Az iskola badban ültem irodalom órán. A tanárnővel épp egy novellát elemeztünk.

-Tehát az írónk arra utal, hogy az érzelmeinket sok minden befolyásolja, ahogy a szerelmet is. Nem mindenkinek tetszik egy teltebb lány vagy egy izomkolosszus. - sétált el előttem a miközben jegyzetfüzetét szorongatta. - Az érzéseinket saját magunk irányítjuk, ahogy fejben dől el minden és mennyire vagy elszánt. -a csengő hangja szakította meg a mondtatát és mindenki kivonult a teremből. Az idő kellemesen meleg volt. Lágy szellő kapott sötétkék tincseimbe és elindultam Haru edzésére. Vajon örülni fognak annak, hogy látnak?

***

-Riko már megint mit vettél a fejedbe? -sóhajtott a kapitány miközben beléptek az iskola kapuján. Az említett barna hajú lány sétált legelöl vezetve a fiú csapatot. Riko csak mosolyogva sétált tovább. Mióta az úszóversenyre elmentek a kosárlabda meccsük után felfigyelt a váltó győztes csapatára. Kitartóan küzdöttek fáradtan is. Elszántság. Akarat. Ezeket kell erősíteni a csapatban. Tavaly sikerült a téli kupát megnyerni de idén még nehezebb lesz a dolgunk, ahogy mi is ők is fejlődnek és fejlődtek is biztosan. Így a kosarazáson kívül kellett hatékonyabb módot találnom arra, hogy fejlesszem őket.

-Riko tudod te, hogy merre kell menni? -mormogta Kagami miközben szétnézett a folyosón ahol álltunk.

-Kosárpályát nem látok sehol, minek jöttünk egyáltalán ide? -hümmögöt Izuki. Nem hiszem el, hogy ezeknek egyfolytában a kosarazáson jár az eszük.

-Pontosan azért mert nem is kosarazni fogtok! -mosolygott rájuk a lány diadalmasan. Mindenki kikerekedett szemekkel és leesett állal állt előtte. - Mozgás mert az idő csak telik. - invitálta őket be egy helységbe ahova libasorba bementek.

***

Láttam amint a medencénél az ugrásokat gyakorolják. Épp Rei állt felkészülten csak a rajtra várva. Mutasd meg mit tudsz. Vállai feszültek voltak ahogy kapaszkodott a rajtkőbe. Makoto állt mögötte és tapssal jelezve adta meg neki a kezdés időpontját. A vízbe érkezve lábaival hajtotta magát előre és ahogy a felszínhez ért elkezdett a pillangó úszás stílusában úszni. Átfordult majd az összes energiáját felhasználva mindent beleadva belehúzott az utolsó hajrába. Az alapvető hibákat ki lehet küszöbölni. Sasabe edző nem bánt vele sem kesztyűs kézzel. Öcsémre pillantottam aki már a levegőben szállt a tökéletes pozíciót felvéve. Minden simán ment az átfordulásig, miközben haladt vissza megjelent Gou.

-Shi-chan! - ölelt át szorosan mire elestem a a földre, ennek következtében bevertem a fejem.

-Kou-chan rég láttalak. - sziszegtem miután leszállt rólam. Felálltam miközben a fejem vakartam az érintett területen amit az imént vertem be.

-Képzeld ma a fiúknak közös edzése van csak nem tudnak róla. -mesélte izgatottan letörölhetetlen vigyorral az arcán. Elkerekedett szemekkel néztem rá. Közös edzés amiről nem is tudnak?

-EZT MIÉRT NEM MONDTAD EL NEKIK EDDIG?! -akadtam ki. A tekintetüket éreztem magamon amint ártatlanul néztek ránk.

-Miről vam szó? -jött oda hozzánk kedvesen Makoto. Nagyot sóhajtottam és inkább leültem az árnyékban lévő padra. Istenem.. hogy lehetnek ilyen felelőtlenek az emberek? Igaz nem vagyok edző de az oktatóm mindig előre szólt ha vendégeket tervezett mellénk. A mostani edzőm is mindig szól, hogy mikorra várható verseny a csapatnak.

-MICSODAAA?! -gondolataimból Rei és Nagisa hangjára riadtam fel. Felpattantam a padról és a két pánikolóhoz mentem.

-Szólhattál volna mert akkor nem ebben az ósdi úszónadrágomat vettem volna fel. -hadarta a szavakat a szőke.

-Legalább most nem kéne attól félnem, hogy kiröhög majd az átfordulásnál, amikor izgalmamban majdnem beverem a fejem. -páztázta a földet a szemüveges. Elmosolyodtam rajtuk és Haru hűlt helyét láttam csak.

-Haru-chan merre van? - kérdezte aggodalmasan Makoto a medence felé nézve. Kou a tarkóját vakarta meg.

-Bocsi, hogy elraboltam. -hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Rin. Mégis mit keres itt?

-Rin, mit keresel itt?-csillant fel a szeme izgatottan Nagisanak.

-Csak erre jártam gondoltam benézek.-csípőjére rakta a kezét és rájuk nézet. Haru arckifejezése kicsit megváltozott ismét. Halványan mosolygott.

-Óh istenem biztos eltévedtek! - csapott a homlokára testvére és elrohant. Mi ez a nagy felhajtás? Nem hiszem, hogy ebből olyan nagy ügyet kellene csinálni, hogy más csapattal edzenek.

-Sajnálom hogy nem mentem ki önök elé. - hallottam a távolban Kou hangját.

-Semmi gond nem volt nehéz idetalálni. -nevetett fel egy másik nő. A hang irányába kaptam fel a fejem és akkor fagyott meg bennem a vér. Ez a Seirin kosárlabda csapata. De mégis mi a francot keresnek itt az úszók közt? A barna hajú nő kíváncsian nézelődött. - Amm és hol van az edzőjük? -pillantott a mellette lévő lányra.

-Nincs tulajdonképpen edzőnk. Ők maguk a saját edzőjük és néha Sasabe-edző segít nekik. - nézett oldalra miközben elpirult halványan.

-Hogy hogy nincs edzőjük? Az úszásnál ez nagyon fontos. - a tömegben elmélkedett az egyik fiú.

-Nem minden iskola olyan tehetős mint egyeseké. -morogta feléjük Rin. A többiek csak néma csendben figyelték a történteket. Nagisat sose láttam ilyen meglepettnek mint most. Makoto nyugodtan figyelte ahogy a dolgok alakulnak. Rei csillogó szemmel nézte a kosárlabda csapatot. Haru pedig csak csendben figyelt. Kicsit rossz előérzetem van ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban.

-Kosárlabda edzőnk nekünk sincs. -csattant fel egy vörös hajú mérgesen.

-Elég legyen!-csapott a fejére a legyezővel majd összefonta mellkasa előtt karjait a fiatal lány. -Azért vagytok itt, hogy erősítsük a csapat küzdőszellemét. - nézett rájuk szigorú tekintettel. Könnyebb helyzetben vannak ők mint a fiúk. Ha nem is normális edző de van egy olyan ember aki motiválja őket és fejlessze.

-Heee? De minek vagyunk egy úszóklubbnál mikor az iskolának is van sajátja? -értetlenkedett a szemüveges.

-Baka... - hunyta le a szemét. -Pár napja az egyik selejtező verseny után elmentünk az iskolák közötti váltót megnézni. Ez a csapat nyert.-mutatott a fiúkra.

-Akkor miért pont az úszás?-tette fel a kérdést egy kék hajú. Nem hiszem el hogy ennyire idióták. Felálltam és odaléptem hozzájuk.

-Az úszás nem csak arról szól, hogy úszol egy medencében emberek között. Nem csak a győzelemért hajtasz hanem az elismerésért is. A váltóban a legfontosabb az összhang és, hogy ne hagyd cserben azokat akik a legjobban számítanak rád. - fejeztem be a fejmosást majd elindultam haza. A padról felvettem a táskám és a vállamra kaptam. Megfogtam a korlátot és egy hangra kaptam fel a fejem.

-Igashi-kun ne menj! Szükségünk van rád! -futott utánam Makoto.

-Minek kellenék? Elbírtok egy rakás kosarassal csak nem? - vágtam hozzá flegmán mire elkapta a csuklóm.

-Nem hiszem hogy elegen vagyunk ahoz, hogy végig tudjuk vinni velük az edzést. -nézett bele a szemeimbe. Nem mondhattam. Nemet. Kénytelen voltam belemenni a dologba. Mégis mire fogok vállalkozni?

-Rendben segítek. - bólintottam és visszasétáltam vele a többiekhez. Mindenki fürdőruhában volt és úszószemüvegük a nyakukban lógott vagy a kezükben fogták. Izmos felsőtest és lábak. Erős felépítés merev tartás. Nem hiszem, hogy könnyű dolgom lesz nekem is.

-Nem ártana bemutatkoznunk.-motyogta- Makoto Tachibana vagyok, én hátúszásban vagyok jó. -intett feléjük.

-Nagisa Hazuki vagyok és mellúszásban remekelek! Kértek egy kis szuvenyírt? -mosolyogva tartotta feléjük a faragott csibét festve.

-Köszi de nem. - válaszolt ismét a szemüveges. Mire lebiggyesztette alsó ajkát a szőke.

-Ryugazaki Reinek hívnak, pillangó. - adta a választ szűkszavúan. Egy csobbanást lehetett hallani és mindenki a medencébe nézett ahol úszott az öcsém majd miután kimászott a medencéből a törölközőjét átadtam.

-Én csak gyorsúszok.-dünnyögte miközben a haját szárítgatta.

-Ki ő? - kérdezte a kékhajú alacsony.

-Áh ő Haruka Nanase és mellette a nővére Igashida.-tolmácsolta Nagisa. Makoto odajött hozzám miközben a többi fiú nyújtani kezdett és átmozgatni magát. Én már aközben levettem az iskolai ruhámat ami alatt az úszóruhám volt. Kezdődik a pokol..