Öt hónap telt el. A túllépés egyenlő volt egy keserű pohárral. Zuko pedig minden egyes nap újra megitta. Az elfogadás pedig késedezett. Még mindig a szeme előtt látta a nőt. A tó kékjében, a sebhelyében a mellkasában. Megtette volna újra, még akkor is ha a válasz ugyanolyan visszautasítás. Annyiszor újrajátszotta magában a múltat. Minden szót, minden pillantást. Bolondnak érezte magát, mert még mindig reménykedett. A remény hal meg utóljára. A sors poénja, hogy Zuko reménye akkor született, amikor azt hitte meg fog halni.

Katara kísértette, még akkor is, ha nem volt vele. Az álmaiban volt, ahol az övé lehetett. Ahol anélkül foghatta meg a kezeit, hogy attól féljen más mit gondol róla. Zuko mindig tomboló tűzzel a testében ébredt fel, azon gondolkodva miért nem csókolta meg ott helyben. Az lett volna a döntő pillanat. Mert jobb lett volna, ha megtudja mit érez igazán a lány iránta. Még csak meg sem érintette.. Zuko nem égette meg magát, ezért volt ott a kísértés, hogy tovább játsszon a tűzzel.

Akármennyire is tomboltak a hormonjai, nem tudott más nőre úgy nézni. Az udvarhölgyek gyakori sétát lejtettek az udvaron. Kéjes pillantásokat és mosolyokat küldve neki. A kebleiket közszemlére téve. Zuko ízléstelennek tartotta a könnyelműségüket. Szinte árulták magukat. Egy testnek tartották őt és magukat is. Eltűrte szótlanul őket, hiszen a kulturájukhoz tartozik, hogy a tanácsosok lányaiból lesznek a palota udvarhölgyei.

De elpattant a húr, amikor az egyik tanácsos azt javasolta, hogy Tűz Urnője helyett egy ideig fogadjon ágyasokat magához. Sértőnek és tolakodónak tartotta, hogy a magánéletébe beleavatkoznak. Mióta uralkodó lett, úgy tűnik a magánélete a nép magánélete is lett.

- Én vagyok a Tűz Ura és majd én döntöm el, hogy kivel hálok! - jelentette ki dühösen.

A tanácsos merev arccal meghajolt és elment. Zuko szinte kikelt magából a méregtől. Gusztustalannak találta még a javaslatot is. Ő nem akármilyen nővel bújna ágyba. Nem érzéstelen, hogy csak egy testet lásson az ágyasokban. Eszébe sem jutott, hogy a feszültséget így vezesse le, ez nem megoldás, hogy kitöltse a vízidomár után hagyott űrt. 

Az utóbbi hetekben észrevette, hogy az egyik udvarhölgy, Arine különösen szemezni kezdett vele. Gyakran elkapta a tekintetét. Zuko nem hagyta magát elbűvölni. Vonzó udvarhölgy volt, de a férfi biztosra vette, hogy a nő benne inkább a vezető pozicióját találta vonzónak. A nadrágjába férkőzni elég taktikus lépés lenne, abban a tudatban megpályázza a Tűz Urnőjének helyét. Udvarhölgyekkel kikezdeni egyenlő lenne fejest ugrani az állatias ösztönök örvényébe. Nem akart olyanná válni, mint a többi hatalmon lévő férfi, aki a felesége mellett ágyasokat tart. Megrázta a fejét. A közönséges vágy ketrecébe zárná magát, ahonnan nincs kiút. Ha Katara iránt sóvárog azzal senkinek sem árt, csak saját magának.

Zuko nem adta magát ezeknek a nőknek.

Az elvárások és a zajos gondolatok elől a teknős kacsás tóhoz menekült. Egy kacsapár bújt össze a víz tükrén. A mérge az udvarhölgyek iránt még nem múlt el, de a gondolatai más irányba kezdtek menni. Katara elhagyta, most pedig őt szétcincálják. Zuko az arcát a kezébe temette, mélyet sóhajtott. Nem tudott ébren maradni, nem tudott elaludni. Éjszakánként boldoggá tette, hogy az álmaiban az övé lehet. De annál fojtogatóbb volt a felébredés. Szóval ilyen érzés, amikor összetörik a szívét. A hátát a fának döntötte, a levelek lehullottak így a szemébe sütött a nap. Legutóljára Toph-al ült a fa alatt. Még levelek és rózsaszín virágok takarták őket el a sugaraktól.

Csak tőle nem kapott levelet eddig. Nem is csodálkozott, hiszen nem tud írni. Elmosolyodott, kedves volt minden emléke a barátaival. Elbóbiskolt a fának dőlve, akkor ébredt csak fel, amikor egy kezet érzett a vállán.

Zuko felriadt. Megnyugodott, amikor Iroh bácsikája nézett le rá. Egy megértő mosoly nyugodott az ajkán. Sejtette, hogy a fülébe jutott a legutóbbi vitája a tanácsosokkal. Zuko egy elveszett gyereknek érezte magát, szüksége volt az útmutatására.

A szokás az volt, hogy a leendő Tűz Ura ilyen korban vagy nős, vagy legalább párja van. Zuko mindenképpen szokatlan uralkodó a szemükben. A tanácsosok szinte felháborítónak tartották a szokások megtagadását. Iroh azt hitte nem kerül sorra aggódni az uralkodó pótlásért. Azt hitte vagy Mai-jel marad vagy Katara felé tesz lépéseket. De Zuko egyedül maradt helyette. Nem akarta ő is a tanácsosok pártját fogni és az unokaöccse nyakának ugrani. A fiatal férfinak van elég a vállain. De meg kell értenie, hogy a nép biztonságérzete nagyobb, ha van egy Tűz Urnője is az uralkodó mellett.

Zuko felállt a földről, sétára indultak a palota kertben.

- Nem kellett volna elküldd Mai-t. - szólalt meg kisvártatva Iroh - Hiszen szerettétek egymást.

Zuko lesütötte a tekintetét, szóval a bácsikája is hallotta a mai vitája témáját a tanácsosokkal. Kevésbé sejtette, hogy az idős férfi még a rejtett érzéseiről is tud a vízidomár iránt. Nehéz lett volna nem észrevenni, mikor látta a csillogást a fiatal férfi szemében. Az unokaöccse szenvedett és ezt borzasztó volt neki látni.

- Így láttam jobbnak, bácsikám. Szenvedett volna mellettem. 

Ha nem is küldi el Mait és vele marad, egy idő ideig még biztosan nem tudott volna lemondani Kataráról. Kínzás valaki olyannal lenni, aki közben más után epekedik. Mai nem viselte volna el a plátói szerelmet. Zuko is megalázottnak érezte volna magát a helyében.

- Nehéz olyas valakit találni, akit szerethetsz őszintén. - hümmögött Iroh.

Zuko megrázta a fejét.

- Nehéz olyas valakit találni, akiben bízhatok egyáltalán. - sóhajtott Zuko - Egy nép sorsáról van szó. Lehet, hogy nem szerettem Mait, de legalább benne bízhattam volna.

Kihasználta volna azzal, ha csak azért marad vele. Mai biztonságos út lett volna. Ismerték egymást gyermekkoruk óta. Nem félt volna mellette éjszaka aludni. Nem egy olyan esetet hallott, amikor az uralkodóval maga az ágyas végzett. Bérgyilkosok felbérelni így a legkönnyebb. Zuko leállította magát, mielőtt még paranoiás lenne. De tény, hogy sokakat felháborított a trónra jutása, így nem kételkedett abban nem egy ellenséget szerzett. 

- Nekem viszont úgy tűnik, hogy te nem is nagyon igyekszel valakit keresni. - jegyezte meg Iroh, a hangja egy szemernyit csendesebb lett - Tudod te nagyon is jól, hogy kit szeretsz. Lehet, hogy vén vagyok már, Zuko, de nem vak. 

Zuko elkerekedett szemmel nézett rá. Ennyire nyilvánvaló volt? Pedig titkolni akarta. Azt hitte, hogy a bácsikája emiatt csalódni fog benne. Hiszen nem valami becsületes dolog a lopás. Még akkor is, ha meg sem történt eddig. De abban igaza van, hogy Zukónak már csak egy valakin akad meg a szeme. A sok nő közül számára csak egy emelkedik ki. Katara tökéletes uralkodó lenne. Elképzelte őt maga mellett a trónon, mint egyenlő társát.

- Tudom. - bólintott Zuko - De nem akarok a boldogsága útjába állni.

Iroh megállt, a szeme rámosolygott az unokaöccsére. Nem ítélte el, de meglepte a tény, hogy éppen rá vetett szemet. Zuko újra a nehezebb utat választja, ezen már nem is képedt el.Más vágyait a sajátjai fölé helyezi. De az nem tetszett neki, hogy ilyen önromboló üzemmódban van. Bíztatni akarta, még akkor is ha jelenleg hiba lenne reményeket adni. Iroh szerint még nem kell feladni a harcot, Katara mellett szívesen látta volna. Csak azt akarta, hogy boldog legyen. 

- Van még remény. - bíztatta az idősebb férfi -  Hívd meg a Koronázásod évfordulójára.

Az fél év múlva lesz, Zuko olyan messzinek érezte az eseményt. Lassan telik az idő, amikor az embernek valaki hiányzik. Megfontolta az ötletet, hiszen amúgy is szerette volna a barátait egy év után viszontlátni. Aang biztosan eljön, és valószínűleg Katara is vele tart. És akkor mi lesz? Hogyan néz majd a szemébe? Remélte, hogy a csók próbálkozását majd egy részeg bakinak tudja majd be.  Katara a leveleiben úgy beszélt hozzá, mintha semmi sem történt volna. Zuko azzal is kiegyezett volna, ha csak barátok maradnak. Abban bízott az idő majd begyógyítja a sebeit és eltűnteti azokat a zavaros érzéseket iránta.

Szótlanul haladtak tovább, Iroh nem tért vissza a témára. Egyszer csak egy szolga érte be őket. Le volt izzadva, sietve beszélt, a sóhajok hagyták el a száját minden szó után:

- Tűz Ura Zuko, távirata érkezett.

A szolga meghajolt, mielőtt átnyújtotta neki. Zuko intett neki, távozhat, nem akar vele tovább rendelkezni. Kicsavarta a tekercset, jelentés érkezett a Tűz Birodalom északi határából. Rossz hírek voltak, nagyon rossz hírek.

- Árvíz öntött el három várost északon. - fordult Iroh-hoz, elképedve - Az egyik Mai szülővárosa. Küldenünk kell nekik segélyt. Elég sok a túlélő.

Iroh bólintott, helyeselte Zuko döntését. Nem a kárt sajnálta, hanem az embereket. Ilyen kellene legyen minden uralkodó. Látta, hogy az unokaöccsét megrázták a hírek.

- El kell menned a családjához. - javasolta a bácsikája. 

Zuko torkában gombóc volt, húzta a száját. Nem akart találkozni annak a lánynak az apjával, akinek összetörte a szívét. Ha Mai hazament akkor valószínűleg rákérdeztek nála, mi van most köztük. Mindkettejük szüleje támogatta a kapcsolatukat. Mai apja egy feltörekvő politikus volt. Amikor a trónra került, Zuko sok hozzá hasonló embert fosztott meg a hatalomtól. Ám megkegyelmezett neki, részben a bűntudat vitte erre a döntésre. 

Zuko egész nap vitatkozott magával, mitévő legyen. Nem tudott Mai szemébe nézni. Végül úgy döntött egy táviratot ír, amiben a család jólléte felől érdeklődik. Egy mondat erejéig Mairől is kérdezett. Sólyommal küldte el a levelet.

x

Már két nap után válasz érkezett. Zuko idegesen nyitotta fel a tekercset, a szemei gyorsan futották a sorokat, míg meg nem akadt: 

'' Mai nincs velünk. Azt hittük Önnél tartózkodik... ''

Zuko kezéből kis híján kiesett a levél. Elfehéredett még jobban. Részben örült, hogy senkinek sem esett baja. De ez a levél egy sokkal nagyobb problémára vetett fényt: Mai felszívódott. Ha nincs otthon, akkor sehol sincs. Aggódni kezdett érte, hiszen annyira felkavartan távozott tőle. Ki tudja mi történt vele.. Zuko a hajába túrt, idegesen. A legrosszabb, amire gondolni tudott az volt, hogy meghalt. Nem, erre gondolni sem szabad.

Meg kell keresnie Mai-t. Abban biztos volt, hogy nem nyugszik, míg meg nem találja.

Author's note: Tudom, hogy jobban szeretitek azokat a részeket, amik együtt van a kedvenc párosunk. De pár rész erejéig még külön utakat fognak járni, mert olykor egyedül jön rá az ember dolgokra. Igyekszem gyorsabban frissíteni, mert ezek rövidebb részecskék.