Szeptember első hétfője... Jaj, de jó!
És hát persze, hogy az iskola első napja is erre a napra esik. A hangulatom egyenlő a nullával, de persze melyik diáknak nem?

Reggel az ébresztőórám hangos csörgésére keltem, amiből Ariana Grande énekelte a breathin című slágerét. Bármennyire kedvelem az énekesnőt és a hangját, most egy kanál vízben képes lennék megfojtani.

Alig volt energiám, teljesen kimerült voltam. De nem hiába, hisz hajnal 1-ig Shawnnal dumáltam telefonon, szóval össz-vissz 5 órát és pár percet aludtam. Gyönyörű hét kezdés, Madelaine.

Végül muszáj volt kikelnem puha takaróm védelméből és a fürdőszobába csoszogni. 15 perc elteltével ott végeztem mindennel, ezért mentem a szekrényemhez. Kivettem az iskolai egyenruhát, amit csak az ünnepségekkor kellett hordani - hála Istennek! -.

Beraktam a táskámba egy noteszt és egy tollat, majd futottam le a konyhába. Ott volt anyu, aki már nagyba készítette a reggelit nekem. Elmosolyodva kívántam neki szép reggelt, majd leültem az asztalhoz és megettem a rántottámat.

- Ma délben végzel, kincsem? - kérdezte anya, amíg belekortyolt a kávéjába.

- Uhum. Vagyis valószínűleg - mondtam teli szájjal, de nem is igazán zavart, csak az anyámmal dumáltam.

- Azért dobj egy üzit majd, amikor hazaérsz - erre csak bólintottam és magamba tömtem az utolsó falatokat. Felvettem a magassarkúmat, majd egy bőrdzsekit felkapva léptem ki az ajtón és mentem a garázsba. Mivel anyunak útba esik a suli a munkába menet, ezért elvisz. Beszálltam a kocsiba és a mobilomat elővéve nézelődtem a közösségi oldalaimon. Anyu is megérkezett rögvest utánam és elindultunk. 10 perc kellett és ott is voltunk az általam csak pokolként becézett helyen.

- Legyen szép napod! - mondta anyu mosolyogva, mielőtt kiszálltam.

- Neked is anya, otthon találkozunk - néztem rá mosolyogva én is, majd elhagyva az autót, az iskola felé kezdtem sétálni. Fúj! Nem hiszem el, hogy újabb évet kell eltöltenem itt. De ez már az utolsó. Aztán jön az egyetem, oh de jó!

Unottan sétáltam be az osztálytermünkbe, majd az utolsó előtti padsorba levetve magamat vártam Kate-re, hogy megérkezzen. Tekintve, hogy még viszonylag korán volt, körülbelül az osztály negyede volt bent a teremben. Így hát elővettem a telefonomat és azzal ütöttem el az időt.

Ekkor nagy hangzavarra kaptam fel a fejemet. Az ajtón David, Lisa, Kate és Pete jött be. David és Lisa kézenfogva sétálva ült egymás mellé, úgy érzem ebben az évben is csak egymással fognak foglalkozni. 3 éve vannak együtt, azóta elválaszthatatlanok. De nagyon aranyosak amúgy. Pete és Kate pedig valamin hangosan veszekedve jöttek egyre közelebb felém. Ezek meg megint veszekednek? Pete az egyik legjobb fiú barátom, már első óta ismerem. Pete és Kate amúgy jóba vannak, vagyis fogjuk rá. Mindig összekapnak a legapróbb dolgokon.

- Jó, mindegy Katerina, úgy sem tudlak meggyőzni - forgatta meg a szemét sóhajtva a fiú, mikor mellém ért, majd rám pillantott - MADELAINE! Egész nyáron alig láttalak, csak nem ez a Mendes gyerek volt a dologban? - nevetett fel miközben átölelt.

- Te meg honnan tudsz erről? - húztam össze a szemöldökömet értetlenkedve.

- Tudod, nekünk is van tévénk meg internetünk otthon és vagy két hétig a te pofád ugrott fel minden második posztban a facebookomon - nevetett fel, mire én egy "oh tényleg" után szintén nevetésbe törtem ki.

- De csak barátok vagyunk, mielőtt kombinálni kezdesz! - nevettem fel, mire ő hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét.

- Pedig irtó aranyosak lennétek - szólalt meg Lisa, mire mindannyiuk csak bólogatni kezdett.

- Jól van, elég az én életem kibeszéléséből. Mizu veletek? - kérdeztem Lisa és David párosra pillantva.

- Minden tökéletes, meg vagyunk - mosolyodott el David a barátnőjére pillantva. Irtó aranyosak, de komolyan.

- És ti? Tényleg Kate, mizu James-el? - kérdeztem a barátnőmet a jelenlegi pasijáról, aki ugyanúgy 12.-es volt, csak másik osztályba járt.

- Oh, minden tök jó köztünk, nagyon szeretem - mosolygott szélesen a lány, mire Pete a szemét forgatta meg.

- Jah, és nem vetted még észre, hogy kurvára csak kihasznál? - szólalt meg.

- Miért ütöd bele az orrodat az életembe? A haverom vagy, nem az anyám! - rivallt rá Kate idegesen. Na megint itt vagyunk...veszekednek.

- Oké srácok, inkább legyetek kussba - mondtam fogjuk rá kedvesen, majd újra helyet foglaltam a székemen. Kate leült mellém, Pete pedig mögöttünk foglalt helyet. Na és már csak Justinra vártunk. Igazából a legjobb barátaim azok Pete és Kate voltak, de általában így hatan voltunk: Lisa, David, Justin, Kate, Pete és én.

A csengő megszólalt, az osztályból mindenki itt volt újra. Körbetekintettem rajtuk és igazából senki sem változott olyan egetrengető sokat.

Az utolsó pillanatban megérkezett Justin is. Pete mellett foglalt helyet, majd mosolyogva köszönt nekünk. Justin és én mindig is jóba voltunk, fél évig jártunk is, de aztán rájöttünk, hogy barátokként jobban működünk. Nem volt kínos vagy feszült köztünk a levegő, nevetve emlékeztünk vissza a kapcsolatunkra.

Az osztályfőnökünk, Mrs. Collen lépett be a terembe a csengő megszólalása után pár perccel. Mosolyogva üdvözölt bennünket és neki is kezdett a szokásos dolgoknak, hogy mi hogy lesz ebben az évben. Az érettségi, a szalagavató, a ballagás... Az idei sem lesz könnyű év, az egyszer biztos.

A hosszas tájékoztatása után jött a nyári élménybeszámolók ideje. Mindenki röviden elmesélte, hogy mit csinált a szünet folyamán. Mikor én jöttem, nem igazán tudtam mit is mondjak. Valószínűleg az egész iskola tudja, hogy Shawn Mendes ismerőse lettem, de én nem akartam erről beszélni.

- Velem nem történt semmi izgalmas, szereztem pár barátot és elutaztam az államokba is két hétre - mondtam halványan mosolyogva, remélve, hogy ennyi elég is volt.

- Kajak Shawnnal lógtál? Milyen szerencsés vagy már! - szólalt meg Kimberly, az egyik osztálytársam.

- Jah, milyen kurva menő már! Jöhet a szalagavatónkra énekelni, de persze ingyen. Baráti szívesség - röhögött fel valamelyik ökör a harmadik padból.

- Alex, kultúráltan! - nézett rá rosszallóan Mrs. Collen a káromkodás miatt.

- Na de mesélj már róla! - nézett rám izgatottan mindenki.

- Aranyos. Meg jófej. Ennyi - zártam rövidre.

- Tényleg olyan puha a haja, mint amilyennek látszik? - igen, van pár Mendes Army tag az osztályomban.

- Igen, az - nevettem fel kínosan. Most komolyan Shawn Mendes hajáról fogunk beszélgetni az osztályfőnöki órán?

- És tényleg nem tud főzni? - szólalt meg most valaki más. Krisztus, segíts meg!

- Nem tudom, nem főztünk együtt - rántottam meg a vállamat. Persze, hogy tudtam, hogy semmit sem tud a főzésről és, hogy egy palacsintát sem tud összedobni, de nem akartam minden egyes részletet elmondani róla. Hisz ő nekem csak Shawn, a bolond és jófej barátom, nem Shawn Mendes a világhírű énekes és dalszerző.

Végül pár kérdés után leszálltak a témáról és folytatta a soron következő ember a nyári vakációjáról a mesélést.

Ezután kiosztották a könyveket, az osztályfőnökünk elmondta, hogy lesz két új tanárunk, meg még minden fontos és kevésbé fontos információval tömte tele az agyunkat. Délben, ahogy megszólalt a csengő, mindenki sprintelt kifelé a teremből. Az első napok sosem szörnyűek igazából. Mindenki szereti ezeket, csak sokan nem vallják be. Ilyenkor még minden nyugis, nincs nagy stressz, nem nagy rajtunk a nyomás a tanulás miatt és jó egy picit visszacsöppeni a rendszerezett életbe. Persze ez a varázs elmúlik az első hét után.

A folyosón megannyi gyerek volt, mindenki hevesen gesztikulálva beszélt a mellette lépkedő barátaihoz, a mosolyokat le nem lehetett vakarni az arcaikról. Mosolyogva pillantottam a legkisebbekre, akik mit sem tudva kóvályogtak a hatalmas épületben, mintha teljesen el lennének veszve. Mi is ilyenek voltunk... Most peddig itt állok, egy másik generációt figyelve és tudva, hogy én már felnőttem. Egyetemre megyek a következő évben és ahogy telnek majd az évek, kirepülök a családi fészekből.

Annyira fura és minden olyan gyorsan történt. Hisz még csak most volt az, amikor a körmeimet lerágva izgultam, hogy bejutok-e ebbe a suliba. Vagy amikor 12 évesen könyörögtem anyáéknak, hogy vigyenek el egy Justin Bieber koncertre. Emlékszem, 3 évvel ezelőtt egy One Direction koncertjegyért ölni tudtam volna. Voltak ilyen korszakaim, de melyik tinilánynak nem? Az lenne a fura, ha sosem rajongtam volna senkiért sem.

- Héj Mad, minden oké? - nevetett fel Justin megbökve engem. Picit megráztam a fejemet és teljesen visszatértem a gondolataim mély bugyraiból mielőtt válaszoltam.

- Persze, csak picit elgondolkodtam - mosolyogtam rá - Akkor holnap találkozunk, igaz? - néztem rá, mielőtt kiléptünk a suli ajtaján.

- Ha nem készülsz lógni, akkor persze, hogy fogunk - nevetett fel lágyan velem együtt.

- Te sosem javulsz meg - nevettem, miközben a vállába boxoltam gyengéden.

- Holnap tali, Tonkin. Vigyázz magadra addig is! - kacsintott rám mosolyogva, mielőtt elindult a másik irányba. Én is elmosolyodva indultam haza. Általában Kate és David szoktak szórakoztatni hazafelé, mert egy ideig együtt megyek mindkettőjükkel. De Kate-nek ma kozmetikushoz kellett mennie, szóval sietett, David pedig Lisahoz ment át. Szóval egyedül kellett sétálnom.

Bedugtam a fülhallgatómat, majd a zenét keverésre állítva ballagtam hazafelé a kellemes őszies időben. Hát '17-'18-as tanév, üdv itt!

hello darlings, what's going on?💗
remélem tetszik a rész, ez most nagyon basic school feeling-ű lett, de ez van. egyébként igen, a sztori még 2017 őszén játszódik jelenleg, persze ennek oka van, de nem is fogunk leragadni ebben az évben, gyorsan tovább szárnyalunk majd 2018-ra hamarosan. oh és egyébként mindjárt vége ennek az évnek is, hihetetlen! olyan gyorsan elszaladt! mit kaptatok karácsonyra amúgy? valami sónos dolog esetleg meglapult a fa alatt?

én idén nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, de persze volt pár unexpected dolog. például lövésem se volt, hogy anya csináltat nekem egy shawnos pólót! annyira meglepődtem és olyan jól esett ez a gesztus, hogy tudja minek örülök legjobban, hogy bekönnyeztem. olyan édes volt, láttam a telójában pár napja, hogy a nővéremmel válogatták még karácsony előtt, hogy melyik kép lenne jó és aztan anya mondta még szenteste, hogy két kép között vacilált, de végül a mosolygósat választotta -másikon shawn komoly arcot vágott -, mert shawn mindig olyan vidám és aranyos. a szívem olvadozott, imádom, hogy anyám is egy shawn fan😂 aztán ugye a legnagyobb ajándék az kétségkívűl a koncertjegy volt, még mindig nem hiszem el!!!!!!

Na nem beszélek többet, mert kit érdekel az én unalmas életem apró örömei. Legyetek jók, a kövi részben találkozunk!💗