Hogy hogyan is telt az utolsó hetem a nyárból? Nagyon jól. De kezdjük is az elejétől...

Hazaérkezésünk másnapján erőt és bátorságot vettem magamon, majd átmentem Kate-hez. Vettem útközben neki egy zacskónyi csokit, mert tudom, hogy imád minden ehető nyalánkságot. A házuk ajtaja elé érve kicsit megijedtem. De végül összeszedve minden bátorságomat, megnyomtam a csengőt.

Pár másodperc elteltével Kate anyukája, Olivia nyitott ajtót egy hatalmas mosollyal.
- Madelaine, drága szívem! Rég láttalak, hogy vagy? - adott egy gyors ölelést, miközben beléptem a házba mosolyogva.

- Köszönöm, jól vagyok. Na és te? - kérdeztem kedvesen. Kate mamája olyan, mintha a második anyukám lenne, tényleg nagyon jó kapcsolatom van vele.

- Én megvagyok kincsem, akárcsak mindig. Kate a szobájában van. Kérsz esetleg valamit? Egy bögre teát? - kérdezte, mire én csak megráztam a fejemet és elköszönve tőle, megindultam az emelet felé. Kate ajtaja előtt állva vettem egy nagy levegőt, majd lenyomtam a kilincset és beléptem a szobájába. Az ágyán ült és olvasott, de érkezésemre felkapta a fejét.

- Te mit keresel itt? - kérdezte meglepetten, de miután rájött, hogy mi most rosszban vagyunk, közömbösen visszapillantott a könyvére.

- Kate, beszéljük meg! Bocsánatot akarok kérni tőled, mert egy barom vagyok és nagyon sajnálom, hogy hazudtam - mondtam neki miközben leültem mellé az ágyra - Hoztam neked csokit is - egy bizonytalan mosollyal emeltem fel a zacskót.

- Madelaine... Nekem az fájt, hogy nem mondtad el. Nem hazudtál, mert nincs hozzá közöm. De bántott, hogy Nekem, a legjobb barátnődnek nem mondasz el egy ilyen dolgot - nézett rám, miután az éjjeliszekrényre helyezte a könyvet, amint az imént bújt.

- Tudom, tudom.. És tényleg megbántam, sajnálom! - mondtam őszíntén, a szemeibe nézve, remélve, hogy megbocsájt.

- Tudod, hogy úgyis megbocsájtok, mert szeretlek - mosolyodott el és szorosan megölelt. Egy hatalmas vigyor terült el ajkaimon ekkor és olyan erősen öleltem, amennyire lehet. Nagyon szeretem, tényleg nála jobb barátnőt nem kívánhatnék.

- Istenem, annyira, de annyira hiányoztak már az ilyen pillanatok! - szólaltam meg mosolyogva, mikor elengedtük egymást.

- Jól van, jól van.. De most viszont mesélj el mindent a legeslegelejéről! - mondta izgatottan és csoki evés közben én elmeséltem neki mindent egészen tegnapig.

- És ennyi az egész... - 20 perc elteltével végeztem is az élménybeszámolómmal és az édességek felét is elfogyasztottuk közben.

- Jézus, ez nagyon sok információ egyszerre! - nevetett fel Kate - De most akkor az van, hogy sülve - főve együtt voltatok egy hónapot, smároltatok párszor, de mindkettőtök azt mondja, hogy a "just friends" zónát nem léptétek át? - ekkor bólintottam - NE NEVETTESSETEK! Smároltatok, majdnem LEFEKÜDTETEK! Ti nem vagytok csak barátok!

- Oké, ez olyasfajta barátság extrákkal vagy mi - nevettem - Kivéve, hogy mi nem fekszünk le egymással. Vagyis majdnem megtörtént, de azt a sztorit hagyjuk is!

- Madelaine, tetszik neked, nem? - nézett rám a barátnőm afféle "erre a válasz már eleve egyértelmű, de azért megkérdezem" nézéssel.

- Persze. De nem tudom hogy működne ez az egész. Ő iszonyat elfoglalt, alig van itt, Torontóban. Én most fogok érettségizni, egyetemre megyek és alig fogok tudni lélegezni a sok tanulnivalótól. És mellesleg...Teljesen más világ vagyunk. Ő híres, a kisugárzása remek, kibaszott tehetséges is. Mindene megvan ahhoz, hogy az emberek tökéletesnek titulálják. Aztán itt vagyok én, Madelaine Tonkin, a 18 éves átlagos kanadai lány, akinek az évzárói ünnepségek vendégeinél több hírnév nem jutott. Talán működhetne, ha nagyon akarnánk. De nem tudom, hogy bírnánk-e lelkileg mindezt - sóhajtottam fel, miközben az ölemben pihenő kezeimet vizslattam.

- Ha meg sem próbáljátok, sosem fogjátok tudni, hogy működik-e vagy sem - mondta Kate, miközben a szájába vett egy francia drazsét.

- Jahj Kate, nem érted? Én nem vagyok biztos ebben az egészben! Annyi minden van. Tetszik, persze, hogy tetszik! Hisz egy főnyeremény a srác. Minden tulajdonsága megvan, amit én szeretnék egy fiúban - ekkor egy akartlan mosoly jelent meg az ajkaimon, ahogy rá gondoltam, majd folytattam - De..most még csak tetszik. Nem táplálok iránta olyan erős érzéseket, hogy ne tudnám őt elengedni. - vagyis talán erről csak magamat győzködtem és azt mondtam, amit el akartam a szívemmel és agyammal hitetni - Ha viszont összejövünk, én pedig menthetetlenül belészeretek és végül még sem működik, akkor mi lesz? Nem biztos, hogy bírnám a távkapcsolatot. Jahj, honnan is tudnám, hogy bírom-e vagy nem, hisz egy komoly kapcsolatom se volt még! De nem akarom azt, hogy esetleg a távolság szakítson el minket. Vagy talán útközben rájön majd, hogy mégsem szeret. És akkor szakítunk. Én pedig ott maradok, egyedül, a törött szívemmel és a nagy szeretetemmel, erős érzelmeimmel iránta. És csak szenvedni fogok. És én ezt nagyon nem akarom, Kate! - néztem rá kétségbeesetten.

- Szívem, te nagyon túlgondolod ezt az egészet - simította meg a karomat mosolyogva - Ne agyalj már ennyit, nem kell sem összeházasodnotok, sem családot alapítanotok. Ez csak egy egyszerű kapcsolat lenne. Ha működne, garantálom, hogy a felhők felett 3 méterrel értelmet nyerne neked. De ha nem, akkor Madelaine megtapasztalnád életed első komoly szakítását. Egyszer az is el fog jönni, drága. Nem tündérmese az élet és nem lehet mindent előre gondolni - mosolygott, én pedig csak tátott szájjal hallgattam mondanivalóját. Mióta tud ő ilyen hatásosan beszélni? Wow.

- Oké, ez a monológ kurva jó volt, Kate! Mintha anyámat hallottam volna - nevettem fel, mire ő is elkacagta magát - De egyébként, köszönöm. Jaj, úgy szeretlek! - öleltem meg.

- Nincs mit, ezért vagyok a barátnőd. Bár mondjuk, ha nagyon ki akarsz engesztelni, talán összedobhatnál egy találkát nekem Shawnnal meg veled - jelent meg egy vigyor az ajkain, mire én felnevettem.

- Ha ráér a héten, ígérem, hogy összehozom - nevettem fel, mire ő egy afféle "ez komoly?" nézéssel rám nézett - Igen Kate, komolyan - röhögtem továbbra is, mire ő kisebb fangörcsöt kapott. Kissé odavan Shawnért.

Aznap egésznap Kate-tel voltam és beszélgettünk végig. Kiveséztünk minden lehetséges témát, majd olyan 9 körül hazamentem. Otthon vacsiztam, majd megnéztem anyuékkal egy filmet. Ezután pedig aludni mentem. Vagyis csak próbálkoztam vele, mert az agyam nem hagyott nyugovóra térni. Vajon tényleg tetszem neki? És képesek lennénk működőképes párkapcsolatban élni?
Ezek a gondolatok nyomtak álomba nagy nehezen, pár órás gondolkodás után. Tehát így telt az utolsó hetem első napja.

A következő napot végig Kate társaságában töltöttem, elmentünk a városba sétálgatni. Imádom Torontót, merem állitani, hogy az egyik legszuperebb városa az egész világon.

Másnapra pedig beszerveztem egy találkát Shawnnal és Kate is jönni fog, mert nagyon akart találkozni a Mendes fiúval. Mondjuk ki ne akarna?

- Jézus, most izgulok! - nevetett fel Kate, miközben a konyhában ültünk, Shawnt várva, hogy megérkezzen.

- Nyugi, nem harap - mosolyodtam el - Mellesleg nagyon közvetlen és barátságos. Én is azt hittem, hogy halálra fogom idegeskedni majd magamat a társaságában, de egyáltalán nem így történt. Annyira normális, ha nem tudnád, hogy ő Shawn Mendes, nem mondanád meg róla, hogy híres. Szóval ne aggódj, nincs miért izgulnod - néztem rá egy nyugtató mosollyal.

- Legyen igazad Mad! - vett egy nagy levegőt és kortyolt a poharából, amiben víz volt. És épp ekkor csengettek.

- Megyek, kinyitom. Addig próbáld megtalálni a belső békédet - nevettem fel, ahogy lehuppantam a bárszékről és az ajtó irányába kezdtem ugrándozni. Nem tudom mitől volt ilyen jó kedvem, de végigszökdécseltem az utat, amit az ajtóig kellett tennem. Boldogan nyitottam ajtót és fedeztem fel, hogy az a személy állt ott, akit vártam. Shawn.

- Sziaaa! - mosolyodtam el szélesen, majd rögtön meg is öleltem nagyon szorosan. Most mi van? Nem láttam már vagy 3 napja.

- Szia Mad! - ölelt át ő is, majd körülbelül egy perc elteltével elvált tőlem és belépett a házba. Elindultunk a konyha felé, ahol a barátnőm már minden bizonnyal izgatottan várt.

- Kate bír téged és most izgul, szóval legyél kedves és természetes - suttogtam neki oda nagyon halkan.

- Mindig az vagyok, kicsi. Eddig nem tűnt fel? - sandított felém egy kacér félmosollyal.

- Akkor most extra kedves és természetes legyél, Mendes! Ő a legjobb barátnőm, fontos nekem, hogy jól érezze magát. Amúgy meg remek társaság, tuti kedvelni fogod - mondtam és pont ekkor léptünk be a nemrég említett helyiségbe.

- Na szóval... Kate, ő itt Shawn, szerintem nem kell elmondanom ki az. És Shawn, ő pedig Kate, a legjobb barátom - mutattam be őket egymásnak, Kate pedig a kezét nyújtotta, de Shawn ahelyett, hogy megrázta volna, átölelte a lányt. Mondtam, hogy nagyon közvetlen.

- Örülök Kate, már sok jót hallottam rólad - mondta kedvesen Shawn, mikor elváltak egymástól.

- Jézus, adjatok pár percet, mire felfogom ezt a szituációt - nevetett fel Kate a fejét fogva, ezen pedig mi ketten is felkacagtunk.

- Kérsz valamit, Mendes? Limonádé, víz, gyümölcslé? - kérdeztem a fiú felé fordulva.

- Hmm...A limonádé tökéletes lesz! Viszont remélem, hogy jól elkészíted, múltkor egy kiló cukrot beleraktál és ihatatlan volt - nevetett fel, mire én a mellkasára csaptam.

- Még kritizáld is a limonádémat, te seggfej! A végén még vizet sem adok - nevettem és elkezdtem készíteni az italát.

- Na és Kate...Mesélj valamit magadról - ült le Shawn a lánnyal szembe és pultra könyökölve várt Kate válaszára.

- Hűha, mit mondhatnék? Még azt sem fogtam fel, hogy itt vagy! Mármint persze, te is csak egy ember vagy, de a faszomba is, akkor is Shawn Mendes vagy! - mondta izgatottan vagy idegesen Kate. Igazábol nem tudtam eldönteni, hogy most melyik is.

- Inkább beszéljetek másról. Kate szörnyű a bemutatkozásokban, előtted meg most pláne - néztem hátra rájuk egy pillanatra.

- Rendben, akkor...Mi a kedvenc színed? - tette fel a kérdést Shawn, belőlünk meg csak kitört a nevetés.

- Ennél szarabbat sem kérdezhettél volna! De egyébként a piros. Na és neked? - mondta Kate kacagva.

- Én csak azt mondtam, ami először eszembe jutott - nevetett Shawn - Ú, nekem a zöld vagy a kék. Igazából nem tudok dönteni melyik.

- Nagyszerű, ezt is megvitattátok, hogy kinek mi a kedvenc színe - nevettem, miközben odaadtam Shawnnak a limonádét. Leültem én is közéjük és elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltük Shawnnak, hogy Kate és én hogyan lettünk barátok, majd Shawn és az én történetemet is elmondtuk Katenek, aki bár tudott mindent, türelemmel hallgatta. Ezután pedig jó sokáig beszélgettünk mindenféléről. Már csak azt vettük észre, hogy délután van és anya hazaér a munkából.

- Sziasztok drágáim, mi újság? - kérdezte anya a konyhába lépve és egy puszit nyomott az arcomra, majd Shawnra és Katere mosolygott.

- Semmi különös anyu, megvagyunk - néztem rá mosolyogva - Milyen volt a meló?

- Vállóperes ügyvéd vagyok szívem, sosem jó, mindig tele van feszültséggel és drámákkal - nevetett fel, miközben blézerét vette le.

- Apa mikor jön? - kérdeztem.

- Hazafelé tartva telefonáltunk, azt mondta egy óra múlva jön csak, valami gubanc van az építkezésen - magyarázta nekem, mire én aprót bólintottam.

- Srácok, maradtok vacsorára? - nézett anya kedvesen a két barátomra.

- Jaj nem, nem akarok zavarni - mondták szinkronban, mire persze mindegyikünkből kitört a nevetés.

- Tényleg nem zavartok, szinte már mindketten családtagok vagytok - mosolygott anyu.

- Köszönöm a felajánlást, de nekem tényleg mennem kell, mert a menedzseremnek megígértem, hogy ma még összefutunk - mondta Shawn, miközben órájára pillantott.

- Akkor siess, mert Andrewt senki sem szereti morcosnak látni - nevettem fel, mire ő is felnevetve bólogatott, helyeselve állításomat.

- Hát akkor...Örülök, hogy megismerhettelek Kate, majd még biztosan találkozunk. További szép estét mindannyiótoknak - mosolygott a fiú és felállt a székéről, majd telefonját zsebébe csúsztatta.

- Kikísérjelek? - néztem fel rá, mire ő csak megrázta fejét.

- Kitalálok, maradj csak - mosolygott majd odalépett hozzám - Légy jó, majd írok - motyogta nekem halkan, miközben egy puszit nyomott a hajamba - Sziasztok! - intett anyuéknak mosolyogva és el is indult az ajtóhoz. Mosolyogva néztem utána. Olyan édes.

Miután hallottuk, hogy bezáródott a bejárati ajtó, anya és Kate egyszerre támadtak rám mondandóikkal.

- Tuti, hogy szerelmes beléd! - mondta Kate, mire anya ezt helyeselve bólogatott.

- Jaj ne, ne is kezdjetek ebbe bele! - nevettem fel. Aztán anya meg Kate még vagy 20 percig ezzel zaklatott, miközben a vacsit készítettük. Szerencsére hamarosan apa is hazaérkezett, szóval leszálltak a témáról. Békésen megvacsiztunk, aztán beszélgettünk. Kate olyan 9 körül hazament, én pedig valami szar talkshow-t néztem a tv-ben, amire lassacskán éreztem, hogy szemeimre súly nehezedik és csukódnak lefelé akaratlanul is...

HELÓ GUYS!!!
MIZU? UGHH EZ A RÉSZ NAGYON AFFÉLE TÖLTELÉK RÉSZ SOK RIZSAVAL (MINTHA VALAMI RECEPTET MONDANÉK JÉZUS😂) DE HÁT EZ ÍGY SIKEREDETT. REMÉLEM AZÉRT NEM ANNYIRA UNCSI.
MELLESLEG...EGY HÉT ÉS KARÁCSONY!!!🎁🎄