Reggel felkeltúnk mindnyájan és útnak indultunk .
- Akkor ... most gyalog ? - kérdeztem inkább magamtól .
- Ti igen , nekem jobb ötletem van!- vágta rá Max .
- Ezt hogy érted ?
- Nem vagyok hajlandó mással is megosztani .- mondta mogorván .
- Emlékeztetlek, hogy a te életében is múlhat ha nem érünk oda időben...- próbáltam rávenni hogy elmondja mit talált ki .
- Gyülöllek Athina Jackson! - vágta hozzám - de ... legyen , kövessetek ! - mondta végül majd a menhelyre vezetett minket.
- Aranypapagáj ... én találtam fel. - mutatott egy hatalmas aranyszínű papagájszerű madárra, mely akkora volt akár egy repülő.
- Úgy kell ráülnie az embernek mintha szőrén lovagolná a lovat . Csak itt repülsz ...- mondta Max.
- Athina, Kaylie szálljatok fel és induljunk . - mondta.
- Miért engeded meg ? - kérdeztem.
- Mit tudom én .
- Félsz hogy meghalsz ?
- Nem . Na induljunk akkor ...
- Amúgy ... Nagyon jól értesz a barkácsoláshoz ... - mondtam és láttam hogy Max elpirul.
A nagy madár elindult velünk , a nyitott tetőn át egészen az égre .

- Aáááa ! Ne olyan magasra ! - sikíttottam.
- Ne visíts már , megbízhatsz bennem - mondta  Max .
Próbáltam elviselni a magasságot és a száguldást . Ez egészen egy éles kanyarig ment ... aztán majdnem lecsúsztam a madár hátáról, de szerencsére Max megfogta a csuklómat és visszarántott , majd nagy meglepetésemre átölelt .
- Ne ess már le félúton Athina!- mondta .
A mögöttem ülő Kaylie egy hang nélkül türte az utat . Vagy... elájult és nem vettük észre.
- Ez itt New York? - kérdeztem .n5

Sorry ez csak 200 szó