Mond már ki. A tv műsorokban is ha van valami tehetségkutató ott is percekig húzzák az időt, hogy kiderüljön ki a befutó. Ez most sincs másképp. Az idegeimre megy ez a sok hallgatás. Idegesen rágtam a szám szélét ahogy kapkodtam a tekintetem a Bosszúállókon, hátha elárul valamit az arcuk.
Steve a szőkeséggel szemez, azaz Sharonnal. Natashát Tony untatja valamivel. Látom a nőn, hogy nem éppe érdekli mit mond neki a szakállas férfi. Furry a kezében tartott borítékot nézi szüntelenül, nekem meg az idegszálaim szétpattannak ezalatt az idő alatt amíg ő nyugodtan nézi azt a rohadt fehér lapot. Elpillantottam róla majd az óceán kék szemek rabul ejtettek. Steve nyelt egy nagyot majd lesütötte a szemeit. Gyanítom zavarba jött, hogy észrevettem ahogy nézi Sharont. Elvigyorodtam, mintha egy kisfiút láttam volna pár percre szembe velem állni aki zavarba jött attól, hogy lebukott. Félve pár perccel később felpillantott, majd idegességében megharapta az alsó ajkát. Ahogy a szemeit néztem most nem azt láttam rajta, hogy utálna, inkább más volt benne. Nem tudom megmondani mi, de más volt most. Kíváncsi lennék mi történhetett ott a megbeszélésen, hogy így megváltozott Amerika kapitány.
-Tyler lépjen előre. -szólított meg egy barnahajú srácot aki büszkén előrébb lépett a sorok közül. Csak látásból ismertem, mert már láttam őt az előző vizsgákon, de eddig nem tudtam, hogy így hívják.
Nem vagyok az a könnyen barátkozós ember, inkább elvagyok magam ,mint hogy keressek magam mellé társat. Ez nem mindig jó mert sokszor rám tör a magányosság.
Ujjamon a bőrt piszkáltam ahogy figyeltem Tylert ahogy sétál Nick Fury elé. Ki lesz a másik akit kihívnak? Könyörgöm sikerüljön. Már csak egy lehetőség van, hogy kimondjanak egy nevet. Az első nem én voltam így még inkább feszült lettem. Nem hiszem el, hogy nem sikerült. Elkeseredve lehajtottam a fejem és próbáltam beletörődni abba, hogy nem én leszek az akit szólítani fognak.
-Nina, fáradjon előre.-kiszaladt a lábam alól a talaj és felkaptam Nick Fury igazgatóra a tekintetem. Mellettem mindenki egy emberként egy csalódott sóhajt hallatott, majd Sharon rikácsoló, hisztérikus hangja csapta meg a fülem.
Kisétáltam a sorok közül és előre lépkedtem Tyler mellé akinek az arcán egy hatalmas vigyor ült.
-Ez csalás, ez a kis picsa, majdnem megölte a társát. -kiabált Sharon a sorok közül dühösen, kikelve magából. Ejnye Sharon ezt Steve nem nézi jó szemmel, hogy itt vergődsz. Nem te nyertél, fogadd el.
-Carter kisasszony kérem fejezze be. Mi így döntöttünk.
-Csak azért mert Peggy tanítványa volt? -sipákolt tovább. Borzalmas volt hallgatni mert olyan irritáló hangszíne van, hogy azt épp ember nem viseli el. Felpillantottam a szemben velem álló Nickre akin látszott, hogy kezd elfogyni a türelme.
-Szerintem nem kell megindokolnom, hogy mért döntöttünk így.
-Ez hihetetlen. És én velem mi lesz? Én Peggy rokona vagyok! Én mért nem kerülhettem be?
-Asszonyom itt a teljesítményről van szó, azt figyeljük, nem azt hogy ki milyen viszonyba van, mert az baromira nem érdekel. -emelte fel a hangját Fury. Nagyot nyeltem, mert a terem visszhangzott kettejük szócsatájától és az előttem álló férfi egyre jobban felemelte a hangját a kis hisztis picsával szemben aki nem tudta elfogadni a döntésüket.-Kérem álljanak odébb egy picit. -tolt maga mögé Nick. Ahogy hátrébb léptem oldalra pillantottam és láttam ahogy a csillagsávos hős csalódottan ingatja a fejét. Gyanítom Sharon miatt.
Őszintén én nem tudom elmondani, hogy most mit érzek. Borzasztó boldog vagyok, hálás, fáradt és elégedett. Boldog vagyok mert elértem a célom amiért annyit küzdöttem, hálás vagyok Peggynek és Joenak, hogy felkészítettek és azzá válhattam aki vagyok. Fáradt vagyok mert hosszú volt a felkészülés a sok idegeskedés is kivett belőlem rengeteg energiát, de a legjobb szó arra amit érzek az az, hogy elégedett vagyok. A teljesítményemmel, az eredménnyel. Mindennel. Végre sikerült elérnem azt amiért ennyi éven át dolgoztam, küzdöttem, vért izzadtam.
Steve felém pillantva ledermedt. Megfeszült az egész teste. A karján az ing csoda hogy szét nem szakadt annyira feszült volt.
Nem tudom hova tenni ezeket a hangulatingadozásokat.
-Bosszúállók! Kérem fáradjanak ide és üdvözöljék a S.H.I.E.L.D. új ügynökeit. -kezdett el tapsolni Fury mire a teremet hangos tapsvihar töltötte be. Megindultak irányunkba a Bosszúállók és kezet ráztak velünk. Natasha karjai egyből szorosan öleltek ahogy odaért hozzám. Meglepett a közvetlensége, de jól esett.
-Nat engedd el, had gratuláljak a hölgynek.-szólalt fel Stark a vörös hajú nő mögül.
-De sietős valaki.-sandított hátra Natasha Tonyra, majd visszafordult irányomba.-Gratulálok, üdvözlünk a csapatban.- mosolyodott el, majd odébb lépett. Meg se tudtam szólalni mert egyből Stark kapta el a kezem és rázta meg.
-Gratulálok kisasszony. Remélem sokszor fogunk összefutni.-vigyorgott rám a bajsza alatt Tony
-Köszönöm, de nem hiszem, hogy olyan sokat találkoznánk, hisz nem magukkal leszek.- tördeltem idegesen az ujjaim.
-Pedig lehetne.-kacsintott rám vigyorogva. -Had jegyezzem meg, amit itt csinált az valami eszméletlen volt. Olyan profi mint Natasha. -intett a vörösre maga mögött.
-Igyekeztem minden tőlem telhetőt beleadni. -tettem a hátam mögé a kezeim és  összefontam az ujjaim. Zavarban voltam nem tagadom, hogy velük beszélgettem. Főleg a híres Vasemberrel. Hallottam róla, hogy hatalmas az egója és baromi gazdag, de jó ember.
-Azért egy percre bevallom megijedtem, mikor az asztalra vágta a partnere. -persze hogy ezt a kínos szituációt kellett felhoznia, hisz majdnem a Kapitány ölében landoltam.
-Semmiség. -rántottam vállat, mintha nem jelentene semmit, pedig belegondolva még inkább zavarba hoz a tudat mi lett volna ha leszakad az asztal.
-Szerintem örült volna, ha a kapitány karjaiba esik-kacsintott rám, majd folytatta, miután látta, hogy ledöbbentem a kijelentésén.- Jól gondolom ezek szerint, nem igaz?-vigyorgott huncutul, én pedig éreztem, hogy elönt a forróság és lángolni kezd az arcom.
-Kurvára nem terveztem az ölébe borulni és ahogy láthatta meg is oldottam.
-Igen, láttuk. Persze. -emelte fel védekezően a kezeit.- Azért egy jó tanácsot had adjak.-hajolt közelebb.
-Mi lenne az?-fontam össze a karjaimat magam előtt inkább, ezzel is jelezve, hogy szeretném, hogy tartsa a távolságot tőlem.
-A Kapitány előtt válogassa meg a szavait.-pillantott maga mögé ahol Steve állt. -Nem szereti a káromkodást. -dugta zsebre a kezeit, majd hátrébb lépett így a következő személy kúszott be a látókörömbe. Maga Amerika Kapitány. Nagyot nyeltem, mert így közelről még nagyobb volt a pasi mint amekkorának gondoltam. Széles háta és vállai mögött nem is láttam ki.
-Gratulálok.-nyújtotta felém a jobb kezét és biccentett egyet a fejével. Kapkodtam a levegőt, mert éreztem a hangján a szigort, a dühöt ami árad felém. El nem tudom képzelni mért utálhat. Talán a szérum vagy mert én nyertem? Nem tudom, de ki akarom deríteni, mert én szeretném , ha mindenkivel jóba lehetnék. Tudom lehetetlen, de legalább a köszönőviszony legyen meg. És azt se viselem túl jól, hogy úgy ítélkeznek egyesek velem kapcsolatban, hogy nem is ismernek.
-Köszönöm uram.-nyújtottam felé apró tagom, majd hatalmas tenyere közrefogta a kezem és határozottan megszorította. A számat belül beharapva próbáltam egy hangot se kiadni magamból.
Felpillantottam, de amint feleszméltem, hogy nem is néz a szemembe hanem a mellkasomon lógó medált bámulja lepillantottam magamra, ami neki fel is tűnt.
-Elnézést.-köszörülte meg a torkát és elkapta rólam a szemeit. Oldalra pillantottam ,mert zavarba jöttem attól, hogy ott áll előttem és fél perce a kezemet szorította, na meg hogy bámészkodik.
Megráztam a fejem és inkább lenéztem a cipőm orrára és azt figyeltem, ez érdekesebbnek bizonyult és legalább nem találkozok mások tekintetével sem.
A másik ok meg az, hogy nem akartam, hogy lássa, hogy lángol az arcom.
Steve hátrébb lépett és átadta a többieknek a lehetőséget a gratulációra. Nem tudtam rájuk koncentrálni, arra se amit mondtak nekem, mert a hatása alatt voltam annak a pár percnek amit a kapitánnyal töltöttem. -Peggy mért ilyen fura a pasid velem? Nem csináltam semmit se és utál.-erre a kérdésre nem vártam választ hisz Peggy nem tud nekem most azonnal magyarázatot adni erre, lehet nem is fogok kapni tőle semmi választ. 
Boldognak kellett volna lennem, de elkeseredtem.  Tudnom kell mért ilyen velem, pedig nem tettem semmit, nem ártottam neki.
Kezet ráztam a többi Bosszúállóval is, majd Nick Fury lépett elém.
-Nina, Tyler kérem jöjjenek velem. -halványan bólintottam és követni kezdtem a főnököm. Ahogy a kijárat felé gyalogoltam Joe rohant oda hozzám és ölelt magához.
-Büszke vagyok rád Nina.-engedett el, én a szemeit figyeltem és tényleg leírhatatlan volt a boldogság benne. Talán jobban örült mint én, jelen helyzetben. Peggy is ennyire örülne ennek?
-Köszönöm uram. Mindent amit értem tett.-mosolyodtam el halványan.
-Nina.-hallottam meg Nick hangját mögülem.
-Bocsánat uram.-léptem hátrébb Joetól.
-Menj, ügyes légy. Majd még beszélünk.-szorította meg finoman a vállam, majd elléptem tőle.
-Jól van?-fordult irányomba Fury igazgató.
-Igen, persze.-köszörültem meg a torkom.
-Kivele. Most mondja, ha probléma van.-hajolt közelebb ,de a tisztes távolságot megtartva. Hátra pillantottam és Steve tekintetével találkozott az enyém ma már sokadjára. Ez sajnos mint a többi nőben nem ébresztett bennem boldogságot, vagy olyan szívdobogást amitől a ketyegőm kiszakad a helyéről, inkább szomorúságot. Gyorsan visszafordultam, de Nick nem hülye, hogy ne essen le neki tovább folytatta a kérdezősködést, de előtte a válaszomat várta.
-Semmi uram. Minden rendben.-húztam ki magam, és szög egyenest az előttem lévő hosszú folyosóra meredt a tekintetem.
-Kapitánnyal van a probléma?-tette karba a kezeit.
-Nem, dehogy is. Csak még felkell fogjam a történéseket.
-Nagyon rosszul hazudik.-lépett el mellőlem és indult meg a folyosó irányába. Csendben követni kezdtem őt miközben mellém csapódott Tyler.
-Nina igaz?-mosolygott rám sármosan a srác.
-Igen.
-Tyler. Nagyon örvendek.-nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam a tagját majd megráztam.
-Én is. -mondtam unottan.
-Baj van? -rendes srácnak tűnik, de nem volt kedvem beszélgetni senkivel se, inkább választom a magányt minthogy valakinek elkezdjem kiteregetni az életem.
-Nincs.- vettem egy nagy levegőt és a folyosó végén befordultam Nick után.
-Nem akarok pofátlan lenni és azt se akarom, hogy erőszakosnak gondolj, de azt hittem örülsz, hogy sikerült bejutnod. -nem válaszoltam inkább neki, hisz nem is ismerem. Magyarázkodni meg pláne nem volt kedvem.
-Nina, ő itt Dr. Banner. Tudom, hogy Peggy megígért önnek valamit így kérlek fáradjon vele. Tyler addig ön megkapja a szerződését amit át kell olvasson és aláírnia. - odaléptem a szemüveges férfihez aki mosolyogva nyújtotta felém a kezét.
-Üdvözlöm Nina. Bruce vagyok.
-Üdvözlöm doktorúr. -pillantottam fel rá. Gyomrom görcsbe rándult, ahogy egy újabb Bosszúállóval állok szemben, aki nem is akárki. Maga Hulk!
-Tegezz kérlek. Sokszor fogunk még találkozni.
-Biztos tegezhetem?-néztem rá félve, mire ő neki az arcán még nagyobb lett a mosoly.
-Persze. Na gyere. -elléptem Fury mellől de megtorpantam amikor főnököm hangja átszelte a folyosót.
-Nina, ha végeztek, elviszem önnek a szerződését.-ahogy felpillantottam a szemébe egyből tudtam mire készülök. Ideges lettem, féltem. Szó szerint reszkettem, mi lesz ezután. Egy kéz érintette meg a hátam így az irányába kaptam a tekintetem.
-Gyere. -mosolygott rám bátorítóan Bruce. Remegő térdekkel követni kezdtem a labor irányába.
Biztos akarom én ezt? Bruce vajon tud az eredményeimről amit a vizsgálatok során kaptunk? Ő foglya csinálni ezt az egész szérumos mizériát? Mi az isten fog történni? Ahogy a folyosó végére értünk egy olyan személyt pillantottam meg akit a hátam közepére nem kívántam volna. Steve. Megtorpantam egy percre , amit Bruce is észre vett így hátra pillantott rám. A csillagsávos hős is felkapta ránk a fejét ahogy a falnak támaszkodva várakozott.
-Baj van? -sétált vissza hozzám Bruce.
-Az eredmények a vizsgálatokról megvannak? -próbáltam összeszedni magam, de a kapitány jelenléte egyre jobban frusztrált. Minek van itt? Kire vár? Lehet Brucera? Várja inkább máshol, ne itt. -Peggy ki fog akasztani a csávód, most már tényleg.- Steve tétován sétálgatott egy ajtó előtt. Jópárszor  feltűnt, hogy felénk pillant, de amikor odanéztem rá ő elnézett. Ezt játszottuk el vagy ötször. Nyugtalanított a tudat, hogy mire vállalkoztam, az meg méginkább, hogy ez a pasi itt van.
-Minden papírod megvan Nina, ne aggódj.
-Ki foglya csinálni ezt az egészet? -pillantottam fel a szemüveges férfire.
-Én fogom. De lesz itt egy segédem aki felkészít lelkileg az egészre. Ő már átesett ezen így csak is ő tud neked mindent elmondani a szérumról.- na ne, nem. Biztos hogy nem fogok a csillagsávos hőssel beszélgetni. Semmiről se!
-Nem kell nekem felvilágosítást tartani. Essünk túl ezen aztán mennék a dolgomra.-szedtem össze a széthullott darabjaimat és próbáltam kikerülni azt a részét a mai napnak, hogy azzal a kékszemű izmos pasival beszélgetnem kelljen. Ideges voltam és ez már látszott is rajtam, mert Bruce keze a karomról a vállamra simult és megszorította finoman a tagom.
-Gyere.-intett a fejével Steve irányába. Gyorsra vettem a lépteim, nem akartam Amerika Kapitánnyal egy mondatot se beszélni, így az volt a tervem, hogy berontok az ajtón és túlesek ezen az egészen.
-Melyik ajtó az?
-Majd az lesz ahol a Kapitány áll. -mutatott a fehér nyílászáróra. Én mintha tudnám hova tartok gőzerővel a kilincs után kapta Stevere rá se nézve, de Bruce a kezem után kapott. - Még elő kell készítsek pár dolgot, kérlek addig várj meg itt.
-De..
-Sietek.-mosolyodott el, majd láttam, hogy mögém pillant. Nagyot nyeltem, mert tudtam, hogy ott áll és figyel minket. Bruce gyorsan beslisszant előttem az ajtón és becsukta az orrom előtt.
Az ajtófélfának döntöttem a homlokom és vártam. Nem akartam megfordulni és bájcsevegni a kapitánnyal.
-Minden rendben? -hallottam meg mély hangját percekkel később, amitől a szívem csakhogy nem kiszakadt a helyéről, akkorát dübbent.
-Igen.-köszörültem meg a torkom, de még mindig nem fordultam irányába. Éreztem magamon tekintetét, ettől pedig lángolni kezdett az arcom. Szemeimet összeszorítottam, nem akarok itt lenni ezzel az emberrel. Lennék inkább magam.
-Szóljon ha lenne kérdése.
-Nincs kérdésem.
-Rendben.-lépett el mögülem és fel-alá kezdett sétálgatni. Fél szemmel felé pillantottam ahogy háttal volt nekem. Feszült az ing rajta és a lábain a nadrág. Hogy a picsába nézhet így ki valaki?
Összeszorítottam a szemeim, nem akarom bámulni őt, hisz a legjobb barátnőm pasija.
-Biztos minden rendben? -hallottam meg magam mellől a hangját. Kipattantak a szemeim és ránéztem. Semmi érzelem nem volt az arcán, nem tudtam eldönteni, hogy most azért kérdezi, hogy jól vagyok-e , mert nem akar némán itt ácsorogni, vagy inkább csak nem akar egy tősgyökeres bunkó lenni ezért faggat. Azt se tudtam eldönteni, hogy önszántából van-e itt vagy kiadták neki feladatba, hogy fel kell engem homályosítani a szérumról.
-Ideges vagyok. -motyogtam az orrom alatt.
-Nem kötelező. Tudtommal ön is akarta ezt az egészet.-állt meg előttem karba tett kézzel. Pillantásom lesiklott az alkarjára amin fel volt tűrve az ingjének az ujja. Csoda, hogy az ing ujján lévő gomb nem veri ki a szemem, mert az izmai táncoltak a vékony ruha alatt ahogy mozdította a kezét.
Lesütöttem a szemeim, mert ismét pofátlannak éreztem magam, hogy stírölöm a barátnőm pasiját.-Peggy mért hagytál magamra? Mért nekem kell a csavóddal szemben álljak?-nagy levegőt vettem és lassan kifújtam, ahogy elfordítottam tőle a fejem.
-Tudom, hogy nem kötelező, de Peggy annyit mesélt erről, hogy ...-lehajtottam a fejem ismét, borzasztóan hiányzott a barátnőm. Vele akarok itt állni az ajtó előtt nem ezzel a díszhuszárral.
-Jól gondolja meg, még most.
-Ön mit mond?-pillantottam fel rá félve. Steve megrántotta a vállát.
-Nem az én döntésem. -lépett odébb mellőlem és megtámaszkodott az ajtó túloldalán a falnak.
-Lenne egy kérdésem.
-Hallgatom.
-Lehet hülyeség, de..
-Vigyázzon a szájára!-förmedt rám. Ezzel pedig engem teljesen kizökkentett a kérdésemből amit fel akartam tenni.
-Bocsánat.-sütöttem le a szemeim. Zavarban voltam. Szörnyen kínos volt ez a beszélgetés, pláne, hogy a kérdés amit fel szeretnék tenni, az még inkább kínosabbá tenné.
-Mi lenne a kérdése?-mért végig zavartalanul. Nem tudtam, hogy Amerika Kapitány ennyire lazán veszi, ha nő áll előtte és azt méregeti.
-Semmi, mindegy.-piszkálgattam az ujjaim idegességemben és hátrébb léptem, csak azzal nem számoltam, hogy mögöttem egy pad van. Steve a karom után kapott, hogy ne zuhanjak át annak a túloldalára, majd vissza rántott így a mellkasának csapódtam.
-B..bocsánat.-igazgattam magamon az egyenruhám. Kemény volt a teste ahogy neki csapódtam, még a levegő is a tüdőmbe szorult. Ennél jobban még nem voltam zavarban sose, pedig nálam nehéz ezt elérni, de ő már a tekintetével is kihozza ezt belőlem.
-Mi volt a kérdése amit fel akart tenni?-elengedte a karom, majd fél centit hátrébb lépett.
-Hhh.. csak annyi, hogy lehet-e ettől a szartól gyerekem..-villámcsapásként ért a felismerés, hogy csúnyán beszéltem így azzal a lendülettel a számra csaptam a kezem. -Én.. én bocsánat, elfelejtettem, hogy ön..-Steve elvigyorodott halványan, gyanítom jól mulat az én feledékenységemen és bénázásomon.
-Semmi gond, de máskor figyeljen!-a kezem még mindig nem emeltem el a szám elől, mintha odaragasztották volna.-Elveheti a kezét.-én gyorsan lekaptam a tagom majd összefogtam magam körül. Elléptem tőle vissza az ajtó mellé. Steve figyelt, csendben volt, de percekkel később megtörte a hallgatást.- Nem vagyok orvos, de elvileg lehet tőle gyereke. Nem tudtam, hogy ilyen fiatalon ilyeneken gondolkozik.
-Közel a harminchoz nem árt előre gondolkodni.
-Fiatalabbnak gondoltam.
-Ettől az izétől, nem is fogok öregedni? -Steve megrázta a fejét.
-Az anyagcseréje gyorsabb lesz, az érzékszervei élesebbek lesznek. Ne lepődjön meg ha borzasztóan hangos lesz minden elsőre, ez majd el fog múlni-lépkedett közelebb hozzám, majd folytatta.- Gyorsabban gyógyulnak a sebei, és nem fog tudni berúgni.-hirtelen meglepett a közlékenysége.
-Köszönöm. -bólintottam halványan.
-Mi volt az az indok ami miatt ezt szeretné?-pillantott fel a szemeimbe. Kékségei lebénítottak és a lelkemig hatoltak.
-Peggy azt mondta, többre vagyok hivatott. -rántottam vállat.
-Ön is Amerika Kapitány akar lenni?- mért végig, de a tekintetében volt valami. Mintha felmérné, hogy felérhetek-e hozzá. Én nem akartam olyan lenni mint ő, nem akarok Bosszúálló lenni, csak segíteni szeretnék  másokon.
-Nem uram. Nem akarok maskarába flangálni. -mértem végig én is.
-Akkor minek a szérum?-lépett közelebb dühösen.-Mit akar?
-Uram én.. nem..
-Mondja! Mit akar kezdeni azzal, ha beadják önnek a szérumot?
-Segíteni másokon.-remegett meg a hangom. Ijesztő volt, nem mertem felnézni rá, mert féltem tőle. Jóval erősebb mint én.
-Ne jöjjön ezzel a kamu szöveggel. -lökött a falnak és odaszorított. Kapkodni kezdtem a levegőt mert éreztem a rám nehezedő súlyt ahogy odanyom a jéghideg falnak.
-Nem mondhatom el uram.-hajtottam le a fejem.
-Ha nem mondja el, oda be nem megy.-intett az ajtóra. -Sőt el is lesz tanácsolva.
-Eresszen el. -próbáltam kiszabadulni a szorításából, de esélytelennek tűnt.
-Amíg el nem mondja addig nem engedem.-nyomott még jobban a falnak.
-Pedig elfog.-löktem rajta egyet, de mintha egy sziklát próbálnék odébb tolni. Meg se mozdult.
-Mondja el, mik a szándékai!
-Hát nem magával csókolózni.-néztem fel a szemeibe mire Steve arca megrándult, állkapcsa megfeszült, majd a vállaimat a falhoz szorította.
-Hallgatom.-pár centire volt az arca az enyémtől, éreztem a mentolos leheletét ahogy csiklandozza az a bőröm. Hatalmas kezei ahogy körbefogták a vállam el is törhette volna. Nem mondom, hogy erősen szorított, de azt se hogy gyengéd lett volna.
-Azt mondta Peggy, hogy ha megkaptam ezt a kurva szérumot egy olyan ember mellett lehetek és segíthetem őt, akit ő borzasztóan szeret. Bennem bízik így erre kért, hogy legyek amellett az illető mellett. Tudja, hogy neki se könnyű, sose volt neki az. Részben hasonlít rám személyiségben, így ő biztos volt abban , hogy jól kifogok jönni vele. Most meg engedjen el a picsába. -löktem el magamtól és feltéptem az ajtót. Tudom, hogy Stevere gondolt Peggy, ha ő elmegy akkor neki nem lesz a csapaton kívül senki. Eleinte féltem ettől a kérésétől, én hogyan tudnék Stevenek segíteni, de végül belementem, hisz ez volt a kérése. De ahogy láthattuk nem éppen alakul rózsásan a kapcsolatunk a Kapitánnyal így nem vagyok benne biztos, hogy barátnőm kérését teljesíteni tudom. Amúgy meg kurvára nem érdekelt, hogy a lelkébe gázoltam azzal, hogy csúnyán beszéltem. Semmi se érdekelt. Elegem volt. Hogy viselkedhet így valaki egy nővel? Bazdmeg felkent a falra! Normális ez?
Dühöngve lépkedtem beljebb, majd Bruce ijedt tekintetével találtam szembe magam.
-Mi történt?-pattan fel a székéből.
-Haladjunk. Nem érek egész nap erre. Adja be azt a cuccot, aztán had menjek a dolgomra.-hadartam el a szavakat, még mindig kapkodtam a levegőt az előbb történtektől.
-Kérlek nyugodj meg egy kicsit, mert így nem tudjuk elvégezni.
-Hova kell menjek? Oda az ágyra? -léptem az említett tárgy mellé.
-Igen, majd oda kellene, de a felsődből ki kellene bújnod előtte.
-Rendben.-kezdtem el szétrángatni magamon az anyagot. Dühösen levágtam az ágy mellett lévő székre, majd felültem az ágyra.
-Kapsz egy kis nyugtatót rendben? Csak hogy kicsit lehiggadj.
-Jól vagyok, nem kell. -dőltem hanyatt és a plafont kezdtem bámulni. Bruce az ágy végében állt, majd pár perc múlva eltűnt. Felemeltem a fejem és körbepillantottam a szobába. Sehol sincs a doktor, én meg itt fekszek melltartóban ezen a kurva ágyon. Steve egy elmebeteg, remélem mire végzek eltakarodik az ajtóból és többször nem kell vele beszéljek, mert ezzel elvágta nálam magát. Mi az hogy a falnak szorít, én teljesen ki vagyok ezen akadva. Nem tudom felfogni, hogy ezt tette. Értem én, hogy bekapcsolt nála az, hogy védeni kell a csapatot, mi van, ha én más célokra használnám a szert, de könyörgöm a S.H.I.E.L.D. ügynöke vagyok, mi a faszért kellene nekem másra? Nem akarok senkit se kinyírni. Peggy kérését akarom teljesíteni, de így kurva nehéz lesz, ha egy ilyen önfejű barommal kell együtt dolgozzak. Remélem Peggyvel nem csinált ilyet mert nem éli túl.
-Itt is vagyok.-lépett be Bruce, majd odahozta mellém a szérumokat amik már a fecskendőkben voltak. -Nem lesz kellemes. -nézett fel rám a szemüvege mögül ami le volt csúszva kicsit az orrnyergén.
-Csináld. -parancsoltam rá. Túl akartam lenni már ezen és menni a dolgomra. Alá kell írjam a szerződéseket utána meg át kell vinnem a cuccaim a szállásomra. Steve egy cseppet se ismer és az esélyét se adja meg annak, hogy megismerjen. -Peggy drágám én lehet feladom ezt , mert képtelenség megvalósítani a kérésed. Szerintem Steve miután elmentél teljesen bezárkózott és nem akar megismerni senkit se.- Jelen helyzetbe úgy gondolom, hogy nem adok neki még egy esélyt, hogy beszélgető viszonyba legyünk, de úgy is tudom, hogy Peggy miatt megfogom újra próbálni. Csak nem most, mert konkrétan behúznék neki legszívesebben egyet.
-Rendben. De még meggondolhatod magad. -nézett le rám, miközben a kezébe vette az első tűt.
-Nem fogom. Szét fogok verni rengeteg hátsót, szóval add be.-villantak fel rá a szemeim.
-Ahogy kéred.-hozta közelebb a fecskendőt és a karomba szúrta. Lassan kezdte befecskendezni az anyagot ami ahogy szétterjedt bennem egyre jobban égetett és feszített szét. Szemeimet összeszorítottam mert piszkosul fájt. Mintha szét akarnék szakadni. -Mindjárt meg vagy. Nyugi.-próbált nyugtatni Bruce, de egyszerűen megőrültem a fájdalomtól. Felordítottam ahogy a következő adagot megkaptam. A csontjaim fájtak már. Szabad kezemmel megkapaszkodtam az ágy oldalán lévő rácsba, de ahogy rácsaptam az elferdült. Nem tudtam ezzel foglalkozni, mert volt fontosabb dolog ami lekötötte a figyelmem. Próbáltam nem meghalni az ágyon fekve.
-Már csak egy van, jól csinálod. Mindjárt kész.
-Előbb is ezt mondtad.-sziszegtem a fogaim közt.
-Már is megvan.-nyomta belém az utolsó cseppeket amitől elkezdett velem forogni a szoba.
-Valami nem oké.-suttogtam elgyengülve. Bruce felé pillantottam, de elhomályosodott a látásom.
-Semmi baj, pihenj egy kicsit.
-Nem vagyok jól.-nyögtem halkan és fájdalmasan, majd a karom leesett magam mellé elernyedve és lecsúszott az ágyról.

Nem tudom hány órát feküdhettem teljesen kiütve, de oltári fejfájásra ébredtem. Nem nyitottam ki a szemeim, zavart a fény, zavart minden. Borzasztó gyenge voltam. Mozdulni nem bírtam. Mint akin áthajtott egy úthenger.
Talán este lehet már mert csak egy halvány fénysugár szűrődött be a szobába, amit gyanítok, hogy a hold lehet.
Halk mocorgás csapta meg a fülem, közvetlen mellőlem jött a hang. A sötét szobába ahogy a hold fénye bevilágított, próbáltam körbepillantani résnyire nyitott szemmel, de nem láttam nagyon senkit se rajtam kívül.
Nehezen kitoltam magam az ágyból, zsibbadt mindenem, emellé meg szédültem is, mint aki borzasztó másnapos. Próbáltam halkan kimászni, de még az is piszkosul hangosnak bizonyult ahogy recsegett alattam az ágy.
-Picsába.-kaptam a fejemhez.
-Vigyázzon a szájára.-hallottam meg egy mély hangot, amitől egy éles fájdalom nyilalt a fejembe.
-Mit keres itt, menjen ki innen.-morogtam, miközben a halántékomra szorítottam a kezeim. Úgy éreztem nem most fogon agyon vágni ezt a pasit,  mivel jelenleg semmi erőm nincs, de el fog jönni nem is olyan soká ez a pillanat, hogy leütöm ezt a szőke Kenbabát.
-Azért vagyok itt, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e.
-Mit érdekli? Húzzon már ki innen. Maga nem is orvos.-morogtam, de nem esik jól beszélni se. Szokatlan volt, hogy minden ennyire hangos körülöttem. Hallottam Steve szívének dobbanásait is, ami megrémisztett.
-Azt mondtam , vigyázzon a szájára. -hajolt oda hozzám. A hold fénye megvilágította az arcát így a jégkék szemek még jobban világítottak.
-Chhh.. menjen keressen mást akit piszkálhat. Engem hagyjon békén.-keltem fel az ágyról, de amint letettem a földre a lábam összerogytam.
-Hova megy?-kapott el a derekamnál fogva és húzott fel az ágyhoz, hogy megtámaszkodjak.
-Eresszen el.-toltam el magamtól. Steve elengedett, de nem lépett el tőlem.
-Amit pár órája mondott, akkor kire célzott? -fonta össze mellkasa előtt a karjait.
-Azt hittem ennél okosabb Kapitány.-indultam meg az ágy mellett lévő szék irányába mivel azon volt a felsőm.-Elfordulna? -Steve kisfiús zavarában hátat fordított nekem és inkább az ablakhoz sétált, hogy végképp ne lásson olyat amitől esetleg zavarba jön.
-Rám nem kell vigyáznia.-köszörülte meg a torkát.
Felkaptam magamra a felsőm és az irányába fordultam. Az ablaküvegben néztem a tükörképét, teljesen elvarázsolja a város látványa ami a szemünk elé tárul ha kinézünk az ablakon.
-Akkor ezt mondja meg a kedves párjának. Hogy amit kért azt nem kell teljesítenem mert teljesen jól van. Nem kell önnek senki se. Mondja meg neki aztán nem is rabolom az idejét és maga se az enyémet.
-Hallja miket mond? -emelte fel a hangját. Dühös volt ismét, de mostmár szikrákat is szórt a tekintete. Kellő képpen fel van baszva ő is csakúgy mint én.
-Hallom , persze. De remélem maga is.-fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.
-Hogy beszéljek Peggyvel ha már halott. Gondolkozzon már! Egyszerűen döbbenetes, hogy ő hogyan tudott magával jóba lenni. Maga elviselhetetlen!-vágta hozzám a szebbnél szebb szavakat, ami valljuk be borzasztó rosszul esett.
-Nekem is kész rejtély, hogy egy ilyen önfejű, makacs, arrogáns pasival hogy tudott összejönni. De tudjamit? Elmondom a titkot mért volt velem jóba.-lépkedtem közelebb hozzá. -Azért, mert ő ismert és nem ítélkezett úgy, hogy azt se tudta ki vagyok.-kimásztam az arcából és az ajtó felé vettem az irányt. Egy perccel se akartam többet vele egy levegőt szívni.
-Álljon meg!-kiáltott rám.
-Mégis mért tenném?-pillantottam vissza rá.
-Mert még nincs jól. -indult meg irányomba.-Feküdjön le.-intett az ágyra.
-Ha kimegy innen megteszem.
-Azt nem tehetem. Parancsot kaptam.
-Mégis mi féle parancs?
-Őrködnöm kell.
-Hát ez kész vicc.-nevettem el magam.-Nem vagyok gyerek, hogy vigyázni kelljen rám. Foglya magát és a kurva nagy arcát és takarodjon ki.-Stevnek nem kellett több, az ajtónak vágott és egy kézzel lefogta a két vállam. Nagyot dübbent a nyílászáró ahogy neki csapódtam.
-Ha még egyszer kiejt egy csúnya szót is...
-Mi lesz? Lerajzol?-nevettem az arcába. -Jobb lesz ha hozzászokik ehhez, mert szeretek csúnyán beszélni.-néztem szúrósan a szemeibe. Peggy nem tudom, hogy viselte el ezt az embert, de én nálam kezd elszakadni a cérna és azon kezdtem agyalni, hogy egy olyat bemosok neki, ha ezt folytatja, hogy igen lassan fog a csinos kis arcáról eltűnni a seb.
-Ne feleseljen, tudtommal maga a fiatalabb. A tiszteletet nem ismeri?
-Ó dehogynem. De mivel maga az idősebb, önnek meg aztán pláne tudnia kéne, hogy egy nőt nem vágunk a falhoz mint egy bűnözőt egy nap kétszer is.-szikrákat szórtak a szemeim. Rohadtul irritált, hogy itt van a közelemben. Steve elengedett. Ellépett előlem és leült az ágy mellett lévő székre. Én az ajtónak dőlve figyeltem őt. Jobb volt míg nem tudtam, hogy ő van bent velem a szobában.
-Feküdjön le, hajnali 1 óra van.
-Akkor indulhat aludni.-intettem az ajtó felé.
-Tudja mit jelent az hogy parancs? Gondolom nem kell elmagyaráznom ennek a jelentését.
-Képzelje tudom. Kaptam már egy párat. És ezt a szart is azért lövettem magamba, hogy egy parancsot elvégezzek. -Steve lehajtotta a fejét és az ujjait piszkálgatta. Most vagy sírni fog, vagy ebben a pillanatba fog a torkomnak ugrani.
-Feküdjön le kérem.-suttogta halkan, miközben felpillantott rám. Más volt a hangszíne. Ellágyult az arcom a meglepettségtől. Szótlanul az ágyhoz lépkedtem és elhúztam a hófehér lepedőt, majd megigazítottam a párnám.
-Üljön odébb az ágyam mellől.-Steve felpillantott rám, a szemei halványan csillogtak. Nagyot nyeltem, mert ez a nap egyszerűen katasztrofális. Odébb ült az ágyamtól, de nem annyira sajnos amennyire én szerettem volna. Felmásztam és eldőltem a fehér huzaton. Nagy sóhaj szakadt fel a torkomból ahogy testileg és lelkileg is padlón voltam.
-Aludjon.-suttogta halkan, mire én a párnából kipillantottam és a velem szemben lévő falat kezdtem bámulni. Borzasztóan a lelkembe gázolt, nagyon sok mindennel Steve. Halkan csorogtak végig az arcomon a könnycseppek, próbáltam úgy sírni, hogy ne hallja. Nem akartam megadni neki azt a boldogságot, hogy elérte amit akart.