- Nem Shawn, most nem jöhetsz át - mondtam neki nevetve már vagy ötvenedjére. Szerda este van, nekem pedig tanulnom kell, de már így is 20 perce telefonálok vele.

- De nagyoooon unatkozom és veled akarok lenni! - nyöszörgött a vonal túlsó végén.

- Vannak barátaid, csinálj velük valamit! Nekem most tanulnom kell vagy szeretnéd, hogy megbukjak kémiából?

- Mad, négyes vagy belőle, úgysem buksz meg - biztos voltam benne, hogy most megforgatta a szemeimet.

- Oké, de ha az is akarok maradni, akkor tanulnom kell - álltam elő egy újabb érvvel.

- Alig várom, hogy leérettségizz és végre szabad legyél! - sóhajtott fel.

- Utána egyetemre megyek. Tudod, nem mindenki megy világkörüli turnékra 17 évesen és keresi meg az egész életére elegendő pénzt - nevettem fel, miközben leraktam a ceruzámat a füzetemre, és lábaimat az asztalra helyeztem.

- Nem tehetek arról, hogy tehetséges vagyok - felelte enyhe önteltséggel a hangjában, én pedig csak elmosolyodtam.

- Na akkor te meg a tehetséged kezdjen magával valamit és hagyjon engem békén egy órára - mondtam nevetve.

- Szóval lekoptatsz? Oké Madelaine, ezt megjegyeztem! - szólalt meg drámaian, majd kinyomta. Csak felnevettem, és újra a kezembe vettem az íróeszközömet és a könyv felé görnyedtem. Pár pillanat múlva viszont felvillant a telefonom.

"Nem akartalak kinyomni, de így volt drámai a hatás. Remélem nem haragszol, szeretlek, sikeres tanulást! Írj ha végeztél és végre van rám időd" - írta Shawn, én pedig csak elmosolyodtam. Imádom, hogy mindenért bocsántot kér. Nem válaszoltam neki, mert tudtam, hogy akkor úgysem leszek képes lerakni a telefonomat.

Egy óra múlva boldogan dőltem el az ágyamon, mert megtanultam mindent. Megnyitottam az Instagram-ot, és időm felét azzal töltöttem, hogy embereket néztem, ahogy épp szappanokat vágnak. Mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki imádja ezeket! A kezdőlapon tekergettem, amikor észrevettem, hogy Shawn pár órája kirakott egy közös képet rólunk. Rögtön elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a pár napja készített fotó pillanata. Nem posztol sok képet kettőnkről, hisz se ő sem én nem szeretjük kipakolni az egész életünket a világhálóra.

❤️ 3,077,922 likes
shawnmendes Próbálunk ilyen tipikus couple-goals képeket csinálni, hogy haladunk? @madelainetonkin
_______________
aaliyahmende.s 😍
briancragien_ bénák vagytok.
shawnmuffin875 mindjárt meghalok!!!
shawnmendesupdates1x cukiság lvl 99
View all 87,108 others

Belájkoltam Aaliyah és pár fan aranyos kommentjét, és válaszoltam Brian hozzászólására, hogy csak akkor szólaljon meg, ha majd képes lesz összeszedni egy nőt. Ahogy olvasgattam a fotó alatt, rengeteg pozitív visszajelzés volt, ami tényleg nagyon jól esett. De egyre lejjebb tekerve, jöttek a negatívak is. Tudtam, hogy ki kéne kilépnem, hogy nem kéne ezekkel foglalkoznom, de egy kis hang a fejemben nem hagyta ezt megtenni. Csak olvastam a többnél több rosszindulatú kommentet, rákattintottam pár utáló oldalra és próbáltam megérteni miért utálnak ennyire. Miért nem tudnak elfogadni? Mit tettem, amiért ennyi mérhetetlen gyűlölet lakozik bennük az én irányomba?

Észre sem vettem, hogy a könnyek záporként folytak az arcomon le, és egyre hevesebben vettem a levegőt. Megmagyarázhatatlan érzés, amikor olyan emberek siratnak meg, akiknek a létezéséről sem tudtál a mai napig. Amikor Shawnnal vagyok, minden olyan tökéletes, nem jutnak eszembe ezek a dolgok. De bármikor egyedül vagyok, a hang a fejemben megszólal, és megkérdőjelezi, hogy elég vagyok-e Shawnnak. Hogy vajon miért is engem választott, ha modellek százai vetik rá magukat. Hogy meddig fogom még ezeket a kommenteket bírni. Hogy meddig fogok még sírni miattuk. Mindig is túlgondoltam mindent az életemben. Bármit tettem, picit később már azon agyaltam, hogy vajon helyes volt-e, vajon mások mit gondoltak erről stb... Ez a rossz tulajdonság azóta is megvan és az utóbbi időben egyre rosszabb. Néha mintha már szétszakadna a fejem a gondolatoktól, a sok bizonytalanságtól magammal kapcsolatban.

Ki tudja mióta potyoghattak a könnyeim, elkalandoztam teljesen, és amikor az ember sír, eszébe jut egyre több rossz dolog, ami miatt nem hagy alább a folyamat. Pontosan ez történt velem is. A telefonom azt jelezte, hogy bejövő hívásom van, és csak reménykedni tudtam, hogy most kívételesen, de ne Shawn legyen. Úgy látszik az égiek meghallgatták az imáimat, hiszen Kate neve jelent meg a kijelzőn. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és fogadtam a videóhívást.

- Szia Mad, csak azért hívlak mert...várj te sírtál? - hajolt közelebb a kamerába, mintha így jobban láthatná az arcomat.

- Nem, dehogy. Hagyjuk is, csak hülyeség - legyintettem, mert semmi kedvem sem volt most erről beszélni.

- Tudod, hogy addig úgysem hagylak békén, amíg el nem mondod - nézett rám felhúzott szemöldökökkel, én pedig felsóhajtottam.

- De tényleg hülyeség, csak untatnálak.

- Shawnnal összevesztetek? - kérdezte, én pedig rögtön megráztam a fejemet.

- Nem, nem erről van szó, szóval ne kezdj el fenyegető üzeneteket írni neki! - nevettem fel halkan, mert tudtam, hogy pont ezt tervezi.

- Akkor meg mi történt?

- Csak...ahj, csak Shawn kirakott egy képet rólunk, vagyis csak a kezeinkről és nézelődtem a kommentek között és...hülyeség tudom, de rosszul esnek - már jól tudta miről beszélek, mert említettem neki párszor, így nem kellett túlságosan magyaráznom neki.

- Jaj, Madelaine... Mondtam már, hogy ne tedd ezt! - sóhajtott fel, hisz tényleg már vagy ezerszer elismételte nekem ezt.

- Tudom, de neh..nehéz. Utálnak, lehordanak, pedig én semmit sem tettem! - sírtam el magamat újra. Hamarosan meg is fog jönni, így a szokásosnál is érzékenyebb vagyok.

- De nézd a sok aranyos kommentet! Tök sokan dicsernek, hogy mennyire szeretnek titeket együtt! - próbált jobb kedvre deríteni, és megértettni velem, hogy nem szabad a pesszimista emberekkel foglalkoznom. Ezután még sokáig telefonáltunk, pár perc után elvetettük ezt a témát, és minden másról beszélgettünk. Későn feküdtem le, és rögtön el is aludtam, ahogy álomra hajtottam a fejemet.

De hajnali 3 körül elkezdett csörögni a telefonom, én pedig majdnem szívinfarktust kaptam. Nagyon remélem, hogy anyáék nem keltek fel rá. Brian volt az, és fogalmam sem volt, hogy mit akar.

- Cragien, hajnal van. Mi a francot akarsz? - dörzsöltem meg a szemeimet, amint beleszóltam suttogva a készülékbe.

- Kincsem, é..én vagyok! - hallottam meg Shawn hangját, aki mondata végén idétlenül felnevetett. Részeg.

- Shawn, mit szeretnél? És miért vagy te szerda, vagyis csütörtök hajnalban részeg?

- Te..te mondtad, hogy menjek bulizni! Hát eljöttem - nevetett.

- Azt mondtam, hogy csinálj velük valamit, nem azt, hogy rúgj be. De örülök, ha jól szórakozol, vigyázz magadra és a többiekre is! Ha hazaérsz majd írj, vagy reggel csörgess meg. Most viszont megyek, mert pár óra múlva fel kell kelnem.

- Neee, ne rakd le bébi! Hiányzott a hangod ma nagyon. Látni akarlak! Most! - mondta felkiáltva, én pedig halkan felkacagtam.

- Shawn, szívem...nekem is hiányoztál, de majd holnap vagy azután találkozunk! Most viszont menj haza, mert szerintem eleget ittál már.

- Már úton vagyunk hozzád! Zavarunk? Remélem nem. Korán van még? Brian, basszameg, majdnem elütötted azt a macskát te ökör! - ordított fel, mire Brian is káromkodott egy sort - Bocsi kicsim, nem neked beszéltem. Na szóval, megyünk hozzád! Baj? - szólt újra a telefonba, én pedig kipattantam az ágyból.

- Mi a fasz? Egyrészről, hajnali három van és a szüleim alszanak, szóval igen, baj! Másrészről, Brian is részeg? Ha igen, miért vezet? Shawn, tudod te milyen felelőtlenség ez? - kiabálni akartam vele, de csak erőteljes suttogás lett belőle, hisz emlékeznem kellett, hogy mások épp pihenni próbálnak a házban.

- Nyugiii, Brian nem annyira részeg! De itt vagyunk a közeledben, ezért megyünk hozzád. Vagy zavarunk? Fordulj meg te köcsög, nem zavarjuk a szerelmemet! - ordítozott újra, mennyit ivott ez?!

- Nem zavartok, gyertek. De ne siessetek! Próbáljatok figyelni az útra! - mondtam nekik, majd bontottam a hívást. Felkaptam egy pulcsit és a mamuszomat, majd próbáltam halkan leosonni az emeletről. Mikor kiléptem az ajtón, megcsapott a hideg, téli, éjszakai szellő, és sztikoztam magamat, amiért rövid pizsama nadrágban jöttem ki. Hála Istennek, nem kellett sokat kint állnom, mert alig pár pillanat múlva megláttam Brian kocsiját. Leparkoltak, majd nagy nehezen ki is szálltak a járműből.

- Mad, bébi! Szia! - tárta ki karjait szélesre Shawn és megölelt.

- Miért ültök kocsiba részegen? Brian, szeretnéd megtartani a jogosítványodat vagy nem? - nézek rosszallóan a vörös fiúra, de közben Shawn egy pillanatra sem enged el, szorosan ölel és állát a fejem búbján pihenteti.

- Bocsi Mad, de Shawn akart eljönni hozzád! - mutatott a barátomra védekezve.

- Annyira felelőtlenek vagytok - csóváltam a fejemet sóhajtva.

- Fázol? - szólalt meg Shawn halkan, ahogy végigsimított a libabőrös combomon.

- Tél van, Kanadában vagyunk és az éjszaka közepén kint ácsorgok egy rövidnadrágban. Szerinted melegem van, szívem? - pillantottam fel rá, ő pedig hangosan nevetni kezdett.

- Okés, igaz. Héj, még meg sem csókoltalak! - kiáltott fel hirtelen és tizedmásodpercek alatt ajkaimra tapadt. Lágyan csókoltam vissza, viszont ő nyelvét végigsimította alsó ajkamon. Nevetve ráztam meg a fejemet és elhúzódtam tőle, hisz tudtam, ha tényleg smárolni kezdünk, nem akar majd leállni. A kezei már a csípőmet marták erősen, ez pedig még jobban bizonyította állításomat.

- Befagy a tököm, nem mehetnénk be? - szólalt meg Brian, mire felnevettem.

- De, igen. Viszont amikor bemegyünk, kussba kell lennetek! Anyáék szó szerint kinyírnak, ha felkeltem őket azért mert a pasim és a legjobb barátja részegek és nálunk akarnak aludni - néztem rájuk felváltva, ők pedig engedelmeskedve bólintottak.

- Halkak leszünk, ne aggódj!

- Nem úgy mint te szoktál, mikor alattam vagy - jelent meg egy vigyor Shawn ajkain, én pedig a mellkasára csaptam.

- Shaaawn, te állat! - pillantottam rá, de ő is és Brian is csak hangosan nevettek. Nagy nehezen bejutottunk a házba, és másodpercenként csittítgatnom kellett őket.

- Vigyázz te balfasz! - mondta Shawn, mikor a barátja majdnem lelökte a képkeretet a falról.

- Esküszöm, ha eltörtök valamit, megöllek titeket! - néztem hátra rájuk, amint a lépcsőn mentünk fel. Kurva jó, hogy holnap suliba kell mennem, ezek meg hajnal 3-kor részegen zaklatnak. A szobámba beérve bezártam az ajtót, és leültettem őket az ágyra.

- Igyatok vizet! - adtam nekik oda a palackot, majd a szekrényhez lépve ágyneműt kezdtem keresni.

- Aludhattok az ágyamon, én majd alszok a földön. Ha hánynotok kell, menjetek a wc-be vagy itt lesz egy vödör. Ne menjetek ki a szobából, mert nem akarom, hogy zajt csapjatok! 9-re suliba kell mennem, szóval én akkor lelépek. Anyáék 8 körül indulnak el dolgozni, és nem is jönnek haza csak délután. Szóva lesz időtök kijózanodni - magyaráztam nekik el mindent, miközben rájuk dobtam egy takarót és kispárnát.

- Majd mi alszunk a földön - mondta Brian, majd fel akart kelni az ágyról, de sikeresen leesett. Shawn ekkor hisztérikus nevetésbe kezdett, én pedig rögtön a szája elé tettem a kezemet.

- Hallgass már! - szóltam rá, majd Brian felé pillantottam és megkérdeztem tőle, hogy jól van-e. Szerencsére semmi baja sem lett, maximum még hülyébb lett, mint volt.

- Aluudj velem Maaaad! - nyújtotta Shawn felém a kezeit, hogy feküdjek mellé.

- Nem férünk el hárman az ágyon - suttogtam neki, de ő akkor is lehúzott az ágyra.

- Sok jó ember kis helyen is elfér, Madelaine - szólalt meg Brian.

- De bölcs vagy - nevettem fel halkan.

- Az alkohol megkomolyít - válaszolta, én pedig még jobban kacagni kezdtem.

- Igen, persze - feleltem. Negyed óra múlva mindannyian bealudtunk. Brian egyszer hányt, Shawn is majdnem. Nem tudom hogyan fértünk el a kétszemélyes ágyon hárman, de megoldottuk. Ez egy újabb érdekes és eseménydús nap volt.

helló guuuuys!
tudom, sok volt a kihagyás, de nagyon elfoglalt voltam.
egyébként a shawn koncert csodálatos volt, gyerekek én sosem voltam még annál boldogabb, mint amikor ott voltam!

amúgy olyan, mintha tök távol lett volna, DE GECI KÖZELINEK TŰNT, OLYAN SZÉP EZ A GYEREK!!!😭
egyébként volt még valaki innen?
akik most nem jutottak el, ne csüggedjenek! higyjétek el lányok, hogy valóra fog válni az álmotok, csak ne adjátok fel!❤️