Karácsony. Mindannyian várjuk ezt az ünnepet, hisz meg van az a békés hangulata, ami boldogabbá tesz. A rokonok egybe gyűlnek, és a nagynénik nem hagynak békén a szerelmi életeddel, a nagybácsik pedig az iskolában való átlagodról kérdezgetnek. A nagymamák gőzerővel sütnek, főznek. Mindenki nevetgél, nosztalgiázik, és a szeretteivel van.

Imádtam a karácsonyt. Mindig az anyai ágról való nagymamámnál ünnepeltük a szentestét, másnap pedig az apai ágról való rokonokat látogattuk meg. Jó volt látni az ismerős arcokat, akik olykor hónapokig távol voltak Torontótól.

Az idei mégis más volt... Apa nem tért haza, anya pedig a munkába merült, hogy addig is elfoglalja magát, és ne kelljen a tönkrement házasága gondolatán őrlődni. A téli szünet első napjaiban csak pihentem. Az egyik nap elmentünk Shawnnal korizni.

- Most ez komoly, hogy kanadai vagy, de alig tudsz korizni? - nevetett Shawn hangosan, mikor már harmadjára majdnem elestem a korcsolyámban.

- Tudok! Csak olykor bizonytalan vagyok - Felegyenesedtem és elindultam újra előre, ő pedig követni kezdett.

- Igen, én is ezt mondanám... - Látszólag remekül szórakozott rajtam. Szemet forgatva löktem meg, mire ő seggre esett. Most rajtam volt a sor, hogy hangosan felvihogjak. Nehezen feltápászkodott, majd szúrós szemekkel nézett rám.

- Tudod te, milyen drága ez a kabát? Mi van, ha kiszakadt volna?

- Szerinted engem érdekel a kabátod ára? - mosolyogtam rá angyalian.

- Ha tovább szemtelenkedsz, meg fogod szívni a levét még ma - Miközben összekulcsolta az ujjainkat, a fülemhez hajolva odasúgta nekem. A mosoly nem tűnt el az arcomról, de más irányt vett, hisz az édesből pimaszba váltott.

- Majd meglátjuk, szívem - kacsintottam rá, és kezét elengedve, elkoriztam mellőle.

A másik nap hóember építetettünk Aaliyahval a szüleik kertjében. Kanadában minden évben rengeteg hó van, ezt pedig előszeretettel használjuk ki.

- Shawn, ez így undorító! - szólalt meg Aaliyah a bátyjára pillantva, aki egy botot rakott a hóember orra helyére.

- Nincs kedvem répát kihozni, ez is megteszi - mondta vállát unottan megrántva.

- Igényes munkát kell végeznünk, de ez veled nem működik - csóválta a fejét egy sóhajtás kiséretében a kisebbik Mendes, majd elindult a hátsóajtó felé, valószínűleg répáért.

- Jaj, annyit tud hisztizni mindenért! - forgatta meg barna íriszeit Shawn, én pedig felnevettem.

- Tényleg csúnya az a bot ott - szólaltam meg.

- Persze, te is szóld le a botomat! - háborodott fel ismét, majd inkább eldobta a szóban forgó dolgot.

- Az őszinteség fontos egy kapcsolatban, nem? - nevettem fel a nyakát átkarolva.

- Örülök, hogy mosolyogsz - orrát az enyémnek dörgölte, miközben derekamnál fogva magához húzott.

- Nem lehetek szomorú vagy csalódott egyfolytában a kialakult helyzet miatt. Mellesleg melletted és Aaliyah mellett könnyű boldognak lenni - mondtam apró mosollyal.

- Szeretlek nagyon!

- Én is szeretlek - hajoltam oda hozzá, hogy megcsókoljam. Az iszonyatos hideg ellenére ajkaink könnyen felmelegedtek, mikor összeértek.

- Visszatértem, szóval elég a nyáladzásból! - kiáltott fel Aaliyah, mi pedig nevetve elváltunk egymástól.

- Mindig tudod, hogy hogyan rontsd el a legromantikusabb pillanatokat - mondta Shawn a húgának.

- A testvéred vagyok, mindent elbaszok neked, ez a dolgom - rántotta meg a vállait nevetve.

- Vigyázz a szádra, kisasszony! - emelte fel mutatóujját Shawn.

- Mintha te nem beszéltél volna csúnyán az ő korában - Fejemet megelve pillantottam fel rá, mivel hátulról ölelte át a derekamat.

- Amit a mesternek szabad, a tanítványnak nem!

- Nem is így van a mondás - pillantott rá ekkor Aaliyah összeráncolt szemöldökökkel.

- Lényegtelen, beszélj szépen, és kész - legyintett egyet Shawn.

- Nem parancsolsz nekem - Kiöltve nyelvét fordult ismét hátra Aaliyah. Én csak nevetve figyeltem a veszekedő párost, mulatságos volt nézni őket mindig. Végül nagy nehezen befejeztük a hóembert, de mielőtt lefotóztuk volna, Shawn megcsúszott egy kis jeges részen, és ráesett az alkotásunkra. Nála nagyobb szerencsétlen nincs.

December 24-én reggel én és anya elindultunk a nagyihoz, aki Torontótól körülbelül 50 kilométerre lakott. Sikerült minden ajándékot begyömöszölni a csomagtartóba. Az odafelé tartó út könnyen eltelt, az ünnep ellenére nem volt akkora forgalom sem. Anyával jól elbeszélgettünk, örültem, hogy boldognak látom egy kicsit.

- Kivennéd a táskámból, kicsim? - szólt anya, mikor megcsörrent a telefonja. Bólintottam, majd belekotorva a táskába, kivettem a rezgő készüléket. Shawn neve volt rajta. Összeráncolt szemöldökökkel húztam el a zöld gombot a képernyőn.

- Miért hívod te anyámat? - nevettem bele a telefonba, amint fogadtam a hívást.

- Oh, jó reggelt, szívem! - hallottam meg a vonal túlsó végéről Shawn vidám hangját - És a kérdésedre válaszolva... Miért ne hívhatnám anyukádat?

- Ja, nem tudtam, hogy ti ilyen jóba vagytok - kacagtam még mindig.

- Hát sok mindenről nem tudsz, baba - válaszolta, és ő is nevetésbe tört ki.

- Szeretnél valamit akkor anyától vagy nem?

- Mindegy, majd visszahívom. De téged is hívni foglak majd. Mentek a nagyidhoz épp?

- Igen, mindjárt ott vagyunk, szóval le is rakom. Majd este beszélünk, üdvözlöm a Mendeseket, és érezd jól magadat ma! - mondtam mosolyogva.

- Te is érezd jól magadat! Akkor majd hívlak, szeretlek! - Egy gyors én is után bontottam a hívást.

A nagyihoz megérkezve becipeltük a holmijainkat, amik a kocsiban voltak. Anya azt tervezte, hogy itt leszünk egészen szilveszterig. Vagyis ő azt is itt tölti, de én Shawnnál leszek.

- Annyira gyönyörű vagy, drágám! - ölelt meg a nagyi, mikor az emeletről lejöttem, és betértem a konyhába, ahol ő és anya voltak.

- Köszönöm, nagyi. Jól vagy? Rég találkoztunk! - mosolyodtam el, amint elengedtük egymást, és rápillantottam.

- Remekül vagyok, kincsem. Hát igen, már időd sincs rám. Mellesleg, mikor mutatod be a barátodat? - kérdezte izgatottan, közben pedig eltűrt egy tincset a fülem mögé.

- Nem tudom, mama. Majd ha találunk egy megfelelő alkalmat, elhozom hozzád, és megismerheted - feleltem nevetve. Ezután anya is beszállt a társalgásba. Eközben segítettünk a főzésben is, hisz délután jön a rokonság, és addigra mindennek kész kell lennie.

Olyan három óra körül megérkeztek a nagynénémék. Én az unokatesóimmal elvonultam a nappaliba, míg a nagynéném, Carla néni, anyáékhoz csatlakozott a konyhába.

- Mesélj már Shawnról! - Rögtön a közepébe vágott az unokahúgom, Leila. 14 éves, és minden létező tinisztárért oda van.

- Mit meséljek róla? - nevettem fel jóízűen.

- Mondj el mindent! Jól bánik veled? Boldog vagy vele? - kérdezte a másik unokatestvérem, Patricia, aki egy évvel idősebb a húgától.

- Igen, jól. És persze, nagyon boldog vagyok - mosolyodtam el - Kedves, vicces, odaadó, és csodálatos személyisége van.

- Nem tudod kideríteni tőle Ariana telefonszámát? - suttogta Leila, én pedig felnevettem.

- Nem hiszem, hogy örülne ennek, plusz nem is tudom, kik vannak a névjegyei közt. Két telefonja van, és a "munka" telefonját nem sokszor látom - mondtam.

- Ah, francba - sóhajtott fel csalódottan. Minden rokon megérkezett, és lassan el is kezdtük a vacsorát. Mindenki kellemesen társalgott a mellette ülővel vagy akivel kívánt. Az étkezés után még órákon át beszélgettünk, volt is téma, hisz jó ideje nem látta a nagy család egymást, így mindenki elmesélte mi történt vele azóta.
Este 11 körül dőlhettem be az ágyba. Az unokahúgaimmal kellett osztozkodnom a szobán, de nem zavart különösebben. Hárman aludtunk a nagy franciaágyon, és remélhetőleg el is fogunk férni az éjszaka folyamán. Ők már elaludtak, mire én visszaértem a fürdőből. Elmosolyodtam, majd egy picit jobban betakartam őket. Hiába nagyok már, nekem még akkor is kicsik maradnak. Nem voltam annyira álmos, így a telefonomat nyomkodtam az ablak előtti fotelben ülve. Shawn írt rám ekkor, hogy ébren vagyok-e. Rögvest válaszoltam, hogy igen, majd másodpercek múlva már az ikonja villogott a képernyőn a nevével díszítve a sarokban. Hátrapillantottam, hogy alszanak-e még Leila-ék, majd felvettem.

- Szia! - suttogtam bele a telefonba örömtelien.

- Miért suttogsz, baba? - nevetett fel lágyan, és hallottam, ahogy valószínűleg épp ledől az ágyába.

- Mert az unokatesóim alszanak egy méterre tőlem, és nem kívánom felébreszteni őket - feleltem halkan.

- Ó, értem. Na és milyen napod volt?

- Jól telt, jó volt újra együtt lenni a rég látott rokonokkal. Mindenki megkérdezte legalább egyszer, hogy tényleg Shawn Mendes a barátom, az énekes Shawn Mendes - meséltem neki szórakozottan, ő pedig felkuncogott.

- Neked én csak Shawn, a zsonglőr vagyok, szóval nem, nem az énekessel vagy.

- Most eszembe jutott, amikor múltkor részegen elkezdtél a zsonglőrködéssel vicceket gyártani, és iszonyatosan piszkos és undorító poénok sikeredtek belőle - nevettem halkan az az emlék felelevenítése által.

- Most miért? Tök kreatív volt, amikor mondtam neked, hogy minek nekem labda, ha neked úgyis van két, kerek játékszered már - Ismét nagy vihogásba kezdett a saját poénján, csak úgy, mint legutóbb.

- Nekem jobban tetszett, amikor Briannek mondtad, hogy zsonglőrködjetek a heréitekkel - nevettem, de próbáltam halk maradni.

- Jó, akkor már nagyon részeg voltam! - Kezdett el védekezni, én pedig ezen is jót mulattam.

- Mesélj te most, hogy telt a napod? - Tettem fel a kérdést mosolyogva.

- Csodásan! Tök jót ettem, Aaliyahval filmeztünk, aztán családi társas est volt. Holnap jönnek majd az unokatesóim, a nagynéném és a nagyszüleim - Beszámolt a napi teendőiről, én pedig boldogan hallgattam mindezt.

- Örülök, ha jó napod volt! Tényleg, Aaliyahnak megvetted végül azt a rúzst, amit kinéztünk?

- Uhum, meg. Vagyis remélem azt vettem meg, és nem egy másik színt - kacagott fel ekkor.

- A szádba rágtam a kódját, nem hiszem, hogy sikerült volna másikat venned.

- Rólam van szó, az egyértelmű dolgokat is elbaszom - Ekkor helyeslően bólintottam egyet, habár ő ebből semmit sem látott.

- Most szerintem megyek, babu, mert álmos vagyok. Majd hívj, ha ráérsz, nagyon szeretlek! - Már éreztem, hogy lecsukódnak a szemhéjaim, így kénytelen voltam elköszönni.

- Jó, aludj csak. Majd holnap beszélünk, én is szeretlek! Ja, és boldog karácsonyt, nyuszi! - Ekkor elmosolyodtam, majd bontottam a hívást. Az ő szájából hallani ezt, máris boldoggá tette a karácsonyt.

sajnálooom, hogy ilyen sok kihagyás van a részek között, de a suli leszívta eddig minden energiámat. DE VÉGRE VÉGE!!! 😍😍😍
mellesleg szörnyű karácsonyi részt írni a 35 fokban, de hát mit tehetnék?