Görcsösen szorítottam a párnám a fejem alatt. Azt éreztem, hogy ha most nem ütök meg valamit felrobbanok. Kapkodtam a levegőt, mert olyan érzés kerített hatalmába, mintha nem lenne elég oxigén a szobában. Bepánikoltam. Kipattantak a szemeim és a jobb tenyerem a falra csaptam ahogy próbáltam felemelkedni a párnák közül.
-Hé. Minden rendben?-hallottam meg annak a hangját akit a legkevésbé akartam látni.
-Nem.-nyögtem halkan, még mindig levegőért kapkodva.
-Segíthetek?
-Nem tud.-pillantottam fel és éreztem, hogy csupa víz vagyok. Az arcomon folynak végig a könnycseppek és keverednek az izzadságommal.
-Kapaszkodjon belém.-nyújtotta oda a kezét. Megráztam a fejem és összeszorítottam a szemeim. Steve nem tétovázott a karom alatt átbújtatva a kezét megfogott és az ágy végébe húzott, majd kinyitotta az ablakot. Hatalmas levegőket véve próbáltam a friss oxigénhez jutni.-Dőljön nekem.-megkapaszkodtam az ágy végében és hátra pillantottam. Steve szerintem megijedt, gyanítom elég szarul festhetek, mivel olyan arcot vág, mint aki szellemet látott volna. Gyorsan leült az ágy szélére és a mellkasának döntötte a hátam.-Vegyen mély levegőket.
-A szérum miatt van?-nyögtem halkan.
-Igen, de mindjárt jobb lesz, csak figyeljen a légzésére.
-Minek segít? Maga lenne a legboldogabb ha meghalnék.
-Ilyet ne mondjon.-hallottam ismét a szíve ritmusát ami most még gyorsabb ütemet diktált.
-Hát pedig kölcsönösen utáljuk egymást.
-Most próbáljon ne erre gondolni, hanem inkább arra, hogy megnyugodjon.
-Akkor ahhoz ki kéne menjen.
-Ennyire zavarom önt?
-Szerintem maga se jókedvéből ül itt. És nem hiszem, hogy önszántából jött mikor fel kellett világosítson a szérumról. -kaptam a mellkasomhoz, mert piszkosul fájt. Szúrt, égetett. Lehet, hogy szívrohamom van?
-Bújjon ki a felsőjéből.-kapta el a karom és kezdte a felsőm ujját lehúzni.
-Mozdulni nem bírok, ne rángasson. Lehet szívrohamom van.
-Bújjon ki, mondtam már. Önhöz érhetek, hogy leszedjem magáról?- remegtem, kezeim is jéghidegek voltak. Forgott velem a világ, ez az idióta meg rángatja a felsőm. Csak halványan bólintottam, de már magam se tudom mit csináljak.
-A csajokról mindig így szedi le a ruhát?-ilyenkor is csak a faszságot tudod mondani Nina, mikor már majdnem feldobod a pacskert, de még mondod a hülyeséget.
-Figyeljen oda mit mond!-rántotta le rólam a felsőm egy mozdulattal.
-Nagyon profi.-vigyorodtam el, majd lecsuklott a fejem.
-Tartsa magát.-lökött előrébb finoman Steve, de már olyan volt a hangja mintha az ajtóból szólított volna, pedig mögöttem ült. -Nina, keljen fel.-csapkodta meg az arcom ahogy hátradöntötte a fejem a vállára. Steve ideges volt mert melltartóba ültem előtte eszméletlenül. Kitapogatta a nyakamon az ütőerem és keresni kezdte a pulzusom.
-Francba.-pattant fel mellőlem és feltépte az ajtót.-Bruce gyere azonnal.-nem hallottam, hogy kiabál, azt se hogy Bruce mellett Tony is bejön a szobába.
-Kapitány mért nincs rajta felső? -pillantott Stevere Tony. Rogers rám se mert nézni, borzasztó zavarban volt és Tony csak rásegített a hülye kérdéseivel erre.
-Rosszul volt, gondoltam segít rajta.
-Csak nem kanos vagy Steve?-vigyorgott rá Tony.
-Fejezd be.-parancsolt rá szigorúan a csillagsávos hős. Nem elég, hogy ideges, mert valami baja van Ninának, de még felső sincs a lányon ettől pedig lángolt Steve arca. Nem mert rá nézni, bármennyire is szeretett volna. Nem tagadhatja csinos lány volt, de piszkosul nagy szájú. Idegesen állt az ablaknál és várta, hogy Bruce magához térítse a lányt.
-Kapitány, neked is volt ilyen a szérumtól?-pillantott fel rá Bruce.
-Nem. Nem voltam rosszul. Lehet többet kapott a kelleténél?
-Biztos hogy nem.-rázta a fejét.- Ki lett pontosan mérve. -pillantott vissza az orvos Ninára, de nagyon nem volt jó a helyzet.-Maradjatok itt vele. Hozok oxigénpalackot. -rohant ki a szobából Bruce, így Tony és Steve maradtak a lánnyal, aki még mindig eszméletlenül feküdt.
-Szép lány, nem igaz?-pillantott fel Stark Rogersre. Steve csak szigorúan nézelődött ki az ablakon, ügyelve, hogy véletlenül se tévedjen a tekintete Ninára.
-Ne bámuld Stark.
-Nem foglya tudni.-vigyorodott el a milliomos.
-Azt mondtam fejezd be!-mordult rá Steve, tekintete letévedt a lágyra, majd összeszorította a szemeit. Nem akart illetlen lenni vele szemben.
-Itt vagyok.-rohant be Bruce az oxigénpalackkal és a maszkot rákötötte az ájult lányra. -Nina kérlek kelj fel.-suttogta halkan az orvos. -Steve tartsd meg a fejét kérlek.-kérte a társa segítő kezeit. Rogers finoman a lány nyaka alá vezette a kezeit és megemelte a fejét.
-Így jó? Vagy mit csináljak?-nézett fel Steve Brucera.
-Jó lesz igen. Csak tartsad kérlek.
-Rendben. -pillantott le az apró és törékeny nőre akit éppen tart a kezeivel. Szempillái súrolták a bőrét ahogy le volt csukva a szeme. Steve rosszul érezte magát, hogy így látta a lányt, akit Peggy küldött a segítségére, hogy legyen valaki mellette, mivel ő nem lehet már. Minden percben azon agyalt Steve, hogy amiket a lány fejéhez vágott mennyire rosszul eshettek neki, és tényleg nem ismeri őt. Sose volt ilyen még egy emberrel sem mint vele. Nem tudja mért váltotta ki ezt belőle a lány, de bocsánatot akart kérni tőle.
Nina szempillái megrebegtek, ahogy egyre kezdett jobban lenni.
-Na gyere, kelj fel kislány.-tompán hallottam Bruce hangját majd egy finom érintést éreztem meg a tarkómon. Egy ujj lágyan simogatja a bőröm. Összeráncoltam a homlokom, mert nem értettem mi történik. Kezeim felvezettem a nyakamat fogó kézre, de azzal nem számoltam, hogy egy csőbe belegabalyodik a kezem. Kipattantak a szemeim, majd kettő kék szempárral találtam szembe magam.
-Gyere Nina ülj fel.-hallottam meg ismét Bruce hangját.-Steve segíts neki.
-Üljek mögé, hogy megtartsam?-kérdezte Brucetól mintsem tőlem.
-Igen, tartsd meg őt, míg pár vizsgálatot elvégzek.- Steve finoman elemelte a fejem alól a kezét, majd mellém sétált.
-Megengedi, hogy oda üljek?-nézett rám tengerkék szemeivel. A takaróm magamra húztam, majd megpróbáltam felülni.-Segítek.-kapott a karom után és felsegített. Hátamat ismét a mellkasának döntötte így biztosra ment abban, hogy meg tud tartani.
-Nina, vért fogok venni tőled rendben? Kicsit maradj nyugton.-bágyadtan meredtem magam elé. Már nem tudott érdekelni azt se, hogy három pasi ugrál körülöttem.
-Szépség, becsukhatom az ablakot?- érintette meg a vállam Stark.
-Most ne zavard.-jegyezte meg Bruce, miközben vette le a vért és cserélte az üvegcséket.
-Le fog csúszni.-suttogta centikről Steve. Én meg se mozdultam csak vártam, hogy elmúljon az az irdatlan fájdalom és a fejemben a zsongás. Borzasztó volt ennyi mindent hallani. Az utca zaja is behallatszott a szobába, annyira mintha ott lettem volna lent és a kereszteződésben állnék.
-Kész van. Emeld feljebb.-Steve úgy tett ahogy Bruce kérte. Finoman átfűzte a karjaim alatt a kezét és feljebb húzott. Bágyadtan a mellkasának dőlt a fejem és bambultam magam elé. Bruce helyét felváltotta Stark. Leguggolt velem szemben és megérintette a kézfejem.
-Hogy vagy kisbogár?
-Nem jól.-suttogtam erőtlenül.
-Minden rendben lesz, nyugi. Csak pihenned kell.
-Mikor mehetek el?
-Nem most még. Egy kicsit kikell bírj.-paskolta meg a kézfejem.
-Hozhatok önnek valamit?-kérdezte halkan Steve. Teljesen megváltozott ez a pasi. Nem tudom mi érte, furcsa minden esetre.
-Nem kérek semmit.-suttogtam.
-Dőljön le. Segítek.-emelkedett meg mögöttem és a karomat fogva próbált az ágy másik végébe átfektetni.
-Elkérhetem a felsőm?-pillantottam fel rá még mindig magam előtt szorítva a takarót.
-Máris adom.-kezdett el keresni. Tony kiment Bruce után a laborba, így csak Rogers maradt velem. Ettől pedig még feszültebb lettem, mert kettesben maradtam vele. Gyanítom azért adta a szépet, hogy a többieknél ne legyen erről téma.-Parancsoljon.-nyújtotta át a fehér vékony anyagot.
-Köszönöm.-bújtam bele gyorsan amennyire csak tudtam.
Steve tétlenül sétálgatott fel-alá a szobában. Kezdett zavarni, hogy ide-oda sétálgat. El fogok szédülni ha tovább nézem. A cipőjének a koppanása a padlón is borzasztóan zavarta a fülem.
-Megtenné, hogy nem járkál itt fel-alá?
-Bocsánat. -torpant ment. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit még, de elfordultam az oldalamra. Fáradt voltam ahhoz is, hogy megtartsam magam.
Steve tekintetét éreztem magamon, de nem foglalkoztam ezzel. Lehunytam a szemeim és vártam, hogy véget érjen ez a pokoli kín amit érzek. Rogers halkan odasétált mellém és felhúzta a takarót rajtam. Felé kaptam a fejem, mire ő leült az ágy szélére.
-Sajnálom ahogy viselkedtem magával.-piszkálta az ujjait idegesen ,majd felnézett a szemeimbe. Láttam rajta, hogy el van keseredve. -Én nem szoktam sose ilyen lenni senkivel. Egyszerűen nem tudom mért tettem, mért viselkedtem így.
-Szimplán nem kedvel, ennyi. -fordultam vissza a fal irányába és lehunytam a szemeim.
-Bocsánatot kérek Nina. Borzasztóan röstellem ahogy viselkedtem magával. -teljesen meg van zuhanva ez a pali. Ezen kiigazodni. Rosszabb mint mikor mi nők menstruálunk. Olyan hangulatingadozásai vannak, hogy ez követhetetlen.
-Sajnálom, hogy káromkodtam. Gyanítom az se segített a helyzetén és azért is lett még dühösebb.
-Kezdjük új lappal. Lehetséges még?-kipattantak a szemeim és hátra pillantottam rá. -Steve Rogers-nyújtotta ki felém a kezét.
-Nina Prescott.-nyújtottam felé a tagom, mire halványan elmosolyodott a csillagsávos hős.
-Nagyon örvendek Nina. -lágyult meg a keze szorítása és finoman végigsimította az ujját a bőrömön.
-Én is.-csak ennyit tudtam kinyögni. Nem tudtam mit mondhatnék neki.
-Dőljön le, nem akarom zavarni a pihenésben, csak ennyit szerettem volna mondani. -húzódott hátrébb és a térdeire könyökölve várt. Hanyatt feküdve bámultam a plafont. Néha-néha Steve felé sandítottam aki nem mozdult az ágy széléről. Rossz volt nézni, biztos megvan a maga baja és még én is felkavarom az életét. Tuti, hogy emiatt van kibukva.
Bátorságot véve magamon megszólítottam.
-Uram ön nem fáradt?
-Szólítson Stevenek. Ne uramozzon.
-Rendben. Akkor Steve.
-Fáradt vagyok, de megvárom míg elalszik.
-Mért nem dől le ön is a másik ágyra?
-Nem szeretném magára hagyni.-köszörülte meg a torkát, majd felém pillantott és feljebb húzta rajtam a takarót.
-Nem hagy attól még magamra ha oda fekszik.
-Maradok, csak ha önt nem zavarja.- pillantott végig rajtam.
-Nem zavar a méregetésen kívül semmi. Csak gondoltam kényelmesebb lenne ott feküdni, mint itt görnyedni.- Steve egyből lesütötte a szemeit, gyanítom az hogy feltűnt nekem, hogy néz ,zavarba hozta.
-Bocsásson meg. Udvariatlan voltam.
-Nézegessen, csak ne ennyire feltűnően.-fordultam az oldalamra és onnan figyeltem őt.
-Tudja Peggy után nem nagyon voltam ilyen szituációban.
-Olyanba hogy végigmér egy nőt?
-Nem szoktam nézelődni. -nyelt egy nagyot. Zavarban volt, de nem csak ő.
-Hát akkor én nagyon érdekes lehetek, hogy ezzel megtisztel.-suttogtam halkan. Steve felém pillantott, majd halványan elmosolyodott. Rendes embernek tűnik csak furcsa dolgai vannak. Lehunyva a szemeim próbáltam elaludni, ami vagy fél óráig sikerült is ,de a halk beszélgetés amit a három férfi folytatott a szobában az kiverte az álmot a szememből.
-Minden rendben van nála, reggelre jobban lesz.
-Köszi Bruce.-suttogta halkan Rogers.
-Kapitány, te maradsz?-pillantott hátra Tony az ajtóból.
-Igen, maradok. Nehogy valami baj legyen.-pillantott vissza a lányra Amerika kapitány, majd odasétált a társaihoz, hogy kezet rázzon velük.
-Aztán ne legyetek hangosak.-vigyorgott rá a milliárdos, mire Steve egy csúnya pillantással illette. Halkan becsukta az ajtót és visszasétált a lány mellé.
-Steve!-suttogtam halkan.
-Baj van?-kapta rám a tekintetét.
-Nem tudok aludni.-keseredtem el. Borzasztó fáradt voltam és akár mennyire is próbáltam arra koncentrálni, hogy elaludjak, nem ment.
-Mit hozzak önnek amitől jobban lenne?
-Nem tudom.-csuklott el a hangom, majd letöröltem az apró könnycseppeket. Steve odaült az ágy szélére.
-Csukja be a szemét, semmi baj nem lesz. Higgye el nekem.
-De ha becsukom se jobb. Megőrülök már a sok hangtól meg attól, hogy egyszerre fázok és melegem van.
-Nincs láza?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem, mire Steve közelebb jött.
-Megérinthetem?-suttogta halkan.
-Attól függ mit szeretne.
-A homlokát szeretném megérinteni, nem fogdosni akarom magát.
-Azt lehet.-vigyorodtam el az arckifejezésén, zavarban volt. Láttam, hogy tétovázik, de erőt véve magán közelebb hajolt, majd egy hatalmas kezet éreztem meg a homlokomon aztán az arcomon.
-Nincs láza. Próbáljon meg aludni.-húzta vissza a kezét.
Keserű sóhaj szakadt fel a torkomból. Összeszorítottam a szemeim és koncentrálni kezdtem arra, hogy minél hamarabb elaludjak. Addig se kell a csillagsávos hőssel beszélgetnem. Peggy mért kell nekem ezzel a pasassal beszélgetnem? Mért nem hagy már nyugton szenvednem? Megőrülök ahogy dobog a szíve, szét robban tőle a fejem ahogy hallom annak gyors ütemét. Nem tudom hogy jöttél ki vele olyan jól, de nekem már most elegem lett.

A reggeli nap sugarai vakítottak, ahogy a szoba fehér falain megtört a fénye. Lassan nyitogattam a szemeim. Hunyorogva pillantottam körbe a szobába és meglepetésemre egyedül voltam. Fellélegezve kikászálódtam az ágyból és magamra kaptam az egyenruhám felső részét. Ingatag volt a léptem, de megpróbáltam arra koncentrálni, hogy ne borítsak le semmit, vagy ne menjek neki semminek. Jobban voltam, fényévekkel jobb volt a hangulatom is mint este. Körbepillantottam a szobában még egyszer utoljára, hogy biztos nem hagyok-e itt semmit, de megakadt a szemem egy sárga dosszién. Odasétáltam az asztalhoz és kinyitottam ,reménykedve, hogy nem az első küldetés lesz benne.
Jobban megnézve a papírokat rájöttem, hogy ez csak a szerződésem amit alá kell írjak. Egy tollat kerestem és gyorsan átfuttattam a tekintetem a sorokon, majd aláfirkantottam.
Felkapva az asztalról a dossziém indultam meg az ajtó irányába. El kellene vigyem ezt Nick Fury igazgatónak. Csak tudnám, hogy ő hol tartózkodik.
Kipillantva a folyosóra halk léptekkel igyekeztem meg a folyosó vége felé. Az lenne a legjobb ha az igazgató jönne szembe velem, mert akkor a kezébe nyomnám a paksamétát és húznék is haza.
Szerencsétlenségemre ahogy befordultam a folyosón egy kemény mellkasba csapódtam így a papírok amiket a kezemben tartottam a földön szétszóródva hevertek.
-Elnézést.-csapta meg a fülem egy mély hang. Fel se pillantva rá próbáltam meg minél hamarabb összeszedni a dolgaim, hogy mehessek tovább az utamra. -Had segítsek.
-Nem kell, figyelmetlen voltam. Hagyja csak. -nyeltem egy nagyot mert éreztem, hogy kiszáradt a torkom ahogy realizáltam, hogy megint ő van itt velem szemben. Direkt csinálja ezt? Hogy mindig belebotlok? Mindig ő vele kell szóba elegyednem?
-Hogy érzi magát?-kezem megállt a pakolással, mivel előttem térdelt a csillagsávos hős és a jég kék szemei engem vizslattak. Felpillantottam, de nem kellett volna. Ketyegőm idétlen ütemet diktált a mellkasomban ettől pedig még idegesebb lettem, mert gyanítom ő is ugyan úgy hallja az én szívverésem mint én az övét.
-Nekem mennem kell.-kapkodtam fel a papírjaim és gyorsan felpattanva mellőle elrohantam. Magam sem tudom hova tartok, de a folyosó végén lévő lift abban a pillanatban nyílt ki ahogy elhaladtam mellette így hátra pillantva reménykedtem, hogy végre az a személy jön velem szembe akit itt kajtatok már lassan 10 perce.
-Nina kisasszony. Hogy érzi magát? -hallottam meg az igazgató hangját így egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Uram, aláírtam mindent, mit kell tennem? Hova kell mennem?
-Nyugodjon meg, először mondja el, hogy érzi magát.-jött közelebb irányomba.
-Jobban vagyok uram.
-Ezt örömmel hallom.
-Mik a feladataim a mai napra? -tértem a lényegre, de lassú léptek hangja csapták meg a fülem.
-Rogers kapitány, üdvözlöm. -nyújtotta Steve felé a kezét aki abban a pillanatban lépett oda hozzánk. Elfordítottam a fejem inkább irányából, nem akartam vele beszélgetni, sőt még egy légtérben se akartam tartózkodni vele. Értem én, hogy elnézést kért, de akkor is fura nekem ez a pasi. Nagyon is.
-Üdvözlöm.
-Mi járatban?
-Nina kisasszony az előbb kereste önt, de látom megtalálta. -Bazdki ez gondolatot is olvas vagy mi? Felkaptam a tekintetem Nickre és próbáltam összeszedni magam, hogy semennyire se látszódjon, hogy a kapitánytól gondolkodni is alig tudok.
-Igen itt a liftnél futottunk össze.
-Uram nem akarok megzavarni a beszélgetésüket, de szeretném tudni, hogy mi a feladatom.-mind a ketten elhallgattak, majd Fury végiglapozta a kezében tartott dossziét.
-Jöjjön velem. Odaadom a lakáskulcsot és elmondok minden tudnivalót.-halványan bólintottam majd félve felpillantottam Stevere. Éreztem, hogy neki se tetszett, hogy közbepofázok miközben épp beszélgetnek, de én minél hamarabb magam akartam lenni, hogy senkihez se kelljen szóljak. -Kövessen.-intett a lift irányába, majd kezet rázott Stevel.
-Viszlát.-hadartam el a kapitány felé se pillantva, majd szorosan Fury nyomába eredtem. A liftbe beszállva felpillantottam és láttam Steve arcán, hogy valami nem oké. Meggyötört volt. Próbáltam nem a szívemre hanem az eszemre hallgatni. Férfiból van, tegye túl magát akár mi is nyomassza. A lift ajtó bezárult és megindultunk felfelé.

Egy órás megbeszélés után szabadjára engedett Fury. Megkaptam a lakásom kulcsait és a hozzátartozó összes papírt. Kaptam kettő S.H.I.E.L.D-es ruhát amit a bevetéseken fogok viselni. Egy óriási packel a kezemben próbáltam eljutni a liftig, és a cuccaimat betuszkolni a felvonóba.
-Üdvözlöm újonc.-hallottam meg egy ismeretlen hangot mögülem. Felpillantva a férfit már látásból ismertem, de meg nem mondom hirtelen mi volt a neve.
-Üdvözlöm.-köszörültem meg a torkom.
-Látom elkell egy kis segítség.-mosolyodott el a hosszú barnahajú férfi, majd fél kézzel megemelve az óriási szatyrot segített beemelni a liftbe.
-Köszönöm.-fújtam ki a bent rekedt levegőt és beléptem a felvonóba.
-Hányadikra megy?-lépett be mellém.
-Földszint. -húzódtam a sarokba és próbáltam minél jobban összébb húzni a szatyrom, hogy ne zavarja őt.
-Elnézést, tiszta bunkó vagyok. Be se mutatkoztam.-ingatta zavartan a fejét. -Bucky Barnes- nyújtotta felém a kezét.
-Nina Prescot.-ráztam vele kezet és vissza préselődtem a falhoz.
-Nem kell féljen ennyire. Nem harapok.-vigyorodott el, majd végigpillantott rajtam.
-Nem félek magától.
-Csakugyan? A testbeszéde nem erről árulkodik.-a ravasz mosoly csak nem akart eltűnni az arcáról, ami igen csak felidegesített.
-Nehéz napom volt, végre magam szeretnék lenni és nem az összes Bosszúállóval beszédbe elegyedni.
-Kivel találkozott már?-pillantott irányomban kíváncsian.
-Dr. Banner, Stark, maga és a Kapitány.-hallgattam el mondandóm végére érve.
-Ohh, szóval Stevel is találkozott? -persze hogy ez az egy név maradt meg neki. Tököm tele van ha már csak a nevét meghallom összeugrik a gyomrom.
-Igen.-piszkálgattam idegesen az ujjaim és erősen szuggeráltam a lift ajtaja mellett lévő digitális kijelzőn, amin csökkennek a számok ahogy haladunk lefelé, remélve, hogy hamarabb a földszintre érek.
-Mi a véleménye Steveről?
-Nem szeretnék véleményt nyilvánítani.-kezdtem el felszedni a földről a szatyrokat és a kezemben lévő két kulcscsomót nézve, próbáltam kitalálni, hogy ez egyik nagyon hasonlít egy kocsikulcsra így lehet egy autót is meg kell még keresnem itt a bázison.
-Látom a nevét hallva elég feszültnek tűnik, de Steve jó ember. Ha bármivel is megbántotta volna önt, nem szándékosan tette. Tudja elég nehéz neki, hogy Peggy elment és....
-Tudom mennyire nehéz, nem kell ezt az érzést bemutatni.-förmedtem rá.
-Ismerte esetleg Peggyt?
-Ezerszer jobban mint maguk. Most meg ha megbocsát.-léptem ki a liftből és gyors léptekkel a parkoló irányába siettem.
-Nina, várjon egy percet.-kiáltott utánam Bucky. Dühösen levágtam a szatyrom magam mellé és az utánam rohanó férfi felé pillantottam.
-Tudja sietnék.
-Csak kérem ne haragudjon Stevere. Ő a legrendesebb ember a világon. Hatalmas szíve van. Biztos vagyok benne, hogy ha tett is vagy mondott valamit önnek, nem akarta megbántani.-kapkodta a tekintetét az enyémek közt.
-Tudja engem kurvára nem hat meg se maga, se Steve. Leszarom magas ívből. Azt is amit ő gondol. Én azért jöttem mert egy feladatot kaptam és teljesítenem kell. Az hogy ő egy ekkora fasz arról nem én tehetek. De lehet most az egyszer megtagadom ezt a küldetést. Tudom, hogy Peggy rohadtul nem örülne ennek, de ezzel az emberrel én egy szót se tervezek váltani többé. Világos voltam?-elöntött a forróság, zakatolt a szívem ezerrel. Konkrétan a falnak kentem volna Buckyt és Stevet is legszívesebben. Az előttem álló meghökkent férfi nagyot nyelt és hátrébb lépett.
-Sajnálom, én nem tudtam, hogy..
-Nem kell semmit se tudnia. Maga megy arra én meg erre. Pont. Viszlát.-kaptam fel a cuccaim és indultam meg a parkoló irányába egy kurva kocsit keresve a több száz közül.
A kezemben lévő kocsikulcson a gombot nyomkodva próbáltam megtalálni a járművem. Hosszas keresés után végre szerencsével is jártam így mindem cuccom a csomagtartóba bedobva indultam meg a régi bázis irányába ahonnan össze kell még szedjem a cuccaim. Rohadt nagy meló lesz ez még mire én ágyba kerülök és pihenek, mert az egyik lakásból át kell cuccoljak egy másikba úgy, hogy egyedül vagyok. Soha nem fogok a végére érni ennek. Holnap pedig a S.H.I.E.L.D bázisán reggel 8 kor meg kell jelennem.
Idegesen beültem a kocsiba és kifújtam a bent rekedt levegőt. Pattanásig feszültek az idegeim és ennek mind Steve volt az okozója.
Azon gondolkoztam, hogy amint végzek az átcuccolással biztos, hogy iszok egy pohár valamit. Nem fog érdekelni semmi és senki sem.
Beindítva a kocsit kikanyarodtam a parkolóból és a telefonomon a GPS-t követve haladtam a régi lakásom felé. Görcsösen kapaszkodtam a kormányba, mert még mindig nehezen tudtam túltenni magam az előbbieken. Belegondolva ennek a Bucky nevű szépfiúnak is szépen bemutatkoztam. Egy elmebeteg hisztérikának könyvelhetett el.
Hangos moraj zavarta meg a gondolatmenetemet. A visszapillantóba felnézve egy fekete motor közeledik szélsebesen a kocsim után.
Na de szuper, ha valami elmebeteg ez én bizisten rárántom a kormányt.
Gyorsítani kezdtem, hogy ne tudjon beérni az az idióta valaki, de így is másodpercenként a visszapillantóba pillantottam. Csak nem akart lemaradni ez a barom és természetesen mint mindig szerencsémre pirosra váltott a lámpa így kénytelen voltam megállni.
Lassan közeledett a fekete motor. Idegesen doboltam az ujjaimmal a kormány tetején, majd mikor mellém ért elpillantottam irányába.
Hát persze. Az az ember volt ott akit végképp nem akartam látni, beszélgetni meg pláne nem. Steve jelezte a kezével, hogy engedjem le az ablakot amit biztos, hogy nem fogok megtenni. Még előtte nem is beszélhetek úgy ahogy Buckyt homályosítottam fel a dolgok tényállásáról.
Elpillantottam róla és csodák csodájára zöldre váltott a lámpa így kilőttem mellőle és hazáig meg se álltam. Próbáltam olyan útvonalon menni, hogy le tudjam rázni. Nem vagyok hülye, hogy szög egyenesen a házam irányába megyek, hanem más útvonalon próbáltam megközelíteni. Nem láttam őt a nyomomban így gyorsan az első helyre leparkoltam a kocsit és berohantam a házba. A lakásom ajtaját feltéptem és magamra zártam. Még véletlenül se tudjon bejönni senki se.
Körbepillantva összekaptam pár cuccom és egy nagy dobozba kezdtem behajigálni azokat. Minél hamarabb végezni akarok, ha még én ma inni is szeretnék.
Hangos kopogás zökkentett ki a pakolásból. Nem mertem mozdulni, bár ha az a valaki van a fal túloldalán akire gondolok ,akkor tuti hallja az ajtón keresztül is a motoszkálásom.
-Nina kérem nyissa ki az ajtót. -hallottam meg Steve mély hangját. Dühösen sétáltam fel-le a nappaliban, azon agyalva mitévő legyek. Mi van ha Bucky beszélt vele és azért indult utánam? -Kérem nyissa ki.-odatrappoltam az ajtómhoz és feltéptem a zárat.
-Ha most nem takarodik el innen, rendőrt hívok zaklatásért.-morogtam a résnyire nyitott ajtó mögül.
-Szeretném tisztázni a dolgokat.-villantak fel a szemeimbe kék íriszei.
-Nincs mit tisztázni. A küldetésem feladtam az ön jóvoltából, szóval nincs miről beszélnem magával.
-Kérem, csak Peggy miatt hallgasson meg.-könyörgött. Kékségei megbánást tükröztek. Idegességemben a szám szélét rágtam, majd kitártam az ajtót.
-Kettő percet kap.-léptem odébb. Steve besétált a nappaliba, majd megtorpant a tv melletti szekrényen lévő fotókkal szemben és  tanulmányozni kezdte. Ideges voltam a jelenlététől így higgadtan nem tudtam kezelni ezt az egész helyzetet.-Nem múzeumban van.
-Elnézést.-pillantott el arról a képről amin én és Peggy mosolyogva öleljük egymást.
-Szóval? -tettem karba a kezemet magam előtt.
-Tudom, hogy rosszul indult a kapcsolatunk és ezek szerint a bocsánatkérésem se hatotta meg semennyire. Tudom, hogy utál, de ennek ami történt a nyaklánc az okozója.-intett a nyakamba lógó medálra. Magamra kaptam a tekintetem majd vissza rá.
-Na ne szivasson, hogy emiatt viselkedik így.
-Az Peggyé volt.-halkult el.
-Tudom én is nagyon jól, hogy kié volt.-lépkedtem közelebb hozzá, addig hogy az arcába másszak.- Nekem akarta adni, mert én voltam a barátnője. Számíthattunk mindig a másikra. Én voltam vele mikor ön nem volt mellette. Tudja min ment keresztül? Nem hinném.-láttam Steve arcán, hogy felszakítottam olyan sebeket amiket lehet nem kellett volna. Fájt neki az amit mondtam. Amikor Peggy kérte, hogy segítsek neki, hát lehet nem így gondolta az egészet. Gyanítom kitépné a hajam is ha ezt hallaná, vagy látná.
-70 évig jégbe voltam fagyva. Ő utána túllépett rajtam. Maga eltudja képzelni nekem mennyire fájt? Hogy nem kellek már neki, mert boldog? Megkapta amit akart? Ön szerint én nem akartam volna ugyan azt mint ő? Szerelmet, családot, gyerekeket? -megrémisztett, mennyire ki van borulva a velem szemben álló férfi. Steve kapkodta a levegőt amitől a mellkasa hevesen emelkedett. Attól tartottam mi van ha ez itt összeesik? Hogy szedem fel a földről? -Egyáltalán tudja mi az a szerelem?
-Képzelje tudom.
-Kétlem.-lépett odébb dühösen mellőlem.
-Mr. Rogers kezd mostmár felbaszni, hogy folyton a nyomomban van, vagy random pillanatokba összetalálkozok magával. Tegye rendbe magába a dolgokat és ne az én idegeimen táncoljon, mert kezd ebből kurvára elegem lenni.
-Hogy lehet egy nőnek ennyire mocskos szája?-nézett rám fejét ingatva.
-Ohhh.. még nem is tudja mennyire mocskos a szám. Jobb ha hozzászokik. -léptem el mellette és folytattam a pakolást. Időm nem lesz több csak kevesebb és mivel ezek után pláne inni szeretnék így jobbnak látom folytatni a dobozolást.
Steve csendben állt az ablakon kibámulva. Kellő képen felidegesítettem, de ő is engem. Nem tudom Bucky melyik oldalát ismeri Stevenek, de azt én szerintem soha nem fogom megismerni, mivel folyamatosan ellentmondás van köztünk.
Könnyedén pakolásztam a nehéz dobozokat mire villámcsapásként megvilágosodtam. Hatott a szérum! Gyorsan kirohanva a hálóból a nappaliba rohantam és az ott lévő nagy komódot megpróbáltam megemelni, reménykedve, hogy nem hallucináltam az előbb. Steve csendben a képek előtt ált ,szerencsére nem foglalkozott velem, túlságosan el volt foglalva szerelme bámulásával. Engem különösebben nem érdekelt mit csinál, amíg nem szól hozzám addig jók vagyunk.
A szekrény oldalát megragadva egy könnyed mozdulattal megemeltem az egyik felét, majd boldogan visszatettem.
-Maga mit csinál?-pillantott felém Steve.
-Semmi köze hozzá. Amúgy meg egyéb mondanivalója van még vagy még imádkozik a képekhez?
-Nem imádkozok, csak nézem a volt szerelmem.
-Magának nincs képe amin nézegetheti?
-De van.-hajtotta le a fejét.
-Na akkor az ajtón kívül tágasabb, nézegesse ott vagy bánom is én hol csak ne itt nálam. -Steve megindult az ajtó felé, de megtorpant egy pillanatra.
-Titkon reméltem, hogy sikerül normálisan kommunikálni, de ahogy látom esélytelen.
-Ahogy mondtam kölcsönösen utáljuk egymást. -fontam össze a karom a mellem alatt, mire Steve egy másodpercre lepillantott, majd le is sütötte a szemeit.
-Tényleg sajnálom, ahogy viselkedtem önnel. Nem érdemelte meg, de miután volt a megbeszélés és az aktáját elolvastam akkor döbbentem rá, hogy ön Peggy diákja volt. Bár azóta is csak vitatkozunk egymással így elengedtem ezt. Ahogy mondta, hogy feladta a parancs teljesítését amit meg se próbált...
-Mégis mit vár? Omoljak a karjai közé, hogy kisírja a szemeit a vállamon? Kapitány..
-Steve.
-Kapitány, nem tudok magán kiigazodni. Egy, nem vagyok pszichológus, csak Peggy barátnője aki a végrendeletében azt kérte, hogy legyek ön mellett. Kettő nem vagyok látnok se, nem látom a jövőt. Gondolatolvasó se vagyok, hogy tudjam maga mire gondol, bár lehet inkább nem is akarom tudnom.
-Sose volt még szerelmes jól tudom?
-Hát ha az összes pasi olyan mint maga, nem is leszek. De ez hogy jön ide? -néztem rá értetlenül.
-Volt olyan ember az életében aki fontos volt?
-Egy emberről beszélünk uram.
-STEVE.-kiáltott rám. -Fejezze be az uramozást és hívjon Stevenek. Nem hiszem el, hogy nem jut el az agyáig. Hogy akar így parancsot teljesíteni?
-Egy, direkt csinálom, mert nem vagyunk jóba, hogy úgy hívjam mint a haverjai. Kettő, ne ordítozzon velem mert ugyan akkora pofont tudok adni mint maga.
-Maga cseppet se figyelt oda amikor kiképzésen volt. Az én kezem alatt akik voltak egyikük se szólt vissza.
-Most meg kéne ijednem Rogers?-nevettem el magam.
-Borzasztó szemtelen.-ingatta a fejét. A szemei szikrákat szórtak.
-Ezt váltja ki az emberből Steve.-mondtam a nevét gúnyosan.
-Ezért nincs magának egy barátja se. Mert így viselkedik.
-Mintha magának több lenne.-odabaszott az előző mondata, elég rendesen. Egy ember volt az életemben akit közel engedtem magamhoz és az Peggy volt. Magamra maradtam így még jobban taszítottam magamtól az embereket, mert nem akartam ugyan ezt átélni, mint Peggynél. Könnyek gyűltek a szememben mert betaláltak a szavai. Hátat fordítva neki folytattam a pakolást. Nem akartam látni, nálam elvágta magát teljesen. Leszarom már hány embernek a példaképe, de engem nem ismer, emellé ilyen dolgokat vág a fejemhez. Én befejeztem. Sajnálom Peggy drágám, de én ezt nem csinálom tovább.
-Én..
-Ne mondjon semmit. Menjen kifele a lakásomból.
-Nina én nem úgy gondoltam. -sétált közelebb bűnbánó tekintettel.
-Húzzon kifelé.-kiáltottam rá torkom szakadtából.
-Nina, kérem. Nem tudom magam se mért akarok mindig az ön közelében lenni, annak ellenére is, hogy utál és egy szót nem tudunk elmondani úgy a másiknak, hogy ne ordibálás legyen belőle. Kérem.
-Maga bolond.-léptem oda hozzá az arcába mászva.-Idebent kurvára nem oké semmi!-mutattam a fejére.-Húzzon innen kifele, látni nem akarom.
-Tudom hogy nem szabadott volna azt mondjam amit mondtam, nem úgy gondoltam.
-Ooo dehogynem. Tudja hogy gondolom én? Ha már maga mivel annyira ismer engem, hogy ezt mind levonta abból, hogy körülbelül két napja "ismerjük" egymást. Maga egy elbaszott ember, menjen szenvedjen annak akinek akar, menjen Peggy után, már azt is bizisten leszarom. De engem kurva nagy ívbe kerüljön el! Most meg takarodjon ki innen.-intettem az ajtó felé. Steve lehajtott fejjel állt előttem, majd egy gyors fordulást követően kifordult a lakásból. Bevágtam az ajtót és magamra zártam a lakást.