Az öltözőkből kisétált mindkét csapat és láttam amint pár emberen foltok díszelegtek. A légkör is mintha elég viharos lenne de a kapitányuk meglehetősen nyugodtnak tűnik ami nem válik hátrányuknak. Lélegzet visszafojtva vártam, hogy elkezdődjön a meccs. A bíra feldobta a labdát és a Kirisakihoz került az irányítás. Haladtak egyenesen a mi csapatunk palánkja felé de a védelmünkön áttörtek így is. A belső védelmet tovább is Ozaki biztosította egyedül. Nem vallom be szívesen de mégis rossz így rá nézni, ahogy most kinéz. A labdát átpasszolták az egyik játékosnak aki bedobta ismét és ezzel pontot szereztek maguknak. A kerek tárgy pattogva esett le a fényes padlóra majd felvette azt kezeibe a z 5-ös számú játékos és lepasszolta a 8-as számú játékosnak. Furcsa érzés fogott el és megkapaszkodtam a korlátban. Úgy érzem, mintha arra késztetnének, hogy csak rájuk figyeljek, mint a színpadon lévő táncosra és annak partnerére.

-Te is érzed ezt?-szólalt meg mellettem Mitsumi aki szintén csak ő rájuk tudott koncentrálni.

-Igen, de mire jó ez?-értetlenkedtem.

-Nem tudnak arra koncentrálni, hogy figyeljék a csapat többi tagjának a mozgását és védekezzenek.-magyarázta és arra a játékosra néztem akinél a labda volt az imént és a Kirisaki játékossal szemben állt. Szinte ide éreztem ahogy a levegő izzott köztük.

***

-Itt nem ti fogtok nyerni még ha nem is állhatok pályára soha ezután. -közölte vele miközben egyenletes ütemben pattogtatta a labdát Katsuro.

-Hánynom kell az ilyen kitartó és nyálas szövegektől, de így a legédesebb az ami másnak a legfájdalmasabb.-vicsorogva mosolygott az előtte álló játékosra akinek a szeme sem rebbent meg. Hanamiya felvette a védekező pozíciót és csak várt. Hirtelen kikerülte őt a szürke mezt viselő majd utána fordult, hogy ellopja a labdát de csak annak hűlt helyét látta. Meghallotta azt a bizonyos pattogó hangot és vizslatni kezdte a pályát.

-Ez mikor került oda?! - kiáltotta egy vörös hajú majd meglátta amint egy bíborvörös hajú játékosnál van a labda. Kék szemei szinte világítottak messziről is. Erőteljesen pattogtatta kezei közt a labdát. A sokk alól felszabadulva az egyik zöld mezes megindult felé. A Hokkaido játékos kezei közé fogta a gömbölyű tárgyat. Megpörgette majd megállította a tárgy mozgását és gyors mozdulattal rádobta a palánkra. Döbbenten figyelték amint a labda a hálóba ér majd a földre esik.

-A Végzet dobása!-döbbenten kiáltották a tömegből.

-Gyerünk ne húzzátok ki magatokat egy pont miatt!-kiáltotta Katsuro miközben visszafelé futott.

-Szép volt.-tette vállára a kezét Takashima majd ő is futni kezdett.

-Valahogy éreztem, hogy megváltoztak amikor kijöttek a második félidőre. -mosolyodott el gondolataira Hanamiya. - Milyen kis naívak.

A gyűrűről lepattant a labda amiért felugrott az azalatt álló szőke hajú játékos akit másik kettő követett. Mielőtt földet ért volna a 5-ös számú játékosnak dobta azt. Sorra cselezte ki a játékosokat amikor felbukkant előtte egy magas bezselézett hajú alak. Lábai közt átdobta a labdát és bezsákolta azt a bíbor hajú játékos.

***

-Mindent bele!-kiáltotta Yamagata.

-Itt az ideje, hogy megleckéztessünk titeket.-csettintett ujjaival Hanamiya. A centert körülvevők közül az egyik a gyomrába könyökölt míg a másik a combjába térdelt. Fájdalmasan felszisszent és állkapcsát összeszorította. A földre érkezett a 7-es számú játékos majd előrement, hogy megszerezze a labdát. Lepasszolta társának a Kirisaki játékosa majd futott a pozíciója helyére. Yamagata a háta mögül kiütötte a labdát és csapattársa futott vele. Átdobta a másik térfélre ahol Kenjiro állt. Csapzott haja arcára hullott ami verejtéktől nedves volt. Egyik kezével elkapta a labdát majd három játékos gyűlt köré, lecsökkentve az újabb dobás lehetőségét. Lábai remegtek de azonban nem adta fel a küzdelmet. Minden erejét összeszedte és amilyen magasra tudott felugrott.

-Már csak 10 másodperc maradt a végéig és hárman védekeznek a center ellen.-motyogta Kasamatsu.

-Takao menjünk.-indult meg a kijárat felé Midorima a lelátó egyik feléből.

-Shin-chan hová mész?-nyafogott a fekete hajú

-Ezt a meccset tudjuk jól, hogy a Kirisaki fogja nyerni.-tolta fel a szemüvegét.

-Edző biztosan jó ötlet volt fenthagyni az egész meccs alatt Ozaki-kunt? - aggódott az egyik kispadon ülő. A férfi kémlelte ami épp történik a pályán.

-Tudom, hogy kockázatos, de áldozat nélkül nincs győzelem. -komoran figyelte a zajló eseményeket. Zsákolni készült Ozaki ahogy felugrott de nem elég magasra. Mikor eldobta kezéből a labdát az közvetlenül a háta mögé zuhant visszafelé.

-Kifogytál a szuszból? Szégyen egy centertől az ilyesmi! -vágta hozzá a szavakat miközben nyúlt a labdáért az egyik Kirisaki játékos. Mielőtt megszerezhette volna azt megjelent Katsuro. Szemei nem suggalták mire készül de ő tudta jól azt mi következik. Felugrott és bezsákolta azt.

-Egy double team?!-értetlenül kapta fel a fejét Kise és a Kajio kosárcsapata. A center szemeit alig tudta nyitva tartani már a dobáskor is. Miután lábaira érkezett az ugrás után hangos puffannással összeesett a pályán és megszólalt a meccs végét jelző sípszó. Ezzel eldőlt, hogy kik jutnak tovább.

***

A folyosón sétáltam amikor megálltam az öltöző előtt ahol ki volt írva még mindig az iskola neve. Talán mégis többet tudnak, mint én az állapotáról. Mély levegőt vettem majd amint kopogtattam az ajtó kinyílt, mert nem volt becsukva. Nem lennének már itt?

-Mondtam, hogy menjetek előre. -dünnyögte egy mély hang. Félve beléptem és láttam egy alakot akinek haja lazán fel volt kötve és szürke melegítőjében ült.

-Bocsánat, Haruka Igashida vagyok. -remegett meg a hangom. Állt fel velem szembe és vállára akasztotta táskáját. Szürke szemeit kiemelte a vele megegyező színű melegítője.

-Tengan Katsuro vagyok a kosárlabda csapat kapitánya.-hangja nyugodt volt.

-Nem hiszem, hogy találkoztunk valaha is az iskolában de csak Ozaki Kenjiro állapota miatt kerestem. -arca meg sem rezzent csak tekintetét levette rólam és a falat nézte.

-Engem is aggaszt, de az orvos szerint túlhajszolta magát és a sérülései miatt nem tudott már lábra állni. -enyhe haragot véltem fel a hangjában hallani.

-Köszönöm csak ez miatt kerestem. - hajoltam meg előtte és kimentem az öltözőből. Nincs baja akkor jólvan. Kiértem a stadionból és az emberek kisebb csoportokban beszélgettek. Hirtelen egy kar rántott magához.

-Hol voltál? Vagy ezer helyen kerestelek! - nyafogott Mistusmi. Vállaimról lefejtettem karjait.

-Én kérdezhetném, hogy minek kellett ide elrángass?! -keltem ki magamból dühösen.

-Tulajdonképpen Ozaki-kun akarta ezt. - szerénykedett.

-Az a szemét! -undorodva gondoltam rá és megindultam hazafelé.

***

-Szóval Katsu, ti nyertetek. Erre még én sem számítottam, hogy az utolsó pillanatban mented meg a csapatot. Ez még csak a kezdet és amivel nem álltál szemben hátra van.- motyogta a lelátón állva, sárga szemeivel pásztázta a pályán nyüzsgő embereket. -De mit fogsz kezdeni most, hogy lesérült az egyik csapattársad?