15. kérdés eredménye: NEM VALL BE

Lee Know rettenetesen kétségbeesett volt.

Minden tagja remegett a visszafojtott agressziótól, s azt hitte, ha nem kap levegőt néhány percen belül, szabályosan megfullad a kicsiny helyiség rendre összenyomódó falai között; tehetetlen, öntudatlan állapotában ezen gondolatok nem is álltak messze a csúf igazságtól. Zihálva, rettenetes gyorsasággal dobogó szívvel zuhant a padlóra, ahol négykézláb, nyöszörögve próbált segítségért kiáltani, de csak annyit ért ezzel az apró tettel, hogy még nehézkesebbé vált így is romokban heverő légzése. Ujjait erősen, erőszakosan, reményvesztetten szorította torkára, hogy direkt öklendezésre késztesse magát, s amint érezte, hogy végre nem csak a maró, fájdalmasan súlyos, feldolgozhatatlan levegő szánkázik végig torkán, magzatpózba helyezve magát, felhúzott térdeit átkarolva dőlt a fehér járólapra várva arra, hogy teste és lelke visszatérjen a megszokott, számára normálisnak vélt állapotba, s el tudja tüntetni a hirtelen jelentkező rohamot mutató jeleket.

Rég tapasztalt már ilyen halálfélelmet, pánikot, jeges rettegést, mely szinte egész testét a velejéig megfagyasztotta s láncra verte, de mióta Jisung megemlítette a szüleivel való kapcsolatát - vagyis annak gyökeres hiányát-, minden egyes nappal egyre rosszabb lett mentális állapota; kezdett öntudatlanul is visszacsúszni abba a gödörbe, ahonnan mindenféle segítség nélkül, hosszas évek és rengeteg áldozat árán kaparta ki magát. Makacs személyiséggel rendelkezett, ezért még magának sem akarta - inkább merte - bevallani, hogy ez egy sokkal komolyabb problémának néz ki, mint az eddigi életében valaha megjelenők.

Mert sokszor történt olyan, hogy elvesztette az eszét, hirtelen pedig azt sem tudta, mégis mit tesz - annyira elborította elméjét a vörös köd -, de miután kidühöngte magát, elküldött mindenkit a fenébe, újult erővel indult neki az aznapi teendőknek; de ez a szerencsétlenül kiteljesedő változás teljesen más volt, mint amikkel eddig találkozott.

Szabályosan rettegett önmagától.

Hangos kopogások, szólongatások hangzottak fel az ajtó mögött, melyek vélhetően neki szóltak, de a fiú nem tudott érdemi választ adni a kesze-kusza kérdésekre; a fejében keletkező tompa szúrás, a bordái között sajgó izmok megakadályozták a mindennemű kommunikáció gyakorlásában, ezért minden erejét bevetve, mégis szánalmasan gyengén kúszott oda a nyílászáróhoz, s még reszketegebben fogta meg a kilincset, mely amint lenyomódott, erőtlenül hullott ki ujjai közül; pont úgy, ahogy az élete.

- Jézusom - kapta ajkai elé kezét Jisung, amint meglátta a még mindig romokban heverő barnát, ki lusta, őszinte mosollyal pillantott az éppen leguggoló tanoncra.

- Nincs semmi baj - lehelte, ám szavaival ellentétben hangja megcsuklott, s feje is hátra billent, hogy végre hűvössé varázsolja a környezetet a hideg csempe érintése.

- De hiszen te reszketsz - suttogta Han, miután becsukta az ajtót, s finoman araszolva, pillanatnyilag nagyobb testi erejét felhasználva kúszott oda a fiúhoz, kit nyakánál fogva húzott mellkasára; hátát simogatva próbálta lenyugtatni hevesen vágtázó szívverését. - Itt vagyok. Itt vagyok. Itt vagyok melletted - ismételgette folyamatosan, mint egy mantrát, mely a vártaktól ellentétben úgy tűnt, be is válik; egyre könnyedebb, s felszabadultabb lett a karjai között pihenő fiatal, aki hirtelen az alacsonyabb derekára vezette mancsait, majd könnyedén fúrta bele magát a mellkasába.

- Nem kaptam levegőt - repedt büszkesége, miközben szipogva próbált új erőre kapni. - Amióta rákérdeztél apára, nem tudok aludni. Nem tudok létezni. Nem megy semmi sem - vallotta be, teljességgel levetve a szokásos, arroganciával és nagyképűséggel keveredő álcát. - Rettegek, hogy megtalál. Rettegek, hogy tönkretesz - folytatta minden reményét elvesztve. - Nem hagyhatod, hogy megtegye - emelte csillogó bogarait az alacsony arcára. - Nem hagyhatod, hogy újra megtegye - zokogott fel keservesen, s mélyen, melyre még sosem volt példa; ez a tény szabályosan megrengette az idősebbet.

Gyengéden, kecses mozdulatokkal simogatta Jisung a beteg mogyoró tincseit, miközben érzékelte a javulást, aki mélyeket szippantva az éltető oxigénből csillapította lelke, s teste remegését egyaránt.

Minho tudta, hogy nem helyes, amit csinál, nem helyes, amit érez, mégis úgy gondolta, ez előre meg van írva a sorsának a könyvében; ő pedig minden lapot életre akart kelteni benne - bármi áron.

......

Changbin halkan, egy pisszenés nélkül járkált fel-alá a kihalt folyosón, miközben szemeivel Jeongin után kutatott. Fogalma sem volt, mégis merre kéne indulnia, hogy meglegyen a másik, de mivel elkeseredettségében - és unalmában - nem tudott mit csinálni, úgy határozott, végigjárja az épület minden egyes zugát, hátha valahol megleli a kisebbet.

A közösségi részben levő órára pillantva halkan mormolt el egy kisebb káromkodást, hisz közeledett a Woojin által kiszabott kötelező szeánsz, melyre kelletlenül ugyan, de elment; nem tudta cserben hagyni az időst, miközben olyan sokat köszönhetett neki; egyszerűen nem tehette meg.

Kicsit több ideig maradt a számlapok bűvös körében, s halkan felnevetve jutottak eszébe a régi, melyre eltemetett emlékek. Mert hiába tengette már néhány éve itt az életét, a mámoros éjszakák még mindig visszajártak hozza komisz emlékképekben; vigyorogva képzelte maga elé a jelenetet, ahol legjobb barátjával ültek az ütött-kopott kanapén, miközben marék számra ették a pirulákat, s drága alkoholt ittak rájuk, vagy amikor éppen részegen, egy kis jótékony hatású tablettát fogyasztva ültek autóba, s úgy érezték, övék a világ.

Az emlékek szépek, mert valami olyat jelképeznek, ami már nincs ott; ami már átalakult mássá - ettől olyan különlegesek.

Ezzel hitegette magát egy ideig, de már rájött, hogy a foszlányok csak kikészítik, hisz mindent megtestesítettek, ami ő volt; mindent megtestesítettek, amit titkon szeretet, mégis utálni akart.

Saját maga is beletartozott ebbe a kategóriába.

Fájdalmasan nagy sóhajt hallatott, majd lemondóan hátrált ki a helyiségből, hogy újra belevethesse magát az előbb említett tervbe, de valami azt súgta neki; ne az intézményben keresse a kicsit - valami sokkal gyönyörűbb helyen lehet. Állítása be is bizonyosodott, amint megpillantotta a fekete kobakút az ablakból, de azonnal lekonyult ajkáról a festői görbület, amint megpillantotta Felix gyenge alakját, ahogy kacarászva bóklászott körülötte. Tisztában volt vele, hogy az idősebb nem tekinti Innie-t úgy, mint egy szerelmének nevezett individuumot, s csak barátokként funkcionáltak, de olyan szinten forrt fel vére is a más esetekben kellemes jelenet láttán, hogy kedve támadt visszavonulni a szobába; de mégsem tette. Hisz a fiatal - mintha tudta volna, hogy pontosan hol van -, észrevette az átlátszó fal mögött, s szokásos, lehengerlő arckifejezésével integetett felé, majd mutogatott jelezve, hogy várja meg ott.

Az ausztrál kicsit nehézkesen tartotta az iramot, de boldog volt, hogy ilyen izgatottnak láthatja az alacsonyabbat, így ő is sietősre vette a tempót, hogy le ne maradjon, s ott ne hagyja véletlenül a kertben; még nem volt olyan egészségügyi állapotban, hogy egyedül tudjon végigcaplatni az egész arborétumon.

Binnie türelmetlenül, lábain felváltva támaszkodva várakozott, hogy végre felérjen szobatársa, s pont úgy fogadta - amint betért a folyosó végére -, mint mindig. Nevetve húzta karjai közé a kicsiny test tulajdonosát, aki lehunyt pillákkal szippantotta magába a közösen használt tusfürdő illatát.

- Miről beszéltetek? - érdeklődött udvariasan az idős, miközben a kuckójuk felé haladtak a másik beteggel, miután biccentve reagált
Felix elköszönésére.

- Nem sokról - hazudott Jeongin szemrebbenés nélkül, ahogy belibbent a kórterembe, s fáradtan ropogtatta ki csontjait. - A mai kezelésről, a hármas szoba szépségeiről, meg ilyesmikről. Meg rólad - tette hozzá fejben, miközben keserűen túrta össze a vele szemben sertepertélő által elrendezett ágyneműt. - Minden a legnagyobb rendben - hazudott újra, s érezte, ahogy megreped benne valami; nem akarta eltitkolni érzéseit, de tudta, ezzel csak mindent elrontani.

De nem tehette tönkre azt, aki megmentette; nem tehette meg, hisz teljes szívéből szerette.

16. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20200119

⇨ MINHO+JISUNG

⇨ ?

Hello, Guys
Igaz, hogy kicsit késve, de megjöttem az új résszel. Eléggé hektikus lesz mostanában az idobeosztasom, szóval néha megesik.
Remélem tetszett, és még mindig ugyanolyan szívesen olvassátok.
Minden véleménynek örülök, szóval csak nyugodtan tessék őket szórni lol
Shameless promoba ide is kirakom, hogy végre elindult a binsung könyvem, szóval akinek van kedve, lesse meg!
Csók, majd valamikor tala!