- Boldog szülinapot, szerelmem - hallottam Máté hangját. Lassan kinyitottam a szemeimet és mosolyogva néztem rá. Csinált nekem reggelit.
- Köszönöm szépen! - öleltem meg, majd elkezdtem reggelizni. Reggeli után elmentünk sétálni a napsütéses jó időbe.
- Már csak a szóbelik vannak utána végre vége - ölelte át a derekamat.
- Sikerülni fog - pusziltam meg az arcát. Egy teljesen ismeretlen hely felé mentünk.
- Hol vagyunk? - kérdeztem, de Máté nem volt sehol.
- Máté? Máté, hol vagy?! - fordultam körbe rémülten, mire valaki eltakarta a szememet.
- Nyugi - suttogta valaki. Nem ismertem fel a hangját.
- Ki vagy? - kérdeztem, de nem felelt. Susmogást hallottam. A srác elvette a kezét a szemem elől és megláttam Mátét, Márkot, Botit és Tivit. Máté bólintott, Márk és Boti gitároztak (Márk akusztikuson míg Boti elektromoson), Tivi ütemre dobolt a lábán, Máté pedig énekelt.
- Rohanj hozzám,
De csak hozzám,
Ne hozz semmit nekem, csak magad!

Nem vagy álom,
Nem vagy emlék,
Nem vagy elfelejtett gondolat.

Rád találtam,
Rád csodáltam,
Vártalak, oly soká vártalak.

Hagyd az ajtót
Tárva-nyitva,
Rohanj hozzám, hogy már lássalak!

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!

Ölelj engem
Erősebben,
Bűvös körödben vágy éget el.

Rohanj hozzám,
De csak hozzám,
Ne szaladj el tőlem hirtelen!

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem! - fejezte be az éneklést Máté. Könnyezve borultam a nyakába.
- Boldog szülinapot - suttogta a fülembe.
- Szeretlek - fúrtam a fejem a mellkasába.

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rövidebb rész!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.