-Férfi váltó úszás következik, kérem foglalják el a kezdőpozíciót.-mondta egy férfi hang. Fejemet hirtelen felkaptam és a korláthoz rohantam. 

-Haru ne foglalkozz a múlttal! - kiáltottam nekik és kék szemeivel rámnézett. Aggódva néztem rájuk amikor meghallottam a sípszó ütemes hangját. Minden ember egyszerre mozdult és Makoto a vízbe ugrott majd felvette a kezdő pozíciót. A stadionban majdnem hallani lehetett az emberek lélegzetvételét is. Csak ne hagyd őket cserben öcsi. Bízok benned és tudom, hogy nem akarsz veszíteni. Az adrenalin átáramlott bennem és ugyanúgy izgulni kezdtem, mint ahogy egy versenyemen.

-Női 100méteres gyorsúszás követkeik. -hallottam meg a bemondóban a következő számot. Felpattantam a padról és idegesen kifújtam a levegőt. Úszó szemüvegemet szememre raktam és felálltam a rajtkőre. Újra kifújtam a levegőt a tüdőmből nyugtatva magam. Itt az ideje annak, hogy teljesítsek és bizonyítsak magamnak is, hogy a gyors úszásban is jó vagyok. Tekintetemet a medence másik felére emeltem és elmúlt minden stressz, izgalom ami eddig volt. Eljött itt is az időm.

Hirtelen meghallottam a jelző pisztoly hangját mire kizökkentem gondolataim közül. A hátúszók egyszerre rajtoltak. Meghallottam ahogy keverednek a nevek a szurkolóknál. Sasabe edző és a többiek lelkesen buzdítják a többieket, hogy nem szabad itt pont most feladni. Makoto sikeresen elsőként váltott Nagisaval a második 100 méterre. Idegörlőnek tűnnek innen a másodpercek. Nyugtalanul álltam továbbra is. Az újoncra került sor. Nem tudom mennyit sikerült fejlődnie de mintha kicsit túl feszült volna. Ha nem tud koncentrálni akkor veszíthetnek is. Az pedig most nagy csalódás lenne nekik. Nem állhatok itt tétlenül már. Lefutottam a lépcsőn majd elindultam a folyosón ami egyenesen a medencéhez visz. A nagy ajtón kijutva láttam ahogy fordul át a túloldalon. Rinnel holtversenyben voltak egymással.

-HARU UTOLSÓ HAJRÁ! - kiáltottam a távolba neki. A többi csapattársa szurkolt neki ahogy én is. Tudom, hogy hallasz minket és nem hagyod hogy veszíts. Minden másodpercnél éreztem a verseny végét ami egyre jobban közeledett. Csak közeledett egyre jobban és jobban. Látom rajtad, hogy fáradsz de tarts ki. Egyre jobban kezdett felzárkózni Rinhez aki mindent beleadott a győzelem érdekében. Utolérte. Fej fej mellett haladtak a cél felé...majd mikor egyszerre megérintették a falat mindenki szeme az eredménytáblára szegeződött. Az első szám az Iwatobi úszóklubbhoz került. El sem hiszem. Mindannyian boldogan ölelték át egymást majd mikor elváltak Rin sétált hozzájuk.

-Kezdtem aggódni miattad de látom, hogy minden rendben van. Legközelebb győzni fogok. - halványan elmosolyodott és ismét látni lehetett cápa fogait. A barátságuk töretlen maradt, ami nagyon sokat jelent számára.

***

Visszagondoltam a mai napra és megnyugodtam. Megkönnyebbülten feküdtem be az ágyamba. Nem okoztál sosem csalódást senkinek Haru. Tudtam, hogy képes leszel rá. Túllépned a rossz emlékeiden amiket nem tudsz elengedni. A víz egyfajta gyógyszer is számodra. Képes feldtetni azokat amikre soha nem akarsz már gondolni. Behunytam a szemeimet és elnyomott az álom...

Egy halványan megvilágított folyosón sétáltam. Lábaimmal éreztem a hideg csempe tapintását. A hűvös szél arcomba csapott minek következtében libabőrös lettem. Halvány hullámok csapkodását hallottam. Futni kezdtem egyenesen majd hirtelen elmúlt a hideg érzés. Mi történt? Hogy kerültem a tengerpartra? Lábaimat néztem értetlenül amik a homokba süppedtek. A víz nyugodt. Tücskök halk zenéje töltötte be a csendet az éjszakában. Sétálni kezdtem a parton. A szél békésen ringatta a fák lombját. Kis pihenőt tartva leültem a homokba és néztem a csillagokat az égen. Mindegyik olyan egyformán ragyog de mindközül az esthajnal csillag a legfényesebb, akár az embereknél. A tömegből mindig van aki kiemelkedik a különlegessége és egyediség miatt. Mélyen beszippantottam az óceán sós illatát. Hajamba kapott a feltámadó szél és én felálltam. Békésen folytattam tovább az utam. A szél lökései egyre erősebbek voltak és a háborgó tengerre pillantottam. Mintha lenne egy olyan előérzetem, hogy nem vagyok egyedül. Összeráncoltam a homlokom és csak figyeltem a hullámokat.

-Igashida! -hallottam a habok közül mire hirtelen lesokkoltam. - Igashida! - hallottam meg újra és megláttam. Haru?! Ösztönösen futottam a víz felé. Amint elég mélyen bent voltam úszni kezdtem. Megállás nélkül ostromoltak a hullámok mintha nem akarnák, hogy segítsek neki. Könnyítve a haladást a hullámok alá buktam. Egyre közelebb kerültem hozzá de egy hullám újra tornyosult előttem. Ismét levegővel megtöltöttem a tüdőm és a víz alá buktam. Nem láttam semmit csak éreztem hogy valami húz le a mélybe. Nem mertem kinyitni a szemem a sós víz miatt. Lábaimmal és karjaimmal felfelé kezdtem küzdeni de ismét de lábaimnál fogva húzott vissza a víz. Szemeimet mintha szemfedővel takarnák. Mi folyik itt? Gyerünk ki kell nyisd a szemed. Amint a látóterem kitisztult csak a homályos felszínt láttam a távolban. Körbenéztem és hirtelen láttam egy úszó alakot aki elmerülve a vízben süllyed. Ne... Bőre sápadt volt akár a hó. Arca láthatóvá vált amint rideg tekintete a felszínre néz ég kék szemeivel. Torkomat folytó érzés kapta el.

-Cserben hagytál megint amikor szülségem volt rád! Sosem segítettél ha kellet! Mégis milyen testvér vagy?! Nem vagy a nővérem! -hallottam meg a fejembe Haru hangját majd ismét halott testére néztem ami immár engem néz lyukat vájva a mellkasomba.

-Igashi-kun!-kiáltotta a nevem Ranume mire kipattantak szemeim. Ijedten ültem fel és néztem rá sokkoltan. Lihegtem. Melegem volt és izzadtságot csavarni lehetett volna a pólómból. Egy ideig csak néma csend volt a szobámban. Csak az álomra tudtam gondolni. Lelkemet marta az az érzés amit Haru tekintete vájt.

-Jól vagy? - fogta meg a vállam majd ellazultam.

-Egy rémálom volt csak... - böktem ki nehezen. A lelkemet kicsit könnyebbnek éreztem ezután.

-Aggódtam érted. Az öcséd nevét mondogattad. Sírtál is közben. - halkult el hangja.

-Menj aludni nyugodtan minden rendben van. - keltem ki az ágyból és átcseréltem a pólóm. Hallottam amint halkan becsukja maga mögött az ajtót és én újra egymagam lehetek.

Sziasztok itt az újabb rész :3. Remélem élvezhetőek és nem unalmasak. Jó olvasást <3