Szombat reggelek. A kedvenceim. Nincs is jobb annál, amikor addig aludhatsz, amíg kedved tartja. Aztán egy bőséges reggelivel indítod a napot, amit jól megrágva, lassan elfogyathatsz. Nem kell magadba tömnöd világrekord idő alatt a szendvicsedet, amit 0,34 perc alatt készítettél el. Nyugodtan felöltözhetsz valami kényelmesbe, nem siettet senki, nem mész időre sehova sem. Aztán egésznap csinálhatod a nagy semmit, ha azt akarod. Szóval ezért a kedvencem a szombat. Ezen a napon egy teljesen más ember leszek, békésebb a természetem. Megtalálom a belső békét. Oké, azt hiszem túl sok asztro műsort néztem.

És hát persze, ha Shawnnal aludhatok, az csak egy plusz pont, hogy jobban élvezzem a reggelt. Hétköznaponként esélyünk sincs erre, hisz míg én 6-kor kelek, ő ráér 1-2 órával később is. Én suliba megyek, ő dalokat ír, stúdióba megy, intézi a dolgait. Szóval jobbnak látjuk, ha nem töltjük az éjszakákat együtt, csak hétvégén. Na meg persze anyáék se repesnének az örömtől, ha majdnem mindennap itt aludnék Shawnnál. Mert otthon nem alszunk együtt, csak ha muszáj. És miért? Egyszerű oka van. Míg otthon semmi privát szféránk nincs, itt azt csinálunk, akkor és ott, ahol akarunk. Azért nem kell rögtön rosszra gondolni! *kacsintás*.

Ezeken agyaltam egy szép szombati reggelen. Olyan 9 óra körül lehetett, de alkalmam nem volt megnézni az időt, mert Shawn úgy ölelt magához, hogy mozdulni sem bírtam. Egy élő játékmaci lettem. Szemeimet hunyva tartottam, és élveztem, ahogy a nagy, faltól falig tartó ablakokon az őszi nap sugarai enyhén beverődnek, ezzel meleg érzetet adva bőrömnek.

- Ébren vagy, bébi? - szólalt meg rekedt, álmos hangján a mellettem alvó fiú, egy nyálas puszit nyomva a nyakamra.

- Mhmm... - hümmögtem halkan, elmosolyodva, majd megfordultam, így szemtől szembe kerülve vele.

- Szeretek veled kelni, olyan jó érzés - motyogta halkan ajkaimra, csukott szemekkel.

- Igen, én is imádom - mosolyogtam, beletúrva a hajába, ami reggeli állapotában össze-vissza állt.

- Vannak terveid mára? - kérdezte, végre kinyitva a szemeit. Válaszul csak a fejemet ráztam. - Okés, nekem sincsenek. Akkor dögölhetünk együtt a kanapén - nevetett fel.

- Uh, ezaz! Alig várom - kacagtam fel halkan én is. Igazából vele még tényleg a semmittevés is élvezhető.

- Éhes vagy? - kérdezte nyújtózva picit.

- Uhuum, egy kicsit - kikeltünk az ágyból, majd a konyha felé vettük az irányt. A kőre lépve megborzongtam, hisz mezítláb voltam. Kinyitottam a hűtőt, majd kicsit behajolva pásztázni kezdtem a választékot. Hála Istennek, mióta többet itt vagyok, Shawn néha elmegy vásárolni, így már nem csak egy üveg ketchup és pár gyümölcs található nála.

- Mit akarsz enni? Tojás? Pirítós? Zabpehely? Palacsintát most lusta lennék csinálni, szóval azt nem kapsz - nevettem fel halkan, az alapanyagokkal szemezve.

- Igazából nekem az is tökéletes, ami előttem van - hátrapillantottam rá, ahogy egy méterre tőlem, a pultnak dőlve megnyalja ajkait, és mindezt egy szál boxerben. Nem esett le először hogy értette a mondatát, majd rájöttem, hogy egy szál bugyiban és az ő felsőjében állok, kissé előrehajolva.

- Na most ne légy kanos, hanem mondd mit akar a beled! - nevettem fel, mire csak megrántotta a vállat. Sokra megyek vele, mondhatom. Végül a rántotta győzött, így neki is álltam a készítésének. Shawn addig a pultnál ülve telefonozott. Miután elkészítettem, el is fogyasztottuk egy pohár narancslével. Mivel a barátom egy lusta disznó, így nekem is kellett elmosogatnom. Hát persze, a nagy Shawn Mendes nem hajlandó mosogatni.

- Remélem tudod, hogy nem leszek a bejárónőd, mert már így is segítek mosni és takarítani - nevettem fel, a poharakat elöblítve.

- Én nem kérlek meg, kicsim. Te csinálsz meg mindent - rántott vállat egy ártatlan mosolyt felöltve.

- Szerintem inkább köszönd meg, hogy nem hagyom, hogy mocsokban élj! - pillantottam felé, majd vissza a mosogatóhoz. Pár másodperc múlva megéreztem karjait a derekam köré fonódni, lehelete pedig a fülemet csiklandozta.

- Na és hogyan tudnám megköszönni? - suttogta halkan, majd a fülem mögötti vékony bőrt hintette be puszikkal. Nem lesz kész a mosogatás, előre látom...

- Nem tudom, sokféle hálaajándék ötletem van - önelégült mosollyal rántottam meg a vállamat, miközben Shawn folytatta tevékenységét.

- Szerintem a legjobbat fogod kapni, hidd el, később te hálálkodsz majd - motyogta halkan, az állkapcsomat csókolgatva.

- Efelől nincs kétségem - haraptam ajkaimba mosolyogva, élvezve minden tettét. Megfordított maga karjai között, majd kicsit arrébb araszolva mindkettőnkkel, a pultra rakott fel. Ekkor halkan felnevettem, miért kötünk ki mindig ezen a helyen? Rögtön ajkait céloztam meg, miközben minél közelebb csúsztam hozzá. Tarkóján lévő tincseit csavargattam, ő pedig derekamat mardosta, kezét becsúsztatva pólóm - vagyis pólója - alá. Mikor már kezdte felcsúsztatni az anyagot, megcsörrent a telefonom. Rám pillantott, remélve, hogy elnémítom. Nyújtózva egy kicsit, elértem a készüléket, ami Kate nevét jelezte.

- Kate az, egy pillanat! - néztem rá, ő pedig a szemeit forgatta. Elmosolyodtam ezen, majd fogadtam a hívást. Shawn nem kívánkozott arrébb menni, ugyanúgy a lábaim között állt, egy centi sem volt köztünk. Ez pedig kissé meg fogja nehezíteni a kommunkációmat a barátnőmmel.

- Jó reggelt, minek köszönhetem a korai hívásodat? - szóltam bele nevetve a telefonba.

- Már mindjárt 10 óra, szóval nem annyira korai, te hülye. De amúgy csak kérdezni akartam, hogy akkor hánykor jössz Justin szülinapjára? - az ma van? Hányadika van? Jézusom, kiment a fejemből!

- Baszki, jó hogy felhívtál, mert teljesen elfelejtettem! Amúgy nem tudom, 9-10 körül?

- Aham, szerintem az jó. Shawn is jön? - ekkor az említettre néztem. Vajon el akar jönni egy középiskolai szülinapi buliba - ami igazából teljesen olyan, mint egy házibuli, csak most van is mit ünnepelni -?

- Majd megkérdezem. James is jön? - kérdeztem rá a lány pasijára, akivel mostanság nem éppen fényes a kapcsolata.

- Nem hívtam meg, nincs kedvem vele lenni - mondta unottan, de hallottam hangjában egy cseppnyi szomorúságot is.

- Ennyire rosszba vagytok? - Shawn egyre türelmetlenebbé kezdett válni, a hasamat bökdöste, hogy végre tegyem le a telefont.

- Sehogy sem vagyunk, érted? Nem érdekel, ha látom vagy sem, teljesen hidegen hagy. Nem tudom mi történt, miért érzek így... - sóhajtott nagyot a barátnőm a kagyló másik feléről.

- Oh, drága szívem, bárcsak segíthetnék - mondtam együttérzően, és szívesen társalogtam volna még Katetel, de a lábaim között lévő fiú egyre durcásabb lett és a nyakamat kezdte el harapdosni.

- Mindegy is, nem akarok erről beszélni. Shawnnál vagy amúgy? - kérdezte, én pedig az említett személy hátizmába martam, mert egyre veszélyesebb helyekre tévedtek ajkai.

- Mhm... - hümmögtem, mert ha kinyitottam volna a számat, egy nyögés is kísérte volna szavaimat.

- Fogadjunk épp dugni készültetek, mert hallom mindkettőtök éles szuszogásait. Te meg már válaszolni se tudsz! - nevetett fel hangosan - Na jó szórakozást, majd írok még az estével kapcsolatban! Ne is válaszolj, leteszem, sziasztok! - majd tényleg megszakította a hívást.

- Shawn, nem tudtál volna még egy percet várni? - kérdeztem sziszegve, tudva, hogy én sem akartam, hogy várjon.

- A legjobb barátnőd volt az, aki pont tudja, hogy miért is vagyunk mindig nálam és nem nálatok hétvégenként - mormogta a nyakhajlatomba, majd leszedte rólam a felsőmet. Egy óra múlva pedig izzadtan feküdtünk egymás mellett az ágyban, próbálva lélegzetvételünk normális tempóját visszanyerni.

- Akarsz jönni Justin bulijába? - fordítottam felé a fejemet, mire ő is rám vezette tekintetét.

- Szeretnéd, hogy menjek? - húzódott egy félmosoly ajkaira.

- Igen, persze. De megértem, ha nincs kedved - mondtam a madártetoválását végigrajzolva az ujjhegyemmel.

- Nincs semmi dolgom, és amúgy sem ismerem a barátaidat, szóval benne vagyok - mosolyodott el. A nap további része tényleg aligha volt produktív, a reggeli "torna" után lezuhanyoztunk, és a kanapén elterülve néztük a Grey's Anatomy-t. Kate mondta, hogy 9-kor kezdődik a buli, de elég 10-re is odaérnünk. Megvacsoráztunk, majd fél 9-kor Shawn hazadobott, hogy elkészüljek, mert semmi megfelelő ruhát nem vittem hozzá.

- Háromnegyed 10 körül itt vagyok, okés? - mosolyogva bólintottam, majd kicsatoltam a biztonsági övemet, és odahajoltam hozzá egy csókért.

- Szeretlek, sziaaa! - szálltam ki a kocsiból, és sietni kezdtem a ház felé, hisz egy picivel több, mint egy órám van a készülődésre.

- Anyaaa, apaaa, hazajöttem! - kiáltottam, majd a cipőmet és kabátomat levéve, keresni kezdtem a szüleimet. Meg is találtam az egyiküket a nappaliban.

- Hogy hogy itt vagy, kincsem? Baj van? - anya rögtön felállt a fotelből, lerakva a könyvet, amit épp olvasott.

- Dehogy anyu - mosolyodtam el, olyan aggodalmas - Csak Justinnak szülinapja van, aztán elfelejtettem, hogy bulit tart. És hazajöttem, mert el kell készülnöm. Amúgy mit olvasol? - kérdeztem, leülve a kanapéra. Igaz, nem volt sok időm, de mostanság kevés időt töltök vele. Neki a munka, nekem a suli, Shawn, barátok, annyi minden elveszi az időnket. Negyed óra csevely után mondta, hogy menjek most már, mert sosem leszek kész. Apához is benéztem, a dolgozószobájában találtam rá, ahol vagy 5 darab építészeti alaprajz hevert előtte, és valamit bőszen írt egy üres lapra. Mikor meghallotta érkezésemet, felkapta a fejét.

- Szia apu, zavarok? - kérdeztem felé sétálva, míg ő levette a szemüvegét és a tollat berakta a tartójába.

- Dehogy, hercegnőm. Nem úgy volt, hogy Shawnnál leszel holnapig? - kérdezte mosolyogva, miközben adtam egy puszit neki. Neki is elmagyaráztam miért vagyok itthon. Aztán kérdezősködtem a munkájával kapcsolatban, kiskorom óta imádtam az alaprajzokat nézni, ahogy apa megmutatott rajta mindent, én pedig csodálattal figyeltem. A mai napig nem változott ez.

21:40 van, mindjárt kész vagyok. Még van pár percem Shawn érkezéséig. Egy fekete farmer és egy ugyanilyen színű crop top mellett döntöttem ruha ügyileg, a bokacsizmámmal párosítva. A hajamat begöndörítettem, a sminket nem vittem túlzásba. A telefonomat zsebre raktam, majd még egy pillantást vettem magamra, mielőtt elindultam lefelé. Elköszöntem anyuéktól, majd felvettem a bőrdzsekimet, és kiléptem a csípős szélbe. Nem kellett sokat várnom, pár perc múlva Shawn behajtott az utcánkba. Mikor beszálltam, adtam neki egy puszit, és indultunk is.

- Gyönyörű vagy - mondta elmosolyodva, ahogy fél szemmel rám nézett vezetés közben.

- Köszönöm - haraptam be az ajkaimat én is mosolyogva. Megérkezve a házhoz, kiszálltunk, és összekulcsolt ujjakkal indultunk el befelé. A társaságot elnézve sokan már illuminált állapotban voltak, pedig alig egy órája kezdődött a buli.

- Ezaaaaz, itt vagytok! - jelent meg Kate és Pete, majd megöleltek mindkettőnket. Shawn ismerte már Pete-t is, egyszer találkoztak, amikor jött hozzánk elkérni a kémia könyvemet, és Shawn is ott volt. Akkor jól elbeszélgettek, feltételezem, remekül el lennének bármikor.

- Hol a szülinapos? Oda kell adnom neki az ajándékát! - mutattam fel a tasakot magam előtt, miközben a zenét próbáltam túl kiabálni.

- A konyhában volt pár perce - válaszolt Pete, mire megfogva Shawn kezét elindultam arra. Még mindig ott volt szerencsére. Mikor megpillantott minket, elmosolyodott, és elköszönt pár embertől, akivel addig beszélt.

- Sziasztok! - mondta mosolyogva, majd megölelt, Shawnnal pedig kezet fogott.

- Ja igen, Shawn, ő itt Justin, egy nagyon jó barátom, de ezt már tudod. Justin, ő pedig Shawn, a barátom, de te is tudod már ezt - mutattam be őket egymásnak gyorsan - Oh, és boldog születésnapot! - mosolyodtam el újra megölelve, majd odaadtam neki az ajándékát.

- Köszönöm. Mit szeretnétek inni? - kérdezte a konyhapult felé fordulva, és elővett két piros papírpoharat. Shawn sört kért, én pedig martini-t.

- Emlékszem, amikor egyszer annyit ittál ebből, hogy az éjszaka közepén felkeltél, és az ágyamra hánytál - nevetett fel, visszaidézve egy pár évvel ezelőtt történt esetet, akkor voltunk pont együtt.

- Jézus, emlékszem! Amúgy utálom, köptető íze van, de már rég ittam - rántottam nevetve vállat.

- Most lehetőleg kerüld az ágyamat, ha túlzásba vinnéd a vedelését - röhögött, majd pár perc bájcsevely után valaki szólt neki, hogy menjen ki a kertbe. Felpillantottam Shawnra, aki furán méregetett.

- Mi az, baj van? - kérdeztem átkarolva a derekát.

- Volt valaha valami köztetek vele? - nézett le rám, én pedig összeráncoltam a szemöldökeimet. Kellett pár másodperc mire leesik mire gondol, majd felnevettem.

- Justinnal? Igen, volt. Körülbelül 2 hónapig jártunk még 10.-ben, de rájöttünk, hogy nagyon fura ez nekünk - mondtam neki még mindig nevetve.

- Szóval a pasid volt? - kérdezte felhúzott szemöldökökkel.

- Igen az volt, szívem. De ez 2 éve történt, és azóta is csak barátok vagyunk. Ma már csak nevetünk azon, hogy összejöttünk. Szóval nehogy felakadj ezen, mert nincs értelme - mosolyodtam el, apró puszit nyomva az arcára.

- Hmm... Rendben, de maradjon is így - fonta karjait derekam köré.

- Most féltékeny vagy? Egyelek meg, de cuki vagy! - nevettem hangosan, a kezeim közé fogva az arcát.

- Az enyém vagy, és az is maradsz. Csak mondom - nézett a szemeimbe, mielőtt megcsókolt volna.

örvendek kedveseim! mi újság? március van, csütörtökön kezdődik a turné!!!! annyira kíváncsi vagyok már!!!