Még magamnak sem akartam bevallani az elején, de imponáló volt, hogy minden alkalommal mikor betértél a kávézóba, nem a könyvtár részbe vagy az elismert művészek körébe siettél, hanem velem szemben telepedtél le.

Sokan irigykedtek arra, hogy együtt látnak minket, együtt tengetjük szabad pillanatainkat; ám engem hidegen hagyott az idegen emberek által kreált pletyka hadak - vagyis próbáltam ezt bemagyarázni magamnak.

Vicces, egyenesen komikus volt azt hallgatni, ahogy a körülöttünk lévők azon vitatkoznak, mégis milyen kapcsolat lehet kettőnk között; mivel vettelek rá arra, hogy a társaságomban legyél; miért akarok ennyire benyalni a fejeseknek és mi a célom azzal, hogy  ilyen gyorsan magam köré édesgettelek.

Legszívesebben az arcukba röhögtem volna, hogy nem is ismerlek és azt sem tudom, valójában kit takar a Bang Chan név - ám ahogy megfogalmazódott bennem ezen mondatok hada, úgy kezdett tetőtől-talpig átjárni a keserű bűntudat.

Már hetek óta próbálkoztál, én mégis úgy löktelek el magamtól, mintha kötelező lett volna; mint egy érzelemmentes szörny, akit nem érdekelt senki és semmi.

Pedig sosem akartalak bántani - egyszerűen bizonytalan voltam önmagamban és tudásomban.

Nem akartam, hogy közünk legyen egymáshoz, nem akartam, hogy hírneved miattam romoljon meg; nem akartam, hogy negatív hatással legyek rád, így egy baromként viselkedtem veled.

Túl hihetetlennek tűnt, hogy velem töltöd a pihenésre, alkotásra szánt órákat, így próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel, ki vagy a sok maszlag alatt - ám te minden próbálkozásom ellenére pontosan tudtad, mit miért teszek.

Nem is szóltál a szituációról egy szót sem. Heteken keresztül hallgattál, mint a sír - én voltam az, aki felhozta ezt az egész katyvaszt és egy nagyon gyenge pillanatomban bocsánatot kértem; majdnem elsírtam magam, annyira rosszul éreztem magam a miattam kialakult helyzet miatt.

De ahelyett, hogy megfeddtél volna és orrom alá dörgölted volna, hogy milyen borzalmas vagyok, biztosítottál arról, hogy ez a reakció normális; te is ezt tetted volna helyemben.

Abban a minutumban, mintha több mázsás súlyok omlottak volna le vállamról; oxigénhez jutottam a tengerben - szabaddá váltam.