Nem tudtam mit kezdjek és mit tegyek ami helyes lenne. Az éjszakai álmok nem változtak és egyre tehetetlenebbnek éreztem magam. Kounak üzentem, hogy nem tudok részt venni az edzéseiken de nagyon ragaszkodott hozzá valamiért. Megtudtam, hogy nem vagyok ugyanaz mint régen és így nem kellene újra rajtkőre állnom. Lehet, hogy jobb lenne ha feladnám az úszást véglegesen?

-Nanaseee! - kaptam fel a fejem Mitsumi hangjára és odavonszoltam magam. Biztos valami nagy hírrel drukkolt elő.

-Mond. - böktem ki egy ásítás közben.

-Mond el inkább te. - húzta fel az orrát mint egy kisgyerek. Értetlenül néztem rá. Fújtatott egyet és újra megszólalt. - Miért vagy olyan mint egy öreg ember fonnyadt hátsó fele? - csipkedte az arcomat.

-Áu ez fáj Mitsumi! - szedtem le magamról kezeit és leültem a padjára. 

-Szóval mi történt te veled?-kezdett el faggatni majd mikor válaszoltam volna a csengő éles hangja szakított félbe. Odamentem a helyemre és leültem a székemre. Halkan sóhajtottam és figyeltem az órára már amennyire csak tudtam. Egyre csak közeleg a verseny időpontja is. Mellesleg az úszó klub nem akarja, hogy más eddze Nii-chant rajtam kívül. Ha az úszással felhagyok akkor lehet tényleg nem tekint rám majd Haru testvérként. Kétségbeesett sóhajjal dőltem a szék háttámlájának és fejemet a plafon felé emeltem. A nap élesen tűzött a szemembe, kezemet arcom elé raktam majd mikor kinyitottam a szemeimet az égen szabadon köröző sólymot pillantottam meg. 

***

-Elnézést sürgős dolgom van ma!-hadarta el szavait Rei. Felkapta táskáját vállára és rohant ki a teremből. Miért viselkedik így? A vizsga időszak még később lesz, tanulni még nem kell olyannyira. 

-Rei! - kiáltotta nevét Makoto majd megtorpant. - szeretném ha maradnál mivel fontos csapatmegbeszélést tartunk. - hazudott neki, hogy vissza tudja tartani.

- Sajnálom Makoto-senpai de mennem kell! - hajolt meg és kirohant véglegesen a teremből.

-Mi lehet ennyire fontos neki megint? - sóhajtott fel és felé néztem amint gondolkodik. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és az ajtó felé mentem én is. - H-haru, hova mész? - hebegett.

-Úszni. - válaszoltam egyszerűen és folytattam utamat. Nem akartam semmire sem gondolni csak a vizet érezni. Szabad lenni. Mikor a kiválasztott helyre értem levettem ingem és a rajtkőre álltam. Behunytam a szemem egy pillanatra és a vízbe vájtam a testem. Hiányzott ez az jól megszokott érzés. Amint egyre csak úsztam a víz mintha másmilyen lett volna, a testemtől eltávolodna és üres lenne. A medence falánál megálltam és lihegve néztem a tükörképemet a víztükörben.

-Tényleg nagyon elszánt vagy mint mindig Haru. - nyújtotta felém kezét Makoto, hogy kisegítsen a medencéből. Mi ez az érzés a vízben? - Nagisa elment Rei után, hogy kiderítse mi dolga van. - közölte az új híreket miközben a medencét szemléltem messzebbről.

***

Mióta bejutottunk a selejtezőn kissé aggódom, hogy a csapat jól fog e teljesíteni továbbá is. Az edző legfőképp az állóképességre fókuszál de úgy érzem ez nem lesz elég ahhoz, hogy nyerjünk. Seiya itt van nekünk de ez nem jelenti azt is, hogy biztos helyünk lesz a döntőben. Emellett itt is van a nyári szünet a nyakunkon és az edzőtábor megszervezésében sehogy sem állok. Mivel menedzser nélkül vagyunk ez is rám hárul. Az íróasztalomnál ülltem és a jegyzetfüzetem hevert előttem üresen. A Csodák Generációjával megbirkózni nehezebb lesz idén mint tavaly. Engem is felcsigázott a Seirin győzelme tavaly amikor a stadionban figyeltem az összes mérkőzésüket. Ott van a hihetetlenül erős ászuk Kagami, az erős és védelmező center Vas szív. Kuroko Tetsuya akit eddig nem ismert a közönség gyenge jelenléte miatt. Az előző évi Téli kupa vereségük után mire lesznek képesek a Csodák Generációja tagjai? Forr a vérük, hogy vissza vághassanak nekik ismét. Idén nem lesz ide elég holmi sima állóképesség fejlesztés. Legfőképpen a Touo Akadémia miatt aggódom. A legnagyobb fenyegetést ők jelentik Aomine Daikival a csapatukban. Összecsaptam a füzetet és az ágyamban foglaltam helyet.

Másnap a folyosón bolyongva beléptem az osztálytermembe ahol az ajtó felöli oldalon a helyemet.

-Nem lesz elég ide sima egyszerű állóképesség fejlesztés. - mondta ki gondolatait Seiya mellettem.

-Evvel én is tisztában vagyok. - nyugtáztam neki.

-Szünetben a csapattal várunk az udvaron. - informálta nekem és válaszul csak bólintottam. A tanár úr belépett a terembe és kezdetét vette a Japán óra. 

Az udvaron gyülekező kisebb embertömeg felé haladtam és láttam az egyik teremben amint az ablak mellett ülő lány kémleli az eget és a kilátást. Teste izmosabb volt egy kicsit mint az átlag korabelieknek de ebből következtethettem ki, hogy sportol. Arcáról leolvasható, hogy valamin gondolkodik. Gondolataimból kizökkenve mentem tovább az udvarra ahol a többiek vártak rám az edzővel.

-Jó reggelt - köszöntem mindenkinek és ők is viszonozták a kívánságot.

-Katsuro-kun hogy haladsz a nyári tábor megszervezésével? - vetette fel egyből a kérdést a legidősebb férfi.

-Még dolgozom rajta de..-folytattam volna tovább.

-De mi? - szigorúan nézett rám fekete szemeivel.

-Nem lesz elég a győzelemhez holmi állóképesség fejlesztés. A Csodák Generációja erősebb lesz idén mint a Téli kupán. - tálaltam ki előtte. Behunyta szemét és mély levegőt vett.

-Te is beláttad amit tudtam én is. Katsuro-kun leveszem a terhet a válladról.- tette vállamra egyik kezét. - 5 napra egy barátomhoz megyünk, hogy lássuk mégis milyen formában vagytok és még jobbak legyünk. - nézett a többi csapattagra majd elindult a tanári felé.

-Sensei-kiáltottam utána s lépéseit megfékezte. - Ha már ennyit tett akkor én magam is teszek a csapatért. - meghallgatott és tovább sétált.

-Kapitány mire célzol ezzel? - értetlenkedett Takashi miközben figyelt amint eltűnik az alak.

-Hirtelen milyen nagylelkű lett. - puffogott Oshima.

-Van valaki aki talán tudna segíteni még a táborban. - motyogtam.

***

A férfi telefonját elővette és kihalászott egy kis cetlit amin egy tekefonszám volt felírva. Beütötte a zsebéből előkerült készülékbe és tárcsázta a szám tulajdonosát. A monoton hívó hang szólt fülébe majd egy 40 év körüli férfi szólt bele a telefonba.

-Kagetora Aida-val beszélek? - kontrázott. Egy másodperces szünet telepedett le a vonal másik végében is.

-Igen én vagyok az. - válaszolta magabiztosan.

-Szeretném ha júniusban 5 napig egy kosárlabda csapat teljesítményében segítenél. - tért a lényegre.

-Mégis miért kellene belemennem Shinji? - kezdte faggatni a férfit.

-Egy régi riválissal így kell beszélgetni? - ugratta majd csak egy halk morgás hangzott el tőle.

-Menj a fenébe! - morogta és elmosolyodott a férfi. - Miért nem te edzed a saját csapatod?-förmedt rá.

-Szeretek mindig biztosra menni. - jelentette ki majd a hívást bontotta.