Elsőnek a bemelegítéssel kezdték és ketté osztották a csapatot. Makoto és Nagisa volt akik elsőnek felmérték a tudásukat és korigáltak azon. Haru csak csendben lebeget az utolsó sávban az eget kémlelve. Mióta újra találkoztam vele azóta sem javult meg a kapcsolatunk. Mégis mit tehetnék, hogy helyrehozzam?

-Nanase-kun igaz így hívnak? -ült le mellém a kosarasokat kísérő fiatal lány. Felé néztem és csak bólintottam. Nem volt túl nagy kedvem beszélni.

-Hogy hogy nem úszol te is?-kíváncsiskodott. Hangja csilingelt a fülemben én csak sóhajtottam egyet lehajtott fejjel. - Jajj bocsánat ha felhoztam! -mellkasa elé rakta kezeit és védekezően láttam velem szembe néző tenyereit.

-Riko nem lett volna mégis jobb ha inkább edzőmérkőzést szervez? - a magas barna vizes haját megigazítva nézett a mellettem ülőre mire minden kosaras is ezt tette a medencében. Halk sóhajt hallottam majd felált a padról.

-Attól hogy kosárlabda csapat vagytok nem mozgatunk meg minden izmot és nem úgy fejlődik az állóképességetek mint egy más sportban sportolónak. Akárhány meccset játszunk mindenkinek meg van a maga feladata a csapatban így mindenki a szokott lépéseit hajtja végre. Ezért vagyunk itt a győztes úszócsapatnál egy edzésen hogy erősítsük a csapat csapatszellemét, elszántságát de ehhez ugyanúgy küzdenünk kell, mint a téli kupán.-csendben hallgatott mindenki a lányra figyelve majd tapsolt egyet kezeivel. - Ne lazsáljatok mert a mostani munkátok ki fog fizetődni. - kiáltotta feléjük.

-Hai! - egyszerre mondták majd visszaült. Határozottan ő az edzőjük...

-Riko mikor határoztad el magad, hogy bizonyítsanak egy olyan helyzetben ahol újra ők a gyengébbek? - hallottam meg egy mély barátságosan csengő hangot.

-Attól hogy a téli kupán nyertünk nagyobb lett az önbizalmuk de miután Kagami elment rohamosan észrevehetővé vált a meccseken az iskolák ereje velünk szemben. Mióta visszatért hozzánk Kuroko fénye így a csapat kicsit nyugodtabb és úgy gondolják idén is nyerni fognak.-magyarázta a nem messze ülő miközben figyeltem a medencében lévőket. Makoto épp tapsolt amikor mindenki elrugaszkodott és hátuk ívbe feszült, karjaik izmait megfeszítve szálltak a levegőben. Amatőrökhöz képest nem rossz. Van egy olyan gyanúm, hogy még érhetnek meglepetések. A másik oldalon Nagisa a vízben volt és mutatta a vörös hajúnak a kézi munkát a mell úszáshoz. Tekintete fenyegető akár egy elszabadult tigrisé. Kezdem érteni, hogy miért van oda ezért a pasiért Mistumi. Ha bárki ránéz nem akar vele összetűzésbe keveredni. A szemem sarkából láttam amint Rei foglal helyet mellettem. Egy gyors pillantást vetettem rá. Kissé mintha zavarban lenne. Nem ismerem de a testbeszédéből ítélve valami nyomja.

-Igashida-senpai-halkan szólított a nevemen. Felé fordítottam a fejem. -Haruka-senpai miért nem mesélt sosem rólad? -hajából egy vízcsepp landolt a kövön és elárasztották elmémet az emlékek. Én tanítottam meg úszni. Én szeretettem meg vele az úszást. Én miattam úszik. Én vagyok az akire felnéz. Mindig együtt úsztunk. Együtt nevettünk. Éreztem amint a mellkasomba beledöf a fájdalom nyila. Elnehezedik a testem. Szemeimbe könnyek gyűlnek. Ne hagyj fel miattam az álmaidat Haru. Sokkal jobbat érdemelsz mint én. -Igashida-senpai jól vagy?-remegett a hangja a fiúnak mellettem. Kezemet ökölbe szorítottam és behunytam a szemem egy pillanatra majd mikor kinyitottam felálltam mellőle.

-Ez kissé bonyolult... -pillantottam rá úszó testvéremre. Ránéztem a szemüvegesre és mikor újra megszólaltam volna...

-Bakagami nem igaz, hogy nem vagy képes normálisan ugrani a rajkőről! -rikoltozott az edzője. Morcosan nézett az említett majd elfoglalta a kezdő pozíciót.

-Ezt egy óvodás is képes megcsinálni. - gúnyolódott Rin. Hirtelen felállt és lelépett a rajtkőről. Melegítője nyakát megmarkolta és felemelte vele szemmagasságba.

-Verekedni akarsz?! -szemei szikráztak a dühtől. Rin arca nem volt meglepődve. Sőt inkább nyugodt volt.

-Csak egyszerűen béna vagy kosaras létedre. -vigyorgott rá ördögien cápa fogaival. Erősebben szorította melegítője anyagát a vörös tigris. Ha most nem avatkozok közbe akkor itt balhé lesz. Odasétáltam hozzájuk. Rámnézett és még mindig nem engedte el Rint. Csípőre raktam jobb kezem és ugyanarra a lábamra helyeztem a testsúlyom. Úgy éreztem köztem és közte a levegő mintha lángolna.

-Kagami-kun ez nem old meg semmit.-szemei tágra nyíltak és elengedte Matsuokat. Felé fordult a nálam sokkal magasabb.

-Kuroko miért nem tudsz úgy élni, hogy ne ijessz meg mindenkit?! -gyerekesen hisztizett. Nem láttam, hogy kihez beszélt de engem is meglepett, hogy semmi neszt nem hallottam ahogy sétált vagy kijött a medencéből.

-Sajnálom. -kért elnézést a szerényebb hang.

-Kagami még mindig nem tudod, hogy az edzés azért van mert többet akarunk kihozni magunkból? -gúnyolódott egy magasabb mogyoróbarna hajú fiú a medence szélén ülve. Térdén kötés volt akár az én vállamon amit egy törölköző takart csak.

-Ch. -morcosan fellépet a rajtkőre és szemére rakta az úszó szemüveget. Teste hatalmas de kidolgozott. Ideális sportolói testalkat. Széles váll erős lábak. A nap sugarai megvilágították testén lévő vízgyöngyöket amik csillogtak. Vizes haja fénylett. Szemem sarkában láttam amint más a mellette lévő rajtkőre felált már mikor a rajthoz állt.

-Ne állj ellen a víznek. Vájd bele ujjaidat, és törj magadnak egy rést. Majd a testedet csúsztasd át azon a résen. -foglalta el mellette Haru a kezdő pozíciót.

-Te meg miről beszélsz?-flegmán kérdezte miközben a túloldalt nézték mindketten.

-Felkészülni! -kiáltottam el magam. Csípő megemelkedik mindkettőnél. Tenyereimet összecsaptam majd Haru elrugaszkodva a rajtkőről a víz felé ugrott míg... a másik egy hasast produkált. Az nekem fájt ahogy a vízben landolt. Mostmár értem miért hívták Bakagaminak. Halk kuncogást hallottam amint a csapattársai nevetnek.

-Francba. -mormogta majd kimászott a vízből és újra rajthoz állt.

-Amikor elrugaszkodsz ne vízszintesen maradj hanem a vizet célozd meg, mintha lyukat vájnál bele.-tolmácsoltam a háta mögött.

-Miért kéne higyjek neked is ebben a hablatyában? Tudsz egyáltalán úszni?-köpte a szavakat. Tiszteletet nem szokása adnia ezek szerint.

-Tudatom veled, hogy a csapat ászának mondott emberen minden kosaras nevet, mert olyan béna, hogy ugrani se tud. -mormogtam hogy csak mi ketten halljuk. Nem mondott semmit csak elrugaszkodott. Immáron nem hasast produkálva hanem egy normális rajtnak nevezhetőt. Felért a víz felszínére és pokerarcot vágva visszasétáltam.

- Hyuga, Kuroko, Kagami és Izuki lesznek majd a váltóban egy csapatban. -diktálta a neveket Riko Gounak aki szorgosan írt. Szóval csakis lesz itt valami izgalmas. Tekintetemmel kerestem Makotot de nem találtam. Nem maradt más választásom. Haruhoz mentem aki épp ivott.

-A kosarasok ellen váltót úszunk. -adtam át az információkat. Arca most is nyugodt volt mint mindig.

-Óh szóval már te is tudod Shi-chan! -mosolygott rám Makoto aki időközben csatlakozott hozzánk.

-Részt akarok venni a váltón. -határozottan mondtam ki gondolataimat. Egy pillanatra meglepődött.

-Rendben. -bólintott. Érdekes. Azt hittem nem fog engedni a sérülésem miatt.

-Igashi-kun velünk fog úszni?- nézett meglepetten Nagisa rájuk. Makoto válasza egy bólintás volt.

-Lehet, hogy nem vagyok formában de van akinek le kell hűteni a vérét.-mosolyodtam el ördögien. Haru nézett rám és tekintetében aggodalmat fedeztem fel. Nyugtatáskép vállára raktam a kezem és elvonultam az árnyékba bemelegíteni.

-Figyeljetek! Mivel egész jól belejötettek az úszásba így egy kisebb megmérettetést csinálunk köztetek.-szólt mindjáunkhoz Kou. Kirakott két lapot. Felálltam és elfoglaltam a helyem Nagisa mögött. Értetlenül nézett a vállamra mire nyugtató pillantással eltereltem a gondolatait.

***

Felsorakoztam Kuroko mögé és vártam. Jobb oldalt a csapat másik fele volt. Balra pedig az úszók. Mindegyiknek koncentrált az arckifejezése. Köztük volt az a srác is aki valamit hadovált, hogy ne álljak ellen a víznek. Életemben soha nem mondtak nekem ilyen baromságot még Amerikában sem.

-Felkészülni!-kiáltotta Kiyoshi-senpai. - Start! -mindenki egyszerre ugrott és kezdetét vette a váltó. Ha kosarazni is tudok akkor nem fogok itt sem veszíteni. Kuroko ugrott a vízbe. A kapitány vállamra rakta a kezét.

-Ne okozz csalódást vagy ha igen akkor Nigou vacsorája leszel. -nagyot nyeltem. Már zsarolnak is? Tudják, hogy nem nagyon bírom a kutyákat. A rajtkőre álltam és vártam hogy leváltsam Kurokot. Lassabban közelített mint mikor elindult.

-Kagami-kun-hallottam meg hangját és ugrottam. Francba. Túl nagyot ugrottam. Elmerültem a vízben és a felszínhez közeledtem miközben a lábaimmal csapdostam. Hirtelen fényt láttam mikor kiemelkedtem a vízből. Elkezdtem minden erőmet beleadva úszni a pillangót. Már csak pár méter választott el attól hogy a túloldalra érjek. Újra a víz alá merültem. Mégis mikor került ez ide?! A medence oldaláról rugaszkodott el a víz alatt az a lány. Nem veszíthetek! Lábaimmal elrugaszkodtam amedence oldaláról. Nem tudod azt, hogy milyen erős is vagyok! Egyre gyorsabban értem a felszínre de mikor a vízben úsztam mintha minden porcikámat lefogták volna. Mi folyik itt?! Miért ilyen nehéz mozogni?! A levegőm egyre gyorsabban fogy! Újabb nagy levegőt vettem és újra küzdöttem a vízben. Megláttam amint a bal vállán kötés van. Lesokkoltam. Sérülten úszik de győzik ellenem így is. Elutasítom a vereséget! Nagyobb erő bedobással haladtam a cél felé. Láttam már magam előtt a győzelmet és a víz alól feljöttem amint a falhoz értem. Hevesen vettem a levegőt és a másik sávba pillantottam amint már az utolsó emberek úsztak.

-Izuki-senpai! - kiáltottam a nevét utána kimásztam a medencéből.  Sípszó éles hangjára lettünk figyelmesek mikor mindenki beért a célba.

- A versenynek nem volt semmi tétje így ezt örülök, hogy komolyan vettétek.-dícsért minket az edző. -De a versenyt az úszóklub nyerte a másodikak a kapitány csapata lett és az utolsók pedig tudják. -vakarta meg a tarkóját kínosan. Mi?! Vesztettem?

-Talán lehet, hogy más sportolókat is tisztelned kéne, baka. - állt meg mögöttem miközben sétált nyakában egy törölközővel. Rámnézett rideg üres tekintetével ami akár olyan volt mint Kurokoé csak félelmetesebb mintha Akashival is szemeznék egyszerre.