- Gyerünk, Toph csípd ki magad. - kérlelte Katara kitartóan - Legalább most...

Suki kezében egy sötét zöld selyem szalag volt. A két lány próbalták rábeszélni az újdonságot, sikertelenül. A huzavona órák óta tartott, Toph egyik sarokból rohant a másikba.  Macsak-egér játék volt, s a fiatalabb lány nem hagyta magát. Katara nem is lepődött meg ezen a tényen. Csakis egyszer látta nőies ruhában, amikor Ba Sing Sé-ben egyszer csajos napot tartottak. Tudta, hogy Toph nem érzi jól magát az ilyen öltözékben. Szíve szerint nem erőltette volna így tovább a dolgot, de Suki ragaszkodott az ötlethez. 

- Hátha szemet vet rá egy helyes srác. - tette hozzá Suki, majd kacsintott egyet.

Nem volt ez olyan csábító ajánlat, hogy a földidomár megfontolja. Toph kifújta a szeméből a haját, keresztbe tette a kezét. A vízidomár türelme kezdett elfogyni, de Suki ragaszkodott ahhoz, hogy a másik lányt rendbe kapja. Tudhatná, hogy keményebb dió mint az összes dió a világon. A gondolatai máshol jártak, keserű volt belegondolni abba, hogy holnap el fogják hagyni a palotát és a Tűz Népét. Szívesen maradt volna még, de a Déli Sark és a családja várt rá. A jeges délen meleg családi fészek várja. Fogalma sem volt, hogyan fogja Aangot most már párjaként bemutatni. Kicsit görcsölt a családja reakcióját illetően, hiszen fontosnak tartotta mindig is a támogatásuk és elfogadásuk. Valahogy még vonakodott elismerni őt hivatalosan, noha a dolog köztük hónapokig érlelődött.

Katara felemelte a fejét, kirázta magát a saját gondolatainak verméből. A barátnői még mindig heves vitát folytattak. Toph dacosan leült a földre, keresztbe tette a lábait.

- Hát, én aztán tuti nem fogok rá szemet vetni. - a szeme előtt elhúzta a saját kezét, nem is pislogott -  Az egyszer már szent. 

Suki segélykérően ránézett, de Katara csak megvonta a vállát. Csak testileg van most itt, a gondolatai és az érzései összevissza. Görcsölt, de maga sem értette miért ennyire. Kicsit megértette Toph sarokba szorítottságát, hiszen mostanában ő is úgy érezte a bizonytalanságban vergődik. Négy hónappal ezelőtt még annyira tiszta volt minden. Négy hónapja, mióta Zuko hozzájuk csatlakozott.

- Nézd Suki, mi nem vagyunk egy hullámhosszon. Ti mások vagytok, ha nem tűnt volna fel. - veregette meg a vállát a lánynak, az utoló mondata a vízidomár figyelmét is felkeltette. Toph kioktató magyarázkodásba kezdett - Te, esetlen romantikus, de asszony-alapanyag. Katara, ő szintén férjhezmenős típus.

Toph a hátát a falnak döntötte és elégedetten a feje alá tette a karját. A másik két lány igen furcsának tartotta ezt a megvilágítást, de egyikük sem akarta tagadni. Katara álma mindig egy szép, összetartó család volt. Nem tudta volna másképpen elképzelni a jövőjét. Gyermeket nevelni, megbírkózni az anyaság kihívásaival. Egész életében mindenki rá támaszkodott, így megszokta a törődést. Még Sokka pótanyjának is érezte néha magát.

- És te, Toph?

Toph megvonta a vállát.

- Én majd úton felkapok egy olyan sziklát, akitől garantált a gyerek. - jelentette ki lazán, majd a másik két nő rosszálló pillantását látva frusztráltan felsóhajtott - Mi az? Baj, hogy nem tudom elképzelni az életem úgy, ahogyan ti? Hogy nem akarok tipikus családot?  Miért legyek valakivel, aki majd nem becsül meg? Nem akarok örökké fejet hajtani egy férjnek, mint az anyám. Tettetni, hogy minden tökéletes.

A sors mindegyiküket belekényszerítette egy szerepbe.

Nyílván azok vágynak családra, akiknek mindig is volt. Toph szülőkkel is árván nőtt fel, nem érezte a szükségét annak, hogy családot alapítson. Habár Suki felháborodott, Katara megértően nézett Tophra.Nem értett egyet a döntésével, de nem ítélte el annyira. Remélte azért a lány elképzelése változni fog idővel.

- Hát. Akkor nem érdekelnek a helyes tűzidomárok az ünnepségen. - jegyezte meg viccelődve Katara, hogy kicsit oldja a feszültséget.

Toph grimaszolt, majd kapott az alkalmon, hogy megjegyezze:

- Engem nem, de téged biztosan. - vágta rá, önelégülten mosolygott - Elpirultál, Katara. Úgy látom fején találtam a szöget. 

Katara próbálta higgadtan kezelni. De kissé frusztrálttá tette, hogy a lány folyamatosan beletrafál. Mintha tudná, hogy bizonytalan viszonyban van egy bizonyos tűzidomárral. Noha ez a téma nem először volt Toph csipkelődésének tárgya. Amikor Zuko csatlakozni akart a csapathoz, Katara minden erejével azon volt, hogy figyelje minden lépését, nehogy elárulja őket. Toph ezt teljesen úgy értelmezte, mintha érzelmeket táplálna a férfi iránt. Alig tudta lerázni magáról a megjegyzéseket azután sem, hogy ő és Zuko felkutatták az anyja gyilkosát. Nem kellene idegen legyen a bosszantás, mégis most jobban zavarja, mert talán most az egyszer nagyon zavarba hozzák ezek a feltételezések. Hiszen Aang barátnője, nem akar magyarázkodni. 

- Igen, abban legalábbis, hogy tényleg házasodós típus vagyok.- morogta Katara.

Egy rosszálló pillantást küldött a fiatalabb lánynak. Honnan tudhatta volna Toph, hogy a dolgok kicsit zavarosak voltak tegnap Zukóval? A férfi biztosan nem mondott neki semmit. A falnak füle van talán? Még azt is tudja, hogy Zuko mennyire közel hajolt hozzá a tegnap este? Részben önmagát hibáztatta azért, hogy ennyire zavarodott. Azon gondolkodott miért nem állította meg magát. Talán a forróság elvette az eszét?

Arra jutott, hogy ezek a pillanatnyi szikrák Zukóval nem más, mint érzések, amiket rá vetít ki. Azt magában is elismerte, hogy a tűzidomárt valamilyen szinten vonzónak találja. Ő csak rá vetíti ki azokat a frusztrációkat. Aang nem sokszor csókolta meg, ami felpörgette a hormonjait és talán kicsit érzékenyebbé tették... De tudta, hogy nem számíthat intimitásra egy még nála is fiatalabb fiútól. Aang érettebb a korához képest, de mégis tanulatlan a kapcsolatok és szenzualitás terén. Nem akarta siettetni semmiképpen sem. A meleg ölelésekben is örömöt lelt. De mégis szűnhetetlen égést érzett a testében, amit ezek nem csillapítottak.

Úgy vélte a vonzalma Zukohoz egy ideiglenes dolog. Csupán testi, csak ösztönszerű. Más talán nem verné nagy dobra, hogy a korában vonzódik egy idősebb fiúhoz. De ez számára szóban sem jöhet, amikor erkölcsről és hűségről van szó. Aang szereti, számít rá. És ő is ugyanígy érez. Hitt abban, hogy a lélek felülírja a testet. 

- Várod, hogy megkérjék a kezed, ugye Katara? - rántotta ki a gondolatmenetéből Suki.

Katara hezitált válaszolni, most az egyszer örült, hogy Toph a szavába vágott.

- Szerintem arra az esküvőre ne menjetek el Sokkával, Suki.  - jegyezte meg Toph szárazon - Tuti nem fogtok jól lakni Aang vegetáriánus kosztján. 

x

Zuko ismerős arcokat is látott az ünnepségen. A hátánál tartotta a kezét, büszkén sétált a többiek között. Úgy akart mutatkozni, mint akinek semmi baja sincs. Belül viszont szétvetették az érzések. Remélte senki sem veszi észre, mennyire nehezen fogadja el a barátai távozását. Úgy érezte magát kicsit, mint Azula előtt hazudni. Rettegett a lebukástól.

Egy admirálissal elegyedett beszélgetésbe, amikor megjelent Ő. Zuko szinte elszégyellte magát, mert egyből rá összpontosult a figyelme. Nem tehetett róla, mikor annyira gyönyörű most is. A sötétebb barna bőre tökéletes kontrasztban volt a fehér szegélyű kék ruhájával. Hosszú, világos ruhában volt, ami körülfogta az alakját. Annyira megcsókolta volna ott helyben. Nem érdekelte volna az sem, ha a hadnagyok és admirálisok, vagy a saját barátaik néznek rájuk kidülledt szemmel. Na és a visszautasítás?

Visszaszorította a fantáziáját. Oda ment volna, hogy köszöntse, de mégsem tette. Zuko azt mondta magának, hogy ezt az estét még kihasználja, hogy mindenről lemondjon, elengedje Őt. Úgy érezte ő maga ásta meg a vermet, amibe beleesett. A vágy és viszonzatlan szerelem végtelen útvesztőjében tengeti majd az életét, míg rájön, hogy Aangot fogja választani helyette mindig is.

A tekintete találkozott a nő óceán kék szemével. Az utolsó lélegzet a vízbemerülés előtt. Az utolsó csepp a pohárban. Egy múló emlék a nőről, akiért most annyit érez. Hirtelen érdeklődését veszítette arról a témáról, amiről az admirálissal beszélgetett. Szerencséjére megjelent Iroh bácsi, hogy kimentse a kényes helyzetből. Egymás mellett álltak, egy pillanatig szótlanul.

- Bácsikám, hogy ízlik a tea?

Iroh kezében egy csésze tea gőzölgött. Egy elégedetlen képpel pislogott a teára. Fanyarul húzta a száját.

- Ugyanannyira, mint egy lábvíz. - háborgott az öreg tűzidomár - Én egy kancsó forróvízben jobbat főznék.

Zuko csak grimaszolt. Eszébe jutott, amikor ő próbált a bácsikájának teát főzni Teljes kudarc volt. Az idős férfi látta, hogy a gondolataiba merült és ürességgel néz a teremben ünneplőkre. Felelőtlen ivászat és mulatás képe volt ez. 

- Látod, mindent meg tud változtatni egy döntés. - jegyezte meg Iroh - Ez volt az utad és nem az Avatár üldözése. És mindezt magadnak köszönheted, te döntöttél helyesen. Még ha ez a nehéz út is volt.

A keze a hátán egy apa meleg simogatása volt. Zuko szeretetteljesen nézett a bácsikájára, aki mindig gondját viselte rosszban és jóban is. Azt kívánta bárcsak meg tudná most vele osztani, ami szívét nyomja. De azt a vágyat mocskosnak érezte, olyan amivel a szemében beszennyezné a becsületét. Egyben igaza volt, még ha nem is olvasott a gondolataiban. Az akaratnak ereje van.

Egy döntés. Ma este meg fogja változtatni a sorsát.

Elindult Katara felé, de a lány bátyja útjában állta. Sokka a kezével a nyakába csimpaszkodott a nagy lendülettől megtándorodott. A lehellete elárulta, hogy jelentős mértékű alkohollal ajándékozta meg.

- Zukoooo - nyújtotta el az utolsó hangot az enyhén becsiccsentett víz harcosa - Öreg cimbora te most velem jössz. 

Zuko sóhajtott, de nem akart sokat ellenkezni egy mámoros és enyhén instabil Sokkával. Látta, hogy a fiú kicsit túlzásba vitte a tűz bort. Az erkély felé dőlöngtek, sejtette ott senki sincs most és nyugodtan beszélhetnek. Zukót megcsapta a kinti hűvös szellő, jólesően felsóhajtott. Egyedül voltak. Az ég sötét volt, a felhők lassan kúsztak át az égbolton.

- Na hol van Mai? Nem láttam sehol se.

Zuko felhúzta a szemöldökét. Kételkedett abban, hogy azért hívta magával, mert nem látta a volt barátnőjét. De legalább észrevette, hogy nincs itt. Úgy látszik, hogy a hideg levegő kijózanította kissé. Sokka megdörzsölte a szemeit. 

- Szakítottunk. -  válaszolta kurtán Zuko.

Sokka ciccentett. A karját az erkély korlátjának döntötte. A barátjára nézett, kicsit meglepte, hogy nem akarta neki sem elmondani. Zuko elfordított fejjel könyökölt a korlátra. Úgy tűnt most nem szeretne belemenni a témába. Rosszul válhattak el, gondolta Sokka.

- Szívás. - szólalt meg viccelődve, majd az arcára fagyott a mosoly, nem akart a barátja kárán nevetni - Talán ezt tudva nem tőled kellene párkapcsolati táncsot kérnem.

Abban Zuko is teljesen biztos volt, hogy nem tőle kellene tanácsért esedezni. Nemrég utasított össze egy nőt csak azért, hogy epekedhessen egy olyanért, akiért esélye sincs. Fairnek tartotta, de nem fájdalmatlannak ezt az utat. Sosem gondolt magára, mint randi-gurura, de talán azért esett rá a választás, mert több belátása volt a dolgokba, mint Aangnak, még ha Sokka és ő talán közelebb állnak. Nem akarta cserben hagyni a barátját, elég ha egyikük bizonytalan lány-ügyben. Látta, hogy Sokka nagyon fontol valamit s ez fejtörést okoz. Felé fordult, s a kezét a vállára tette.

- Mondd, Sokka.

A víz harcosa tétova kézzel letette a földre a pohár borát. Egy pillanatig üres szemmel a holdat nézte. Zukónak eszébe jutott, amikor Sokka arról beszélt az első barátnőjéből lett a Hold szelleme. 

- Meg akarom kérni Suki kezét. - sóhajtotta Sokka - Már az Üstökös előtt meg akartam, csak... nem akartam, hogy elhamarkodottan belerohanjunk ebbe. Egy részem sajnálja, hogy nem tette meg és most akarja megtenni ezt.

Az Üstökös előtti időszak mindenkinek kemény dió volt. Olyan érzéseket kényszerített ki belőlük, amik még talán bennük nyugodtak volna. Sokka ebben az időszakban is a jövőről ábrándozott, arról, hogy az életét Sukival fogja leélni.

- És akkor miért nem teszed meg?- kérdezte Zuko zavarodottan - Mi változott meg?

Nyertek. Ez változott meg. De ez még jobban a döntés felé kellene dobja. Most már biztosabb a jövő. Akkor Sokka miért viszakozik? A víz törzse beli fiú nagyot sóhajtott, frusztráltan.

- A halálunkon voltunk, akkor biztos voltam benne, hogy igent mond. - mondta Sokka, csendesen, megdörzsölte újra a szemgödrét - De most már nem vagyok annyira biztos benne.

Zuko megértette. A halál torkában az ő érzései is felerősödtek. Tanusíthatja, hogy az ember máshogy viselkedik, ha tudja, hogy meg fog halni. Ha nincs az az eset.. nos ez nem számít, mert kibújt a szög a zsákból. Ám vele ellentétben, Sokkának esélye is van a boldogságra. Neki még van esélye, hogy megnyerje.

- Kérd meg a kezét. Itt az idő.

x

Mintha csak ez lenne a célja. Hogy figyeljen, a háttérben. A kezébe került egy pohár mézbor. Lehet, csak az a célja, hogy önmagát kínozza. Agni-nak hála, hogy holnap reggel elmennek majd. Erre csak még keserűbbnek tűnt a mézbor. Zuko lehajtotta a fejét, mintha csalódott volna önmagában. Ma este majdnem bűnbe esett.

Háborús hősök utolsó koccintása. Ez kellene legyen az estéje, nem pedig hódító háború. Mégis, mint vadász indult a nő nyomára. A bor kissé meglendítette a bátorságát. A nyelve hegyén volt minden. A döntés hozatal a vállát nyomta, hiszen a bácsikája is megmondta: minden egy döntésen múlik. 

Lecsapta az asztalra a boros poharat. Magára kellett parancsolnia, a bor pedig nem segít az önuralom fenntartásában. Ám akkor látta meg Katarát a palota lépcsőjén egyedül ücsörögni azt gondolta: fenébe ezzel. Felhörpintette az utolsó kortyot is és felé indult. Katara kicsit bódultan bámult maga elé, üres szemekkel bámulta a saját térdét. Amikor a vörös köpenyes férfi leült mellé

-Zuko, jól vagy?

A tűzidomárKatara aggódik. Látszik, hogy maga sincs jól de inkább mással törődik. Zuko úgy érezte már csak a jósága miatt is képes lenne beleszeretni. A nő arca pirospozsgás volt, a kezeit lazán tartotta az ölében.

-Nem. - vágta rá kurtán.

Katara felhúzta a szemöldökét.

- De te sem tűnt a legvidámabbnak. - jegyezte meg Zuko - Segíthetek valahogy?

A nő nagyot sóhajtott, a lehelletén érződött némi alkohol, de Zuko nem látott a közelében bort. Feltételezte Sokka talán őt is megkínálta, tudta, hogy Aang sosem inna túl sokat. A tűzidomár figyelmesen nézte, még becsiccsentve is annyira vonzónak találta. De ez nem róla szólt most. Katara nem érezte jól magát és ez őt is bántotta.

-Nem. - rázta a fejét, kicsit húzta a száját - Csak feszült vagyok.

Katara kerülte a tekintetét. Az ajkába harapott. Egész éjszaka kerülte a férfit, amiért bűntudata volt kicsit. A tegnap esti pillanatukat óta nem tudta, hogyan nézzen rá. Egy melegség érzés árad végig a belsőjében, még akkor is ha Zuko csak megérinti. Most is egymáshoz súrlódott a válluk, egyszerre voltak túl közel és túl távolt egymástól. Egy része megkönnyebbült, hogy holnap elmennek. Úgy érzi, lassan elveszti az irányítást valami fölött. Utálta ezt az érzést.Egész életében annyi volt rajta a felelősség, mindig valamilyen irányítás a kezében volt, ehhez szokott. Most viszont kicsúsznak a szálak a kezéből.

-Holnap elmentek. - sóhajtott Zuko, Katara rádöbbent, hogy mindketten ugyanarra gondoltak - Egyedül maradok, nem tudom hogyan fogok ezután boldogulni...

A vízidomár most felé fordult, a kezét a hátára helyezte.

-Sokszor meglátogatunk majd...- felelte egy mosollyal Katara.

Zuko felé fordult, a tér közöttük újra csökkent. Annyira vad és spontán volt. Katara megrezzent.

-Egyedül kell ezt végig csinálnom. - hirtelen felállt a lépcsőn, kicsit sem fönséges és kecses mozdulatokkal a falba kapaszkodott - Ha hozzászokom ahhoz, hogy rátok támaszkodjak...

Zuko kicsit megtántorodott, Katara reflexesen szintén felállt, hogy megtámogassa. Kissé komikusnak találta a kapálózó, instabil Tűz Urát, akinek kis híján leesik a korona a fejéről. Egy meleg mosoly ült az ajkára. Makacs, gondolta magában, Zuko mindig ilyen volt. Mindent egyedül akar véghezvinni, még ha nyílván segítségre szorul. Szerette ezt benne. Zuko egy harcos volt a szemében.

-Be vagy csiccsentve Tűz Ura Zuko, most az egyszer támaszkodhatsz rám. - nevetett a nő, a hangja kellemesen csengett - Aki beteg, annak ágyban a helye.

Hát akkor vigyél ágyba, Zuko úgy érezte most ütött be a bor és forrófejűvé tette. Az sem elhanyagolható tény volt, hogy feltüzelte a tény, hogy a nő karjai átölelik. Nem csak úgy támaszkodna rá, mint barát. Ha belegondolt abba, hogy Aang akármikor átölelheti így... tüzet köpne a gondolatra.

Adott a nő véleményére, így beleegyezett a korai ágyszigorba. Zuko hagyta, hogy átkarolják, a férfi jobbnak látta nem dacolni az elhatározásával.Elindultak fel a lépcsőn, át a palotán keresztül a hálótermébe. Talán a bor hatása is, de úgy érezte  a hajszálnyi önuralma tartotta vissza attól, hogy a keze a derekára kússzon és magához fordítsa. A falhoz nyomja, ellopja azt a csókot, ami járt volna neki. A bűnbe és vágyba mártott ajkaikat egyesítse. Sokka jutott eszébe, ahogyan ő megszerzi a saját boldogságát. 

Zuko megtorpant, mélyet sóhajtott. Katara felvonta a szemöldökét, nem értette a mély csendet. A tűzidomár lehorgasztott fejjel nézett rá, égő szemekkel. Nem értve, hogy ezzel csak olajat önt a tűzre, elé állt. Azt hitte bántja valami újra, vígasztalásképpen a kezével megcirógatta az arcát. Ahogyan közelebb lépett, a fiatal férfi mellkasába beleszorult valami.

Nem is tudja mennyire kínoz, mit tesz velem, ha ilyen közel van. Megőrjítette, hogy ennyire közel van és nem tehet semmit sem. Egyedül voltak a folyosó néptelen és néma volt. Figyelt. A falnak is szeme és füle volt. Érezte az adrenalint a vérében, lüktetett. Zuko közelebb húzódott, figyelte a nő reakcióját. Katara nem húzódott vissza, de elkerekedett szemekkel nézett rá. Az ajkai a meglepettségtől eltávolodtak egymástól.    

Zuko lehajolt hozzá, egész éjszaka várt erre. A sok majdnem egy igent szült. Az ajkait a lányéhoz közelítette, ám a csók célt tévesztett. A szája a homlokához ért, egy gyengéd csókot lehelt rá. Érezte, hogy Katara érintése az arcán megszűnik, hogy elejti a kezeit az ölébe. Zuko mély levegőt vett, behunyta a szemét. Meg kellett volna csókolja az ajkain, de mégsem tette.

Egy döntésen múlik minden. A belsőjébe hatolt a fájdalom, de akkor sem. Akkor sem fogja szabotálni a jövőjüket. Becsület, visszhangozta a belső hangja. Ilyet nem tehetsz, Katara az Avatár barátnője. Visszahúzott, lassan, időt adott neki. Titkon azt remélte, hogy a nő nem fogja engedni, hogy eltávolodjon. De hagyta, Katara lesütötte a tekintetét, zavarodottan összefogta a kezeit. Zuko nagyot nyelt. Szóval így.

-Reggel ... találkozunk, Katra. - Zuko a fejéhez kapott, már a nyelve sem pörgött úgy, ahogyan kellett volna.- Köszönök mindent.

x

Katara keserű torokkal hagyta ott a palotát, olyan érzése volt, mintha valamit ott hagyna.A gondolata egy bizonyos tűzidomár körül forgott. A legjobbnak tartotta, ha szó nélkül el megy most. A homlokán érezte az ajkait.

Egy őrizetlenül hagyott parazsat, ami aztán felégeti az egész helyet.