Késként vág az képembe a meleg levegő, hogy aztán a tüdőmbe metsszen. A testem laza, mint a vásári komédiások óriásbábjai és ugyanúgy külön életre kel kezem, lábam. Veszettül kapálódzok, mintha segítene bármit is. Kiáltásom elveszik a semmiben, amiben úgy érzem, repülök. Percekig vagy órákig, nem tudom. Sikítok, amikor heves porvihar örvénylik körülöttem és ruhám összes eresztékén keresztül hasítja a bőrömet. Pofára esek és hosszan csúszok a porban. Éles kavicsok harapnak a földről belém.

  Valahogy nem vagyok tisztában vele, hogy megy ez az átjárón való áthaladás. Ha a sikátor hátsó falában az is egy átjáró volt, akkor azon nagyon gyorsan mentem át, és az az oldala rögtön be is záródott előttem. Másnap pedig ez a vége is. Egyszerűen eltűnt.

  Most azonban szél forgaottt, és fájón csapkodott, amit valahogy vártam is, lévén az átjáró a szabad levegőben nyílott, a völgy felett. Látni semmit se láttam, nem volt jele, hogy bármi szokatlan volna itt, akárcsak Prince of Magronban. Ha ott nem jelzi a füstköd, itt meg Viktória, akkor sejtésem se lett volna róla, hogy létezik.

  A vihar nem akar szűnni. Sajog mindenem és moccanni sem merek. Érzem a vérem ízét a számban és az apró, száraz törmeléket. A kavicsos porszemcsék eltelítik mindenemet. Olyan kis résen lesek ki a fejemből, amilyen kicsin csak tudok. Baromi rossz ötletnek bizonyul. A porvihar homályba burkol mindent. Semmit se látok. A szemem viszont egy pillanat alatt megtelik szúró érzéssel, ami letaglóz és a talajon tart. Hiába fordítom ösztönösen el a fejem. A szél gyakorlatilag körülölel. Önkéntelenül hunyorogva, könnyesen pislogva próbálom megszabadítani a szemem.

  Egy biztos. Földet értem. A jellemzően a semmiből támadó sivatagi szelek egy hatalmasságával van dolgom. Ki tudja, mióta és meddig tombol. A lánytól kapott kendőt a homlokomig húzom és várok. Jótékony a sűrű szövése. Mivel a látótávolság nincs két yard, értelmetlen lenne búvóhelyet keresnem előle. Reménykedem benne, hogy hamar véget ér. Talán Viktória figyelmeztetett volna, ha nem így lenne. mert tudott róla, az az egy tuti

  Nem tudom megítélni, mennyi idő telhet el. Lassan enyhül, mintha arrébb vándorolna a tájon szabadon szaladó vihar. Mintha megunta volna a sanyargatásom. Azt hiszem, elbóbiskoltam közben. De duruzsolása kifulladáshoz közeledik. Talán nem csak én fáradtam meg ezen a tájon. Még erőt véve minden élet felett, dél-nyugat felé kavar felleget.

  Lehúzom a kendőt a szemem elől. Végre ismerős a vidék, bár cseppet sem baráti. Semmi babusgatás vagy kedvesség. Csak a puszta létezés. Csak éppen jelzi, hogy élek. Szívdobbanásnyi idő alatt felmérem a sík, néhol kisebb sziklás dombokkal tarkított terepet. A nap jócskán távolodik a zenittől, amennyire a fent kószáló porfelhők közt meg-megcsillan. Közeledik nyugat felé. Pár óra és lenyugszik. Az ellenkező irányba és kicsit észak felé sejtem Prince of Magront. Talpra szökkenek, fürgébben, mint vártam. Ugyanilyen gyors egymásutánban köpködök kifelé a számból mindenféle oda nem illő dolgot.

  Gyorsan meg kell tudnom, milyen messze és merre van Gellen. A fokozatosan leülő porban jól kivehető keletre egy sziklacsoport, ami egy nagyobb, ujjra emlékeztető szikla körüli további sziklabegyek csoportja. Egészen konkrétan öt vöröses sziklabegyet figyelek meg. Úgy meredeznek az égbolt felé, mint egy homokból kinyúló emberi kéz ujjai. Nincs fél mérföldnyire. Azon túl, még egyszer ennyire lesz Marek városa, ha ugyan helyes így illetni. Mármint, hogy város. Gúnyszónak jó. A Marek meg szitokszónak. Előveszem a táskámat, vízben reménykedek és lelek is a kis kulacsomban. Viktória mindenre gondolt. Az első korttyal öblítek és kiköpöm. Csak utána iszok pár kortyot, egy keveset meg az arcomba löttyintek. Szabadulnék ettől a kínzó érzéstől. Most volna jó egy tó a környéken. Belülről is úgy nézhetek ki, mint ez a szikkadt sivatag.

  Felhúzom rendesen a nadrágomat, amit, ha nincs övem, tuti elhagytam volna az előbb. Megigazítom és kényszeredetten porolgatva a gúnyámat, minden további késlekedés nélkül elindulok. Öles léptekkel szelem át a sivatagot. Néhol kaktuszokat kerülgetek, néhol kisebb-nagyobb sziklákat. Egyik-másik lépést úgy teszek meg, mint egy sztepp táncos. Próbálom a nadrágomból kirázni a port.

  Elérem a sziklabegyeket, az Árbóc meg a hátam mögött a látóhatárt. Összemosódik a sivataggal az ég. Lángolón izzik a remegő levegő, és álmosan keringő dögevő madarak vijjognak büszke szürkeséggel a vörösen elnyúló, fenséges drapéria előtt. Nem hiába, azt hivatottak jelezni, hogy a szélsőséges időjárás megtette, amit kell. Megtizedelte, ami életet a szabad ég alatt ért. Ki tudja, talán ez a rendeltetése, amit a népek nem képesek elvégezni, megtegye ő. Így vesz el életet, hogy bőven elég falatot biztosítson a túlélőknek. Az erőseknek. Mindig csak az erőseknek, akik szívósan fel is élik azt az utolsó morzsákig.

  A szemem fölé emelem a bal tenyerem. Nem kell sokáig hunyorognom a szokatlan fényviszonyokban. A lemenő Árbóc fénye megcsillantja előttem az üveget és a fémeket. Mindössze hat ház, mintegy három tucat szedett-vedett sátor szigorú ölelésében. Ja és egy fura, hosszúkás, dobozforma jármű a sátrak között hagyott bejárati utcafront szájánál. Ha jól rémlik, busznak nevezték és hallucinogén kaktusz korongokat szárítottak benne. Emlékszem, milyen akkurátusan kínálgatta Marek nyomorult jobbkeze, a sánta Lobbo, hogy próbáljam ki az egyik meszkalinos fajtát. Nem szállt le rólam, csak, amikor összetűzésbe keveredtem a főnökével. 

  A sziklák árnyékában közelítve jól kivehető a házak előtt a sátrakkal közre zárt, Főtérnek csúfolt, üres terület. Az utolsó hatalmas szikla árnyékába érek. Gellen sokkal közelebb került, mint gondoltam. Meg kell állnom. Olyan kicsire kuporodok, amilyenre tudok. Várnom kell. Nem igen szeretek várni, de közeledik az éj. Sötétedés után nem jön fel azonnal a Köd, van, hogy egy fertályórát, de néha egy órát is vaksötétben kell botorkálni. Ráadásul az erős szél még a magasban csatázik a porral. Így aztán megeshet, hogy kedvez a szerencsém, hiszen a sötétség a barátom. Lesz éppen elég időm, hogy beosonjak és villámgyorsan eltűnjek a Hatos Fogattal.

  Azt hiszem, felkészültem mindenre. De, ami most következik, vajon arra is?

...

Szia! ne felejts el szavazni és írni, hogyha tetszett, miért tetszett ez a rész! ;)

Ha érdekel ennek a Star Sky c. dalnak a csodás szövege, itt megtalálod fordítással együtt: https://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/two-steps-from-hell-star-sky-battlecry