Ugyan nem történt meg a Dead Apple, Fyodor még korábban szert tett Shibusawa Tatsuhiko koponyájára, későbbi felhasználás végett. Mivel azóta megváltoztak a szándékai, a koponya hosszú évek óta a dolgai közt volt, az utóbbi időben csak papírnehezének és könyvtámasznak használta a dolgozószobájában, sok gondot nem fordított rá. Azonban, mert egy halott ember része, Tatsuhiko hozzá kötődő, nyugtalan szelleme is állandóan Fyodor mellett volt, mióta a koponyáját birtokolta; ezt Fyodort nem vette észre, és ha bármilyen furcsa jelenséget tapasztalt (ami nem valószínű, mert nem érzékeny rá), nem törődött vele.

Tatsuhiko csak az egyike a Fyodorhoz tapadt, a palotában körülötte lévő szellemeknek (őt és Osamut is körülveszik azoknak a nyugtalan kísértetei, akiket megöltek, illetve, akikhez kötődtek és már meghaltak), de ő egy olyan ritka kivétel, aki nem erőszakos az élőkkel és nem akarja őket bántani. A múltjából semmire sem emlékszik, így általában kedveli a palotacsaládot, de különösen Kolyához ragaszkodik csecsemőkora óta.

Szoros kötelék alakult ki köztük, Kolya megszerette, és minden tiltás ellenére is ragaszkodott hozzá, annyira, hogy 2037 júliusában, amikor tizenkét éves volt, és egy keveset olvasott a nekromanciáról, megpróbálta feltámasztani őt.

Az eseményt öt-hat napig tartó kísérlet előzte meg, amikor Olga próbálta csillapítani a törekvését, hogy fizikai testet adjon Tatsuhikónak, és a képességeiket kombinálva Kolya egyik plüssállatához csatolták a szellemét. Tatsuhiko és Kolya is utálta ezt az állapotot, így szétszedték őket, Kolya pedig nekilátott a feltámasztáshoz: ellopta a koponyát Fyodor dolgozószobájából, bezárkózott vele a saját szobájába, és a könyvekből és internetről szedett, kétes eredetű tudását a képességével ötvözve megpróbált valódi testet adni Tatsuhikónak.

A folyamat idő előtt megszakadt, amikor Nina belépett a szobába, Kolya pedig megrémült és leejtette a koponyát. Eltört, a varázs megszűnt, Tatsuhiko szellemalakban ragadt, Kolya pedig sírva fakadt.

Nina először megijedt, majd igyekezett a fiát megvigasztalni. A koponya darabjait nem sokkal később összeszedette és kidobatta, Kolyát pedig, amint megnyugodott, odakísérte Fyodorhoz. Ő elbeszélgetett vele a tettei következményeiről, a képessége veszélyeiről, és általában arról, hogy mivel jár bolygatni a másvilágot, és a családja egyöntetűen eltiltotta a nekromanciától és a varázslástól (amiben egyikük sem hitt).

Kolya egy-hét hétig mindenkire meg volt sértődve, és elcsüggedt, amiért a kísérlete nem sikerült, de amióta megtanulta uralni az erejét, képes fáradtság nélkül is annyi energiát biztosítani Tatsuhikónak, hogy látható, fizikai teste legyen, ami majdnem egyenértékű a feltámasztással.

Azt azóta sem tudta meg, milyen előélete volt Tatsuhikónak, mert a szülein kívül Ichiru, Olga és Osami is hiába szereztek tudomást róla, nem mondták el neki, hogy ne veszítse el a barátságát (Tatsuhiko, ha visszaszerezné a múltját, feltételezhetően másképp állna hozzá és a személyisége is megváltozna, ezt senki sem akarta kockáztatni).

A következő részben arról lesz szó, milyen nagy bajt okozott együtt Lyubov és Kolya képessége.