Reggel Shawnie édes hangjára keltem fel. Nyújtózkodtam egy kicsit utána kikeltem az ágyból. Felöltöztem, majd Démonnal kimentünk a szobámból. Démon lement a földszintre. Márk is lent volt. Nagyban evett mikor lejött Heni. Én a kutyáinknak adtam enni utána megreggeliztem én is. Hárman indultunk el a suliba. A suli előtt a fiúk nagyban beszélgettek, amikor Teó meglátta Henit. Rögtön megölelte.
- Ilyet többé ne csinálj! Tudjuk, hogy Geri Debrecenben van! - szidta le Henit. Heni csak csendben hallgatta Teó kirohanását.
- Egyedül akartam lenni - szólalt meg végül a lány.
- Ezt megértem, de ha megint elraboltat az a senki, én agyon ütök valakit!
- Nem elég, hogy leszúrtam?! - kérdezte halkan Márk. Döbbenten néztem rá.
- Mit csináltál?! - néztem rá.
- Semmit!
- Márk! Kit szúrtál le?!!
- Adriánt, de megérdemelte!
- Megint magán tanuló akarsz lenni, Márk?! Ha magad miatt nem is, de legalább miattam ne csinálj semmi hülyeséget! - rohantam be könnyezve. Berohantam a lány mosdóba, épphogy beértem kitört belőlem a sírás. Valaki benyitott. Heni volt az.
- Mi a baj? - térdelt le hozzám.
- Mhárhk - sírtam.
- Nem ő tehet róla. Engem akart védeni Adriántól. Miattam tette azt amit - nézett rám szomorúan.
- De, ha itt is kiderül akkor ki is rúghatják. Utána meg megint engem piszkálnának ezzel.
- Miért?
- Mert miután magántanuló lett folyton azt kérdezgették tőlem, hogy nekem ki lesz a következő áldozatom - töröltem meg a szemeimet.
- A Szent Johanna nem ilyen - ölelt meg Heni.
- Hiszek neked - suttogtam. Csengetéskor bementem a termünkbe. Leültem a helyemre, és igyekeztem takarni a fejemet. Csengetés után Tibi bá' jött be. Bekapcsolta a tévét, és megjelent Ricsi feje.
- Kedves diákok és tanár kollégák, most egy szomorú hírt kell közölnöm veletek. Az iskolát egyre több diák hagyja el, így a Szent Johannának kevés pénze van. Két megoldás lenne erre. Az első az, hogy magasabb lenne a tandíj, de emiatt talán még többen váltanának iskolát. A második az lenne, hogy minden diák keressen másik iskolát. Tudom, hogy szeretitek ezt az iskolát, én is idejártam annak idején, de nem tudok másképp dönteni. Sajnálom - ezzel a képernyő elsötétedett. Csendben vettük tudomásul a hallottakat.
- Ez nem fair! Még csak egy hónapig jártunk ide, de máris be akarják zárni a sulit?! - pattant fel a helyéről Adél.
- Adél nyugodj meg! Nem tehet erről senki! Én is szeretem ezt az iskolát, és bármi legyen én nem hagyom el, és azt ajánlom, hogy ti se tegyétek - nézett ránk Tibi bá' bátorítóan.

- Azt szeretném kérdezni, hogy ki akar elmenni a Szent Johannából?! - kérdezte az udvaron a padunkon állva Márk. Senki sem emelte fel a kezét.
- Aki itt akar maradni, az bármit megtenne, hogy megmentsük a sulit?!
- Igen! - kiáltották sokan.
- Remek! Már van is egy ötletem. Mi lenne, ha Jótékonysági ki mit tudot rendeznénk? Bárki részt vehetne rajta amiben jó, és annyiszor ahányszor bírja energiával. Na? - vetette fel. Halk duruzsolás hallatszott a tömegben.
- Benne vagyunk! A Szent Johannáért bármit! - jöttek a válaszok.
- És ez mikor lenne? - jött hátulról egy kérdés.
- Lehetne november végén, hogy mindenkinek legyen ideje felkészülni.
- LEGYEN!! - kiabált mindenki. Mosolyogva néztem fel a bátyámra. Hihetetlen, hogy ennyire a szívén viseli a Szent Johanna sorsát. Igaz, hogy nekem is fontos, meg anyának, Nórinak és az összes régi Szent Johannás diáknak, de Márkban van valami különleges lelkesedés.
- A tanároknak erről egy szót se, világos?! - mindenki bólintott. Ekkor megszólalt a csengő. A nap hátralevő részében Márk tervéről beszélt minden diák.

- Holnapra kellene csináljak valamilyen szórólapot ezzel kapcsolatban - magyarázta Márk hazafelé.
- Majd segítünk - néztem rá.
- Köszi - borzolta össze a hajamat. Otthon ki se mentünk Márk szobájából. Végig a szórólapot szerkesztettük. Végül egyszerű lett, de szép. Este lementünk vacsizni utána lefürödtem, aztán befeküdtem az ágyba.

Szent Johanna bezárása 5/1: Nem akarom itt hagyni a Szent Johannát!
Márk terve 5/5: Remélem sikerül

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész! Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.