-A lánya nem úszhat addig míg meg nem gyógyul-mondta édesanyámnak az orvos míg én a mosdóban sírtam. Az egyik boldogságomat vették el tőlem. Amit igazán szerettem. Hallottam ahogy kimegy az ajtón és maga mögött becsukja az ajtót. Követve a hangot édesanyámra sem néztem és a táskámat a vállamra kaptam.

-A kocsinál megvárlak anya. Morogtam halkan és kiviharzottam a kórteremből. Gyorsan kapkodtam rövid lábaimat a lépcsőn lefelé jövet. Amint leértem a földszintre a kijárton keresztül távoztam. Behuppantam apa kocsijába közben gyorsan letöröltem az arcomról a könnyeket. Haru nagy kék szemeivel nézett rám, elmosolyodtam és összeborzoltam sötétkék haját egy kicsit. Olyan ártatlanul tud nézni. Anya is beszállt apa mellé és elindultunk haza.

***

Az iskola udvarában a cseresznyefák virágoztak. Mindig is szeretem ezt az évszakot de a legjobban a nyarat. A szabadság évszaka számomra. Másodévesként a Hokkaido középiskolában tanultam. A szokásos osztálytermünk felé tartottam mikor egy plakátot láttam meg a faliújságon. 

CSATLAKOZZ TE IS EGY SZÓRAKOZTATÓ KLUBHOZ ÉS VALÓSÍTSD MEG AZ ÁLMAID!

VÁRJUK ÚJ ÚSZNI VÁGYÓ DIÁKOK JELENTKEZÉSÉT IDÉN IS .

Nagyot nyeltem és inkább tovább haladtam a terem felé. Mindenki majdnem bent volt már de így volt még helyem leülni ahova szerettem. Kipakoltam mindenem ami szükséges volt és néztem ki az udvarra. Kár volt azt a szórólapot elolvasnom. Mióta kiderült hogy nem úszhatok kerülöm a strandokat a tengerpartot, csak az a fájdalmas nap ugrik be egyből. Emlékszem mikor még a rajtkőre is alig  mertem felállni annyira izgatott voltam az első versenyem előtt. Viszont Haru helyettem is kiépítheti a karrierjét és hírneve lesz. Hah, habár furcsa természetű. Csendes az arca sosem fejezi ki, hogy most épp boldog vagy esetleg szerelmi bánata van. Csak azokból a tengerkék kristálytiszta szemekből tudsz olvasni az érzelmeiből.

-Igashida!! Gyere azonnal kiii! ordított nekem az ajtóból legjobb barátnőm. Felpattantam és odamentem hozzá. A kezében tartott egy magazint amit az arcomba nyomott. -Ezt nézd! mutogatott egy lapot izgatottan. 

A Seirin középiskola volt kosárlabda klubjának tagja Kagami Taiga beszámolójában azt tervezi, hogy véglegesen visszaköltözik Japánba: ,,Mikor eltel egy kis idő a kosárlabda csapatban azután, hogy visszaköltöztem Amerikába úgy éreztem hiányzik valami. Idővel rájöttem, hogy az ami hiányzik az pedig a Seirin csapata akikre a második családomként tekintek. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy véglegesen Japánba maradok és a barátaimmal játszom.''

Miután elolvastam a cikket visítva ugrándozni kezdett Mitsumi. Ez a lány teljesen be volt zsongva. A magazint ölelgette, csókolgatta én meg a fejemet fogtam. Istenem... Ilyenkor gondolkozom el az életemen sokszor, hogy milyen barátaim vannak. Mint például a mostani esetnél. 

-Tökre hozzád illik Igashi. Sőt a horoszkóp szerint a te csillagjegyed és az oroszlán tökéletes párt alkot. Újabb lapot tolt az arcomba ahol vörös haja kissé vizes volt,nyakát fehér törölköző ölelte át, mellkasa enyhén kiemelkedett a ruhával miközben az ujján a kosárlabda volt. Ajkán diadalmas mosoly húzódott és vörös szemeivel egyenesen rám nézett. Megfogtam a magazint és becsuktam majd visszaadtam neki. -Uuuuuu, bejön nekeed. Visított én meg a szájára raktam a kezem és magam után vonszoltam a terem felé. Nem hiszem el. Ez a lány kikészít. Épp időben beértünk a terembe mert ahogy leültem egyből belépett a tanár úr és kezdetét vette az unalmas nap. Csak teltek az órák és egyszer végre megszólalt a megváltó utolsó csengetés. A táskámba hánytam a cuccaim és a vállamra kaptam könnyed mozdulattal és hazafelé tartottam a kis lakásba ahol az unokanővéremmel laktam.  A járdán egy kisebb cseresznyefa ág volt virágokkal. 

-Hé úgysem tudsz elkapni. Nevetett egy kisfiú nem olyan messze.

-Gyertek ide gyorsan! Tudjátok, hogy a járdán nem futkározunk mert veszélyes! Szidta le őket egy női hang. Felvettem a kis ágat és odaadtam a kislánynak aki borjú szemekkel nézett édesanyjára. 

-Fogadjatok szót és nem lesz semmi baj. Mosolyogtam a nőre aki viszonozta a gesztust és én haladtam tovább az otthonom felé ami nem volt immár olyan messze.

Seirin iskolában

Az iskola tornacsarnokjában kocogtak a fiúk körbe. Riko figyelmesen vizsgálta őket de feltűnt neki valami. Kuroko hiányzik, a szellemfiú. 

-Elnézést Riko-san a késésért. Szólalt meg az alacsony fiú mire ijedten felugrott a lány.

-Kuroko-kun milyen mentséggel késtél az edzésről?!! Sipátozott de ez nem hatotta meg az ifjú diákot.

-Sajnálom de viszont Kagami-kuntól üzenetem van mindenki számára ami nagyon fontos. Riko ledöbbent és a sípjába fújt ami nyakába lógott. A hang hallatán mindenki megállt és kórusban eldörmögték: végre. 

-Vonszoljátok ide magatokat mert külföldi csapattársatok akar beszélni veletek! Kiáltott a tornaterem másik végébe mire megindultak sprintelve a laptop felé. Máskor nem volt alkalmas időpont mikor tudtak volna beszélni az időtorlódás miatt. Riko tudta, hogy sokat jelent a fiúknak Kagami ezért mindig időtszakított arra, hogy tudjanak beszélni ha úgy kívánta. Néma csendben várt mindenki míg a tárcsázó hang hirtelen abbamaradt.

-Kagami! Üdvözölte hangosan Koganei amint meglátta az említett arcát. Enyhén kócos haja volt és arca kissé fáradt is. Este lehetett ott még mert lámpafény világított.

-Sziasztok nem zavarok Riko? kérdezte aggódva kissé

-Nem dehogy is majd akkor dupla kemény edzés lesz ma. Húzta ördögi mosolyra a száját mindenkinek elsápadt az arca.

-Úgy döntöttem hogy visszajövök Japánba véglegesen. Diadalmasan mosolygott. 

-MIIIII????.Kórusban Kurokot kivéve.

-De hisz az volt az álmod, hogy bejuss az NBA válogatottjába.Értetlenkedett Hyuga.

-Ez így igaz de úgy éreztem hiányzik egy felem és hát izé...Vakarta meg a tarkóját. Veletek akarok játszani. Kuroko halványan elmosolyodott.

-Mikor jössz? Izgatottan faggatta Teppei.

-Helyi idő szerint holnap az első járattal. De mennem kell mert dolgom van, sziasztok hamarosan találkozunk. Hívás vége

-Riko hallod ezt te is?! Ujjongott Hyuga.

-Igen persze na de most irány mindenkinek vissza! Mutatott a terem felé. Mindenkinek 50 fekvőtámasz !!! Erőtlenül sóhajtott mindenki és elkezdte elvégezni a feladatot.

Nos tehát ez az első rész remélem nem lett unalmas számotokra. Kíváncsi vagyok hogy fog tetszeni majd :3