4. kérdés eredménye: BARÁT

Jisung félve, bizonytalanul haladt a robusztus folyosón, miközben Woojin hátával szemezett; nem akarta megzavarni az orvost különböző, bugyutának hangzó kérdésekkel, de ahogy a fehér falakat bámulta - s majdnem felbukott figyelmetlensége miatt -, elfogta valami rossz érzés, melyet nem tudott megmagyarázni; fogalma sem volt, mégis mi ez a kellemetlen emóció, ezért inkább hagyta, hogy gondolatai elszálljanak és minden figyelmét az előtte haladó férfire szentelte.

- Ma ismerkedős nap van - kezdett bele az idős, ahogy kinyitotta a fiatal előtt az egyik kopottas, másik épületrészben található ajtót, majd biztató mozdulatokkal tessékelte be; tudta, mit érez a másik, hisz ő is így viselkedett, amikor ide került; csak neki nem volt senki, aki kisegíthette volna. - Szerintem mindenkinek elküldtem a profilját, így viszonylag egyszerű dolgod lesz az elkövetkezőkben - mondta, miközben a mindenre elszánt tanoncot figyelte. - Nem szeretnélek befolyásolni, de jó lenne, ha az első találkozás kellemesen menne... Kötetlen beszélgetés, őszinte érdeklődés, miegymás. Majd holnaptól mehet a munka élesben, rendben? - kérdezte mosolyogva, s megpaskolta a kisebb vállát; ám az észre sem vette ezt a mozdulatot, hisz annyira belemerült gondolataiba, hogy a beszélgetés felénél elveszett.

- Minhóról mikor kapok profilt? Mert szerintem azt még nem küldted el - ocsúdott fel a pakolászásból, miközben még mozdulataiban is megállt; hihetetlenül felkeltette érdeklődését a személyiségzavaros srác, s ezt nem is akarta véka alá rejteni.

- Szerintem holnap vagy holnapután... - dobolt névtábláján a szalma tincsekkel megáldott, majd megigazította fehér köpenyét. - Még ők is pihennek és próbálnak összeszokni... Nem szabad rögtön bedobni őket a mély vízbe, először csak a lábuknál fogva lógatjuk be a gyereket, ezt jegyezd meg! - próbálta oldani a hangulatot kacagva, mely sikerült is; lusta görbületre húzta ajkát Han, s fürtjeit megrázva ült rá az ágyra.

- Nem lenne baj, ha lepihennék egy picit? - tudakolta ásítva. - Kicsi hosszú volt az út; ennyi bolond embert metrón még sosem láttam - nevetett fel, ahogy visszaemlékezett a néhány órával ezelőtti incidensre, ahol egy kis lány véletlenül rálépett lábára, majd ezzel párhuzamosan el is szakította nadrágját. - Ez nem az én napom - jelentette ki, ahogy oldalra dobta holmijait.

- Nyugodtan aludj csak, majd én rendezem a dolgokat - biztosította Woojin. - Tudom, milyen elsőre itt lenni, így teljes mértékben megértelek... Viszont ne feledd, amit mondtam. Csak okosan - bólintott, majd halkan, észrevétlenül surrant ki a szobából, hogy ne okozzon olyan nagy zajt.

Jisung érzékelte, hogy pillái le-lecsukódnak, így egy gyors ébresztő állítása után dőlt ki újra; fel akart töltődni, mielőtt megismeri a betegeket - nem mehet úgy oda, hogy nem veszi komolyan munkáját; az teljes mértékben lehetetlen.

......

Mikor már mindenki lecsillapodott, Chan kiküldte az izgatott sereget a szobából; tudta, hogy a többieket is nagyon érdekli Minho személye, ám nem akarta, hogy az új fiú úgy érezze magát, mintha egy piacon kallódó húsdarab lenne, melyre licitálni kell. Még a hely családiasabbá tételében is segíteni szeretett volna, de morogva húzódott el tőle a kisebb; hiába volt barátias fél órával ezelőtt, annak a kedvességnek nyoma sem volt - rendre sértegette az ausztrált, ki beharapott ajkakkal, hevesen emelkedő mellkassal fogadta a bunkó beszólásokat; próbálta betudni annak, hogy Lee Know szájából hangzanak el ezen szavak.

- Menj már odébb - szólt rá a kisebb, miközben az egyik szekrény előtt állt, s a kicsit sem kedves felszólítás miatt azonnal oldalra is sietett; nem akart veszekedni, így mindent megtett, amit a másik parancsolt neki. - Itt is útban vagy - közölte fa pofával, s egyszerűen odébb tolta a szőkét.

- Na, én kimegyek - kapta fel a vizet Chris, s már majdnem az ajtó előtt volt, amikor hangos, szipogásra hajazó hangot hallott meg háta mögött; aggódva fordult hátra, de ahogy a magasabb gúnyos arckifejezésével találta magát szemben, csak ciccegett egyet.

- El sem hiszem, milyen egyszerű titeket rászedni - kuncogott a barna, ahogy hajába túrt. - Minho komolyan megbolondít titeket - már patakokban folytak könnyei, úgy hergelte fel magát a helyzet miatt. - Majd én megmutatom, mekkora bunkó is ő! Csak jöjjön el az alkalom - motyogta orra alatt, mire az alacsony felhúzta szemöldökét és elég nagy érdeklődést mutatott.

- Furcsa ezt hallani... Én azt hittem, szereted Minhót - mondta a küszöbön ácsorgó, miközben reakcióra várt; szeretett volna több mindent megtudni a két lélek kapcsolatáról, nem vitás.

- Szeret is - jelentette ki sokkal higgadtabban, kecsesebb mozdulatokkal pakolva a fiú. - Sajnálom, ha megbántott. Egy igazi bolond - ingatta fejét, ahogy a másikra pillantott. - Nyugodtan visszajöhetsz. Eskü, ha még egyszer mond valami hülyeséget, megütöm - fenyegette tudatalattijában Lee Knowt, mire Chan nagy mosolyra húzta ajkát; rettenetesen örült, hogy ilyen egyedi szobatársra lelt.

- De akkor nem magadat bántod? - kérdezte mosolyogva, mire Min zavartan rázta meg fürtjeit, majd a sarokban lévő székre telepedett le.

- Vicces, mert igen, de mégsem... Majd rájössz - hagyta annyiban a dolgot, majd ruhái felé fordult. - Én lehet pihenni fogok. Túl sok dolog történt ma velem... Azt hiszem, mindenkinek az lesz a legjobb, ha a továbbiakban nem beszélek - vallotta be, s azonnal kiropogtatta csontjait, miközben az idős reakciójára várt.

A srác csak bólintott egyet, majd eredeti úti célja felé sietett; nem Min másik személyisége miatt akarta kimenni alapból sem, de ha már így hozta a sors, ki akarta használni a kivételes alkalmat... Lehet, egy-egy kattanás folyamán ezer meg ezer új dolgot tudhat meg.

Mikor elért Felixékhez, kopogás nélkül nyitott be, s ült le az egyik ágyra; már megszokta, hogy mindkét fiú a kisebbet ápolja. Ő nem szerette annyira az anorexiás tinit, hisz gyógyulása mintha visszafelé indult volna el, de ki ő ahhoz, hogy megmondja, ki érdemli meg a szeretetet? Így nem is adta tudtukra véleményét és próbált minél kedvesebben viselkedni; nem akart senkit sem megbántani.

- Mi csinálsz itt, Channie? - hangzott fel Seungmin hangja, ahogy Lixet segítette ki a fürdőből; Hyunjinnal karöltve.

- Unatkoztam. Plusz Minho ledőlt, szóval őt sem tudom szórakoztatni - lóbálta lábait, miközben a fiatalokat figyelte; komikusan festettek, ahogy minden erejüket felhasználva segítettek a gyenge gyereken. - Na ne szerencsétlenkedjetek már! - csattant fel, s melléjük sietett. Mintha egy zsák lett volna, úgy kapta fel az ausztrált, ki kacagva fogadta el a segítő kezeket; hálálkodva, fülig érő vigyorral engedte el Christ, miközben a többiek néma bólintással jelezték, köszönik, hogy segített.

- Mesélj valamit! - törte meg a kínos csendet Hyu, amint helyet foglalt Minnie mellett. - A mai nap kicsit eseménytelen volt... Nem is tudom, hova lett mindenki hirtelen... Egyik pillanatban a folyosón volt a nagy összeborulás, a másikban pedig már az összes kölyök szétszéledt. Ki érti ezt? - ingatta fejét, mielőtt Seungmin vállára hajtotta azt.

- Nem tudok sokat mondani, hidd el... Minho olyan furcsán kattan, azt látnotok kéne! - kezdett bele a mesélésbe izgatottan, mellyel azonnal megcáfolta előző mondatát. - Félelmetes! Egyik pillanatban még tök normális meg minden, a másikban pedig úgy beszél, mintha az ősellenséged lenne. Nagyon durván tolja! Nem akartam kimutatni, de majdnem betojtam tőle, amikor először megváltozott! Hátborzongató ez az egész, annyi szent - vallotta be, s közben az összes jelen lévő elképedt; nem láttak még ehhez hasonló jelenséget egyszer sem.

- Nem kéne egy kicsit beszélni vele, hogy jobban érezze magát? - tudakolta Lix ártatlanul, de kétes válaszokat kapott.

- Szerintem jó ötlet - válaszolt Hyunjin, ahogy karkötőjével szórakozott - Lehet megszerettetjük magunkat mindkét személyiségével és öribarik leszünk - vetette fel az ötletet, de a mellette ülőtől csak egy halk nemet kapott.

- Nem akarom, hogy közötök legyen hozzá. Ez a gyerek veszélyes. Tartsátok észbe! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, mire a kisebbek csak bólintottak; egyedül Chan értett vele egyet.

Kár, hogy a többiek nem így cselekedtek...

5. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20191107

⇨ RÁCIÓ

⇨ ÉRZELMEK

Hello, Guys.
Megjöttem a kövi résszel.
Kicsit hosszú lett a szünet, sorry.
Remélem tetszik és nem olyan gyatra, hihi
Véleményét szívesen fogadok, mint mindig.
Indítottam egy banginho könyvet, ami naponta frissül, akinek van kedve lesse meg!
Puszillak titeket, majd tala.