-Athina ! Gyere ide!- hívott magához Pallasz Athéné.

- Holnapra még be kell pakolnod ,ne felejtsd el ! De előbb hozz vacsorát magadnak és nekünk is.- emlékeztetett a bölcsesség istennője.

- Tudom ,tudom ! De azt még mindig nem értem,hogy miért kell nekünk holnaptól a Félvér táborba járni?
Én eddig  se jártam sehová!- próbáltam még az utolsó pillanatban lebeszélni döntéséről,természetesen mindhiába.

- Ne ellenkezz ! Muszáj oda járnod,mint mindenkinek . Higgy nekem ,ott mindenre megtanítanak ,amire egy félistennek valaha szüksége lehet a 21.században.- próbált meg rábeszélni ,de nekem ettől még cseppet sem tetszett jobban az ötlet ,hogy távol legyek tőlük.

-De ...- kezdtem volna az érvelést ,de e pillanatban édesapám , Posszeidón lépett mögém.

- Athina ! Ne ellenkezz Athénével !- védte meg a legjobb barátnőjét . Legalábbis szerintük "csak" legjobb barátok . Mindössze 12 éves vagyok ,de ezt én másképpen látom. De ,hát...biztos igazuk van. Na de mindegy ,én ebbe nem szólok bele.

- Jó ,jó ! Hozok vacsorát és aztán összepakolom a cuccaimat is !- mondtam bocsánatkérően.

- Na ezt már szeretem ! -mondta édesapám ,miközben fél kezével átölelte az istennőt,aki ettől kicsit elpirult.
Na ,látod ? Mondom hogy több van köztük barátságnál! És ... akkor most megkérdezhetnéd hogy : " Athina ? Hol van édesanyád ilyenkor és miért nem teszel semmit ez ellen ?" De ne kérdezd. Igazándiból nagyon is örülök neki hogy ők így szeretik egymást.
Édesanyám ? Nos ,izé... Az nekem nincs! Sajnos édesapám elmondása szerint amint megszülettem ,azonnal édesapámra bízta a sorsomat majd ahogy ő mondja "eltűnt a tengerparton, de nem halt meg". Magam se értettem e megfogalmazást ,de soha senki sem volt hajlandó semmit sem elárulni édesanyám kilétéről. Pallasz Athéné elvileg nem tud róla semmit . Aphrodité nem is ismerte ,Héphaisztosz akkor látta utoljára amikor én megszülettem. Semmi hír ,semmi kép. Héra is csak annyit volt hajlandó elárulni hogy ember volt. De egyszercsak, többé nem látták viszont, legalábbis nekem ezt mondták. Mivel édesapám nem tudott egyedül nevelni ,segítségül hívta Athénét. Azonban itt van egy kis csavar ... Ezért lett nekem egy lánytestvérem ,Annabeth. Igen ,az az Annabeth ,aki Pallasz Athéné lánya.
Mivel Athéné engem és a saját lányát is nevelte , apával úgy határoztak hogy összeköltözünk . Ugyanis Athénének is szüksége volt segítségre ,mind Annabeth nevelésében ,mind lelkileg.  Annabeth  édesapja is ember volt . Ő is elhagyta a párját ,mert isten volt. Úgyhogy Annabethnek apukája ,nekem pedig anyukám nincs . Bár nem vagyunk valódi testvérek ,sempedig vérrokonok ,egy családként élünk.
Holnap pedig Annabeth és én együtt válunk a Félvér tábor tagjává. Annabeth mindig rendezettebb és bölcsebb volt ,nem is csoda ,hiszen az édesanyjára hasonlít. Ezért nem meglepő hogy ő már mindent összrpakolt és gondosan megtervezett. Talán minderre nekem is lett volna időm eddig ha nem egész délután a szikrázó napsütés által arannyá vált hullámokat bámulom a tengerpartról. Vagy ha nem dobálok ragyogó kavicsokat a folyó hófehér habjaiba. De nem bírtam megállni hogy ne csodáljam a vizet vagy ne játszak az aprócska ,arany pikkelyekkel borított halakkal ,még most ,utoljára.
Holnaptól ugyanis innen igen messze utazom . Sokáig azonban nem is jövök haza. Hiányozni fog innen minden és mindenki.

Ekkor azon kaptam magam hogy megint elkalandoztam. Vacsoráért indultam a tengerhez, melynek partját magas sziklák különítették el  az erdőtől.A sziklákon gondosan sorba ültetett alma és narancs fák növögettek . Mellettük egy nem túl hosszú ,ámbár annál több gyümölcsöt hozó szőlő ültetvény. Néhány olajfa mellett sűrű makkia is tarkította a sziklákat .
Legelőször a tenger gyümölcseiből kívántam válogatni. Mindehhez csak annyit kellett tennem ,hogy két kezemet előre nyújtom, majd egyre magasabbra emelve húzom magam felé. Hogy ebben mi a különleges ?
Az ,hogy a tenyereim mágnesként működnek ,amelyek vonzzák a vizet .
A hullám lassacskán a kezeim és a fejem fölé ért ,ekkor pedig elkezdtem lassan hàrafelé szaladni  mígnem az említett sziklafal meg nem állított.
Én a homokba puffantam,mikor már nem volt hová futnom , a víz pedig engem ellepve a sziklafalnak csapódott. De a csapódás következtében az eddig a vízben pihenő halak és garnélák a sziklákat csapódva ,csaknem szörnyet haltak.
Talán most azt hiszed hogy állatkínzó vagyok ,mi? De nem ! Biztosítalak arról ,hogy kizárólag annyi halat  rákot és egyéb élőlényt emeltem ki a vízből ,amennyi valóban szükséges egy vacsorához .
E ,szokásos eljàrásom után , a sziklafal felszínén sorakozó fákhoz igyekeztem . Ugyanannyi narancsot szedtem ,amennyi almát . Majd ruhámat kosárként alkalmazva egy nagy adag lila színben pompázó nagyszemű szőlőt is szedtem.
Ahogy mezítláb a homokon közlekedtem ,valamint amikor a sötét hullámok a bokámhoz csapódtak ,éreztem csak igazán a hőmérséklet folyamatos csökkenését.
Ami egyet jelentett azzal,hogy ideje hazamenni.
Nemsokára megjelentek az első csillagok az égen . Ezzel egyidejűleg a sirályok körözni kezdtek a tenger vize felett majd hangos koncertük vette kezdetét. Mindez oly szép volt ,hogy néztem volna még egy darabig ,de engem  jobban mondva a vacsorát várták otthon. Mezítláb a puha ,ámde egyre hidegebb talajon lépkedve,vizes  nyáriruhámban hazafelé sétálva hallgattam a szél halk suhogását és a sirályok hangos rikácsolását.

Hazaérve természetesen nem sikerült elkerülnöm a lehetlent és a katasztrófát . Hogy mire gondolok pontosan?

- Szent Zeusz ! Athina ,hogy nézel ki már megint ? Miért csinálod ezt mindig velem ? Most megint moshatom ki a fehér ruhádat ,mert úgy látom te ismét szoros barátságot füztél a szőlővel és a naranccsal . Legalább kimostad volna a vízben . Vaaagy...mondjuk az is egy megoldás hogy nem a ruhádat használod kosárként. - szidott le Athéné ,megint.
Igen, velem mindig van valami baj ,akkor is ha jót akarok ,akkor is ha nem.

- Kimoshattam volna ,de... akkor elviszi a víz a gyümölcsöt ...még így szinesen nekem jobban bejön... olyan izé...hát tudod,kreatív ...nem?- dadogtam zavartan ,miközben Athéné csak a fejét fogta vagy nézett rám úgy mintha azt kérdezné : "Ez most komolyan?"

- Posszeidón! - igen ,gondoltam hogy beárul majd apának .

-Mi az Athéné? - sétált felém édesapám és Annabeth, azonban ahogy egyre közelebb értek már csak kérdően néztek rám. Illetve Annabeth visszatartott neveléssel kémlelte a reggel még fehérnek tűnő ruhámat ,melyet mostanra  nagy foltokban lila és narancs pacák tarkítottak.

- Ezt nézd meg ! Én egyszer idegösszeroppanást fogok kapni ettől a gyerektől .- mondta Pallasz Athéné, majd a fejét fogva letérdelt és olyanokat mormolt maga elé hogy : "Nemár ! Nem bírom ,már megint ! Miért ? Nagyon nem fog hiányozni! Menjen már el végre ! Várom a holnapot! Menjen már el !"
Már szóltam volna hogy hallom ám én is ,de az  utolsó mondatokat meghallva azonnal könnyek szöktek a szemebe. Nem bírtam tovább hallgatni.  Minden áldott nap bajba kerülök ,de ilyen csúnyát még sose mondott nekem senki . Sírva rohantam el , úgy gondoltam senki sem vett észre . Egyenesen a tengerpartra mentem ,és a hőmèrséklettel nem törődve gázoltam bele a vízbe ,majd úszni kezdtem jobb irányba . Már jó száz métert úsztam a jéghideg , igen mély vízben, mire sikerült lenyugodnom ,valamennyire.
Kiindulási pontomtól száztíz méterre ,a parton egy nedves ,kidőlt farönkre ültem , fejemet a térdemre hajtva gondolkodtam . A honlapon, a mán... az is megfordult a fejemben ,hogy inkább itt alszom . Itt nem vagyok idegesítő és nem kerülök bajba . Mivel futás közben a vacsorát már az udvarban elejtettem , újra vacsorát kellett szereznem . A ruhámról már úgyis lemondtam . Azonban errefelé nemigen voltak gyümölcsök, sem gazdag vízi élővilág. Ígyhát az erdő felé vettem az irányt ,amikor  egy aranynyílra bukkantam . A hajamba erősített inda ,egy talált görbefaág és e nyíl egyesítéséből sikerült kreálnom egy ételszerzéshez szükséges íjat.
Az ezüstnyilat valószínűleg Arthemisz ejthette el ,amikor szarvasra vadászott. Nekem azonban nyúlvadaszatra is megfelelő.
Sajnáltam ugyan megenni ,de éhenhani sem akartam . Tüzet gyújtottam,majd megsütöttem felette az áldozatomat.
Sajnáltam és örültem egyszerre hogy nem indultak a keresésemre .
A víz közelében ,a tüzet nézve  egy levélkupacon hajtottam álomra a hejemet.