- A rosszkislányoknak büntetés jár, babygirl.

A szavai bizsergetően hatottak a testemre, és mikor rácsapott a fenekemre, felnyögtem.

Ennek nem fájnia kellett volna? Ennyire elcseszett voltam, hogy még ezt is élveztem?

- Számold apucinak - suttogta a fülembe fölém hajolva, majd gyors mozdulattal lerántotta rólam a bugyimat.

- Egy - mondtam gyorsan, ő pedig újra lecsapott, majd megsimogatta a seggem.

- Olyan szép - mormolta - Úgy megbasználak... Keményen - morgott tovább, még ki sem mondtam, hogy kettő, már újra lecsapott.

- Apuci - sóhajtottam az asztalba kapaszkodva, miközben a fenekem markolászta. Hirtelen megéreztem, ahogy a bejáratomnál simogatott, és kirázott a hideg.

- A kis telhetetlen, még a büntetéstől is nedvesedik - kuncogott a nyakamba, majd felhúzott az asztalról - Hogy foglak én így jókislánnyá nevelni, hmm? - kérdezte a szemeimbe nézve, de én nem tudtam, mit feleljek, így kerek szemekkel néztem fel rá.

- Ezzel a nézéssel rohadtul megölsz, baby - motyogta, és hirtelen az ajkaimra tapadt.
Olyan édes volt a csókja, hogy sosem akartam tőle elszakadni. A tökéletes szájának tökéletes mozgása megbolondított. A fenekemnél fogva szorított magához közel, és a ruháinkon keresztül is érezem, hogy a nadrágjában már ott ágaskodott apuci legjobb barátja.

Hirtelen bevillant a fejembe a tegnapi kép. A szőke lány. Elszakadtam tőle, és elöntött a düh. Megint játszott velem, én pedig hagytam.

- Mi a baj? - lépett felém, de én hátráltam.

- Ki volt az a lány? - kérdeztem megtörve - Tegnap délután. Itt, a ház előtt.

- Ó, hát erről van szó - nevetett fel Harry, majd közelebb lépve elkapta a csuklóm, és magához rántva szorosan tartott.

- Eressz el! - ütöttem a mellkasára, de csak tovább nevetett, majd a nyakamhoz hajolva újra csókolgatni kezdett - Elég! Nem... Nem akaro- ahh.. - nem bírtam, ahogy a bőrömet megszívta, meg kellett kapaszkodnom a hajában.

- Gemma volt - suttogta a fülembe - Nem engedi, hogy ezt csináljam vele - mondta, majd kezét a mellemre vezetve simogatott.

- Undorító vagy - sziszegtem, de nem engedett.

- Nem engedi, de nem is akarom ezt csinálni vele - húzott vissza, mikor szabadulni akartam, és a szemembe nézett - Gemma a nővérem.

- H-hogy.. A... A nővéred? - dadogtam, mint egy ovis, mire kajánul elmosolyodott, de én majd elsüllyedtem szégyenemben.

- A kis bosszú jeleneted nem volt rossz, de nekem szarul esett, ugye tudod? - kérdezte a hajamat a fülem mögé tűrve - Ki ez a faszfej?

- A tanárom - motyogtam lehajtott fejjel, és éreztem, ahogy apuci izmai megfeszültek körülöttem.

- Ne menj a közelébe - adta ki a parancsot, mire bólintottam - Soha.

- Nem megyek, apuci - feleltem, mire megemelte az állam.

- Apuci babája vagy, sosem akarlak elveszíteni - mondta, majd újra csókba hívott, de lágyabbra és rövidebbre - Gyere, visszamegyünk a suliba.

~Hetekkel később~

Másnap reggel az ébresztőm helyett anyám ordibálására riadtam fel. Az eső szakadt odakint, a vízcseppek pedig hamar eláztatták az - éjszaka még száraz - épületeket, a járdát, a házakat.

- Boldog szülinapot te gyerek - lépett be anya a szobám ajtaján, a kezében egy tányérral, amin a végzetem utazott csendesen. A tiramisu.

- Köszi - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, de az hétszentség volt, hogy azt nem nyomja le a torkomon. Nem szeretem a kávés dolgokat.. Fuj. Undorító.

- Tessék szépen megenni a finom, frissen készült habos nyalánkságot - nyomta azt a valamit a kezembe, majd elvonult magának a saját helyére.

Egy kis ideig még szemeztem az ölemben lévő tányérral, amin a sütemény folyt szét apró darabkákra, majd egy fintorgás kíséretében inkább leraktam az íróasztalomra. Hogy tudta ezt valaki megenni? Nekem ez a nem túl stabilis külső sem volt túl meggyőző, nemhogy az íze.. Elképzelni sem tudtam, hogy én valaha ilyet fogyasztanék el. Nem nem és nem. Soha.

Feltápászkodtam a puha és meleg ágyikómból (aminek mostanában már mindig apuci illata volt), és a tükör elé vánszorogtam.

- Nesze Barbara, megint öregebb lettél - legyintettem a tükörképemnek, majd elintéztem a reggeli teendőim.

A kabátomat összehúzva szaladtam le a lépcsőn, hogy minél előbb beérjek a meleg és száraz iskolába, ugyanis a múltkor eltörtem a kedvenc rózsaszín esernyőmet. Az eső csak úgy szakadt, nagy szerencsém volt, hogy nem kezdett el villámlani. Azt nem bírtam volna.

- Helló csajszi! - karolt át hirtelen Lydia, mire megugrottam. Vajon mikor került ide?

- Sziaa! - kuncogtam, majd berohantunk az épületbe.

- Eléggé esős az idő odakint, nemde hölgyeim? - szólalt fel mögülünk egy fiú hangja, mire a barátnőm hátra fordult, és a nyakába ugrott.

- Na, mindjárt elesek Ly - kuncogott a srác, majd felém fordult - Helló Barbara, Rob vagyok. A bolondgomba barátnőd barátja - kacsintott, majd a rajta csüngő lányra nézett.

- Hé! Nem is vagyok bolondgomba teeee.. - nyafizott Lydia, én pedig csak mosolyogtam rajtuk.

- Mi? Én mi? - incselkedett vele a barna hajú, kék szemű pasija.

- Teeeee.. Teeeeeeee teve - nevetett Ly, Rob pedig csak morcosan nézett rá.

- Teve? Egy tevéhez hasonlítod a barna hercegedet? Jóvan csajszi. Megjegyeztelek - durcizott be a fiú, majd lehámozta magáról Lydia kezeit, és elindult az osztálytermünk felé.

- Naa Robyy tudod, hogy szeretleeeeeeek! - pattogott utána a szőkeség, majd hátulról átölelve követte az így lomhább lépéseit.

Vigyorogva követtem a gerlepárt, és amint beléptünk a terembe, azonnal feltűnt egy kis fekete doboz a padomon, mellette egy borítékkal. Összeráncoltam a szemöldököm, majd leültem, és a kíváncsiságomnak szabad utat engedve meglestem a levelet. Az elejére gyöngy betűkkel az volt felfirkantva, hogy "Boldog születésnapot én egyetlen Barbim", és ahogy ezt elolvastam, a szívem hevesebben kezdett el kalapálni. Remegő kezekkel szedtem elő a borítékban megbúvó cetlit, hiszen azt gondoltam, hogy apuci írt nekem valami szépet.. Ám csalódnom kellett. Christian neve ott ékeskedett az üzenet alján, én pedig sokkot kaptam. Ha Harry ezt meglátja, tutira ki akarja nyírni Mr. Greyt...

- Mit olvasol ennyire? - furakodott a helyére Lydia, mire takargatni kezdtem a levelet.
A kis dobozkával együtt a táskámba rejtettem mindent, viszont Lydia nem nyaggatott miatta, csak sokkoltan ült csendben a helyén.

- Valami baj van? - kérdeztem, mire nemlegesen megrázta a fejét.

- Ma van a szülinapod.. És én, a legjobb barátnőd, a hülye fejemmel elfelejtettem.. - motyogott halkan, mint aki a világ legnagyobb bűntettét hajtotta végre.

- Ugyan Ly.. Semmi baj - mosolyogtam Rá, majd a vállára raktam a kezem - Nem kell emiatt rosszul érezned magad - magyaráztam, ám közbeszólt.

- De, kell. Hiszen elfelejtettem a szülinapod..

- Egyáltalán nem izgat, hogy megint öregebb lettem egy évvel - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott - Szóval semmi gond. Majd valamelyik nap elmegyünk valahová - kuncogtam, majd átöleltem.

Hál' istennek ma a Christiannel való óránk elmaradt, ugyanis valami fontos ügyet kellett intéznie az igazgatóval, bár azon sem csodálkoznék, hogy apuci miatt kerülgetett szándékosan...

- A szülinapost elhívjuk egy körre fagyizni.. Mit szólsz Barbi? - szólalt fel az utolsó óránk után Rob.

- Ma sajnos nem érek rá, megyek gitározni - amint ezt kimondtam, magamban vigyorogni kezdtem, mint a vadalma - De holnap mehetünk - mosolyogtam, mire bólogatni kezdtek Lydiával.

- Okés, akkor holnap találkozunk.. Szia! - köszöntek el, majd mindannyian elmentünk a magunk dolgára.

Ahogy szeltem az apuci felé vezető utat, az eső még mindig zuhogott, sőt, hirtelen egy hatalmas dörgés rázta meg London utcáit. Ijedtemben megugrottam, és pánikolni kezdtem. Nem bírtam a viharokat.. Nagyon nem.

A lépéseimet gyorsabbra vettem, viszont a szemembe lógó hajam és a kapucnim miatt nem láttam tisztán, amire ugyebár a rettegésem a viharoktól is rátett egy lapáttal. Olyan érzésem volt, mintha a mai nap minden ellenem lett volna, és pontosan ugyanezt fedezhettem fel, amikor nekimentem egy a járókelőnek az utcán.

- Elnézést - motyogtam halkan, majd ki akartam volna kerülni, de nem engedett.
A fejem felett egy fekete esernyőt tartott, és ahogy felnéztem rá, lassan elkezdtek kirajzolódni a vonásai.

- Semmi gond, baba - amint meghallottam a hangját, egy kicsit megnyugodtam, ám amikor egy újabb villanás hasított a levegőbe, szipogva a karjai közé ugrottam.

Szerintem az elején nem értette a helyzetet, viszont amikor ismét megrengett az ég, és még jobban megszorítottam, felfogta a helyzetet.

- Gyere baba, menjünk gyorsan haza - motyogott, majd a térdhajlatom alá nyúlva felkapott, és vinni kezdett - Nem kell félned. Mondtam, hogy apuci vigyáz rád - adott egy puszit a nedves orromra, és a maradék utat a karjaiban utazva tölthettem.

Belépett velem a házba, de még mindig remegve bújtam hozzá a rémisztő dörgő hangok miatt.

- Css, ne félj baba - tett le az előszobában, és megtörölgette az arcomat, lehámozta rólam a csurom vizes kabátom és cipőm - Teljesen át fogsz így fagyni.

Hirtelen hatalmas villám csapott le a közelben, mire sírva apuci nyakába ugrottam. A lábaim a derka köré kulcsolva emelt fel, és cipelt a szobájába, ahol végigfektetett az ágyon. Figyeltem, ahogy elsötétítette az ablakot, majd felkapcsolta az éjjeli szekrényen a lámpáját.

- Reméltem, hogy legalább jó napod lesz a szülinapodon - motyogta, miközben elkezdte leszedni rólam a többi vizes ruhámat.

- Hát nem felejtetted el? - kérdeztem felvillanyozódva, miközben tűrtem, hogy rámadja egy száraz boxerét, és tömény Harry illatú felsőjét.

- Hogy felejteném el a babám szülinapját? - húzta féloldalas gödröcskés mosolyra az ajkait.

- Nem tudom - suttogtam magam elé - Mindenki elfelejti...

Harry nem szólt semmit, hanem miután betakart, kiment a szobából, majd egy gitárral tért vissza. Szemeztem a fekete hangszerrel, ami kicsit más volt, mint a régi. Az alján fehér kanyargós minták voltak, apuci pedig a kezembe adta.

- Ez új? - kérdeztem kíváncsian, és pengettem rajta egyet.

- Ez a tiéd - felelte, mire elkerekedett szemekkel néztem rá - Boldog szülinapot, baba.

- A-apuci... - motyogtam döbbenten - Ez... Ez csodálatos! - a szemeimbe könnyek szöktek. Mindig szebbé varázsolta a napjaim. Azt hittem, hogy a mai nap már csak rosszabb lehetett. Tévedtem.

Közelebb kúszott hozzám, a gitárt az ágy másik végébe rakta, és lágyan magához húzva megcsókolt.

- Az első 17 éves csókod - kuncogott, mikor elszakadt tőlem, de azonnal visszavezette ajkainkat a szenvedélyes táncukba. Harry hajába kapaszkodva akartam elérni, hogy közelebb kerüljön hozzám, végül az ölében kötöttem ki. A nőiességemnél éreztem, ahogy a nadrágjában szűkült a hely, és ki is nyilvánította, hogy beindítottam őt. A kezei a pólóm alatt barangoltak, majd utat találtak a rajtam levő boxerbe, ahol belemarkolt a fenekembe. Nagyot nyögve elszakadtam a szájától, ő pedig ezt kihasználva a nyakamra tért. Ingerelve itt-ott megszívta a bőrömet, ami miatt megbillent a csípőm, ő pedig kuncogott. Óvatos mozdulattal döntött hátra az ágyon, és kibújtatott az előbb rám adott felsőjéből. A kezeivel a hasamnál simogatott, és az oldalamnál végigcsúsztatva a kezét rámarkolt végül mindkét mellemre, és lágyan masszírozni kezdett.

- Apuci - motyogtam nyöszörögve, mire elmosolyodott.

- Az ajándékod másik része még hátravan - mormolta hozzám közel  hajolva, és a nyakamtól végigcsókolgatott a hasamig, majd lerántotta rólam a boxert. Nem is tudtam, miért öltöztetett fel. A combom belsejét puszilgatta, a haja pedig ott csikizett. Beletúrtam göndör fürtjeibe, mire hirtelen végignyalt a nőiességemen. A testem megremegett, és egyre jobban kívántam.

Őt akartam. Mindenestül. Teljesen az övé akartam lenni.

- Apuci - nyögtem egy nagyot, mikor belémvezette egyik ujját - A-akarom.

Egy utolsó puszit adva a csiklómra felkúszott az arcom szintjére.

- Mit akarsz, babygirl? - kérdezte a már teljesen érdessé vált hangján.

- A tiéd akarok lenni - suttogtam a szemeibe nézve, mire elmosolyodott.

- Hogy én mióta várok erre - sóhajtott, majd újra megcsókolt - Biztos?

- Igen, apuci - feleltem, és a szívem hevesen vert, mikor végignéztem, ahogy seperc alatt megszabadult a ruháitól, és fölöttem termett.

Lágyan csókolgatott, az ujjaival pedig a bejáratomnál matatott.

- Készen állsz, babygirl? - kérdezte rekedt hangon.

- Készen, apuci - mondtam halkan, és a tenyerem a mellkasára tettem. Éreztem, hogy az ő szíve is olyan erővel kalapált, mint az enyém.

Simogatni kezdett a férfiassága hegyével, és mikor egy kicsit becsusszant, még a vérkeringésem is megállt bennem. Harry megcsókolt, és eközben nyomta magát egyre beljebb, én pedig kínomban a haját téptem.

- Szeretlek - suttogta az ajkaimra, mire minden fájdalmam eltűnt hirtelen.

Könnyes szemekkel bámultam a vágytól izzó smaragdzöld szempárjába.

Kimondta. Végre kimondta, hogy szeretett.

- Szeretlek - feleltem az egyszerű, de mindent eláruló szóval.

------------------------------

HAPPY HARRY DAY!!!

SIGN OF THE TIMES

EL VAGYUNK VARÁZSOLVA...

EGY CSODA AZ A DAL😭😍

All the love💕B&B