Az ereimben megdermedt a vér. Szívem hevesebben vert mint valaha, nem fog bántani fizikailag biztosan. Ilyen idióta biztos nincs, hogy nyilvános helyen pofozzon fel. Ajkain diadalmas mosoly ült. Nagyot nyeltem amint közvetlenül velem szemben állt.

-Elnézést csak a barátnőm igen beteg .Raktam a homlokára a kezem.

-Életemben ez a legrosszabb hazugság amit hallottam. Dünnyögte. -De ha annyira isteníted azt a srácot aki az árnyéka nélkül nem ér semmit sem akkor bebizonyítom neked,Hajolt a fülemhez.- hogy egymaga sokra nem megy. Egy hang sem jött ki a torkomból, képtelen voltam megszólalni. Lehelletét éreztem a nyakamon miközben vette a levegőt.

-Aomine! Ne itt csajozz már! Kiáltotta a lány miközben a nyakára csapott barátjának és az bosszús tekintetével válaszolt előbbi tettére. Megfogta tálcáját és elmentek helyet keresni. Mikor hátat fordított nekem Mitsumit csuklójánál fogva kirángattam az étteremből.

-Hé a kajám! Nyávogott.

-Ezt megint jól megcsináltad te idióta! Keltem ki magamból.

-Heh? Én csak az igazat mondtam. Mentegetőzött mire megfogtam a pulcsiját és közelebb húztam magamhoz.

-Nem ez volt már az első alkalom, hogy a nagy szád miatt kerültél bajba te vagy én! Mellesleg meg nem rád tartozik a szerelmi életem! Azt jobb ha tudom én magam, hogy kivel mikor és hogyan jövök össze! Szállj le rólam a fojtonos pasiszerzősdiddel Mistumi! Engedtem el a ruháját majd hazafelé futni kezdtem. Az érzelmeim kavarogtak bennem. Kezdtem rosszul érezni magam. Testemet fokozatosan hagyta el az erő és az oldalam szúrni kezdett. Már csak ez hiányzott. Miért kerülök mindig bajba azután, hogy minden kezd rendbe jönni? Térdre estem és kitört belőlem a zokogás miközben eleredt az eső. Ruhámat a hideg eső eláztatta másodpercek alatt. Ideje lenne félretenni a dolgokat és hazamenni mert nagyos esik az eső. Kis séta után megérkeztem a meleg lakásba és vettem egy forró fürdőt. Elmerültem a felpezsdítő melegségű vízben és csak élveztem.

Másnap szombat volt nem tudtam, hogy mit csináljak. Így írtam egy üzenetet Mitsuminak, hogy sajnálom a tegnapi dolgokat csak ki voltam borulva azon ami történt. Meg fog bocsájtani és tuti fojtatni fogja a pasivadászatot nekem. Az utóbbi gondolatomon elmosolyodtam.

***

-Fiúk képzeljétek egy barátnőm azt mondta, hogy sikerült összehozni, hogy a Seirin úszó klubjával tudjunk gyakorolni másfél hétig. Repdesett az izgalomtól Gou miközben mindenki meglepődött arccal nézte őt.

-Tényleg? Lelkesen kérdezte Nagisa de a lány válaszképp bólintott. A fiúnak arcán letörölhetetlen mosoly húzódott és szorosan megölelte örömében Gout.

-Mi lenne ha edzés után elmennénk ezt megünnepelni a Maji Burgerben? Vetette fel az ötletet Makoto.

Miután vége lett az edzésnek célba vették a gyorsétteremet. Az utolsó saroknál jártak már amikor egy fiú csapatot láttak az úton átsétálni. Közép magasságúak voltak de volt egy nagyon magas barna hajú fiú is köztük és egy alacsony kék hajú vézna testalkatú is.

-Remélem, hogy miután visszajön jobban tudunk teljesíteni.

-Egyetértek Senpai.

-Vajon mennyit fejlődhetett Kagami-kun?

-Ez csak a hétvégén fog kiderülni Kuroko.

Egy kéz megrántotta Nagisa karját aki visszanézett barátjára. Amint észrevették a többiek, hogy lemaradt a fiú hátrafordultak.

-Minden rendben? Aggódott Makoto. Rei a tarkóját vakarta.

-Rei azt mondja, hogy ez a Seirin középiskola kosárcsapata akik legutóbb megnyerték a téli kupát és a Csodák Generációját legyőzték. Mutatóújját feltartva mondta az információkat amit csendben hallgatták.

-Ők is ugyanolyan sportolók mint mi. Nyugtázta Haru és folytatta az útját az étterem felé.

-Haru-chan várj meg minket! Kiáltotta a szemüveges és a többiekkel utána futottak. Miután beértek felvették a rendelést és hely után kutatva az asztalok közt járkáltak. Az egyik sarok közelében sikerült is helyet találniuk. Haru egy makrélás burgert evett míg a többiek sajtburgert ettek.

***

A mai napon is kihajtotta belőlünk Riko a szuszt így a csapattal úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit. Kuroko szokásához híven a kedvenc vaníliás turmixát itta, Teppei nagy burger menüjét ette jóízűen míg én megettem a saját sajtburgerem. Könyökömmel támasztottam az arcom és vizslattam az ülő fiúcsapatot. Elsőévesek lehetnek szerintem. Különösen az aki olyan nagyon kiélvezi a rendelését. Kissé fel van pörögve. Aki az asztal szélénél ül csak csendben eszik és figyel. Hasonlít Kuroko viselkedésére és tulajdonságaira. De viszont a jelenléte észrevehető ami Kuroko esetében ez nem elmondható. Ott ül mellette egy magasabb zöldes hajú srác. Midorimára hasonlít így külső alapján. Nem babonás és önző sem. Széles vállai vannak és karjai. Sportolók ők is. Az egyikőjük izgatottan pletykált nekik valamit miközben egy magazint fogott a kezében.

-Óh igen nem volt piskóta az a játék a döntőben. Szólalt meg Kiyoshi mire felriadtam. Akiket előbb néztem most minket figyeltek. Kissé megdöbbent arcot vágtak kivéve a sötétkék hajú fazon. Tekintete rideg és érzelemmentes.

-Amikor a Yosen ellen játszottunk nem volt egy egyszerű meccs. Mosolyodtam el.- Főleg a Csodák Generációja hatalmas titánja ellen.

-Ő Murasakibara Atsushi. Nyugtázta Izuki

-Ha jól látom ti is egyéni melegítőben vagytok. Sportoltok valamit? Érdeklődött Teppei. A fiúcsapat nagyot nyelt és csak figyelték a válaszra váró kosarasokat.

-Hát izé- kezdett bele Rei

-Úszók vagyunk- nyugtázta Haru komoran és enni kezdte tovább az ételt.

-Áh az is egy jó sport. Azt mondják a szakértők jó az állóképesség fejlesztésében és az izmok erősítésére. -mesélte Koganei és az üdítőjébe ivott.

-Én nem tudok úszni. -motyogta Kuroko.

-Rei sem tudott de aztán rájöttünk,hogy ő a pillangóban a legjobb.-tolmácsolta Makoto kedvesen mosolyogva. Az említett szerényen a padlót pásztázta.

-Kapitány későre jár és kezd besötétedni ideje lenne hazamennünk.-javasolta Izuki mire helyeselve bólintottam.

-Menjünk mert holnap nagy napunk lesz.- álltam fel az asztaltól és a többiek is ezt tették. Távozás előtt még ránéztem a négy fiúra. -Sok sikert a továbbiakban.-kimentünk az ajtón és mindenki hazament.

***

A közeli parkban sétáltam amikor egy kisebb embertömeget láttam meg a közeli kosárpályánál. Nem foglalkoztam vele mert hidegen hagy engem a kosárlabda. Mikor közölte az orvos anyával, hogy soha többé nem úszhatok így mindent megtettem azért,hogy az ürességet magamban betömjem.Ez lett a tánc, ami pótolja a víz iránti szenvedélyemet és az úszás hiányát.

-Igashida! - hallottam meg a távolban a nevem. A hang iránya felé fordítottam a fejem majd egy sötét bíbor szempárra akadt a figyelmem.

-Rin, mit csinálsz itt? - hitetlenkedtem és odamentem hozzá.

-Szeretem eltölteni itt a felesleges időmet. -nézett fel az égre amin lusta fehér felhők úsztak.

-Oh értem-mosolyogtam. Rin lehet tud valamit Haruról. De mi van ha megkérdezem és inkább azt mondja, hogy hagyjuk? Mégis ő a legjobb barátja csak nem mondana ilyet nekem.

-Rin.-szóltam hozzá és rámnézett. - Mi van Haruval? - halkan sóhajtott és leült a közeli padra.

-Haru keményebben edz mint eddig. Készül a következő versenyre ahogy én is. - mosolyodott el és ajkai közti résen látni lehetett hegyes fogait.

-Akkor másképp kérdezem meg. Haruval történt valami hogy nem akar beszélni velem? - néztem rá komoran.

-Nem tudom, senkinek sem szól rólad egy szót sem. A rajtkőnél is néha tétovázni szokott és egy kicsit késni a rajtolással is. - halkult el a hangja. Mi a fene van vele? Miért nem teljesít úgy ahogy szokott?

-Hol van most? - szorítottam ökölbe a kezem.

-Valószínűleg erre Makoto jobb választ tudna adni. - sóhajtott és egy papírfecnit átnyújtott nekem. Elköszöntem tőle és hazamentem. Egész úton azon gondolkoztam, hogy miért van zavarban Haru. Miért van lelkifurdalása? Rin nem lehet ennek az oka. Kizárt, hogy összevesztek volna. Idegesen fújtatva megálltam a járdán és tárcsázni kezdtem a számot. Csak a szokásos hangot hallottam a szokásos ritmusban szólni. Hirtelen elhallgatot.

-Halo? - hallottam meg az ismerős hangot.

-Makoto én vagyok Igashi. - kijelentésemre meglepődött bizonyára.

-Igashi milyen rég beszéltünk!- örömtől csilingelt a hangja

-Tudom, de most egy fontos dolog miatt hívtalak.

-Miben segíthetek? - csilingelő hangját hallottam a fülemben mire kiengedtem a bent tartott levegőt.

-Beszélni akarok az öcsémmel. - böktem ki

-Haruval?-döbbent le és csendben maradt. -Lehetetlen lesz azt megcsinálni.

-Mikor van az edzésetek? - kezdtem faggatni.

-Jövőhéttől másfél hétig a Seirin iskola úszó klubjával edzünk.

-Remek, köszönöm Makoto majd még jelentkezem. - Hívás vége. Haru nem menekülsz az elől ami nyomja a lelked. Főleg nem egy olyan ember elől sem mint aki jobban ismer mint bárki.

Kicsit késő este de megérkezett az új rész. 😌 Jó olvasást előre is 😊