27. rész - "Are you still mad at me? I'm hopin' not."

Vasárnap reggel hétkor a telefonom csörgésére keltem. Morogva nyitottam ki szemeimet és homályos tekintetemmel próbáltam megállapítani, ki is zavart meg az alvásban. Shawn neve állt a képernyőn, én pedig még idegesebb lettem. Két napja nem beszéltünk, és persze, irtózatosan hiányzott, de haragudtam is rá még. Végül pár másodperc múlva a zöld gombot megnyomva fogadtam hívást, mert a kíváncsiságom nagyobb volt, mint a haragom.

- Reggel 7 van és vasárnap, mit akarsz? - szóltam bele a készülékbe, amint a fülemhez emeltem.

- Szia, Bébi. Bocsánat, hogy felébresztettelek, de fontos. Ma át tudnál jönni a délelőtt folyamán? - hangja lágy volt és kissé rekedt, valószínűleg ő is nem rég kelt. Hiányzott a hangja már.

- Minek menjek át? Hívd meg Grace-t, ő biztos átmegy - gúnyosan válaszoltam vissza, pedig tudtam, hogy oly felesleges felemlegetnem már ezt.

- Madelaine, kérlek... Ne kezdd! Meg szeretném beszélni, szóval kérlek, gyere minél előbb - apró sóhaj hagyta el ajkait ekkor.

- Jó... Majd megyek. De most alszom tovább, mert rohadt álmos vagyok - motyogtam ásítva egyet.

- Mikor jössz?

- Nem tudom, Shawn. Olyan 11 körül talán. Az jó? - kérdeztem, mire csak hümmögött válasz gyanánt - Akkor hát, majd talizunk! - ezzel a lendülettel pedig be is fejeztem a hívást. Pár óra múlva felkeltem és rendbe szedtem magamat. Anyáék még aludtak, így csak hagytam nekik egy cetlit a hűtőn, hogy elmentem. Elvettem a kocsikulcsot a tálkából az előszobában, majd a garázsba mentem. Nem szoktam sokat vezetni, mert általában valaki mindig jön velem mindenhova és elfuvaroz, vagy olykor kényelmesebbnek találom a tömegközlekedést, de most nem volt kedvem a negyed órás utat busszal megtenni, mert úgy a duplája. Kicsit izgultam, pedig tudtam, felesleges. Meg fogjuk tudni beszélni, és megoldjuk a problémát. Oh, de mi van, ha szakítani akar velem? Ezek a gondolatok kellően elszórakoztattak, amíg oda nem értem. Miután leparkoltam és a kóddal bejutottam a kapun, elindultam a lifftel a megfelelő emeletre.

- Oh... Szia - köszönt halkan, majd boldogan elmosolyodott, mikor ajtót nyitott nekem. Próbáltam visszatartani vigyoromat, de hogyan tudnám? Itt állt előttem, egy hete alig beszéltünk vagy találkoztunk, két napja haragban voltunk és egyszerűen csak hiányzott. A kócos haja, a fekete melegítőnadrágja és fehér felsője tökéletes megjelenést adott neki, de mosolya volt az, ami a legtökételesebb volt mindközül.

- Beengedsz vagy itt ácsorgunk még pár percig? - nevettem fel, mikor már egy ideje bámultuk egymást az ajtóban állva.

- Jaj, persze, gyere csak - állt arrébb, így könnyedén beléphettem a lakásba, amit annyira szeretek.

- Szóvaaal, miről akarsz beszélni? - kérdeztem, mikor a nappaliba vezetett.

- Nem kérsz semmit sem?

- Nem, köszönöm. De ha igen, ne aggódj, majd kiszolgálom magamat - feleltem, mire ő elmosolyodott és bólintott. Odasétált a zongorához, majd intett, hogy kövessem. Elkezdett játszani rajta egy dallamot, én pedig a zongora tetejére könyökölve néztem őt figyelmesen.

- Van egy dal, amit Julia Micheals-sel írtam, és pár napja fejeztük be. Igazából..valamennyire rólad szól, vagyis rólunk. És a mostani szituációnkhoz tökéletesen passzol - nem pillantott fel rám, hanem végig a billentyűkön játszott valami kellemes melódiát.

Don't cry, or do whatever makes you feel comfortable
I'm tired, too
There's nothin' left to say, let's call a truce
'Cause I don't really wanna go to bed like this... - kezdett bele a dalba, én pedig figyelmesen hallgattam.

I'm so sorry
We're still stuck in the middle
I'm so sorry
'Cause in the moment I
I don't know what it's like to be you
I don't know what it's like but I'm dying to
If I could put myself in your shoes
Then I know what it's like to be you... - ennél a verzénél felpillantott rám és mély szemkontaktust hozott létre köztünk.

Can I kiss you or not?
'Cause I'm not really sure right now of what you want
Are you still mad at me? I'm hopin' not
'Cause maybe we could go to the movies
I know that always cheers us up, hey... - amikor azt a sort énekelte, hogy haragszom-e, kutyaszemekkel nézett engem, én pedig lágy kacagásba törtem ki.

I'm so sorry
Though we're still stuck in the middle
Yeah, I'm so sorry
'Cause in the moment I
I don't know what it's like to be you
I don't know what it's like but I'm dying to
If I could put myself in your shoes
Then I know what it's like to be you... - gyönyörű volt a dal, a zongorakiséret pedig rettentően passzolt hozzá.

Tell me what's inside of your head
No matter what you say I won't love you less
And I'd be lying if I said that I do

I don't know what it's like to be you
I don't know what it's like to be you

I get worried
I might lose you a little
Every time we
Every time we argue and get caught up in the moment... - tényleg pont hozzánk illett ez a dal, és a tény, hogy ezt rám gondolva írta, jól esett és egy különleges érzés fogott el.

I don't know what it's like to be you
I don't know what it's like but I'm dying to
If I could put myself in your shoes
Then I know what it's like to be you

so tell me what's inside of your head
No matter what you say I won't love you less
And I'd be lying if I said that I do

I don't know what it's like to be you
I don't know what it's like to be you
I don't know what it's like... - nyomta le az utolsó billentyűket a hangszeren, majd újból fepillantott rám.

- Ez... Gyönyörű!- mondtam pár másodperccel később.

- És figyeltél a szövegre is? - kérdezte nagy szemekkel.

- Persze, és nagyon megfogott. Tényleg tehetséges dalszerző vagy, Julia is remek. Duett lesz? - érdeklődtem, és leültem mellé.

- Uhum, úgy néz ki - felelte bólintással - De most ez lényegtelen. Csak annyit akarok tudni, hogy haragszol-e még?

- Nem tudom... Amikor idefelé jöttem, eldöntöttem, hogy nem fogom könnyen beadni a derekamat neked, és nem fogok egyetlen szavadtól elolvadni - nevettem fel - De aztán tudod, csak megláttalak az ajtóban, és legszívesebben a nyakadba ugrottam volna - sóhajtottam aprót.

- Sajnálom, tényleg. Egy balfasz voltam, amiért így kezeltem a szituációt - mondta a tincsei közé túrva.

- Rosszul esett, hogy egy olyan ember miatt mondanád le a vacsoránkat, akit életedben először aznap láttál. Egész héten egyszer találkoztunk, az is alig volt egy óra, és szörnyen stresszes és nehéz hetem volt tanulás terén is, anyáék sokat veszekednek mostanság, aztán az is rátett egy lapáttal, és Rád lett volna szükségem. Aztán odaállítottál hozzánk és Brianre lettél féltékeny. Te is jól tudod, hogy soha nem tennénk semmit sem, ami neked ártana, mert mindketten iszonyatosan szeretünk - ekkor halványan elmosolyodott.

- Tudom, csak mérges voltam, és azt sem tudtam mit beszélek. Valahogy ki tudnálak engesztelni? - kérdezte reménykedve.

- Csak ígérd meg, hogy megpróbáljuk érettebben kezelni a problémáinkat.

- Ígérem. De héj, te lettél féltékeny és viharzottál ki a házból! - kezdett el röhögni, tudtam, hogy csak viccel, így én is nevetésbe törtem ki.

- Volt okom arra, hogy féltékeny legyek, szóval kussolj! - csaptam a karjára nevetve.

- Nem volt - rázta meg a fejét elmosolyodva - És tudod miért? Mert nálad gyönyörűbb lányt úgysem találnék, és nagyon szeretlek. Hidd el, hogy amikor látok egy szép lányt bárhol is, eszembe jutsz te, és elmosolyodok, mert tudom, hogy az én barátnőm sokkal bájosabb - csak somolyogva megforgattam a szemeimet, tudja, hogyan kell bánni a szavakkal, az egyszer biztos.

- Ez nagyon nyálas vagy, de én is szeretlek, és köszönöm - öleltem át, már amennyire tudtam a kis padon a zongora előtt.

- És mégis mit köszönsz? - kérdezte, ahogy szorosan magához húzott.

- Hogy mindig próbálod növelni az önbizalmamat a szavaiddal.

- Én csak az igazságot mondom, Bébi - engedett el, hogy a szemeimbe nézzen - Tudod... Azt hiszem, hogy még nem igazán voltam ilyen boldog, mint az elmúlt hónapokban. Nem hittem, hogy ennyire csodás dolog szerelmesnek lenni - simított a fülem mögé egy barna tincset, és kezei közé fogta az arcomat.

- Az érzés kölcsönös - mosolyodtam el, majd megcsókoltam.



















rövidke rész, de mégis valami.
boldog anyák napját mindenki édesanyjának!
és ha esetleg valaki érettségizik jövőhéten, annak sok sikert!
a többieknek meg csak simán szép délutánt! ❤️
ja és az If I Can't Have You életem szerelme lett🥺❤️

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top