Szeptember 5. (kedd)

Reggel Shawnie csodás hangja töltötte be a szobámat. Bármit megadnék azért, hogy élőben is lássam! A szekrényemből kivettem a mai ruhámat ami egy baba rózsaszín ejtett vállú felsőből, egy térdig érő szürke szoknyából és egy fekete szandálból állt. A tükröm előtt állva kifésültem a hosszú hullámos barna hajamat, és felcopfoztam. Még feltettem egy kis szempillaspirált, majd Démonnal a nyomomban táskával a hátamon lementem a lépcsőn. Márk felállt az asztaltól, és a hűtőhöz ment, mikor Démon felmászott a székére, és megette a tányérból Márk maradék reggelijét. Kuncogva néztem végig. Mikor Démon megette lemászott, és a tálkája felé vette az irányt.
- Hol a reggelim? - kérdezte Márk értetlenül.
- Megetted - adtam Démonnak enni.
- Nem, a felét meghagytam - nézett rám. Visszatartott mosollyal simogattam Démon fejét.
- Teee - mutatott a kutyára.
- Ajj, már Márk! Ne Démont okold!
- Tudom, hogy ő volt - állt fel, majd a mosogatóba tette a tányérját. Megvárta, hogy én is megegyem a reggelimet után a deszkáinkkal elmentünk a suliba.
- Mit akar tőled Viki? - kérdeztem hirtelen.
- Semmit. Viki, csak egy barát - nézett rám.
- Persze, aztán fél év múlva már a barátnőd lesz - forgattam meg a szemeimet.
- Emese! Ne mondj ilyet!
- Bocs - morogtam. A sulinál köszöntünk a fiúknak, majd Botinak adtam egy puszit utána bementem a suliba. Hartay a Jeanne d'Arc szobor mellett vonalzóval a kezében pásztázta a belépő diákokat.
- Pataki Emese Johanna, gyere csak ide! - Hartay hangjától visszhangzott az egész aula. Halálra rémülten mentem oda hozzá. A vonalzójával lemérte a szoknyám hosszát, majd grimaszolva egyenesedett fel.
- Megfelelő hosszúságú. Mehetsz - engedett el. Megkönnyebbülten mentem fel. A szekrényembe betettem a deszkámat, és beragasztottam néhány posztert Shawnie-ról, közös képeket Botival, az amerikai barátaimmal és az olasz barátaimmal közös képeket. A végeredmény jól nézett ki.
- Azta - ámult el Adél.
- Vélemény?
- Naon jól néz ki - ölelt meg.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Ő ki? - mutatott az egyik képen szereplő srácra.
- Ő? Jake Morgen, az egyik legjobb fiú barátom amerikából - mosolyodtam el.
- Cuki - felelte Adél.
- Ki cuki? - ölelt át hátulról Boti.
- Az egyik amerikai barátom.
- Szuper - mosolygott, majd mikor leesett neki, rémülten nézett rám.
- Milyen barát?!
- Kiskorom óta ismerem. Nincs okod a féltékenységre - adtam egy rövid csókot neki.
- Diszkrétebben fiatalok - hallottuk Nóri hangját. Elvörösödve néztem rá.
- Bocsi - mosolyogtam rá.
- Mennem kell - adtam egy puszit az arcára, majd Adéllal bementünk a terembe. A rádióból éppen a Smiley ment Avril Lavigne-től.
- Neked mi a véleményed róla? - fordult felém Adél.
- Miről? - néztem fel a könyvből.
- Cameronról.
- Hát, alig ismerem, de nekem nem igazán jön be. Oké, jó hangja van, de... hozzám más áll közelebb - fejtettem ki a véleményemet.
- Sziasztok lányok - köszönt Máté.
- Szia - köszöntem unottan, majd tovább olvastam.
- Nézd, Adél... - kezdte a fiú. Érdeklődve pillantottam fel.
- Igen?
- Csinos és kedves lány vagy meg minden, de... nem vagy az esetem, bocsi - vakarta a tarkóját. Értetlenül néztünk össze.
- Te meg miről beszélsz?
- Hát arról, hogy tele van a szekrényed képekkel rólam... meg, hogy az esküvőnket tervezgeted. Nem szeretnélek lelombozni, de nekem már más tetszik - nézett rám egy pillanatra, majd újra Adélra.
- Napszúrást kaptál vagy a bátyámtól kaptad el az egoizmust? - tettem le a könyvet.
- Mi?
- Senki se tett rólad képeket a szekrényébe, Máté.
- De, hát Tivi...
- Tivinek meg mi köze van ehhez? - ráncolta a szemöldökét Adél.
- Hát az, hogy ő mondta nekem, hogy ti rólam beszéltetek tegnap - ekkor Adéllal egymásra néztünk, és egyszerre nevettük el magunkat. Máté értetlenül nézett ránk.
- Most mit nevettek?
- Nem rólad volt szó! Cameron Dallas-ról beszéltünk - hagyta abba a nevetést Adél.
- Oh, akkor ez esetben... Tivadar! - ment ki a haverjához.
- Ez vicces volt - mosolyogtam.
- Igen - bólogatott Adél. Csengetéskor bejött Nóri irodalmat tartani. Az óra után átmentünk a nyelvi előadóba. A folyosón láttam Gabriellet.
- Szia - köszöntem a lánynak.
- Szia, Mesi - köszönt mosolyogva.
- Mizu?
- Semmi. A szüleim örültek annak, hogy lettek barátaim.
- Eddig nem voltak?
- Nem igazán. Talán Párizsban volt egy barátom, de nem az a fajta akinek bármit elmondhatok. Tavaly apa felvetette a Szent Johannát, hogy járhatnék ide.
- Eddig Párizsban éltél?
- Igen, mert anya francia, apa pedig magyar. Apu azt mesélte nekem, hogy én voltam a legjobban elsült baleset az életében - grimaszolt.
- Kedves - motyogtam.
- Ezt leszámítva tényleg az. Én vagyok a szeme fénye - mosolyodott el.
- Ennek örülök - mosolyogtam rá kedvesen. Csengetéskor elköszöntünk, és bementem a nyelvi előadóba. Angolon csendben dolgoztunk. Angol után jött a tesi.
- Nem értem, hogy járhat Márk azzal a csajjal - nyávogott Szabina. Nekem új volt az az infó.
- Milyen csajjal jár? - néztem a szőkeségre.
- Hát láttam a deszka parkban csókolózni azzal a kékes szőke csajjal - felelte a lány. Teljesen meglepődtem. Viki és Márk?! A hazug féreg! Méghogy csak egy barát!
- Mondjuk neked semmi esélyed nála, ha emiatt aggódsz - mért végig szánakozva Barbi.
- Nem érdekel a véleményed, de egyszer megfojtom azt a hülyét - viharoztam ki az öltözőből. Tesin beálltunk a fiúkhoz focizni. Erősen rúgtam mindig a labdát. Ilyenkor szokott jól jönni, hogy Márk megtanított focizni. Egyszer a b-s Sanyit véletlenül gyomorszájon találtam a labdával (ő volt a kapus).
- Bocsi! - kiáltottam Sanyinak.
- Semmi baj - tette fel a kezét. Sanyi kispadra került így a helyére Jani állt be. Óra végén mindenki csodálkozva nézett rám.
- Sok szeretettel várlak csütörtökön - mosolygott rám Karádi.
- Nem ígérek semmit - mentem az öltözőbe. Gyorsan átöltöztem utána megvártam a lányokat, és együtt mentünk ki.
- Nagyon jól játszottál - dicsért Detti.
- Köszi - mosolyogtam rá. Láttam Márkot a folyosón menni.
- Márk! - kiáltottam neki.
- Igen? - nézett rám.
- Egy hazug ember vagy, Márk!
- Miért?
- Mert tegnap Szabina látott azzal a Vikivel!
- Igen, és? Mondtam, hogy csak egy barát!
- Ne hazudozz!
- Nem hazudok!
- Ha csak barátok lennétek akkor nem csókolóztatok volna! - hagytam ott a bátyámat. A nap további részében csendben voltam. Haragudtam Márkra. Nagyon. Délután Kolos ment sakkra mi pedig megnéztük a lányokkal a focit. Márk épp dekázott. A sípszóval vette kezdetét a meccs. Az első gólt A vörös hajú Dávid lőtte, a másodikat Boti. Márk lőtte volna a harmadikat, de az egyik "újonc" megrúgta. Márk a sípcsontját fogva esett el.
- Márk! - sikítottam fel a többi diákkal együtt, így a hangom elveszett a tömegben. A csapattársai körbeállták, majd Boti és Csongi elvitték valahova. Gondolom az orvosiba. A meccs folytatódott. Még láttam, hogy Márk benyitottam majd beszéltek valamit Feketével utána elment. A meccs végét nem vártam meg.
- Majd szólj a fejleményekről! - indultam ki.
- Oki - bólintott Adél. Kimentem a tesi teremből. Márk már régen elment. Fogtam a deszkámat, és egyenesen haza mentem. Otthon anya apával vitatkozott. Megálltam a fal mellett, és hallgatóztam.
- A sírba fog tenni engem ez a gyerek!
- Ne mondj ilyet, Reni!
- Miért kell neki ilyeneket csinálnia?! Szépen kérdeztem erre ő flegmán válaszolt!
- Csak kamaszodik.
- Igen?! 13 évesen bűnöző volt, most meg 16 évesen kamaszodik?!
- Reni, nyugodj meg! Márk már érettebb, és tudod mennyire megbánta!
- Tudom, csak... féltem!
- Nagyfiú már, tud magára vigyázni!
- Látom, annyira vigyázott magára, hogy eltörte a lábát - horkantott anya bosszúsan. Letettem a deszkámat a földre, és észrevétlenül átgurultam a lépcsőhöz.
- Te vagy az, Márk? - kérdezte anya. Nem válaszoltam, csak felmentem a szobámba. Démon az ágyamon feküdt, de az érkezésemre felkapta a fejét. A táskámat ledobtam a földre, és beborultam az ágyamba. Démon az arcomat kezdte nyalogatni. Egyszercsak csipogni kezdett a telefonom.
Lolitaaa: Ciao, csajszi!
Mesitaaa: Ciao, Lola :)
Lolitaaa: Mizu?
Mesitaaa: Semmi veled?
Lolitaaa: Semmi. Majd jössz valamikor?
Mesitaaa: Semmi pénzért sem hagynám ki! :D
Lolitaaa: Szupi! Micsi?
Mesitaaa: Fekszek, te?
Lolitaaa: Várok...
Mesitaaa: Mire? Vagy kire? 😏
Lolitaaa: Federico-ra :D
Mesitaaa: Na neee😱 Ki tette meg az első lépést?!
Lolitaaa: Ő volt🙌
Mesitaaa: Gratulálok!
Lolitaaa: Megjött, majd később beszélünk, ciao!
Mesitaaa: Ciao!
Kiléptem a chatből. Tovább feküdtem az ágyamon. Este nem voltam éhes, így nem mentem le enni. Letusoltam utána lefeküdtem az ágyamra.

Mai nap 5/2: Hagyjuk...
Márk lába 5/1: Sajnálom
Márk 5/-1: Haragszom rá

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész! Vajon Mesi sokáig fog haragudni Márkra? Mesi elmegy a lányok focijára? A kövi részekben kiderül 😉
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top