- Ide nézz Jackson! – kiáltotta Leo. Mikor a fekete hajú felé fordult, elhajította a kezében tartott, tökéletes, gömbölyű hógolyót. Az gyönyörű ívet írt le a levegőben és pontosan Percy arca közepére esett.

- Valdez! Ezt még visszakapod! – lenyúlt a földhöz, készített egy labdát és Héphaisztos fia felé dobta. Az próbált kitérni előle, de végül a mellkasán csattant a hó. Azonnal visszatámadt.

A hógolyók egyre szabálytalanabbak lettek, a végén már csak hócafatokat vágtak egymáshoz. Ez így ment vagy egy fél óráig, a fiúk nem tudták megunni. Ritka volt, ha errefelé csaknem térdig érő hó volt, hát ki is használták.

- Ugye tudjátok, hogy nagyon gyerekesek vagytok? – csendült egy hang. Nico karba tett kézzel ácsorgott a dobálózó fiúk mellett, elmaradhatatlan pilótadzsekijében (bár a közelükben álldogáló Hazel nem értette, hogy nem fagy meg benne a fiú). Percy felé fordult és a Hádészos felé is dobott egy kis havat.

- Hadd lássam di Angelo, tudsz-e hógolyózni, mint egy igazi férfi?

Nico felvonta a szemöldökét. Leo magában már futni készült (nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt-e megdobni a fiút), mikor az lehajolt és csupasz kézzel többé-kevésbé gömb formájúra formázta a kezében tartott havat. Azonban ahelyett, hogy elhajította volna, odasétált Percyhez és minden előzetes figyelmeztetés nélkül az arcába nyomta.

Innen folytatódott a vidám hócsata, immár a Hádészos részvételével. Időközben Piper is csatlakozott hozzájuk, aztán Annabeth. Végül Jason és Frank is rászánta magát, de Hazel túlságosan is fázott, így inkább vett egy teát a közeli büfében.

- Nem gondoljátok hogy gyerekesek vagytok? – kérdezte az odalépő Reyna. A téli szünetben New Yorkba utazott, és most rosszalló szemmel figyelte az elvileg átlagosan 18 év körüli barátait, ahogy havat esznek (Jason), azon gondolkodnak, hogy a hó miért nem sós, ha lehet tengervíz is (Percy), próbálják elmagyarázni a másiknak, hogy a hó miért nem sós (Annabeth), megkísérlik felgyújtani a havat (Leo), fehér nyúllá változnak (Frank) vagy próbálják elkapni a fehér nyulat, akinek a színe  belolvadt a hóba (Piper és Nico).

- Ehhez sosem lehet elég öregnek lenni – mondta mosolyogva a mellélépő  Hazel.

Eredetileg valami szomorút terveztem, de egyszerűen nem volt hozzá hangulatom. Leesett az első hó! December másodikán! (És a tesitanár persze nem enged ki, de az részletkérdés). Remélem azért valakinek sikerült hóembert építenie vagy hógolyózni egy kicsit (én belenyomtam az arcomba egy marék havat, de kinek mi).

Amúgy nem csodálatos a behavazott utca? Oké, nem feltétlenül ez, de miközben lefagyott a kezem, sikerült párat fotóznom.

Jó havazást mindenki!