Zuko egy erősen felhigított pohár borral ücsörgött a kezében. Úgy tartotta jónak, ha nem iszik valami erőset, tudva, hogy másnap frissnek kell lennie. A pagoda tornácának támaszkodott és nézte a többieket, ahogyan a beszélgetnek és cseverésznek.

- Hé haver, nem tűnsz vidámnak. - jegyezte meg Sokka - Pedig ez a te partid, azt hittem örömet okoz majd.

Sokka mellette termett, egy pohár valamit szürcsölgetett. A megjegyzése a lényegre tapintott és a fiú az ajkába harapott. Nem látta értelmét hazudni. Sokka volt az első igazi barátja. Sosem gondolta volna, hogy az egykori ellensége, aki annyira hadonászott a bumerángjával, harcoltak. Egykor egymásban kárt akartak okozni, most már teljesen más minden. Fontos volt neki a meglátása, véleménye. Zuko örült a törődésnek, amit tőle kapott. A barátjaként kezelte, igyekezett ezt nem elrontani.

- Minden nagyszerű, Sokka.- bólogatott Zuko, de az ajka mégis egy kedvetlen mosolyra húzódott - Holnap van a koronázasom. Egy kicsit... ideges vagyok.

A víz törzse harcosa hallgatott, Zuko pedig úgy érezte itt az idő, hogy kiöntse neki a szívét. Hakoda bíztatása valamennyire megnyugtatta, de egy természetes izgalom mégis benne maradt. Most, hogy mindent megkapott, amire csak vágyott rettegetett attól, hogy ezt elveszik tőle. Életében először volt, amit elveszítsen.

- Győztünk. Olyan ez, mint egy álom. - suttogta vonakodva - Félek, hogy bármelyik pillanatban felébredhetek. Még aztán az is benne van a pakliban, hogy nem érzem magam megfelelőnek a trónhoz...

Sokka a szemébe nézett és bólintott. Hasonlóképpen érzett ő is az utóbbi időkben, amikor bizonyítania kellett a rátermettségét, mint vezető. Az apja, Katara, mindenki előtt. Megértette a stresszt, amin a másik férfi éppen keresztülmehet.

- Zuko, hidd el hogy nálad jobb ember nem foglalhatná el a trónt. - hallattszott egy női hang a hátuk mögött.

Megfordultak és látták Katarát csatlakozni hozzájuk. Az arca kedves volt és a szemei megannyi melegséget sugárzott. Zuko szinte zavarba jött, annyira megérintették a szavai. Nem akart előtte gyengének mutatkozni, de most, hogy erre fény derült megkönnyebbült attól, hogy a lány mégsem ítéli el. Ugyanannyira férfinek akart mutatkozni előtte, mint azon a napon, amikor megvédte a villámtól. Katara egy bíztató mosolyt küldött, mire a szíve szaporábban kezdett galoppolni. Megállt Sokka mellett, és a tűzidomárt nézte.  

- Ahogyan Katara mondja. - értett egyet Sokka - És ha a nagy bajuszos tanácsnokok nem így gondolják... hát mi majd Katarával megmutatjuk miből faragták a víz törzsét!

Sokka átölelte mindkettejüket, a kezét a vállukra tette és lelkesen beszélt, mindenki arcára mosolyt csalva. Zuko megrázta a fejét, elképzelte, ahogyan a fiú kioktatja a tűz bölcseit egy tárgyaláson, vagy azt, hogy Katara megfélemlítően végígnéz rajtuk.

- Nem tudom mire mentem volna nélkületek.

A fiú szavai őszinték voltak. Zukóra nézett, olyan sokat változott a kapcsolatuk. A gyűlölet és szeretet spekrumát átjárták az idők során. Az egykori forrófejű fiúból érett férfi lett, nem is akármilyen. Katara elpirult, hála égnek, hogy a bátyja nem figyelt.

- Ne hálálkodj. - legyintett Sokka, majd felvonta a szemöldökét szuggesztíven - De, folytatsd csak nyugodtan.

Katara megrázta a fejét. Hihetetlen, ez az ő szerény bátyja. Akármennyire is nőttek fel időközben, mindig megmaradt a gyermeki csipkelődés közöttük. Erélyesen rászólt, mire a fiú elengedte a vállukat és elandalgott. Leseperte a vállát és kihúzta magát.

- Megyek is, Suki már vár. - mondta tettetett elfoglaltsággal, kacsintott - Katara majd közvetíti a rám vonatkozó dícséreteket.

Zuko nem igazán szerette volna még nagyobbra növelni az egóját, így csak fanyarul húzta a száját. Egy nevető pillantást vetett a vízidomárlányra, aki elfoglalta a bátyja helyét. Lazán a pagodának dőlt és intett a fiúnak.

- Természetesen, Sokka. - forgatta a szemét Katara.

Egy kis csend állt be közéjük. Háttal állt neki, a könyökével támaszkodott a fának.  A haja ki volt engedve, csak egy fejpánt akadályozta meg, hogy a fürtjei ne az arcába essenek. Olyan szépnek látta, titkon csodálkozott erre rá. A lány derüsen dúdolt magában. Zukónak jól esett látni, hogy a lány felszabadult. Végre elengedte magát ő is. 

- El sem hiszem, hogy vége. - szólalt meg Zuko - Olyan, mintha tegnap történt volna.

Katara megfordult és mellette könyökölt. Az ajkán egy pimasz mosoly ült. Felhúzta a szemöldökét és kihívásra készen nézett a tűzidomárra.

- Olyan, mintha tegnap támadtad volna meg a falumat? - kérdezte színlelt haraggal, majd mikor látta, hogy a fiú nyelve hegyén már ott volt egy bocsánat, meggondolta magát és csak lazán legyintett - Hé, nem azért mondtam. Fátylat rá. Tudom, hogy megbántad ezeket a dolgokat.

Habár a lány viccnek szánta a dolgot, Zuko is érezte, hogy lényegében nagy igazságot mondott. Most minden csendesnek tűnik, mármár mennyei a béke, sejtette, hogy ez nem fog így maradni sokáig. A világ még mindig forrong és igazságért kiált, a koronázása nem simít el mindent. Neki kell majd ezentúl elviselnie a Tűz Népe bűneit.

- Sokat kell tennem azért, hogy helyre álljon a béke. - szólalt meg elhatározottan - Azt hiszem a kis faludba is látogatást kell majd tegyek.

Katara szeme felcsillant. Valamiért, szerette volna őt a falujában látni. Akármennyire is abszurd, szerette volna, ha megismeri a családja. Szídta magát, amiért majdnem elpirult. Hogy balgán valamiről ábrándozik, ami sosem lesz az övé: Talán egy kicsit annak az illúzióját keltené, hogy együtt vannak.

- Szívesen várunk, feltéve, ha nem akarod újra elrontani Sokka hó építményeit.

Zukót meglepte a hirtelen felajánlás, ez egy olyan territórium volt a szemében, ahová sosem remélt bejutást.  Nem tudta miként fogja fel most ezt, nem akarta magát hiú reményekbe ringatni.

- Azt nem garantálom. - jegyezte meg epésen Zuko - Nem egy építész veszett el benne.

Egy csöppnyi csönd lett köztük.

- Aang is biztosan igyekezni fog neked segíteni a béke helyreállításában. - jegyezte meg Zuko, majd óvatosan irányította a beszélgetést egy kényes témára - Öhm... Mi lesz veled és Aanggal most?

Belül egy olyan választ várt, amiről azt hitte sosem fogja megkapni. Szídta magát az álszentsége miatt. Viszont önmagával őszinte volt, tudta, hogy jobban szeretné maga mellett a fiú barátnőjét. De vajon milyen áron? Nem akart az ifjú légidomárnak semmi rosszat. Mégis egy része elismerte magában, hogy valójában, szerette volna ha látná őket már együtt. Ha a kapcsolatuknak vége szakadt volna Aangot biztosan megviselte volna a dolog, de mégis Zuko járulékos vereségnek tartotta. Megkaphatná Katarát... de milyen áron? Két gondolat tépte szét belül: továbbra is a fiú barátja akart maradni, de közben elsajátítani is akarta Katarát.

- Nem tudom, még nem hozta fel a témát és őszintén én sem szeretnék még róla beszélni. - hárított Katara - Most csak szeretném, ha mindenki kipihenné magát, ahogyan Sokka is mondta: megérdemeltük.

Látszott, hogy a tűzidomár érzékeny pontot kapott el. Nem akart ma este a gondokkal bíbelődni. Zuko kérdése jogos volt. Ha benne már megfogalmazódott, akkor Aangban is meg fog. Nem állt készen a számonkérésre. Eddig összekötötte őket a világ megmentése, és ezentúl? Inkább témát váltott, nehogy megmutatkozzon mennyire instabil a jövőre nézve. Aang jövőt akar vele, ő pedig bizonytalan. Szereti Aangot, de mennyire is igazán?

- Nem akarok nagyképűnek tűnni, de megmentettük a világot. - húzta ki magát Zuko, nevetve.

Zuko tapintatosan témát váltott. A lány értékelte. Jól akarta ma este érezni magát, nem a jövőn rágni magát. Aminek el kell jönni, az úgy is el fog. A jövő rejtélyes, hiszen bármelyikük is gondolta volna, hogy egy napon békésen nevetgélnek majd a múlton. Ki gondolta volna, hogy egy barátság bontakozik majd ki?

- Amikor ellened harcoltam, el sem tudtam volna képzelni, hogy így végződik.

Zuko csak rázta a fejét.

- Főleg azok után, amit velem tettél.- bökte vállon Katara, csipkelődve - Egy fához kötőztél, nem emlékszel?

Hogyan ment volna ki a fejéből? Sokat gondolt vissza rá, az volt az első igazi összecsapásuk. Először szólt hozzá, még ha ellenségesen is. Akkor még minden más volt. Zuko az ajkába harapott, akkor még a lány szabad préda volt. Sokszor visszajátszotta magában az emléket. Lettek volna dolgok, amiket máshogyan tett volna. Talán közelebb hajolt volna hozzá, amikor a nyakláncát illesztette a nyakához. A lehelete elérte volna a nyakát. A gondolatba beleborzongott, a szeme sarkából a lányt nézte. Az ujjatlan ruha, amit viselt kiemelte a nyakát.

- Nehezen tudtam volna elfelejteni. - Zuko ajkán egy pimasz mosoly formálódott - Tetszett a helyzet.

Katara a zavar határán volt, felvonta a szemöldökét. Az élénk emléket elbújtatta magában, de már inkább kínosnak találta az egészet. Ahogyan Zuko fenyegetni próbálta a nyaklánccal, ő pedig azért sem adta meg a válaszokat. Akkoriban agresszívnek és fafejűnek tartotta a fiút, jó volt látni, hogy időközben lecsendesedett. Szerette volna azt hinni, ő zabolázta meg Zukót. Sosem ismerte el, hogy miatta változott meg, de Katara egy része szerepet érzett ebben. Játékosan a vállát a fiúnak nyomta és felé fordult.

- Majd én is megkötözlek. - megbökte Zuko mellkasát hamis fenyegetéssel - Az is fog tetszeni?

Egyenesen Zuko szemébe nézett, farkas szemet kezdtek nézni. A fiú felé fordult, egy percre sem levéve róla. Ó, de még mennyire élvezte volna az ajánlatot. Szemtelenül mosolygott a lányra, akinek a szeme elhatározottsággal tündökölt. Játszott vele, ahogyan ő anno vele. Zuko az ajkába harapott. Nagyon szeretne vele játszani, újra megmérkőzni. Katara azon kevés olyan emberek közé tartozott, aki képes volt ennyire feltüzelni. A mély kék szemek rendületlenül néztek rá és a fiú azt kívánta bárcsak megcsókolhatná ebben a pillanatban. Következmények nélkül.

Annyira belefeledkeztek a pillanatba, hogy nem vették észre a váratlan betolakodót.

- Újrajátsszuk a kalandjaink? - szólalt meg váratlanul Aang a hátuk mögött - Ez jó ötlet!

Kalandokat? Nem éppen nevezte volna csupán egy kalandnak a múltját a lánnyal. Zuko elvörösödött, habár sejtette, Aang nem olvashat a sorok között. A naivitása nem engedte meg a szemérmetlenséget. A bűnt. Ahogyan a lányra nézett más szó ugrott be: bűntudat. A vízidomár arca égett és látszott, hogy igyekszik nem zavarba jönni. Fenntartani a barátságos légkört Aanggal, azt színlelni nem történt semmi sem. Zuko lélegzete megakadt a torkában. Pedig történhetett volna. Mintha lávával öntötték volna nyakon. Égető öntürtőztetés. Minél közelebb kerül ehhez a tiltott gyümölcshöz annál jobban megkívánja. Tartott tőle és mégis, hagyta hogy elsodorja a meggondolatlanság. 

Katara gyorsan elkapta a kezét a mellkasáról, Zuko úgy érezte üresség költözött belé. Hiába szólt hozzá kedvesen a légidomár, mégis egy kis harag gyúlt benne. Egy röpke pillantást vetett Aangra, amint lelkesen megfogja Katara kezét és elmennek a barátaikhoz.

A többiek kérlelésére Zuko egy diszkrét tüzet gyújtott, hogy hangulat legyen a nosztalgiához. Az esti tábortüzek voltak a legjobbak, állította Aang. Katara leült Aang mellé s hallgatta, ahogyan hevesen gesztikulálva újrameséli egy kalandjukat, amikor Zuko készült őket tűzágyúval lepuffantani az égből. Zuko rázta a fejét és helyet foglalt Katara mellett, szinte territoriálisan. Zavarban szükség volt a többieknek is tisztázza a helyzetet arról a tűzágyúról. Szerencsére sikerült elhumorizálni az egészet, Tophnak köszönhetően. Jól esett így visszatekinteni még ezekre a rossz emlékekre is.

Ám a rossz emlékekből áttértek a jó emlékekre, majd a kínosakra. Katara azon kapta magát, hogy újra felmerül az eset, amikor Zuko elég messzire ment a fenyegetéssel és kalózokat is bevonta a pervatvarba.

- Mi? Zuko egy fához kötözött téged? - nevetett gúnyosan Toph - Ejnye, te aztán tudod hogy kell bánni egy lánnyal.

Zuko elvörösödött, azt hitte eltemetik majd ezt az esetet. A lánnyal szívesen csipkelődik ezzel, de más előtt kínosnak érezte. Talán mindenki azt gondolja úgy oda volt a lányért már akkor is. Nem lett volna túlzás. Habár viccnek szánták az egészet, Katara kezdte kellemetlenül érezni magát, kerülni Aang tekintetét is.  

- A víz törzse már csak ezt kapja. - erősített rá Suki - Emlékszel, amikor a Kyoshi szigeten is a falunkban a fához kötöztelek titeket?

Sokka fanyar mosolyra húzta a száját.

- Páratlan emlék maradt, az egyszer szent. - jegyezte meg szárazon Sokka. - Én és Katara nem ússzuk meg szárazon. 

- Igen, mert tudod, víz törzse! - kiáltotta be Toph.

Most már Zuko is nevetett, a víz harcos fülig vörösödött. Suki mindig tudta hogyan hozza zavarba Sokkát. Örült, hogy ők boldogok, cseppet sem sajnálta ezt tőlük. Zuko a poharát nézte, elgondolkodva. Nem tudta eldönteni, hogy rossz ember amiért ő a jövőjét egy olyan emberrel látja, aki jelenleg boldog egy másik emberrel. Alávaló, de igaz. Ráncolta a szemöldökét és belekortyolt a pohár borba. Talán mégsincs ennek jövője.

- Furcsa lehet visszagondolni erre, főleg így egy párként. - jegyezte meg  Haru.

Mindenki elcsendesedett. Zuko és Katara szeme elkerekedett, keményen Harura néztek. A földidomár elsápadt, amikor rájött a mondata félreérthetőségére.  Felemelte a kezét védekezően.

- Sokkáékra értettem.- tette hozzá sietve.

Sokka és Suki zavartan összemosolygott.

- Nyilván. - horkantotta Toph.

Terhes csönd lett. Aang furcsán érezte magát, valószínűleg, mert Sokka egy pici bort kevert a poharába. Sosem ivott még alkoholt, de eldöntötte, hogy nem is lesz több ilyen alkalom.  A feje már hasogatni kezdett. A poharat le helyezte a földre, gondosan. A tekintete már kicsit homályos volt. Rossz döntés volt a bor. Sokkal instabilabbá tette. Érzelmileg. No meg koordináció szempontjából. A szeme sarkából Katarát figyelte, szinte rosszul esett neki Haru vicce. Furcsa volt, hogy mindenki róluk beszélt, miközben nincsenek is együtt. Katara az ő barátnője. A féltékenység nem volt az ő asztala. 

- És arra emlékeztek, amikor egy csapat vándor zenésszel találkoztunk és a Szerelmesek barlangjában kötöttünk ki? - térítette el a témát Aang.

Katara felé fordult és egy szelid mosolyt küldött neki. Talán sértve érezte magát? latolgatott a lány. Meg akarta óvni a lelkét bármilyen csalódástól. Sejtette, hogy azért viselkedik így, mert kompenzálni akar valamit. Aang megfogta a kezét, Katara pedig hagyta, annak ellenére, hogy látta Zuko elfordítja a fejét a másik oldalán. 

- Nagyon romantikus. - gúnyolódott Toph - Semmi személyes, Pici láb.

Aang csak rázta a fejét, sosem szabadulhatott meg ettől a becenevétől.

- Az én kedvencem az, amikor kaktusz lét ittunk a sivatagban.- hoppant rá a témára Sokka - Persze csak az után, amikor összejöttünk.

A társaság csacsogni kezdett, olyan sok mindent átéltek, hogy igazán akad, amiről beszéljenek. Zuko kicsit magába süllyedt. Minden erejébe telt, hogy ne nézzen a jobb oldalára, ne vessen még egy megvető pillantást se a párosra mellette. Érezte, hogy a testében egyre gyűl a feszültség.

- Zuko, mesélj te is valamit, olyan csendben vagy. - szólította meg Toph - Mi jár a fejedben?

A hirtelen kérdés kirántotta a gondolatmenetéből. Tudta, hogy erre a kérdésre csak hazugsággal szabad válaszolni. Nem öntheti ki a szívét, nem dobhatja a gondjait a barátaira. Nem mondtha el mi nyomasztja, mert az velejéig romlott. Érezte magán Katara pillantását. Megköszörülte a torkát.

- Azt kívánom bárcsak ne érne véget ez az este.

Zuko olyasmit látott ebben az estében, amit más nem. A többiek a múltban éltek,a nosztalgiában fürdőztek, ő már a jelenben tartott. Tudta, hogy holnap már nem lesznek gyerekek. Valahogy, a háború elvette mindannyiuk ártatlanságát. A naivitasuk, a gyermetegségük lejárt.

Ő a Tűz Ura lesz, el kell viselnie ezt a terhet. Az élete keserű volt, a szenvedés miatt túl hamar felnőtt. A zajos, mosolygós társaságra nézett. A kezében a borra álmos fényt vetett a tábor tüze. Még nem a Tűz Ura. Ma este még csak egy fiatal, aki szórakozni akar.

- Zuko, öreg pajti. Annyit bókolsz ma nekünk. - legyintett Sokka - Inkább igyál többet és szomorkodj kevesebbet.

Hogy még jobban megfogadja a tanácsát, egy pohár tiszta földnépe bort nyomott a kezébe. Így Zuko megfogadta a tanácsát és próbált megfeledkezni a problémákról. Két pohár után szinte el is felejtette a nevét is, Aanggal és Sokkával karöltve táncoltak a tűz körül. Egy ideig eszébe sem jutott, hogy a légidomárral ellenfelek. Katara és Suki tapsoltak, a többiek is élvezték a műsort.

Kellett a bolondság, a felhőtlenség. Egy kifáradt tűzidomár ült le a fűbe, elterült és még mindig nevetés fojtogatta. Szinte elaludt, annyira elkábította a bor. Olyan régóta nem aludt egy jót. Egyszer csak valaki fölé hajolt, az arcát nyiklandozta valami. Kinyitotta a szemét és Katara hajolt fölé, a haja függönyként keretezte az arcát. Amikor szembenézett a fiúval, félénken elhúzódott.

- Nagyszerű táncos vagy, Tűz Ura Zuko.

Zuko elmosolyodott. A lány helyet foglalt mellette a fűben. Felnézett rá, olyan gyönyörűnek látta abban a pillanatban. Ahogyan a tűz fénye megvilágítja a bőrét, az ajkát. Ez csak még keserűbbé tette a valóságot.

- Kifulladtam. - sóhajtotta Zuko.

Felült, hogy összeszedje magát kicsit. Egymás mellett ültek, szótlanul. Az ital nem segítene megtalálni a legjobb szavakat. Annyi mindent meg kellene beszélni, hogy inkább bele sem mert kezdeni. És kételkedett abban is, hogy lenne értelme megtenni. Elveszítette, már hónapokkal ezelőtt. Elveszítette, hogy Aang megkaphassa.  Katara egyre közeledett hozzá, Zuko homályos szemekkel pislogott rá. A lány a vállának döntötte a fejét és a tűzidomár arcát elöntötte a forróság. Érezte a bőrét az övéhez súrolódni, túl sok volt neki az érzés. Látta, hogy a lány előre néz és lustán tapsolja Aang és a bátyja északisarki pingvinfóka inspirálta táncát. Zuko megnyugodott, maga sem értette miért.

x

 Katara a fűben ébredt, egy köpennyel betakarva. Álmosan pislogott, magához szorította, a melegsége kimondtatlanul jól esett. Lassan magához tért és szemöldökráncolva figyelte a takaróját.  A vörös anyag csak egy személyre engedte következtetni. Felült és idegesen keresgélt az emlékei között. A szemével Zuko után kitatott, de sehol sem találta. Gyorsan összehajtotta az anyagot és kerülte a szemkontaktust a lánnyal (Noha Toph nem tudott volna igazán a szemébe nézni) Az egész annyira kínos volt.

- Tudod, ha máskor el akarod titkolni mennyire oda vagy Zukóért ne aludj vele összebújva. Eléggé te tud buktatni a dolog. - jegyezte meg Toph.

Katara az ajkára mutatott és úgy tűnt készül teljesen kikelni magából. Az arca teljesen vörös volt és leplezni sem tudta igazán, hogy a fiatalabb lány fején találta a szöget. Frusztrálta, hogy ennyire átlatnak rajta.  Az is rátett egy lapáttal, hogy még mindig nem állt össze a fejében, hogyan került a kezei közé Zuko köpenye, amit az este során hordott.

- Csak vicceltem, Katara. Vagy nem.- vonta meg a vállát a földidomár - Annak ellenére, hogy hiszel nekem vagy sem, egy jó tanácsot mondtam neked. Értékeld, mert ebből keveset osztogatok. 

Toph elsétált, mintha mi sem történt volna. Azzal az információval, ami tönkre teheti az életét. És nem csak az övét, hanem Zukóét is. A meggondolatlanságának ára volt. Katara elsápadt. A bűntudat ólomsúllyal zuhant rá, szinte megfojtotta. A keze ökölbe szorult, a ruha darabot markolta vehemensen. Amikor körbenézett, látta, hogy Aang még Appa lábán aludt. Nyugodtan, ártatlanul. Vajon látta, hogy Zukóhoz bújt? Vajon tényleg megtörtént? Pánik tört rá a gondolatokra, hogy míg ő aludt Aang szívét teljesen összetörte.  

Toph-nak egy dologban igaza volt. Ha valahogyan is meg akar szabadulni ettől az érzéstől, ami Zukóhoz köti akkor annak nem az a legjobb módja, hogy vele foglalkozik. Toph szavai szöget ütöttek a fejében. Csinált valamit az este, amit nem kellett volna? Idegesen kutatott a fejében emlékek után, de az utolsó az, hogy Zukóval viccelődnek aztán elnyomja az álom és... Katara nagyot sóhajtott és a fejét szinte egy fának akarta verni. Képes volt Zukónak dőlve elaludni. Mi a baj van velem? Miért nem tudtam odafigyelni, mit csinálok?

A földidomár lány elnevette a dolgot, de kételkedett abban, hogy a többiek ennyire félvállról vennék a helyzetet. És ott van Aang.. Sírhatnék jött rá. Felkelt, míg a többiek aludtak és egy elindult megkeresni a palota elhagyatottabb pontját, hogy a semminek kiöntse a szívét. Nem, ezt nem teheti Aanggal azok után, amin keresztülmentek. Hiszen, szereti, fontos számára.

Ő nem szerelmes Zukóba, csak össze van zavarodva. Valahogyan el kell titkolnia az érzéseit, míg elmúlnak. Zuko egy titok. Zuko egy hazugság.

Újra, hónapok múltán is ugyanaz a dolga: Megvédi Aangot tőle.

Author's note: köszönöm mindenkinek a sok visszajelzést és bíztatást, öröm nektek írni!