Hétfő:

A csengő hangja hallatán becsuktam a füzetem és azt a táskám mélyére süllyesztettem. Felálltam a padtól és a vállamra kaptam a táskám és elindultam kifelé a folyosón. Mitsumi mellettem sétált csendben. Kicsit fáradtnak tűnt ami meglepő mivel mindig tele van energiával. Tegnap nézte végig az összes téli kupa meccset. Mondjuk nem csodálom, hogy az mert 40 perces egy meccs és abból vagy 6-ot végignézett. Talán sikerült 1-2 órát aludnia. Az egyik üdítő automatánál megálltam és egy kávét vettem neki ami hangosan koppanva leesett. 

-Mitsumi ez segíteni fog.-adtam a kezébe mire hálásan nézett rám és az italt és kortyolni kezdte. -Viszont mennem kell mert fontos dolgom van. -intettem neki és folytattam az utamat tovább. A legközelebbi metróra felszálltam és kissé kezdtem ideges lenni. 2éve nem láttam, egyáltalán örülni fog annak, hogy látni fog? Szóba fog állni velem? Észre fog venni? Haru nem az a fajta aki nem emlékszik a barátaira. Alsó ajkamat harapdáltam mikor megállt a metró és leszálltam. A meleg levegő az arcomba csapott és a lépcsőn feljutottam a nyüzsgő élet szintjére. Minden ember boldog volt, élvezte a szép napot habár én inkább ideges voltam mint nyugodt. A zebrán átsétáltam amint zöldre váltott a lámpa. Gyors tempóban haladtam majd egy táblán lévő felirat kezdett kiélesedni ahogy közeledtem. SEIRIN. Az írást látva torkomba gombóc keletkezett. Kezeim izzadni kezdtek és a pulzusom az egekben járt. 

Ne félj Igashi. A testvéred sosem nézett rád úgy mint egy szardarabra. A bejárati kapuhoz érve a nagy udvaron kezdtem el bolyongani majd negyed óra múlva rátaláltam az úszócsarnokra. A sarkon lévő üres helyre ültem ahol feltűnést nem keltettem. Pár perc várakozás után kijöttek az úszók beszélgetve az öltözőkből és megláttam utolsóként Harut. Nem beszélt csak sétált a többiekkel. Szinte semmit sem változott. Izmos felsőteste láthatóvá került amint levette a felsőjét és a víz felé iramodott. Csuklóját megfogta Makoto és közben beszélt valamit. Később még 2 ember felállt mellé a rajtkőre. Kék úszó szemüvegét szemére rakta és elfoglalta a kezdő pozíciót. Gyerünk Haru mutasd meg mit tanítottam neked. Visszatartott lélegzettel néztem őket. Egy Seirin úszó indította el őket. A kettő szinte egyszerre ugrott el a rajtkőről de Haru egy hajszálnyira lemaradt tőlük. A két idegen szinte fej fej mellet úszott. Lassan kezdte őket megelőzni Haru de akkorra már az öt méteres jelzést elhagyták. Az első kettő egyszerre átfordult és egy másodperccel később fordult ő is. Gyerünk öcskös az utolsó hajrát húzd meg. Karjaival erősebben kezdett el hajtani. Sűrűbben kezdte venni a levegőt. Szinte majdnem elfogyott a levegője mire újra kellett volna levegőt vennie. Kezdett pánikolni de folytatta az úszást és kitartott. Az utolsó 10 méternél kezdett előre törni a holtversenyből. Meg tudod csinálni Haru. Majd mikor felbukkant a feje a vízből megkönnyebbülve mosolyogtam. Makoto kisegítette a medencéből és köré gyűltek a többiek. Nem veszített. 

Az edzésnek vége volt én pedig az öltözőben ültem az egyik padon a sötétben. Halk lépteket hallottam de nem kapcsolódtak fel a fények. Ez Harura jellemző. A fejét fehér törölköző takarta el. Kinyitotta az egyik szekrény ajtaját és pár ruhát vett ki belőle.  

-Nem múlt sokan, hogy veszíts.-morogtam majd becsukta a szekrény öltözőjét. Haru csak csendben állt és én odamentem hozzá. Utáltam, hogy fel kellet néznem rá mert fiatalabb és magasabb nálam. Szemeibe néztem és fájdalmat találtam benne. -A rajtolásnál késni szoktál..miért?-húztam össze a szemöldökeimet és ráncosodni kezdett a homlokom.

-Nem érdekel a győzelem.-kissé meglepődtem erre a kijelentésére.-Magamért úszom és nem másért.-dünnyögte és elindult volna öltözni de elkaptam a karját és szorítani kezdtem.

-Neked más bajod van. Rin is észrevette az utóbbi időben, hogy a rajtolásnál késel.-hangosabban kezdtem hozzá beszélni de csak hallgatott és karját kirántotta a kezeim közül. -Haru neked valami bajod van! Az utolsó hossznál kapkodtál és kezdtél pánikolni! Végig láttalak!-torkom szakadtából kiabáltam utána mire megállt. -MI A FRANC BAJOD VAN?! NEM TUDSZ NEKEM HAZUDNI NANASE!-fordítottam meg velem szembe.

-Miért teljesítek úgy ahogy?!-lépett elém és állkapcsa megfeszült. -Azért úszom, hogy ki tudjam élvezni addig amíg lehet! Nem tudhatom, hogy mikor mondja nekem is az orvos, hogy soha többé nem úszhatok! FÉLEK IGEN ÉS MINDIG ESZEMBEJUT AMIKOR A RAJTKŐRE ÁLLOK AZ A VERSENYED AMIKOR MEGSÉRÜLTÉL! MIKOR MINDIG EGYÜTT ÚSZTUNK! AZ A NAP AMIÓTA NEM ÚSZHATSZ!- hangosan vágta hozzám a szavakat. Haru miattam..? Miattam nem úszik olyan bátran mint máskor tette azt? Láttam ahogy elkezdi felvenni a ruháit és én összeszedtem a gondolataimat.

-Öcsi-nézett rám majd folytatta tovább az öltözést.-Majd én edzelek téged.

-Én csak gyorsúszok, te pedig pillangót úsztál és egyszer gyorsúszást.-kiment az ajtón és én csak a halálos csendben maradtam. Az óra halk ketyegését hallgattam perceken keresztül majd meguntam. Meguntam azt, hogy tétlenül üljek miközben az idő rohan. A táskámba kutakodni kezdtem és megtaláltam a keresett ruhadarabot. Felvettem a fekete egyszínű úszóruhám amire egy kis Nike felirat volt nyomtatva. Felvettem az úszósapkám és kezembe vettem a szemüvegem. Hideg vízzel lezuhanyoztam és kiléptem az ajtón. Nem foglalkoztam azokkal akik épp a gyakorló medencéből jöttek ki az imént. Felálltam a rajtkőre és a szemüvegemet felvettem. Mély levegőt vettem majd becsuktam a szemeimet. Meg tudod csinálni. Kinyitottam a szemem és elrugaszkodtam a medence felé. Egy pillanatra mintha szárnyaim lettek volna úgy éreztem újra. Hirtelen elmerültem a vízben és elkezdtem a lábaimmal hajtani a vizet. Egyre feljebb és feljebb éreztem magam a felszínhez és a karjaimmal felváltva haladtam. Láttam amint a fény felé közelítek és a víz is felé tol. A kezeimmel megérintettem a csempét és levegőért kapva lélegeztem. Ez az érzés.. felemelő. De mi ez a hirtelen a bal vállamba nyilaló fájdalom? A medence szélénél próbáltam kimászni de képtelen voltam rá. Amint terhelés érte az egész testembe nyilalt a fájdalom és visszaestem. Hevesen ziháltam. Francba! Pár másodperce megpihentem és újra  megpróbáltam eredménytelenül. Mostmár erősebb volt a fájdalom mint előtte. Sziszegve küzdöttem azért, hogy a medence peremébe fogást találja és erősebben sújtotta a testemet. AGH! A vízbe estem és a medence szélébe kapaszkodtam a jobb karommal. 

***

Egy kevésbé átlagos edzésnek volt vége a kosárlabda klubnak amikor észrevettek egy alacsony idegen lányt a medence felé sétálni. Riko hangosan felkiáltott:

-Irány öltözni vagy megfáztok és akkor meg nem mehettek a következő meccsre!-mutatott az öltözők irányába mire mindenki megindult. A kapitány tempója lassulni kezdett miközben kíváncsian nézte az idegen lányt aki a rajtkőnél felvette a kezdő pozíciót. Majd megállt amikor a víz felé ugrott.

-Ki ez a lány?-nézett a medence iránya után a csapatra akik a lányt nézték miközben egyedül úszott.

-Nem tudom sosem láttam.-válaszolt Kuroko miközben tanulmányozta az illető mozgását.

-Nem most kezdte az biztos.-dünnyögte Teppei.

-Menjünk mert én játszatni akarok a következő meccsen már!-tört előre utat magának Kagami és a többiek követték őt. Az öltözőben mindenki csendes volt de ez nem a kínos csend volt. Elsőnek Kuroko távozott az öltözőből majd vissza is tért pár perc után. Barátja épp a szekrényében matatott amikor becsukta azt rémülten ugrott egyet.

-A frászt hozod rám Kuroko!-szidta majd ivott a kulacsából. Az alacsony fiú csak pókerarcot vágott.

-Sajnálom. Viszont kellene a segítséged-a vörös hajú felkapta a fejét és meglepődve nézett rá. kezéből leejtette a törölközőt és követte a barátját. Az ajtón kinézett és látta amint a lány pihen a medence szélénél. Szemöldökét összehúzta és csak figyelt. Nem történik semmi sem csak ott kapaszkodik a vízben. Kékhajúra nézett.

-Semmit sem csinál szóval nem kell a segítségem.-flegmán mondta ki hangosan gondolatait miközben visszafordult a cuccaiért.

-De igen, nem tud kijönni a medencéből.-nyugtázta Kuroko. Kagami csak felhorkant és tovább sétált. Az alacsonyabb barátja felé nézett aki épp a sarkon haladt.- Kagami-kun én túl gyenge vagyok hozzá, hogy segítsek neki.-magyarázta. 

-Segítek neki boldog  vagy?-hisztizett majd kiment az ajtón. Duzzogva haladt a lány felé aki ismételten vissza hanyaklott a vízbe. Fejét a medence szélének nyomta és a fájdalmat tűrve szorította össze ajkait. Minden erejét összeszedve feltolta magát és fájdalmában felkiáltott és egy nagy kéz fogta meg a jobb karját. Kagami enyhén elvörösödött mikor puha apró tapintású karját érezte. Miután kisegítette a medencéből zavartan nézett rá. Olyan kicsi volt hozzá képest még állva is. Úszósapkáját levette a fejéről és láthatóvá vált szinte fekete sötétkék haja ami hátáig ért. Bal vállát fogta és közben lehajtotta a fejét.

-Köszönöm,hogy segítettél.-enyhe pír jelent meg Kagami arcán majd elsuhant előle a lány.

-Kagami mi lett veled? Jobban szereted a kosárlabdánál az úszást?-gúnyolódott Hyuga mire bosszúsan nézett rá. Izuki odadobta neki fehér pólóját amit felvett és a többiek után ment.