December 11. (hétfő) 1/2
Reggel felültem az ágyban, és nyújtózkodtam egy kicsit utána kiszedtem a szekrényemből a ruháimat. Felöltöztem, a hajamat leengedve hagytam, majd lementem a konyhába. Márk még sehol se volt. Gyorsan adtam Démonnak enni utána csináltam Márknak és magamnak is reggelit. Épp akkor jött le a lépcsőn, amikor kész lettem.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá.
- Neked is - adott egy puszit a fejemre. Reggeli után elmentünk a suliba. A fiúk kint beszélgettek. Odamentem Botihoz.
- Adéllal mi van? Egész hétvégén próbáltam beszélni vele, de vagy nem volt elérhető, vagy nem vette fel.
- Nekem se mondta el, hogy mi baja van - tárta szét a karjait. Sóhajtva mentem be az épületbe. A terembe belépve Adél a helyén ült, és zenét hallgatott. Odamentem hozzá, és gyengén megkocogtattam a vállát. Lassan felnézett rám.
- Szia - köszöntem halkan.
- Szia, mizu? - húzta ki a fülesét.
- Egész hétvégén nem tudtalak elérni. Sajnálom, de...
- Mesi, megértem. Boti a barátod, ahogy Márknak Heni a barátnője - felelte szomorú mosollyal. Csendben néztem rá.
- Elkell fogadnom - nevette el magát kínjában, miközben a hajába túrt.
- Mi a baj? - kérdeztem a barátnőmtől.
- Semmi - rázta meg a fejét.
- Látszik, hogy van... - a mondatomat a csengő szakította félbe. Lassan a helyemre mentem. Töri után ismét Adélhoz mentem.
- Tudom, hogy van valami bajod - álltam elé.
- Nem mondhatom el - ment ki a teremből. Utána mentem a lány wc-be. A földön ülve sírt. Leültem mellé.
- Hova lett az én mindig vidám barátnőm és sógornőm? - néztem rá szomorúan.
- Nincs többé! Sajnálom Mesi! Nem akartam, de tényleg! - temette az arcát a kezébe.
- Mit nem akartál? Adél, áruld el - fogtam meg a kezeit, hogy rám nézzen.
- Azt hiszem, hogy...
Folyt. köv.
'EDDIG TARTOTT'
Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rövid rész! Tudom, most a halálomat tervezitek, de vajon mi van Adéllal? Kommentbe várom a válaszokat.
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!
By: M.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top