akarsz inni egyet? Addig mesélhetnél, miket is mond rólam Mad a hátam mögött. - Brian a bejárat felé bökött, a barátnőm pedig mosolyogva bólintott, majd elindultak befelé.

- Ez az, sikerült! - súgtam magamnak, Shawn pedig felnevetett.

- Miért van egy olyan érzésem, hogy ha többet iszik mind a kettő, ki fognak kötni valahol kettesben a házban? - Ekkor megfordultam a karjaiban, így most már felé voltam fordulva.

- Mert pont ez fog történni - nevettem fel.

- Nem bánnám, ha téged is elvihetnélek valahova - súgta ajkaimra, mielőtt megcsókolt volna.

- Te vagy a házigazda, nem szabad ám lelépned!

- Nekem 10 perc is elég, hidd el - kacsintott, én pedig felkacagtam.

- 5...4...3...2...1!!! Boldog Újévet! - kiáltotta mindenki pezsgős pohárral a kezében az erkélyen állva.

- Boldog Újévet, bébi! - fordult felém Shawn mosolyogva, majd egy gyors csókot nyomott ajkaimra. Utána mindenkivel koccintottunk és boldog 2018-at kívántunk. A buli ekkor kezdődött el igazán, és hajnali 1 körül nem volt olyan személy a házban, aki ne lett volna részeg.

- Húzd, húzd, húzd!!! - kiáltozta mindenki Mattnek, aki egymás után 8 felest lehúzott, ezzel új rekordot állítva.

- Le...lehet mégis holnap megyünk valakit a detoxba látogatni, ha tovább folytatják ezt a játékot - nevettem Shawnra pillantva, aki közvetlen mögöttem állt. Nagyon szédültem, és a mosolyt nem lehet levakarni az arcomról, mindenen csak nevettem szóval én is eléggé részeg voltam.

- Vagy lehet mi leszünk azok, akiket meglátogatnak - mondta röhögve Shawn.

- Olyan kurva jól áll rajtad ez az ing - motyogtam halkan a gallérját igazgatva.

- Akkor én mit mondjak erről a ruháról? Mondjuk elég rövid, kicsit zavar, hogy majdnem mindenkinek csorog utánad a nyála. - Ekkor elmosolyodtam, hisz azért ez enyhe túlzás volt. Válasz helyett inkább ajkaimat az övéinek nyomtam. Derekamra markolt, majd még közelebb húzott magához. Nyelveink is csatlakoztak a felhevült csókhoz, és mikor alsó ajkamra harapott, halkan felsóhajtottam.

- Menjünk! - súgtam neki.

- Tessék? - pillantott fel kicsit értetlenül.

- Menjünk! - ismételtem meg magamat, mire vette az adást, és rájött, mit is akarok. Összekulcsolta az ujjainkat, majd a fürdőszoba felé kezdett húzni. Körülnézett, lát-e valaki, majd mikor megbizonyosodott, hogy senki sincs a folyosón most, gyorsan berántott az ajtón.

- Miért nem a szobádba mentünk? - kérdeztem, mikor felültetett a mosdóra.

- Mert abban nincs semmi izgalom - rántotta meg nevetve vállait, majd a számnak esett.

- Ugye tudod, hogy amit az év első napján teszel, ugyanazt fogod egész évben?

- Akkor ma egésznap piszkos dolgot fogok művelni veled - súgta, miközben felhúzta a ruhámat.

- Boldog Újévet, szívem! - Kicsatoltam az övét, majd rögtön nadrágja gombjait kezdtem kifejteni.

- Neked is, baba! - csókolt meg, mielőtt lehúzta a bugyimat.

megiiiint kurva sokáig nem volt rész, de cserébe kaptatok egy hosszú részt!!!!
még nem olvastam át, majd este átfogom, szvl ha van benne hiba, jelezzétek nyugodtan! Szeretlek titeket, puszi!