November 18. 2/1
Az elmúlt időszakban nem sok kedvem volt naplót írni. Nem történt semmi érdekes azt leszámítva, hogy a napjaimat sírással töltöttem. Szeptember 16-án aput eltemettük. Az egész osztály ott volt és Márkék régi osztálya is. Emlékszem, hogy Boti szorosan megölelt.
- Sajnálom, ami apukáddal történt. Remélem tudod, hogy rám bármiben számíthatsz. - mondta. Arra is emlékszem, hogy csak bólintottam, mert nem igazán tudtam megszólalni. Visszatérve a jelenbe körbe néztem a szobámban és magamhoz öleltem azt a macit amit még kiskoromban kaptam aputól. Régi szép emlékek. Mit megnem adnék azért, hogy még itt lehessen! De már nem lehet itt. Mélyet sóhajtva másztam ki az ágyamból és kimentem a konyhába.
- Jó reggelt aranyom - köszönt a nagyi. Még hatodikán költöztek a nagypapával Budára, hogy vigyázzanak rám. Mostmár ők a törvényes gondviselőim.
- Jó reggelt - néztem rájuk üres tekintettel. Leültem az asztalhoz és elkezdtem reggelizni. Reggeli után elmosogattam, majd felmentem volna a szobámba, de valaki csengetett. Gyanútlanul mentem ajtót nyitni. Kitártam az ajtót és amikor megláttam a váratlan vendéget menten elájultam. Szó szerint.
Folyt. Köv.
A következő rész tartalmából:
- Hallottam az apukádról. Őszinte részvétem - kevergette a kávéját, miközben a szemeimbe nézett.
- Miért csinálod ezt? Nem kell és nincs is rá szükségem.
- Neked egy kis környezet változásra lenne szükséged - felelte komoly arccal.
- Pedig nem kell.
- Talán igaza van. Jót tenne neked - simította meg az arcomat Máté.
- És te?
- És én?
- Mit szólnál hozzá? Mert, ha nem akarod akkor...
- Mesi, ez nem rólam szól, hanem rólad! Menj el vele, hidd el, hogy jót fog tenni.
'EDDIG TARTOTT'
Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon ki állt az ajtóban? És ki akarja kizökkenteni Mesit a megszokott környezetéből?
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!
By: M.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top